„Amikor Angliába jöttem, úgy gondoltam, ez számomra nagy esélyt jelent a jobb életre, új képességek elsajátítására, mindezt kellemes emberek társaságában. De több mint 7 év itt tartózkodás után azt mondtam: elég volt, már nem akarok többet itt lenni.” Ezeket a szavakat a lengyel Joanna Kalinowska mondta a BBC brit közszolgálati televízió riportfilmjében. Mivel a filmben sok érdekesség elhangzik, ami azt gondolom, sok magyarra ugyanúgy igaz lehet, mint a lengyelekre, összefoglaltam nektek a legérdekesebb részeket.
Ha te is Angliában élsz és fontolgatod a hazaköltözést, vagy csak szívesen beszélnél a Brexitet követő tapasztalataidról, jelentkezz a hataratkeloKUKAChotmail.com címen.
Az nem újdonság, elég sok szó esett róla a Határátkelőn is, hogy a Brexitről szóló népszavazás után megváltozott a bevándorlókkal kapcsolatos hangulat a szigetország egyes részein. Elsősorban a lengyelek kerültek a támadások középpontjába (nem csoda, hiszen sokan velük azonosítják a teljes uniós, kelet-európai bevándorlás jelenségét), nem csoda, hogy közülük egyre többen gondolják úgy, hogy ideje lenne máshol, akár otthon, keresni a boldogulást.
A bevezetőben említett Joanna Kalinowska például úgy látja, a referendum egyértelműen fordulópontot jelentett, ettől kezdve erősödtek fel a lengyelellenes hangok, és lett a korábbinál kevésbé vonzó kilátás az angliai élet.
„A kislányommal beszélgettünk lengyelül az utcán, viccelődtünk, nevetgéltünk, amikor egy férfi odafordult hozzánk és azt mondta: Angliában beszélj angolul… vagy menj vissza a saját országodba. Én azt feleltem neki: a gyerekemmel beszélek, és a gyerekemmel a saját nyelvemen beszélek. Ez az én országom is, nekem is ugyanolyan jogaim vannak. Mire ő azt mondta: már nincsenek itt jogaid” – mesélte a Poole városában élő Joanna.
A nő négy hónapja veszítette el munkáját a helyi élelmiszergyárban, és most már a külföldre költözésen gondolkodik. „Már nem látok itt semmilyen jövőt, különösen nem azt követően, ami a Brexit után történt” – tette hozzá.
"Megszállóknak tartanak minket"
A legutóbbi, augusztusi adatok szerint jelenleg 2 millió 230 ezer uniós állampolgár dolgozik az Egyesült Királyságban, ami 238 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Ebből nagyjából 850 ezren vannak a lengyelek.
Joanna szerint nem igaz, hogy a kelet-európaiak a segélyek és az egyéb jóléti juttatások miatt költöztek volna az országba: „A lengyelek készen álltak arra, hogy idejöjjenek, keményen dolgozzanak, és az ország rendes polgárai legyenek. Könnyen beilleszkedünk, és nagy örömmel lennénk a brit társadalom része, de a britek ezt nem akarják”.
„Megszállóknak tartanak minket, azt hiszik, el akarunk venni tőlük valamit. De nem, mi nem elvenni, mi adni szeretnénk” – fogalmazott Joanna, akivel egyébként egyetért a hat éve az országban élő Magda is.
A 35 éves, jótékony munkát végző nő 6 éve költözött az Egyesült Királyságba, és úgy látja, elsősorban azért a lengyeleket pécézték ki egyes britek, mert sokan vannak.
„A létszámunk miatt láthatóvá váltunk. Nem hiszem, hogy bármilyen különbség lenne az itt élő lengyelek, olaszok vagy spanyolok között. Ebben az országban rengeteg különböző nemzetiségű és bőrszínű ember él, de egyikről sem olvastam soha olyan rémes történeteket, mint a lengyelekről. Lehetetlen, hogy mi, lengyelek ilyen rosszak lennénk, mindenki más pedig annyira nagyszerű és csodálatos. Mindannyian emberek vagyunk, nem lehet kizárólag egyetlen nemzetet kárhoztatni” – vélte Magda, aki Joannához hasonlóan szintén azt fontolgatja, hogy elhagyja az Egyesült Királyságot.
„Látom-e magunkat itt, különösen gyereket nevelve? Azt akarjuk-e, hogy egy olyan országban nőjenek fel, ahol nemkívánatos személynek tartják majd őket?” – tette fel a meglehetősen költőinek hangzó kérdést.
A kérdéssel (és a valószínű válasszal) aligha van egyedül, olyannyira nem, hogy a lengyel miniszterelnök-helyettes, Mateusz Morawiecki például azzal számol, hogy akár több százezer lengyel is elhagyhatja a szigetországot.
"Szívatni kezdtek minket"
A BBC egyik interjúalanya, Pawel már nem csak gondolkodik rajta, két hónappal ezelőtt haza is költözött Varsóba. A 29 éves férfi két évet élt Bathban, ahol két munkája is volt, például takarított egy szállodában, amit szerinte a helyiek nem végeznének el.
„Volt pár angol munkatársam, de ők két hétig, maximum egy hónapig maradtak – annyi elég is volt nekik, utána felmondtak” – mesélte, hozzátéve, hogy kollégái nagy része lengyel volt.
Pawel szerint ő elsősorban a Brexit miatt költözött haza, még pontosabban a referendum után megváltozott közhangulat miatt: „Egészen addig semmi gond nem volt. Utána viszont úgy tűnt, a lengyeleket már nem látják szívesen”.
„Az emberek szívatni kezdték a lengyeleket… azt mondták, elvettük az angolok munkáját, de közben mindenki tudta, hogy az angoloknak eszük ágában sem lenne elvégezni azt a melót, amit a lengyelek csináltak. Azaz valójában senki nem lopott el semmit tőlük, ennek ellenére is minket hibáztattak” – emlékezett vissza.
Pawel most egy wroclawi irodában dolgozik, de nem zárja ki, hogy egy nap visszatér az Egyesült Királyságba, főleg azért, mert hiányoznak neki az ottani barátai. (A teljes filmet itt nézhetitek meg.)
"Ez nem a pénzről szól"
Végül hadd idézzem itt fel azt a minapi beszélgetést, amit Andi küldött el, és melyben beszélgetőpartnere a lengyel Marcin volt. Ő és családja is a hazaköltözést tervezi, amiről a következőket mondta:
„A legfontosabb a család. Közel szeretnénk lenni a nagyszülőkhöz, úgy általában a családhoz. Régóta úgy érezzük, hogy rengeteg mindenből kimaradunk. Ott vannak továbbá a barátok, majdnem minden igazi barátunk otthon van, és nagyon is jól megvannak.
Pontosan emiatt ez nem a pénzről szól, sem pro, sem kontra. Azt akarjuk, hogy a gyerekek a nagyszüleik közelében nőjenek fel, és igazi gyerekkoruk legyen. Aztán ott van az angol oktatási rendszer, amiben nekem egy csepp hitem sincs. Nem akarom, hogy ilyen oktatást kapjanak. (…)
Aztán ott van még a jelenlegi helyzet, amit most divatosan multikulturalizmusnak hívunk. Azt gondolom, hogy ez nincs jó hatással az itteni életre. Ez nem valós.
Annak tűnik, hiszen folyton mindenki mosolyog, nem tudsz egy újságot úgy kinyitni, hogy ne vigyorogjanak rád belőle, állandóan mindenki „howarjúzik” de belül mélyen, az angol emberek utálják ezt a helyzetet, a bevándorlókat, és ez nem fog javulni, sőt.
Ne értsd félre, megértem őket, végtére is az ő országuk és ők vannak itthon, joguk van úgy gondolkodni, ahogy akarnak, de szerintem a szitu csak rosszabbodni fog… nézd meg kire szavaznak, nézd meg a Brexitet.
Ott van az a réteg Angliában, sőt, tovább megyek, Európában, akik a multikulturalizmust, mint jelenséget nem pozitív társadalmi fejlődésnek élik meg, épp ellenkezőleg. Személy szerint, én sem vagyok épp nagy rajongója. Én ezt egy kísérletnek hívnám, ami nem jött be, és emiatt a konzervativizmus új erőre kapott. (…)
Attól is tartok amúgy, hogy a nagy multikulturalizmusban a gyerekemet kirekesztik, netalán csúfolják, sértegetik majd. Nem akarnám kitenni ennek, hiszen hogy magyarázod el egy négyévesnek a kulturális különbségeket, a vallásokat, stb. anélkül, hogy sérüljön a lelke?” (A teljes beszélgetést itt olvashatod el, ha még nem tetted volna, szerintem érdemes!)
HÍRMONDÓ
Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke
„Újjáépítjük az országot, és megvalósítjuk az amerikai álmot" - mondta első beszédében Donald Trump, aki a várakozásokhoz képest meglepően simán nyert a demokrata Hillary Clinton ellen. Részletek itt.
Németország nem Eldorádó
Talán soha ilyen jól nem ment még a németeknek, a gazdaság szárnyal, a munkanélküliség a háború óta nem látott mélységekben – és ők mégsem elégedettek. Érdekes, nem?
Ahol szó szerint halálba dolgoztatják az embert
A Japánban sok helyen elvárt munkamorálról már elég sok szó esett (itt, a Határátkelőn is), ám a jelek szerint egyes cégeknél kezdik túlfeszíteni a húrt. Olyannyira, hogy nemrég a japán hatóságok is megunták a jelenséget.
A kínai város, ami nem is kínai
Shenzhenben egész nyugodtan kivitelezhető egy olyan élet, ahol gyakorlatilag vajmi kevés kényelmetlenségnek nézhet elébe a nyugatról idetévedt külföldi. Jó, a kínai lét sajátosságai kikerülhetetlenek…
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek