Rita cukrászként dolgozik egy angliai szállodában, jelenleg a hetedik ott töltött hónapját tapossa, ennek minden szépségével és nehézségével együtt. A címben is említett listát elsősorban magának írta a beilleszkedést megkönnyítendő, de aztán kérésemre kicsit írt még hozzá magáról is. Engem speciel nagyon érdekelne, milyen is egy angliai hotelben cukrászként dolgozni, úgyhogy remélem, ez csak egy amolyan bemutatkozó poszt lesz. Következzen tehát Rita 10 (+1) pontja magának és immár nektek is.

„Huszonhét éves vagyok, három éve dolgozom cukrászként, ebből két évet egy ismert szállodaláncnál töltöttem Budapesten, igazi kiképzés volt. Komolyan, az itt megszerzett tapasztalatokat az élet szinte minden területén használni tudom, szerettem itt lenni.

Jó ideje tervezgettem már a külföldre költözést, főbb motivációim a „valami új”, kaland, angol és a pénz volt. Ugyan jó érzés volt a tudat, hogy nem kell menekülnöm itthonról, ha esetleg nem úgy jön ki a lépés, akkor van hova visszamenni. Szóval ugrottam, mégpedig Angliába (főleg a nyelv miatt).

Csak elkezdeni volt nehéz, utána felgyorsult az egész folyamat, az önéletrajzom elküldése után egy héttel már túl voltam Az Interjún és két hét múlva már azon kaptam magam, hogy megállapítom, nem kellett volna a télikabátot otthon hagyni. Mindez 2016 áprilisában történt.

A második dolog, amire rájöttem, hogy kicsit túlbecsültem az angolomat, a harmadik pedig, hogy van rémisztőbb annál, amikor nem érted meg az embereket, mégpedig az, amikor ők nem értik meg, amit te mondasz.

Tehát a második hétre már kezdtem nagyon furcsán érezni magam, ezért leültem tisztázni egy-két dolgot.

A masszív kétségbeesést megkönnyítendő, írtam egy listát (nevezhetjük szabályoknak is akár, de az annyira komoly), amiben összeszedem a legfontosabb gondolatokat, összegzéseket a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.

(Az első két hetet a szálloda birtokán lévő meglehetősen rusztikus staffhouseban töltöttem, itt írtam ezt a listát is).

A szállodában cukrászként dolgozom, jelenleg visszafogottan lelkes vagyok, a beilleszkedés és a körülmények megszokása van folyamatban, tehát sziporkázó személyiségem még nem kimondottan kezdett el tombolni, részben az érdeklődés hiánya, részben a nyelvi korlátok miatt.

Ezek a dolgok egyébként nem keserítenek el, jelenleg ez így pont jó és derűs hangulatban telnek napjaim.

A kollégák kedvesek és segítőkészek beleértve a séfeket és a cukrászfőnökömet is, aki  gyakran énekelget, illetve dúdolgat, valamint sűrűn motyog maga elé, de biztosít afelől, hogy minden okés, csak magához beszélt.

A helyi őrültek természetesen itt is megvannak, de legalább vidámság van a konyhán. Sok a spanyol, de van brazil, jamaicai, portugál, indiai és persze brit munkatárs is mindenféle beosztásban.

Rapszodikus kapcsolatom van egyelőre a helyi termékekkel, döbbenetes mennyire máshogy viselkedik, például a tejszín… Szinte külön posztot érdemelne.

Jöjjön hát a listám, előre szólok, hogy ezt elsősorban magamnak írtam (tehát a megszólítás is nekem szól) és elég szubjektív, de elképzelhető, hogy mást is érdekel, tehát ezért osztom meg.

Így kaptok egy merőkanállal a lelkivilágomból és remélem sikerül visszaadni a hozzáállásomat és a gondolkodásmódomat, anélkül, hogy okoskodásba fulladna a dolog.

K 1.

Vannak pillanatok, amikor a spórolás felesleges, egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb x forinttal (fonttal…) többet fizetni, majd elengedni a dolgot.

K 2.

Muszáj a dolgokat időnként nem halálosan komolyan venni, persze ésszerű keretek között. Megkönnyíti az életet.

K 3.

A varázsmondat: minden a legnagyobb rendben. De tényleg, nem? Csak pozitívan.

K 4.

Nem szabad a maxon teljesíteni, mert visszaélnek vele és kihasználnak. (Külsőstől.)

K 5.

Ne légy korlátolt! Ez az egyik legfontosabb. Lazaság, nyitottság és új dolgok befogadása. (Nem mintha a megszokott dolgok nem lennének biztonságosak, de ez egy másik sztori, és mivel erről eszembe jutott az illúzió, ez is egy másik poszt lesz.)

K 6.

Le kell foglalni magunkat és nem kattogni (a jelenen, a jövőn, a múlton, azon, hogy már megint elfelejtettem ezt vagy azt) – főzés, olvasás, írás, mászkálás…

K 7.

Minden átértékelődik és minden folyamatosan változik.

K 8.

Semmi sem tökéletes. És nem is kell, hogy az legyen.

K 9.

Döntéseket hozni a saját magam boldogsága és boldogulása érdekeben, nem pedig úgy, ahogy a társadalom elvárja. Persze lehetnek átfedések, nem az elszigetelődés a cél, hanem az, hogy ne feszengjek azért, mert valami nekem nem tetszik vagy kellemetlen, hanem tudjak változtatni a megfelelő irányba.

K 10.

Soha nem szégyen segítséget kérni, SOHA.

K +

Eléggé elcsépelt szöveg, de végtelenül igaz. A boldogság nem a cél, hanem maga az út.

Szóval így indítottam. Azóta a hetedik hónapomat taposom itt, rengeteg új élmény, felismerés és tapasztalás történt, a fentebb leírtakkal pedig valamikor teljesen azonosultam, máskor pedig teljesen elengedtem, de így szép. Utólag. :)”

HÍRMONDÓ

A Fidesz szerint nem kényszer, hanem lehetőség a külföldi munka

A munkaerőhiányról és a szükséges lépésekről tartott parlamenti vitanapon hangoztak el ilyesmik. Érdemes volt figyelni, meg kattintani is. :)

Írországi magyarokkal találkozott az államtitkár

Méghozzá a Google ottani székházában, ahol egyebek mellett arról is beszélgetett velük a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, hogy miként lehetne jobban bevonni a magyar cégeket a digitális térbe.

Egyre gyorsabban nő Ausztria lakossága

Naná, hogy a bevándorlók miatt. Egész komoly számokat mondogatnak.

(Fotó: pixabay.com/StockSnap)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.