Spanyolország sokak álma, hiszen jó az idő, viszonylag könnyen megtanulható a nyelv, és ha ez nem lenne elég, a gazdasági válságnak, illetve az előtte lezajlott elképesztő építkezési hullámnak köszönhetően (egyelőre) az ingatlanok is viszonylag olcsók. Ma tehát ellátogatunk az ibériai félszigetre, aztán megnézzük, tényleg létezik-e a kaliforniai álom, végül beülünk egy angol pubba.
Nem titok, hogy nagyon régóta olvasom rendszeresen a SvájciS(CH)apka blogot, így aztán örülök, hogy elindul mellette a Spanyol Camino, hiszen szerzője, Svájci Sapka Spanyolországba költözik. Szóval egy új blog régi szerzővel, és mindjárt egy olyan poszttal, amiben részletesen leírja az ingatlanvásárlás nehézségeit és örömeit.
„Az ötlet, miszerint Spanyolországban fogunk nyugdíjaskodni, két és fél évvel ezelőtt született. Aztán jött a gondolkodás, hogy „jól van, de hogyan tovább”...
Szerencsére az internet a barátunk, már rengeteg információ olvasható, akár magyarul is. Az alapokkal hamar képbe kerültünk, nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak, még így, több mint ezer km-ről sem.
A meglepő kihívás
Akkor még azt hittem, hogy a legnagyobb kihívást a NIE-szám megszerzése okozza. Ez a bűvös szám egy regisztrációs szám és egyben adószám is, ami nélkül gyakorlatilag semmihez sem lehet kezdeni az országban.
Számtalan fórumon érdeklődtem, de sehol sem kaptam megnyugtató választ. Mindenhol azt írták, hogy ottani lakcím nélkül nem fog működni és a beszerzése 3-5 nap, de lehet, hogy több.
Aztán elkezdődött a tényleges keresgélés, ami rém egyszerű, mert sok jó ingatlanos oldal van. Nem gondoltam volna, de itt jött egy nagyobb akadály. Hiába kerestem kontaktot az ügynökökkel. Volt, hogy még csak válaszra sem méltattak. (...) Kicsit úgy éreztem, hogy nem is akarják eladni az ingatlanokat.
Ez érdekes, mert eladó ingatlan annyi van. mint égen a csillag. A 2008-as válság nagyon megroggyantotta a spanyol gazdaságot, százezrek hagyták el az országot. Az ingatlanok ára a béka segge alatt volt. Nagyjából 2014-ben kezdődött a lassú emelkedés.
Vettünk egy mély levegőt
Ez a lassú, de szemmel látható emelkedés arra ösztönzött, hogy nehézség ide vagy oda, de lépni kell. Sok sikertelen kapcsolatfelvétel után kicsit megrogytam, de nem adtam fel.
Teltek-múltak a hónapok, egyszer csak belefutottam egy angol ügynökbe. Innét felgyorsulni látszottak az események. Volt nála több olyan ingatlan, ami megfelelt az elképzelésnek, ráadásul minden segítséget felajánlott (a NIE-szám intézést is). Így aztán vettünk egy mély levegőt és belevágtunk.
Már délutánra időpontot egyeztetett a hivatalban a NIE-szám intézéséhez. Gyakorlatilag egy óra alatt végeztünk, amivel lehetett.
És most az összes tudnivaló.
A NIE-szám
Ahhoz, hogy ingatlant vásároljon valaki, kell a NIE-szám. Ezt a rendőrségen kell kikérni. Az interneten lehet bejelentkezni ehhez, egy spanyol nyelvű felület kitöltésével. Maga a procedúra 15-20 perc.
Ebben a kérdésben is elég sok félrevezető információt kaptam előzetesen. Azt írták, hogy nem rezidensként csak három hónapra adnak ki ilyet, ez azt jelenti, hogy minden harmadik hónapban meg kell újítani. Nos, mi véglegeset kaptunk. Ennek díja 10.- Euró volt.
Az ingatlanos szerint vannak olyan települések, ahol lazábban intézik a szám kiadását (nem véletlenül mentünk ilyen helyre). Semmi várakozás, amire szintén figyelmeztettek korábban.
Bankszámla
Ha van NIE-szám, lehet bankszámlát nyitni. Ez sem volt több idő. Mi a Sabadellnél nyitottunk számlát. Útlevél és NIE-szám kellett hozzá. Mivel nem uniós országból akartuk átutalni a vételárat, ezért kértek egy adóigazolást (hogy igazolva legyen a pénz eredete).
Ha uniós országból jött volna a pénz, akkor ez sem kellett volna (nem mindig előny Svájc). Ezt már utólag is be lehetett nyújtani, e-mailben.
Aláírás
Következő metódus a hivatalos rész (ez három hét múlva történt, addigra állították össze a papírokat). Az aláírás egy közjegyzőnél történik. Mivel nem spanyolok voltunk, ezért a közjegyző biztosított egy angol nyelvű tolmácsok (az ingatlanos nem lehetett érdekellentét miatt). Szerintem tökéletesen korrekt. A közjegyzős időpont előtt utaltuk át a pénzt, és a banki igazolással mentünk hozzá. Készpénz kizárva.
Amire figyelni kell
A hirdetésekben az ingatlanok nettó ára van megadva, erre még rá kell számolni kb. 13-15 %-ot az egyéb költségekre (adó, közjegyző, az ingatlanbejegyzés díja). Ezt egy héten belül kell átutalni a szerződés aláírását követően.
Amennyiben többet utaltunk, mint a végszámla összege, úgy a maradékot a közjegyző visszaadja, ha befejeződött az ügyintézés.
Egyéb költségek
Mivel mi új ingatlant vettünk, további költségek is felmerültek: víz bekötésének díja – 750.- Euró, villany bekötésének díja – 150.- Euró. Ezek egyszeri költségek.
Az összes fogyasztónál lehetőség van mindent az interneten intézni, ha megbízást adunk a banknak, akkor a számla jóváhagyása után a díjat leemelik a számláról. A bekötés is nagyon rugalmas volt, a bejelentést követő 2 napon belül lezavarták.”
A teljes posztot itt találjátok.
Kaliforniai álom
Nem, nem a filmről van szó, hanem a Modern Wandering blogról, melynek szerzője először két éve járt Los Angelesben, ami szerelem volt első látásra – nem csoda, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy az álma valóra váljon. Lássuk, sikerült-e!
„Amikor egy éve idejöttem, minden annyira hirtelen és egyszerre történt, hogy el sem akartam hinni. Munka, lakás, szerelem, melyből a szerelem egy nagy csalódás volt és végre Karácsony előtt pár nappal sikerült a másik fél részéről a hónapokig tartó kergetőzés után lezárni a dolgot.
Az érzelmi hullámvasútról úgy próbáltam leszállni, hogy eljártam az ismerőseimmel nyár végén és ősszel szórakozni, ismerkedni. Nos, ez itt LA-ben nem is tűnik olyan egyszerűnek, mint ahogyan az ember azt gondolná.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy minden szórakozóhely hajnali 2 órakor bezár. A másik pedig az, hogy a jobb szórakozóhelyek mind West Hollywoodban vannak.
Na már most, ugye, az LGBT (lesbian, gay, bisexual, transgender) Amerikában elfogadott dolognak számit, de itt LA-ben különösen éli fénykorát. West Hollywoodban ezek a szórakozó helyek mind olyan bárok, ahol a táncosok, pultosok valamint a szórakozni vágyók 85%-a ebbe a kategóriába tartozik. A maradék 15% pedig megpróbál kicsit kikapcsolódni.
A legnagyobb problémát ott vettem észre, hogy amikor az ember ismerkedni szeretne akkor 4 féle kategóriába lehet osztani a potenciális jelölteket. Tudom, nem jó dolog ez a kategorizálás, de ha már ennél a témánál tartunk, akkor muszáj.
Az első ilyen kategóriába a házas férfiak tartoznak. Mint ahogy az esetemben is történt (az érzelmi hullámvasút), bizony, ha nagyon akarják, akkor nagyon ügyesen el tudják ám titkolni, hogy nekik van egy szép család is a háttérben, pláne akkor, ha az asszonynak beadják, hogy éppen üzleti úton vannak valahol, esetleg a konferenciák késő estig elhúzódtak.
A második kategória az internetes ismerkedés. Igen, én is unalmamban regisztráltam 3 ilyen oldalon is. Természetesen itt is megjelennek a nős pasik, viszont általában úgy állítják be a dolgot, hogy ők nyitott házasságban élnek, esetleg hármasban szeretnének szórakozni és ezt teljesen ismeretlenül közlik is az emberrel néhány üzenetváltást követően. Ezen kívül általában itt lehet azokkal találkozni, akik 10-ből 9 esetben ingyen szeretnének egy gyors szexhez jutni. (...)
Harmadik kategóriába sorolnám azokat, akiket szintén az interneten lehet a legtöbb alkalommal összeszedni, ők nem mások, mint a SugarDaddy-k. Magyarul a kőgazdag férfiak, akik hetente több ezer dollárt is kifizetnek a SugarBaby-jüknek csak azért, hogy 1-2 órát együtt töltsenek velük egy szállodai szobában.
Vannak kifejezetten ilyen website-ok, ahova havidíj ellenében bárki feltöltheti a portfólióját, és ezek a férfiak ráírnak a nekik megtetszett lányokra, majd pár üzenetváltást követően megbeszélik azt, hogy mennyi a havi juttatás. (...)
A negyedik kategória pedig (és ezen lepődtem meg a legjobban), a biszexuális férfiak. Két barátnőmnek az elmúlt 1 év során többször is volt alkalma ilyen férfiakkal randizni.
Az én barátnőim élnek-halnak az izmos, kockás hasú pasikért. Na már most, itt LA-ben az ilyen pasiknak a 90%-a biszexuális. Sajnos nem vicc, West Hollywoodban a táncos fiúktól kezdve, a gymben edzőkön keresztül egészen az utcán sétálókig.
Nyilván biztosan nem haltak még ki a normális emberi kapcsolatok, hiszen ismerek itt megismerkedett párokat, de szerintem két kezem sok lenne hozzá, hogy össze tudjam őket számolni. Rá kellett jöjjek, hogy olyan, mint kaliforniai álom, nem létezik, ha ebből a szemszögből nézzük.”
Ebben az esetben is érdemes elolvasni a teljes bejegyzést, ezt itt tehetitek meg.
Ahol megtörik az angol távolságtartás
Törzshelyet találni magunknak új hazánkban szebb gesztus a beilleszkedés felé, mintha betéve tudnánk a Henrikeket és a Monty Python poénokat – írja a London Budapest Metro blog szerzője Angliából, és persze, hogy a pubokra gondol.
(Fotó: pixabay.com/falco)
„Pubból van millió féle, nincs olyan, hogy „tipikus angol kocsma”. Mint mindenhol, egy tisztes pubnak van saját neve s az ahhoz passzoló, homlokzatról fityegő cégére. Ha ez a Hattyú és a Rózsa, akkor az értelemszerűen ezeket ábrázolja.
Vannak nagyon népszerű elnevezések, mint a King’s Arms, Rose&Crown, ezek nem egy lánc részei, csak annyira hagyományosak, hogy minden városban van egy ilyen. Ami régen dokknegyed volt, ott a fennmaradt italmérések neve őrzi a tengeri medvék legendáját: bálna, vasmacska, sellő.
Ami lánc, mint a Wetherspoon cég közel ezer lokálja, azok a nyolcas dipotriás okulárét otthon felejtőknek is feltűnő fekvehányók – retkes padlószőnyeg, játékgépek, mosdatlan törzsgárda, pocsék egyenkoszt, amit a kamasz a hüvelykujját belelógatva szolgál fel, már csak a színes szalagok hiányoznak a bejárati ajtóról, hogy messze elkerüljük.
A spektrum másik végén a gourmet „kocsmák” vannak, ezek szerintem már nem igazán csapszékek hanem gasztropubok kézműves sörökkel, s hipszter ínyencbloggerek aszerint értékelik, hogy van-e valami kiejthetetlen superfood összetevő a hamburgerben. Biztos finomak és ennek is megvan a vevőköre, de ez már szinte kicsúszik a kocsma kategóriából.
Mert milyen is a jó, magánkézen levő pub? Először is jó a publican, másnéven host, landlord, governor, magyarán a kocsmáros-tulaj. Érti a dolgát s ennek megfelelő tisztelet övezi.
Ha odaszoksz, hamar megjegyzi a neved, tudja mit szeretsz, körbejár az asztalokhoz diszkréten bratyizni, mindenkivel érezteti vendégszeretetét s mindenki ki is akarja azt vívni.
Ő a Keresztapa – vagy Anya, mint mifelénk a lengyel csaj, aki nem cicózik, mosolyog, rohangál, és volt annyi esze, hogy egy bitang jó séfet alkalmazzon, csókoltassuk érte.
A pubban nem alakul ki sor, hanem kifinomult pantomim játékkal jelezzük, hogy most már mi jövünk: erősödő totyogással, pohárforgatással, kétségbeesett arckifejezéssel, szemkontaktussal.
Senkinek eszébe ne jusson integetni, pénzt lobogtatni vagy Elnézéstezni, ilyet csak nagyon amatőr turisták tesznek, bocsánatos bűn, de sokatmondó mosoly a büntetés.
Még rosszabbul járunk, ha csak várunk az asztalunknál s nem vesszük észre, hogy a pubban nem jönnek rendelést felvenni, pincérszolgálat csak ételrendelés esetén dukál.
Szóval a pubban nincs sorbanállás és az angolok tőlük szokatlan módon idegenekkel is szóba szoktak elegyedni. Ez a pub pszichológiai varázsa: a hely, ahol megtörik az angol távolságtartás, karótnyeltség, itt megnyílhatnak, kiáll a Mit-gondolnak-mások ideggörcs, demokrácia, egyenlőség és fair play az alapelv, no meg a fish and chips.
Sok pubban van darts, billiárd, quiz night (vetélkedő) vagy akár társasjáték (nálunk a jenga vagy három különböző szettből állhat, mert tök más méretűek a rudacskák. Na de ez a kihívás), ezek is a szocializálódást megkönnyítendő kerültek a polcokra.
Megváltoztak az idők és a jó öreg angol pub patinája egyre kopik. Felmérések szerint hetente 27-et zárnak be az országban, s tanúsíthatom, itt a környéken is nem egyet bontottak már le, hogy aztán lakóházat faragjanak belőlük.
Okok? Nos, egy pint árából a pakisztáni kisközértben vehetünk egy hatos kiszerelést, amit otthon elszopogatunk. Kitiltották a dohányzást, amit ugyan én nem bánok, de másoknak valszeg cigivel az igazi a szivornya.
Változik a lakosság is, lecserélődik a helyi idősebb populáció: a feketék inkább tépnek, mint isznak, rengeteg a kínai, akik zárt ajtók mögött, egymás közt élnek társas életet, a muszlimok ugye egyértelmű, s sok a fiatal családos, akik vagy odahaza főznek, vagy inkább cafékba és a fent említett gasztrobisztrókba járnak el enni.
Szerintem nem lett antiszociálisabb a lakosság, csak már más típusú lokálok a trendik. A hagyományos pub inkább alkohol plusz valami alapkaja-száraznasi, míg ezek az újak igényesebb ételeket szolgálnak fel, ami mellé kérhetünk valami enyhe tütükét is – ezek pedig nem nekem valók, ide meg én nem megyek römizni és a ciderembe bámulni. Kiélezett a piaci verseny, s sok pub nem tud vagy akar alkalmazkodni az új szelek divatjának. Ez van.”
Ne hagyd ki az eredeti posztot sem, itt találod.
Külföldre mennél dolgozni? Már kint élsz, de munkát keresel? Válogass közel ezer (1000!!) álláshirdetés közül a Határátkelőn!
HÍRMONDÓ
Tízezrével lépnek le Nagy-Britanniából a határátkelők
Még el sem kezdődtek a szigetország uniós kilépéséről szóló tárgyalások, máris elindult az EU-s munkavállalók kiözönlése a szigetországból. Kíváncsiak leszünk, mihez kezdenek majd nélkülük a britek.
Itt a külföldi magyar babyboom
Miközben Magyarországon csak nagyon szerény javulást mutatnak a gyermekvállalás számai, külföldön arányaiban egyre több magyar születik. A kulcsszó a biztonság.
Hasznos tippek Írországba utazóknak
Írország igazán izgalmas hely nézelődni, mászkálni, kirándulni. Lássunk pár tippet az országba látogatóknak, vagy az azt tervezgető érdeklődőknek.
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek