Régóta gondolkodom azon, hogy vajon az európai uniós tagság és a határátkelés mennyiben változtatja meg a gondolkodásunkat. Lehet-e, érdemes-e feltenni a címben megfogalmazott kérdést, kialakulóban van-e egyfajta európai identitás? Azok, akik akár Ausztriában, Németországban, Angliában, stb. élnek hogyan határozzák meg magukat? Kialakulhat-e akár hosszú távon egy európaiság-tudat a nemzeti öntudat mellett vagy helyett? Egyáltalán, hol tart a közös európai tudat fejlődése?

Aztán nem olyan régen teljesen véletlenül belefutottam egy friss e-tankönyvbe, amit az ELTE adott ki (itt érhető el egyébként teljes terjedelmében), és melynek szerzői, Örkény Antal és Csepeli György sok egyéb mellett erről is írnak benne. 

A Nemzet és migráció címet viselő tankönyv többi része is érdekes egyébként, de engem most kifejezetten az a fejezet érdekelt, amely különböző kutatásokra alapozva az európaiság, az európai identitás kérdésével foglalkozik. 

Már csak azért is, mert mint a szerzők is megjegyzik, az utóbbi évek kihívásai és válságai (2008-as pénzügyi válság, görög válság, menekültkrízis, Brexit) jelentősen kikezdték az EU politikai rendszerét, a közös európai politika és értékközösség eszméjét. 

A magam részéről úgy látom, egy olyan, európai egységesülési folyamat zajlik, ami nagyon nehezen lenne visszafordítható (ha egyáltalán az) – elég csak megnézni azt, hogy az európai szinten azért nagyhatalomnak számító Egyesült Királyság milyen nehezen tudja akár még csak kitalálni is, mihez kezdjen a Brexittel, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a katalán elnök sem véletlenül nem ugrott bele a függetlenség kikiáltásába. 

Az elmúlt években, évtizedekben ugyanis az Európai Unió országai olyan szálakkal kezdtek összegabalyodni, amiket már nagyon nehéz (ha nem lehetetlen) lenne szétbogozni, és még ha sikerül is, nagy kérdés, hogy ennek mi az ára. 

Összességében a kérdés tehát az, amit a könyv is felvet: vajon Európa polgárai mitől várhatják a biztonságukat, a jólétüket és politikai értékeik megőrzését, és ebben milyen szerepet játszhat a nemzeti alapon szerveződő politizálás szemben a közös európai megoldásokkal. 

Van egy Nemzetközi Társadalmi Felmérés Program (International Social Survey Programme - ISSP) nevű sorozat, ami immáron évtizedek óta készít rendszeresen különböző témakörökben kutatásokat. 

Pár éve megkérdezték az embereket, mit gondolnak országuk és az Európai Unió viszonyáról, illetve általában véve az EU-ról. A következő kérdéseket tették fel: 

- „Ön szerint az országának inkább előnyös vagy káros az európai uniós tagság?”

- „Az országának még akkor is be kell tartania az Európai Unió dönté-

seit, ha az adott döntéssel nem ért egyet?”

- „Az Európai Uniónak általában sokkal több, több, ugyanannyi,

kevesebb vagy sokkal kevesebb hatalmának kell lennie, mint a tagállamok kormányainak?” 

Jó vagy rossz az EU-tagság? 

Az első talán a legegyszerűbben megválaszolható kérdés, és őszintén szólva engem meglepett, hogy például Franciaország milyen kiemelkedően pozitív a kérdésben, az már talán kevésbé, hogy Belgium, Dánia, a két balti állam és még Spanyolország is optimista. 

A csehek szkepticizmusa mindig meglep kicsit, talán még a finnek is, Magyarország már nem annyira, a britek meg főleg nem. Az írek kiugróan pozitív hozzáállása pedig közismert. 

Érdekes még, hogy miközben általában minden tagországban maximum ugyanannyian (de inkább kevesebben) gondolják úgy, hogy az országnak be kell tartania az EU-döntéseket, akkor is, ha nem értenek vele, mint amennyien támogatják az uniós tagságot, Magyarország kivétel: nálunk szignifikánsan többen vélekednek úgy, hogy ha már egyszer tagok vagyunk, be is kell tartanunk a döntéseket, mint ahányan támogatják a tagságot. 

Hogy ennek mi az oka, a magyar néplélekből, az élethez való hozzáállásból fakad, vagy valami más áll a háttérben, az a könyvből nem derül ki, de érdekes lenne kideríteni. 

Támogatók és szkeptikusok 

Azoknak az aránya, akik feltétlenül támogatják az EU-tagságot és az uniós politika erősítését, főképp a magországokban és Skandináviában magas, ahol eléri a megkérdezettek egyharmadát. 

Az ellentétes póluson az EU-szkeptikusok vannak. Az EU-szkeptikusok aránya egyik régióban sem éri el a megkérdezettek egynegyedét, leszámítva Nagy-Britanniát (nem meglepő). 

A mediterrán régióban és Közép-Európában viszont a relatív többség az erőteljesebb döntési képességet pártolja az EU részéről. 

A leginkább EU-párti országok Belgium, Dánia, Izland és Spanyolország. Az EU-szkepticizmus, mint már említettem, Csehországban és Nagy-Britanniában kimagasló, viszont Magyarországon átlag alatti. 

Nagy-Britannia és Írország szélsőségesen eltérő módon gondolkodik az EU-ról: az előbbiben a szkeptikusok aránya 2013-ban 45 százalék volt, miközben Írországban a lakosság mindössze 15 százaléka EU-szkeptikus. Minden második ír hasznosnak tartja az EU-t. 

Akárhogy is, az jól látható, hogy az Európai Unió megítélése meglehetősen bizonytalan (vagy ha úgy jobban tetszik, szélsőséges), nincs olyan régió Európában, ahol az átlag elérné az 50 százalékot.

Érzelmi alapon 

A kutatásokból az is kiderült, hogy az Európához való közelségérzet érzelmi töltésének van a legerősebb közvetlen hatása van az unió támogatására. Ez minél erősebb, annál inkább várható az európai uniós identitás felerősödése. 

Emellett a közelségérzet közvetlenül is gyengíti a nemzeti bezárkózásból fakadó idegenellenességet, ami ugyancsak az EU fontosságának a hangsúlyozásához vezet. 

Nem meglepő módon minél inkább azonosul valaki a nacionalista eszmékkel, annál kevésbé támogatja az európai integrációt, hiszen előbbinek fontos része az etnocentrikus beállítódás, és így az Európai Unió érzelmi elutasítása. 

Ha viszont valaki nem a hagyományos nemzetfogalomban gondolkodik, és nyitottabb a kulturálisan befogadó szemlélet iránt, akkor egyszerre érezheti magát egy adott nemzeti közösség tagjának és európainak (ami persze nem értékítélet, csak tény). 

„Utóbbit fejezi ki a kettős, a nemzeti állampolgár és az uniós polgár jogi státusza és a nemzetin átnyúló közös identitás tartalma” – fogalmaz a könyv, hozzátéve, hogy az egyes országok regionális helyzete mind a mai napig meghatározza, hogyan gondolkodnak az ott élők erről a kérdésről. 

Végül a címben feltett kérdésre válaszolva a szerzők úgy látják, hogy „az Európai Unió, ha lassan és tétovázva is, de a tagországok társadalmaiban fokozatosan kialakít egy olyan kisebbséget, mely képes és hajlandó lemondani a nacionalizmus szimbolikus előnyeiről, és határozottan támogatja az EU tagjainak integrációját. Ezáltal várható, hogy Európa történeti régiói közötti különbségek elhalványulnak”. 

Aztán hogy ez így lesz-e, vagy sem, az majd kiderül.

HÍRMONDÓ 

Irány a legnépszerűbb országok! 

Azzal nem mondunk újdonságot, hogy Ausztria, Németország és (még) Nagy-Britannia a legnépszerűbb célországok a magyar határátkelők számára. Ma mindegyikbe mutatunk lehetőséget, és lesz egy extra lehetőség – országot és pozíciót tekintve is az.

„Az első hetek nagyon megviseltek” 

Mindenkinek nehéz a külföldi élet első időszaka, fokozottan igaz ez akkor, ha egy egészen fiatal ember vág neki egy nagy kihívásnak. Még akkor is (vagy akkor főleg), ha profi sportolóként kell bizonyítania egy teljesen más közegben. 

Maradhat a határ Németország és Ausztria között? 

Dánia és Németország a schengeni övezeten belüli határellenőrzés további hat hónappal történő meghosszabbítását kérte - közölte Natasha Bertaud bizottsági szóvivő Brüsszelben. 

Csak semmi áttörés 

Véget ért a Brexit-tárgyalások ötödik fordulója és változott valami, tesszük fel a kérdést. Hát nem változott semmi, válaszoljuk is meg gyorsan. A két fél továbbra is elbeszél egymás mellett. Szép, nem?

 A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.