Amikor először olvastam Levente történetét, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Nem akármilyen kálvárián ment keresztül burmai (mianmari) párjával azért, hogy összeházasodhassanak, történetük jól mutatja, micsoda bonyodalmakat tud okozni a bürokráciában egy váratlan helyzet. Szóval öveket becsatolni, mert nem szokványos történet jön osztrákokkal, magyarokkal, thaiföldi magyarokkal, szerbekkel és egyiptomiakkal.

Ha neked is volt gondod a bürokráciával (még ha nem is ilyen mértékű), és szívesen elmesélnéd a történeted, ne habozz! Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Mianmar, korábbi nevén Burma. Mivel még sosem voltam itt, egyelőre nagy vonalakban annyit tudok erről az 50+ milliós dél-kelet-ázsiai országról elmondani, hogy elég hosszú ideig (1962-tól idénig) hivatalosan is katonai diktatúra irányította, ami ellen békés buddhisták (erre még visszatérünk), kevésbé békés ilyen-olyan etnikumok, valamint egy Nobel-békedíjas nő (rá is) „harcolt”.

Az emberek szép karikákkal írnak, indián nevük van és egy bétel nevezetű enyhe drogra vannak ráállva, amitől piros lesz a nyáluk, és elfogy a foguk. Szeretik a csípőset, és itt nem az Erős Pistáról beszélek, hanem a csípősről (bár állítólag a thaiok durvábbak).

2011-ben, az egyetem után Ausztriába, Bécsbe jöttem szerencsét próbálni, ami - sok németül nem igazán értő sorstársamhoz hasonlóan - egy kínai étterem mosogatójaként, majd konyhai mindeneseként napi 12-14 órás robotot jelentett. Egy évig bírtam, tanulságos volt.

Ez alatt az év alatt találkoztam egy vidám kis leánnyal, aki pont ebből az Isten háta mögötti országból érkezett. Nem sokra rá a házasságunkat terveztük, ez egész pontosan 2013 novemberében volt.

A kálvária kezdete

Külföldiként a házassághoz fejenként két papír beszerzésére van szükség a megfelelő pecsétekkel, lefordítva; az egyik a születési anyakönyvi kivonat, a másik a saját ország által kiállított családi állapot igazolás. Nem ügy. De az.

Először kézenfekvő módon Bécsben érdeklődtünk a lehetőségeinkről, de itt elég elutasítóak (értsd: bunkók) voltak a hivatalban, így tovább álltunk.

Következő rövidke kitérő Sopronban volt (közel van, itt laktam 6 évet), de az itteni anyakönyvvezető közölte, hogy nehéz és bizonytalan útra tévedtünk, sok időbe és pénzbe fog ez nekünk kerülni, és különben is mennyivel jobb az mindenkinek - de különösen neki -, ha elmegyünk Győrbe, ő is alájuk van beosztva, így egy fogaskereket mindjárt meg is spórolunk a bürokrácia gyengén olajozott gépezetében.

A tanácsát megfogadtuk, és talán nem árulok el nagy titkot, a jóslata is igaznak bizonyult. Győrben, bár nem tudta volna megmondani Burmába merre kellene elindulni, az anyakönyvvezető nagyot nyelt, és elvállalta a dolgot.

Az első lépés gyorsabban ment, mint gondoltam. Ekkor kaptuk meg a feladatot; a fentebb említett két papír beszerzését, ami részemről gyakorlatilag tárgytalan volt.

Külföldivel házasodni? Na, azt nem!

Itt kanyarodjunk vissza ismét Mianmarhoz egy kicsit. A már említett Nobel-békedíjas asszonyon úgy találtak legkönnyebben fogást az épp regnáló tábornokok, hogy a férje a volt gyarmattartó Nagy-Britanniából származott.

Így a derék burmaiaknak egyszerűen megtiltották a külföldivel való házasságot, ezzel téve törvényen kívülivé őt. Fondorlatos lépés. Ebből talán kikövetkeztethető, hogy a mianmari hivatalok nem álltak túl segítőkészen a házzasságunkhoz.

Nem könnyítette meg a dolgunk az a tény sem, hogy sem Magyarországnak, sem Ausztriának nem volt nagykövetsége Mianmarban, így „közvetítőként” az illetékes, thaiföldi magyar nagykövetséget kellett közbeiktatni. Plusz egy pecsét.

Szóval a feladat: Születési anyakönyvi kivonat beszerzése Burmából hivatalos pecséttel, amit lepecsételnek a thaiföldi burmai nagykövetségen, amit lepecsételnek a thaiföldi magyar nagykövetségen, és elküldik hozzánk, valamint ugyanez a hajadonságival. Gyerekjáték.

Falak és egy thaiföldi magyar angoltanárnő

Amíg mi a születésivel próbálkoztunk, a thaiföldi magyar konzul különböző csatornákon próbálta megtudni, hogy működik a családi állapot igazolás Mianmarban.

Ezt hetek alatt sem sikerült kiderítenie; a burmaiaknak nyilván kellemetlen lett volna egy ilyen civilizálatlan törvénnyel előrukkolni, azt viszont szintén nem hagyhatták, hogy minden simán menjen, így egyszerűen az időt húzták, majd egyszerűen nem válaszoltak.

Mi is falakba ütköztünk; a burmai nagykövetség Bangkokban nem volt hajlandó pecsételni, csak akkor, ha személyesen odamegyünk. Talán. Nem akartuk, hogy megjegyezzenek minket, így mondtuk, hogy oké, és kiírtam a Facebookon a thaiföldi magyarok csoportjába egy segítségkérést.

Egy Bangkokban élő magyar angoltanárnő jelentkezett, aki elvállalta, hogy a neki postán kiküldött születési anyakönyvi kivonatot lepecsételteti a burmai, majd a magyar nagykövetségen, és visszaküldi nekünk.

A fedősztori az volt, hogy ő az utazási ügynökünk, asszonynak vízumhoz kell a pecsét. Bevették, bár az angolul tudó fehér ember megjelenése után kérdésük se nagyon volt, hiába, ilyen ez, arrafele farangnak hívják őket.

A sosem látott angoltanárnő szerencsésen visszaküldte a rommá pecsételt papírost. Azért írom, hogy szerencsésen, mert miután feladta a postán, másnap megpuccsolták a thaiföldi kormányt. Ott ez tradíció. Mindegy, egyik papír pipa.

Tragikomédia teljes lendülettel

Szerencsétlen konzulunk közben teljesen feladta a harcot a hajadonságiért, viszont elárulta, hogy ha az adott országban nem ismerik ezt a fajta igazolást, akkor a házasulandó maga nyilatkozhat a családi állapotáról. Ez nem harmadik világbeli sajátosság, például a szlovákok se adnak ki ilyen papírt.

Sajnos / szerencsére a mianmari helyzetről semmit se tudott, mivel magyar állampolgár még nem szeretett volna házasodni burmaival, így előttünk állt a feladat bebizonyítani, hogy ami van az nincs.

Így hát e-mailt írtam a Föld összes burmai nagykövetségéhez, amiben leírtam, hogy mekkora gondban vagyunk, és csak egy családi állapot igazolás menthet meg minket, honnan tudnánk ilyet szerezni?

Több mint 40 levelet írtam, 4 válasz érkezett: egyikben Indonéziából közölték, hogy a nagykövetség e-mailcímét meghekkelte a Burmai Muszlim Kiber Erő. Ekkortájt egyes vidékeken szívesen gyújtották fel egymást muzulmánok és buddhisták Burmában az utcán.

Írtak ezen kívül egy magán gmail-címről Sri Lankáról, valamint a kairói követségről; ők arról tájékoztattak, hogy sajnos nem legális manapság egy burmainak idegennel házasodni, valamint az utóbbi azt a tippet adta vicces angolsággal, hogy menjünk turista vízummal Burmába, és ott titokban házasodjunk össze.

Még ki is emelték, hogy a vízumnál semmiképpen se említsük, hogy mi a szándékunk. Ezt a levelet a mai napig nem tudom értelmezni. És végül írtak Szerbiából, ahol bekapták a csalit.

Sajnálkozva közölték, hogy nincs semmiféle irat, ami egy burmai családi állapotát igazolná. Nekünk volt itthon pár, épp csak pecsét nélküliek. Ezzel a válasszal sikerült elérni, hogy a párom önmaga nyilatkozzon hajadonságáról, és a fordítgatások után elgördült az utolsó akadály is a házasságunk útjából. 2014 júniusára. Sűrű 8 hónap volt. És a java csak ezután kezdődött...

Munkavállalás és egyéb nyalánkságok

A történet folytatása, (a „java”) a letelepedési, valamint munkavállalói papírok megszerzése. Ez egy rendkívül bonyolult história, amit nem lehet élvezetesre írni; jogszabályok, illetve azok be nem tartása, hazugságok, megtévesztések mindenféle hivatalok részéről, tehetetlenség a magunkéról.

Egy kívülállónak ez kusza és unalmas lenne, ezért nem akarok róla írni, csak utalok rá, hogy a happy end még odébb van. :-)

Annyit még hozzátennék, hogy itt volt hatalmas segítségemre a Határátkelő blog, mivel valaki egy hasonló történet után abból az EU-irányelvből idézett, amire hivatkozva sikerült a végén mindent megoldani. Örök hála érte.”

HÍRMONDÓ

Jó és rossz hír a nagy-britanniai magyaroknak

„Jó hír, hogy alapvető elutasítással nem találkoztam, ugyanakkor az is világos, hogy a személyek szabad mozgása az egyik legfontosabb motivációja volt a britek döntésének a referendumon” - mondta a magyar külügyminiszter Londonban az ottani magyarok érdekérvényesítésével kapcsolatban.

Ma lebénul Olaszország

Gyakorlatilag mindenki sztrájkol, a tömegközlekedésben dolgozóktól kezdve a tanárokon át az orvosokig. A megmozdulást az olasz szakszervezetek a Matteo Renzi vezette kormány és az EU gazdaságpolitikája ellen hirdették meg. Részletek itt.

Stockholmban debütál a magyar bevándorlófilm

Menekülés, szerelem, beilleszkedés - ezeket a témákat boncolgatja Vranik Roland filmje, Az állampolgár. Lesz miért megnézni. A filmről és a főszereplőről bővebben itt olvashatsz.

(Fotó: pixabay.com/99pixel)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.