Los Angeles egyike azon nagyvárosoknak, melyről mindenkinek megvan a véleménye, a képe – annak is, aki még életében nem járt a közelében sem. Köszönhető ez nem kis részben talán az amerikai filmeknek is. A mai poszt elé talán elég is annyi, hogy amikor elkezdtem olvasni, teljesen mást gondoltam az Angyalok Városáról, mint amikor befejeztem Susan írását. Aminél nagyobb dicséret azt hiszem nem létezik. Köszönöm neki ezt a virtuális kirándulást, a rengeteg fotót, remélem, ti is jól szórakoztok majd!

„Amikor a minap, egy élménydús hétvége után elhatároztam, hogy megírom ezt a posztot, arra gondoltam, vajon létezik-e olyan személy, akinek ne jutna rögtön eszébe legalább 3-4 tipikus dolog Los Angelesről.

Hiszen annyian, és annyifélét írtak már róla: a hollywoodi csillogástól a pálmafákkal övezett strandokon vagy esetleg a hajléktalanok ezrei által lakott, hírhedt Skid Rown át Malibu szörfparadicsomáig ott él a fejünkben egy kép.

Ugyanakkor azt is nagyon sokan leírták már, Los Angeles mennyivel több ezeknél a sztereotípiáknál. New York-on kívül talán nincs is más város az USA-ban, amely ennyire sokszínű lenne.

Közel 10 éve élünk Los Angelesben, de még mostanra is maradt felfedezni való a számunkra. Ebből szeretnék egy csokorra valót átnyújtani, remélve, hogy ezzel is sikerül egy kicsit jobban bemutatni ezt a hihetetlenül érdekes, lüktető, izgalmas metropoliszt, és a sztereotípiák mellett (helyett) rácsodálkozni a város kevésbé ismert kincseire.

Los Angeles városának születése az 1780-as évek elejére nyúlik vissza, amikor spanyol misszionáriusok megalapították El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Ángeles nevű missziót. Ki gondolta akkor, hogy a Los Angeles folyócska partján letelepedett, alig 50 főt számláló kis közösség egy mai sokmilliós metropolisz alapjait rakta le.

Ennek a történelmi magnak a körbejárásával kezdődött a gyalogos városnéző túránk. A Misszió épülete, és a mellette levő Olivera Street Los Angeles mexikói-spanyol örökségét őrzi. 

Bár a mexikói-amerikai háború végül eldöntötte Kalifornia sorsát, a spanyol-mexikói kulturális örökség mai napig érződik. Az Olivera street macskakövein sétáló turistáknak gyönyörű színes szőttesek kínálják magukat megvételre, miközben valaki mexikói dallamokat penget a gitárján, másvalaki „echte” mexikói sombrerot próbál eladni az autentikus szuvenírre vadászó külföldieknek.

Olivera Street

Alig pár lépésre ettől az izgalmas forgatagtól Los Angeles másik forgalmas és nem kevésbé érdekes részével ismerkedhet meg közelebbről a turista (vagy akárcsak a mi esetünkben, egy több éve itt élő, de tömegközlekedést ritkábban használó lakos). 

A Union Station központi pályaudvart az „Utolsó Nagy Pályaudvar”-nak is nevezték évtizedekkel ezelőtt, mivel a tömeges gépkocsi használat elterjedésé előtt ez volt az egyik legjelentősebb pályaudvar, ami nemcsak fontos közlekedési csomópontként szolgált, de jelentős szerepet játszott a távolabbi városok közötti forgalom lebonyolításában. 

Bár mára valamennyire csökkent a szerepe, az art deco stílusban az 1930-as években épített pályaudvaron még most is több mint 100 000 utas fordul meg naponta. 

Akárcsak a mi Nyugati Pályaudvarunknak, ennek az épületnek is különleges varázsa és hangulata van. Az eredeti induló csarnok, aminek a pénztárai nem rendelkeznek a mai előírások szerinti golyóálló üvegablakkal, nem használható már, de az impozáns csarnok filmesek és program szervező cégek kedvenc helyszíne. Nemrég Katie Perry tartott itt VIP bulit, és számos filmen fedezhetjük fel az épületet.

Union Station

A Union Station épületét elhagyva városnéző túránk következő állomása a „történelmi belváros”. A közel 100 éves épületek egy európai ember számára mindennapos látványt nyújtanak, gondoljunk akár Budapest vagy bármely más metropolisz központjára, Los Angeles esetében viszont egy röpke évszázad is már „történelem”. :)

Történelmi belváros

A házak az USA keleti parti városainak hangulatát idézik. A Bradbury épület belső terei és gyönyörű kovácsoltvas korlátai engem kicsit a régi, körfolyosós pesti bérházakra emlékeztettek. 

Nem lennénk Los Angeles-ben, ha ezt a házat nem fedezték volna fel a filmesek... A Blade Runner klasszikus thrillerje az egyébként napos, és barátságos belsőt sötét, félelmetes helyszínné varázsolja.

Bradbury Building

Az amerikaiak mindig megcsodálják az európai patinás, több évszázados múltra visszatekintő építészeti remekműveket, elsősorban a gyönyörű barokk, vagy még régebbi, gótikus katedrálisokat. 

Bár Los Angeles nem büszkélkedhet ilyen épületekkel, a maga módján egy modern katedrális is lenyűgöző lehet. Legalábbis a monumentális katolikus székesegyház - Cathedral of Our Lady of Angels – rám így hatott, amikor először megláttam. 

A katedrális építéséhez – közvetve – hozzájárult az 1994-es földrengés , amely erősen megrongálta a Szent Vibiana székesegyházat, a Los Angeles-i katolikus közösség fő templomát. Akkor határozta el az egyház vezetősége, hogy egy új templomot emelnek. 

A posztmodern épület tervei természetesen nagy vitákat váltottak ki, nem beszélve arról, hogy a műemléki jellegű Szent Vibiana temlom helyreállítása mellett kardoskodók nem igazán díjazták sem az új, közel 3000 főt befogadó templom terveit, de még inkább költségeit. 

Végül 2002-ben adták át a katedrálist, a régi templom pedig különböző kulturális, és közösségi programok helyszíne ma. Egyes feltételezések szerint a régi ikonosztáznak az új székesegyházba költöztetésére azért volt szükség, mert nem igazán „erkölcsös” programoknak ad helyet a régi templom épülete. 

A székesegyház magyar vonatkozású érdekessége, hogy a falra festett szentek között felfedeztük Árpádházi Szent Erzsébetet. A mauzóleumban pedig a mozirajongók Gregory Peck és felesége sirját látogathatják meg.

Los Angeles-ben nem sétálhat úgy akar egy utcányit az ember, hogy ne lenne déja vu érzése...természetesen azért, mert lépten-nyomon visszaköszön egy-egy helyszín valamelyik filmből. 

Mi is igy voltunk, amikor a Bunker Hill „fogaskerekűjét” látva a Kaliforniai álom (La La Land) jutott eszünkbe, vagy a felhőkarcolók tövében megbújó kis park padjáról az 500 nap nyár (500 Days of Summer) ugrott be az emlékeinkben. Nem kellett messzire sétálnunk, hogy egy éppen akkor zajló forgatásról tudjunk pár pillanatot elcsípni.

Városnéző túránk után az egyik népszerű francia étterem tetőteraszán pihentük ki magunkat, és élveztük a pazar látványt meg a remek élő zenét, hogy aztán a délután további részében elsétáljunk Los Angeles másik fantasztikus élményt nyújtó modern csodájához, a Walt Disney Concert Hall-hoz.

Perch étterem kilátás

Disneyről természetesen mindenkinek először Disneyland vagy Disneyworld ugrik be. Ez a modern koncertterem a család és a Disney birodalom jelentős adományaként született. 

Walt Disney özvegye szeretett volna valami maradandót adni annak a városnak, amely megalapozta férje hírnevét és millióit. A felajánlott 50 millió dolláros adomány azonban még a mélygarázs befejezésére sem volt elég, így aztán a város vezetése, ill. a Disney cég további milliói révén sikerült befejezni és 2003-ban átadni az LA Filharmonikusoknak is otthont adó, kiváló akusztikával rendelkező, és egyedülálló modern stílusban épült, rozsdamentes acéllal borított épületet. 

Ez utóbbi (rozsdamentes acél) hamarosan viszont problémák forrása lett. Ugyanis a sok napsütés, amely egyébként a dél-kaliforniai klíma legnagyobb előnye, ebben az esetben hátrányul szolgált, jelesen az acéllemezekről visszatükröződő fény szinte elvakította a közelben autózókat, és közlekedési veszélyforrássá vált. 

Ezért az épület teljes felületét újra kellett polírozni, hogy ne legyen annyira zavaró. Az épület belső részein néhol meghagyták az eredeti felületet, csak hogy látni lehessen a különbséget, és elmondhatom, tényleg olyan, mintha tükörbe nézne az ember. Nem is tudom, miért nem gondolt erre annak idején a tervező...

Valahogy azért a rokonai és a város szerette volna kifejezni a háláját, ezért a rokonok ill. a város egy különleges porcelán mozaik rózsát állított a koncerthall külső kertjében, amelynek egyik szirma szerényen rejti az unokák és dédunokák köszönő sorait.

A régi slágerszöveg azt mondja, „Pest megér egy estet”… Nos, Los Angeles nemcsak egy estét, hanem nagyon sok estét megér! Ezért is döntöttünk úgy, hogy az élménydús napunkat az esti Los Angeles látványával zárjuk, meghozzá több mint 300 m magasból, a US Bank torony tetején kialakított kilátóteraszról…

Lehet ezt még fokozni? A szórakoztatás fellegvárában természetesen igen, igy nem elég, ha az ember adrenalin szintje a gyorsan suhanó liftben kezd emelkedni, hanem ki kell próbálni 71. és 69. szint között, az épület külső oldalán, masszív műanyagból épített csúszdát is.

Jelentem, az élmény fantasztikus volt, mint ahogy az egész napunk! Már csak annyi volt hátra, hogy kipróbáljuk a Los Angeles-i metrót (bármilyen furcsa is, 10 évnyi Los Angeles-i életem első alkalma volt, hogy metróra ültem). 

A város 2 földalatti, és 4 földfeletti metróvonallal rendelkezik. A föld alatt közlekedő 2 belvárosi vonal nagyon hasznos a turistáknak, mert a legnépszerűbb célpontokat köti össze, míg a többi vonal a város távolabbi részébe juttatja el az utasokat.

Közismert, hogy LA nem a tömegközlekedésre épül, de az utóbbi években a városvezetés erőfeszítéseket tesz, hogy minél többeket ösztönözzön arra, hogy az autót – ha nem is véglegesen, de időnként lecseréljék tömegközlekedésre.

Los Angeles olyan, mint egy kaleidoszkóp: akárhányszor ránézünk, mindig egy újabb arcát fedezzük fel. Remélem, hogy ez a kis virtuális kirándulás színesitette a képet, és kedvet adott hozzá, hogy ha valaki idelátogat, kicsit többet is felfedezzen ebből a vibrálóan érdekes, sokszínű városból.

HÍRMONDÓ

Külföldi munkák cukrásztól a művezetőig

Próbáltunk szombatra minél változatosabb külföldi munkákat összeszedni, így az is megtalálhatja a számítását, aki hajóra vágyik, és az is, aki nem nagyon beszél nyelvet, de bevállalná a külföldi melót így is.

Piros lámpát kaptak a magyar fuvarozók Németországban

Németországban ezentúl törvény kötelezi a sofőröket arra, hogy a pihenőidejüket nem tölthetik a járművükben, ellenkező esetben súlyos bírság a büntetés.

Átverik a magyarok az amerikai vízumrendszert

Az amerikai belbiztonsági minisztérium közlése szerint mintegy 740 ezer, az Egyesült Államokba legálisan beutazó személy nem hagyta el a törvény által megszabott határidőn belül az országot 2016-ban. Arányosan a magyarok az élen állnak az átverésben.

A britek többsége fenyegetőnek érzi a kisebbségeket 

Egy friss felmérés szerint a britek több mint fele úgy véli, az országban élő kisebbségek fenyegetést jelentenek számára, és sokan tartják azt, hogy a munkát is elveszik előlük.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.