Eléggé vegyesfelvágott lesz az eheti válogatás, ráadásul szó szerint. Elsőként ugyanis Svájcba látogatunk a rossz emlékű Svájc-Magyarország foci vébéselejtező kapcsán. Már csak azért is, mert a magyar sajtóban emlékeim szerint meglehetősen kevés szó esett a magyar (?) szurkolók (?) egy részének viselkedéséről, ami nem csak a helyieket sokkolta, hanem a Kolbászkerítésország blog szerzőjét is. Aztán viszont a gasztronómia veszi át a terepet, jót kajálunk Isztambulban és nokedlit készítünk Hollandiában.

A magyar labdarúgó-válogatott olyan, amilyen, nem egy határátkeléssel foglalkozó blog dolga a teljesítményt minősíteni, megteszik ezt sokan. Az viszont már más kérdés, hogy a csapatot elkísérő szurkolók (pontosabban egy részük) milyen képet festenek Magyarországról külföldön. Hát elég elkeserítőt – derül ki a Kolbászkerítésország blog szerzőjének személyes tapasztalatából.

„Szombaton meccsen voltunk, oltári szerencsénkre azonban eszünkbe se jutott a majomketrecből, azaz a vendégszurkereknek fenntartott sarokból nézni a Svájc – Magyarország VB selejtezőt Bázelben. 

Jó előre a ticketcorneren lezsíroztam a jegyeket a C1 szektor tetejére, nem volt olcsó, 91 frankba fájt egyenként. Persze előtte bennünk is felmerült egy paraszthajszálnyi időre, hogy a magyar szurkerekkel kellene ezt a meccset élvezni, de ezt hamar elvetettem néhány korábbi negatív tapasztalatom miatt. 

Apám, azt hiszem most a kórházi ágyról írnám ezt a hevenyészett posztot, ha mégis feltűnünk a barbár hordák játszóterén. Természetesen nem a normális emberekről beszélek, akik ugyanúgy szenvedtek köztük, mint mi a távolban, hanem arról a fasiszta köcsög undormány bandáról, akiknek „tiszteletére” majdnem levettem a magyar mezt, sálat és zászlót magamról, nehogy véletlenül valaki azt higgye, hogy velük vagyok. 

Én a meccseken végzett ordibálásaim ellenére egy szelíd ember vagyok, semmilyen sportesemény alkalmából soha se keveredtem komolyabb összetűzésbe, soha nem kezdeményeztem verekedést, de itt ha van egy bézbólütőm nagyon szívesen részt vettem volna a tömegoszlatásban. 

Ezek magyarok?! Nyomorult szemétláda, idióta agresszív barmok inkább. Ez volt ám az országimázs, hogy a kezük-lábuk rohadjon le tőből. 

És mindezt miért? Mert egy halom falábú szerencsétlen miatt sorba kaptuk a maflásokat a pályán és néhány kisgyerek felemelte a góljaiknál a rendezők által minden székre elhelyezett egyik oldalt „Allez”, másik oldalt „Goal” feliratot tartalmazó táblákat. Gyerekek, normális szurkolók arra használták a kis táblákat, amire azt kitalálták, felmutatták a bekapott kolbászaink alatt az ünneplés során. Hú, a sok „provokáló” szemétláda. 

Erre a barom banda nekiállt lebontani a stadiont, rángatták és majdnem ki is döntötték az egyik kerítést. Ezek a barmok vazzeg odahugyoztak a lelátóra, meg a WC mellé a falra és nem egy elmaradott paraszt stadionról beszélünk, ahol nem volt budi, de az „igazi magyar ultra vazzeg nem áll sorba a budinál”. 

Ezekkel legyek én ugyanannak a nemzetnek a tagja? Hát nem vazze, darabonként elfogadok helyettük inkább 10 szír menekültet, mint egy ilyen ökröt… Volt olyan ismerősöm, akiknek oda szólt a jegye és a hírek szerint a félidőben leléptek, mert féltették a gyerekeküket, miután a rendezők némi retorziót is beígértek. 

Említtessék meg a pártsajtó felelőssége is; a szünetben ránéztem a sport szöveges tudósítására, hát nem kellett volna. Valami elborult újságírótanonc éppen azt fejtegette, hogy milyen sportszerűtlenek a svájciak, mert hergelik a magyar szurkolókat… anyád picsája, ahogy mifelénk anno mondták nagyon helyesen. 

No ez a baj, amikor a náci köcsögöket (ismét hangsúlyozom, hogy NEM az egész táborról beszélek, hanem a vállalhatatlan barmokról!) a párt sportnapilapja mentegeti, a sok elmebajnok meg odáig van tőlük és elítéli a provokatőr 12 éves svájci szurkolókat. Soros György vazze, az vót az oka mindennek… 

Aztán jött a feketeleves, belenéztünk a svájci napilapokba és mit láttunk? Hogy ezen csodás emberek – akiket a tömeg 10%-ra becsültek – nem csak fasiszta karlendítésekkel vonulásztak a városban, hanem színesbőrű emberekbe, mozgássérültekbe (!) kötöttek bele…. Ezt már kommentelni se vagyok képes…"

Itt nem fogsz éhen halni 

Török étterem gyakorlatilag egész Európában mindenhol van, de azért ha az ember az igazira vágyik, akkor ebben az esetben is igaz az, hogy érdemes ellátogatni az adott országba. Isztambulban például annyi az étterem, mint égen a csillag, rengeteg lehetőség áll az éhes látogató rendelkezésére – derül ki az Isztambul infó blog posztjából.

Simit-árus Isztambulban

„Egy biztos! Isztambulban nem fogunk éhen halni! Egyszer mókából a navigációs programot megkértem, hogy mutassa meg a közeli éttermeket. Bő 20 percig számolt, miután egy olyan térképet kaptam, ahol sem az utcák, de még a Boszporusz sem látszott a sok étterem szimbólum miatt. Tehát éhezni nem fogunk. Csak legyen rá elég pénzünk! (...) 

Ha nem akarunk sokat költeni az étkezésre, mert mondjuk a pénzünket arra tartalékoljuk, hogy az otthoniakat egy vasmacskával lepjük meg, akkor nem kell e miatt aggódnunk. Rengeteg helyen tudunk úgy enni, hogy ez ne zavarja meg nagyon a költségünket. 

Mindjárt találunk utcai árusokat, akik 1-2 líráért cserébe simitet, pogácsát, kukoricát, vagy hasonló kis dolgot adnak. Persze ezek nem nevezhetők teljes táplálkozásnak, (…) viszont mindenképpen egy időre elegendők. És ha úgy számolunk, hogy az esti vacsoránál úgyis többet pakolunk be a hasunkba, mint ami egészséges, akkor még jól is jöhet az, ha kevesebbet eszünk. 

Ennek a szervezettebb változata az, amikor reggel bevonulunk a pékhez. Itt a megszokott kenyerek és péksütemények még mindig 1-2 lírába kerülnek. De már találhatunk extrákat is, mint a teljeskiőrlésű extra-bio (törökül: organik) gluténmentes sójababból készült tonhalas kifli. 

Bizony, sok helyen szendvicset is lehet kapni. Mellé kérünk még egy török teát, és készen is van a reggeli. Fejenként olyan 5-7 líra körül megúszhatunk egy ilyen reggeli indítómotor kezdőcsomagot. 

Azt viszont ne felejtsük, hogy ez nem az a bizonyos Török Reggeli. Azok ugyanis elég magas áron indulnak (20 líránál kezdődik egy normális csomag), cserébe viszont úgy megpakolják az asztalunkat, hogy két daruskocsinak kell tartania. 

A törökök az igazi Reggelit komolyan veszik. És ez náluk legalább egy négyórás időtöltés. Ezért hétköznap ők is csak az indítómotor csomagot veszik igénybe. Majd a fél vasárnapot ráköltik a reggelizésre. A profik és a diákok aznap már inkább haza sem mennek. 

Persze ma már minden magára valamit is adó hotel a Török Reggelivel várja a vendégeiket. Akik így mindjárt a nap elején kellő energiával fel tudnak töltődni. Mellé pedig ha megiszunk 6-8 pohárral a jó erős török teából, akkor biztosan nem állunk meg a hetedig hegy előtt. 

Az ügyesebbek, és tapasztaltak ebből már kikalkulálhatták, hogy a napi túrát a következőképpen érdemes összeállítani: bőséges reggeli, útközben simit vagy valami kisebb utánpótlás, majd késő délután-este felé érdemes egy rendes étterembe beesni. 

És ezzel el is jutottunk a központi kérdéshez: beüljünk, de hova? 

Bármennyire is furcsa, de az Isztambulban lakó 20 millió töröknek is ugyanez a kérdése. Vagy azért, mert 500 m-es körzeten belül olyan hatalmas a választék, hogy nehéz közte választani (és akkor még ott van az internetes rendelés is). Vagy azért, mert 1000 m-es körzetben súlyos fantáziahiányban szenvednek az étterem tulajdonosok, és mindenhol csak dönert árulnak. (...) 

Nos, a tartalmassal biztosan nem lesz probléma. Hiszen a törökök szerint az nem étel, aminek a kalóriatartalma 4 számnál kevesebből áll. Ezért is találkozhatunk az olyan süteményekkel, mint pl. a baklava, ami 91% cukor, 8% pisztácia, és csak 1% a tényleges sütemény. 

(Emiatt sokan ajánlják, hogyha túra közben egy komoly emelkedő ugrik elénk, akkor először nézzünk körbe. A közelben biztosan lesz egy cukrászda, ahol 1-2 baklava társaságában néhány pohár teát vagy kávét is ihatunk. Az így szerzett cukor és koffein párossal pedig nevetve, és akár lovagi páncélban is megrohamozhatjuk az hegyet). 

Turistáknak a legegyszerűbbek a turistás éttermek. Leginkább azért, mert itt angolul is ki szokták írni az ételek nevét (néha betűre pontosan úgy, ahogy azt a Google lefordítja, és olyankor vicces szokott lenni – ez mindjárt rávilágít arra is, hogy egy angol menü még nem ad felhatalmazást arra, hogy ott angolul is beszéljünk.). 

Szerencsés esetben pedig még képet is mellékelnek hozzá, hogy lássuk, mit eszünk. Ezzel pedig lecsökkenthetjük annak a lehetőségét, hogy zsákbamacskát együnk. 

Egyébként is, Isztambulban nem esznek macskát. Tényleg nem. Jó, hát ha nagyon ott ugrál a fazék környékén, lehet, hogy 1-2 beleesik…. egyébként is drága a hús mostanában… 

A viccet félretéve, mindig gyanús az a környék, ahol nincsen macska. Nem azért, mert ott tényleg megennék őket, hanem mert a macska nagyon kényes állat. Isztambul pedig egy olyan város, ahol húszmillió ember eteti őket. Így ha valahol nincsenek megelégedve a kiszolgálással, mindjárt tovább állnak. 

A turistaéttermek pontosan olyanok, ahogy a turista elképzeli a török éttermeket. Nem pedig olyanok, amilyenek a török éttermek a valóságban. Ettől még persze jó elmenni az ilyenekbe, mert hangulatosak és különleges ételeket ehetünk itt. Csak tudjunk róla, hogy a törökök nem itt ebédelnek nap mint nap. 

Hanem ők is simán elmennek a McDonald’s-ba, meg a mexikói étterembe, vagy rendelnek egy pizzát.  Ahogy otthon sem eszünk minden nap gulyást, töltött káposztát és halászlét. 

A turista éttermek másik hátránya már komolyabban érint minket. Pontosabban a pénztárcánkat. Ők ugyanis nagyon drágák. (…) Éppen ezért hogyha hosszabb időt töltünk Isztambulban, akkor érdemes lehet kedvezőbb árú helyeket is felkutatni. Ehhez legjobb, ha megnézzük, hol esznek a helyiek. 

Isztambulban bárhol, de tényleg bárhol találunk olyan éttermet, ami a helyiekre szakosodott. Mégpedig azon oknál fogva, hogy ahol 2 török találkozhat (márpedig Isztambulban 20 millió van belőlük), ott az egyik megpróbál valamit eladni a másiknak.

De mivel a másik is török, ő is az egyik lesz, amelyik valamit el akar adni. Tehát ahol ember van, ott eladás van. Ott akkor eladó is van. És ő bizony meg fog éhezni előbb-utóbb. Erre olyan sokat nem is kell várni… olyan 10 perc elég lesz rá. 

Azok az éttermek, ahol a helyiek esznek, néhány olyan speciális tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek a turistáknak is jól jönnek. Mindegyik azon alapul, hogy az ottani vendégek másnap is vissza fognak jönni (szemben mondjuk a turistás étteremmel, ahol a külföldi nyugodtan hazaviheti a hasmenést – de ez inkább más országokban volt jellemző, még a TripAdvisor és a hasonló internetes oldalak előtt, ahol is világgá lehet kiabálni, ha egy étteremmel bajok vannak). (...) 

Ha mégis úgy döntünk, hogy kevésbé vállaljuk a kalandot, akkor természetesen találunk normális éttermet is szép számmal. Ez az, ahol szépen rendezett asztalok, terítő is van. Kapunk menüt, amelyeken árak is vannak, nemcsak egy családi fotó albumot, ahol a rokonok helyett a kebabok mosolyognak ránk. Így itt valamivel otthonosabban érezhetjük magunkat. Cserébe kicsit magasabbak az árak. 

Ettől még továbbra is Törökországban maradunk, bármennyire is tűnjön az étterem európainak: török ételek, török nyelv és törökös kiszolgálás. Simán előfordulhat, hogy teljesen más érkezik az asztalra, mint amit kértünk (bár ilyen már elég régen fordult elő velem). 

És ugyanígy a végén, fizetésnél is előfordulhat, hogy a számlán nem az lesz, mint amit fogyasztottunk. És ezt nem azért, mert több pénzt szeretnének tőlünk szerezni. Hanem egész egyszerűen mert figyelmetlenek. Nagyjából ugyan olyan arányban fordul elő, hogy valami hiányzik a számláról, mint az, hogy valamiből több van rajta.” 

Mondanom sem kell, érdemes elolvasni a teljes posztot, ami még ennél is részletesebb! 

Nokedli holland módra 

A határátkeléssel egyidős téma, hogy miként lehet (egyáltalán: kell-e) reprodukálni a hazai ízeket külföldön. Ez persze ízlés dolga, de ha a válasz igen, akkor azért belefuthatunk nehézségekbe. Például Hollandiában a nokedli esetében. Van azonban megoldás, amit a Hollandokk blog árult el.

(Fotó: pixabay.com/RitaE)

„Egy kezdő holland háztartásban nem olyan könnyű nokedlit főzni, mert a tészta a mikróval nem kompatibilis, és nokedliszaggatót sem könnyű beszerezni. 

Az IKEA nagylyukú sajtreszelőjének a teteje szerencsére megfelel a célra, szépen lehet dolgozni vele, de ergonómiai hiányosságai miatt a munka felér az aznapi kissúlyzós edzéssel. 

3 egész tojás (eieren), 15 púpozott evőkanál liszt (bloem), 1 csapott evőkanál só (1 eetlepel zout), és kb. 1,5 dl víz nagyjából elég is egy családi ebéd köretjéhez. Főzni egy legalább 2-3 literes fazékban érdemes, amíg „egyet forr”, és ami alatt a víz még nem fut ki. 

A kész tészta fúziós jellegét a kapros túró adja, ami helyett az enyhén sós Hüttenkäse és Crème fraîche keverékével, esetleg Kwark-kal lehet imitálni. Persze igazi túróval sem tilos, de azért el kell menni a lengyel boltig legalább (ott twaróg néven árulják). 

Az egészséges táplálkozás szempontjai szerint a tészta-hús mellé wokozhatunk zöldségeket (pl. italiaanse roerbakgroenten), és párolhatunk lazacfilét (zalm), ami szintén kaporral (dille), citromos-joghurtos szószban az igazi. 

De marhahússal, szívpörkölttel, csirkepaprikással is kombinálhatjuk, persze. Ez utóbbiak hozzávalói hagyományos hentesnél (slagerij) nem kaphatók, poelier-nél viszont igen, akivel manapság leginkább már csak piacon találkozhatunk.” 

Természetesen ebben az esetben is érdemes elolvasni az eredeti posztot, ide kell érte kattintani.

HÍRMONDÓ

Százezer ukrán vendégmunkás kellene Magyarországra

Akárki akármit mond, az utóbbi időszakban felgyorsult Magyarországra a vendégmunkások beáramlása. Az üres álláshelyek száma pedig nagyságrendekkel több, mint amennyi a hivatalos adatokban szerepel.

Kevesebb, mint remélték, több, mint várták

Áttörést nem sikerült elérni a kétnapos európai uniós csúcson a Brexit ügyében, de kis lépést tettek előre a felek. Az Európai Bizottság elnöke a brit sajtónak, a francia elnök a brit kilépés híveinek szólt be.

Tízből nyolc fiatal szerint egyre többen mennek külföldre

Egy felmérés szerint a 14-25 éves fiatalok négyötöde arra számít, hogy a jelenleginél is többen mennek majd külföldre dolgozni hosszabb időre az emberek. A következő tíz évben is rengeteg fiatal tervez külföldi munkavállalást.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.