Néha az az érzésem, hajlamosak vagyunk alábecsülni az élet apró örömeit, egy kellemes délutáni ejtőzést, egy jó beszélgetést a barátokkal, egy jó filmet, pedig ha jobban belegondolunk, ezek tudják igazán kellemessé tenni a mindennapokat. Arra gondoltam, ma beszélgethetnénk erről, azaz az élet apró örömeiről – ennek megfelelően próbáltam válogatni az eheti blogajánló írásait is.

Tokióban éppen az esős évszak tart, bár ez messze nem azt jelenti, hogy egyfolytában esne. Szóval akadnak derűs napok is, amiket ilyenkor persze mindenki örömmel használ ki, például a Tokyo Reloaded blog szerzője is

„Ma a városházára kellett mennem a helyi adóigazolást kikérni. Reggel gondosan kimostam és kiteregettem - mint mondtam, ki kell használni minden napsütéses napot - majd bicajjal elkerekeztem a városházára, elintéztem a dolgomat, és hazafelé indultam. 

Útközben ráakadtam egy patakra, és mivel a kocsik elől elzárt, virágokkal szegett, cseresznyefáktól árnyékolt út szép volt, azt követtem, ameddig csak lehetett. Kicsit eltértem ugyan a hazafelé vezető iránytól, de cserében rátaláltam egy jó kis kávéházra. 

Ilyenkor, az esős az elején virágzik a hortenzia. Fehér, halványkék, rózsaszín, lila, sötétkék virágok nyíltak a patakparton, egy-egy megkésett lila vagy sárga írisszel tarkítva. A kék árnyalat a leggyakoribb, az otthon ismert rózsaszín hortenzia ritka Tokióban - állítólag azért, mert nem lúgos a talaj. 

Edó - ez volt Tokió neve a 19-ik század közepéig – régen a csatornák városa volt, keresztül-kasul szelték a mesterséges folyómedrek, melyeket áruszállításra, vagy ivóvíz szállítására ástak ki. 

Ezek nagy része mára eltűnt, „elvesztette patak jellegét”, ahogy ezt manapság szokás mondani, betemették vagy lefedték őket, autópálya, parkoló vagy egyszerűen csak út lett belőlük... (...)

De néha – és mostanában egyre gyakrabban – összeszedik magukat a helyi önkormányzatok, és visszaállítják a patakmedret, mint például a környékünkön, ahol a XVII században kiásott ivóvizet szállító csatorna (Tanagawa Josui a becsületes neve) most egy kellemes darab dzsungel lett. (...) 

Lassan és bizonytalan léptekkel ugyan, de Tokióban is megindult a poszt-indusztriális városfejlődés, ahol a maximális beépítés és az autóforgalom mindenek feletti prioritása helyett az élhetőség kap nagyobb hangsúlyt. 

Ülök a kávéház előtt egy padon, élvezem, hogy süt a nap, és kellemes szellő fújdogál. Az apró örömök élni segítenek.” 

Érdemes elolvasni itt a teljes posztot, és megnézni benne a képeket!

Ajándék ez a hangulat 

Néha az embert elfogja egy-egy hangulat, csak ül valahol, néz ki a fejéből és egyszerűen örül az életnek. Valami ilyesmi történt a Mindenkilaci szerzőjével is.

„Ülök a lakókocsi előtt a kempingszékben. Este tíz múlt, a szürkületnek már vége, de még halványan dereng az ég utolsó kékje és még a fűzfa sem kopott sziluetté csupán. 

Még kivehetőek a föld felé nyújtózó hosszú liánágak határai, még odaképzelhető a levelek zöldje. Hallgatom a surrogását. A legandalítóbb muzsika a földön. Ha öregember lennék, most rágyújtanék egy pipára, úgy hallgatnám. (...) 

A kutyám mellettem fekszik, ébrenlét és álom határán csendesen figyel, a legkisebb neszre is hegyezi a fülét. Elrebben egy-egy denevér felettünk. 

Derült, illatos, enyhe esete. Túlságosan is tökéletes három hét esőzés után. Igazi ajándék ez.” 

A teljes posztot itt találjátok.

Egy találkozás 

Van az úgy, hogy a netes kapcsolatok is jó sokáig kitartanak, még akkor is, ha személyes találkozás akár csak évekkel később lesz belőlük. Ilyesmi történt az Életem morzsái blog írójával is, aki Budapesten találkozott egy régi baráttal.

„2007-ben apu előfizetett a netre és én meg ezerrel tolni kezdtem a netes ismerkedést. Valamelyik internetes oldalon összeakadtam egy sráccal. Gondolom kontaktot cseréltünk egy idő után, néha váltottunk pár szót, s ennyi. 

Majd 2011-ben Pesten találkozunk először személyesen, pont Angliába való költözésesem előtt pár héttel. 

És a srác olykor-olykor rám írt, így az ismeretség nem halt el. Megjegyzem, csak miatta! Én nem kerestem magamtól sose. Köszönöm ezt neki. 

Egészen véletlenül pár hete üzent ismét, hogy mi a helyzet, nyaralás stb. Én meg tök megörültem neki. Mindjárt megyek haza pár napra, össze is futhatnánk – válaszoltam. Igent mondott azonnal. 

Az ő ötlete alapján megbeszéltünk egy Duna-parti tali helyet. És munka után biciklivel jött felém. Pontos volt, sőt jelezte, hogy 5 percet késik. Imádom a pontos embereket, hatalmas piros pont jár neki ezért képzeletben. (...) 

Július 11-én este enyhén el lettem kapatva kedvesség terén. Ahh, szabadságom ideje alatt, kellemes nyári este, egy férfi ismerősöm remek társaságában élvezhettem a Duna-partot. Boldog voltam, kellett ez a kis löket az elmúlt hetek után, munkahelyi (angol család) stresszt ellensúlyozni. 

Ismerősöm említette, hogy miért nem külföldre utaztam. Hát, idén inkább hazavágyom. Budapestet is annyira tudom élvezni, mint Nizzát/Monacót tettem tavaly. Tengerpart nélkül is… Itthon meg amúgy is mindig várnak, ami jól esik azért. 

Ismerősöm gavallér volt egész este folyamán. Nagyon értékeltem azt, hogy őszintén figyelt rám. Elszórt pár cserfes bókot, ami tök jól jött le, élveztem hallani. 

Végezetül még a kavicsos partra is lesétáltunk, s picit lehuppantunk. Édes semmittevés percei voltak ezek, mikor hálát éreztem pusztán csak azért, mert ott lehettem.” 

A teljes posztot itt találjátok.

Nektek milyen dolgok jelentik az élet apró örömeit?

HÍRMONDÓ

A hét legérdekesebb külföldi ajánlatai

Lassan már hagyomány, hogy így a hét utolsó napján összeszedjük nektek a szerintünk valamiért érdekesnek tartott (vagy általatok kedvelt) külföldi ajánlatokat. Ma sincs ez másként, senki nem maradt le semmiről – jó nézelődést!

Még mindig egy vicc a magyar minimálbér 

Hiába a jelentős minimálbér-emelés, az uniós rangsornak még mindig a vége felé kullog Magyarország, és ami változás várható, az is csak annyi, hogy várhatóan Románia hamarosan beelőz. 

Akik elmennek, nagyon hiányoznak 

Még mindig évente több száz egészségügyi szakdolgozó dönt úgy, hogy inkább külföldön keresi a boldogulást. Sok kórházban már nagyobb gond a nővér-, mint az orvoshiány. 

Több ezer vendégmunkás lépett le Magyarországról 

Van az az elképzelés, mely szerint a Szerbiából és Ukrajnából Magyarországra csábított határátkelők pótolják majd a hiányzó munkaerőt. Nos, a kísérlet első szakasza minimum kétes eredménnyel látszik záródni. 

Hol jó nyugdíjasnak lenni? 

Az egyszerű válasz az, hogy (szinte) mindenhol, ha az embernek van elég pénze. Csak hát általában nincs. Kivéve persze pár országot, ahol az átlagnyugdíjasnak elég kényelmes az élete. De melyek ezek?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.