Bő egy hónappal ezelőtt olvashattátok Susanne írását arról, miként vágott neki 58 évesen Angliának, hogy szezonális munkát végezve próbáljon meg boldogulni. Akkor elég sok kérdés felmerült, amire most válaszolt, én pedig úgy gondoltam, hogy érdemes önálló posztként megjelentetni, még akkor is, ha nem klasszikus értelemben vett határátkelős poszt, sokkal inkább azt az utat mutatja meg, amíg valaki eljut addig, hogy elindul. A képeket is tőle kaptam, Cipruson készültek, hogy miért, az a poszt végén kiderül.

Ha te is hasonló helyzetben vagy, és 50 fölött vágtál neki a határátkelésnek, írd meg a történeted! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

„Olvastam a sok hozzászólást és köszönöm mindenkinek, aki reagált. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan lesznek. Hálás vagyok minden bátorító szóért, mert rám fér és sokat is segít. Bizony nem könnyű így, ennyi idősen a helyzetem.

Az egyik hozzászólásban hangsúlyozták, hogy szakmát kell tanulni, jó szakmát. Ezzel egyetértek és azzal is, hogy manapság az érettségi annyit ér, mint régen a 8 általános, vagyis csak alap.

A közgázban három szakmát kaptunk az érettségivel, milyen kár, hogy ez engem nem érdekelt és eszem ágában sem volt ezek egyikében elhelyezkedni. A MAFILM-nél 2 évig tanultuk a szakmát, a filmgyárnak volt saját képzése, gyakornoki rendszerben. Utána vendéglátóztam, az is egy szakma.

Aztán megtanultam egy újabbat, ez a kommunikáció, amikor bárhol, bárkit, bármikor meg tudok szólítani és aztán jött a kereskedelem és a közvetlen értékesítés.

Dolgoztam bankban, telesales, telemarketinges munkakörben. Ez is egy szakma. Ma már külön oktatják a call center, ügyfélszolgálatos szakmát is. Ez utóbbiakról nincs papírom, csak profi módon tudom csinálni.

Azt szoktam mondani, hogy én abból élek, hogy beszélek. Stílus, szókincs  adott, egy kis humorérzék is, némi öniróniával megspékelve, ami soha nem árthat az életben. Ezzel jól is lehet keresni.

De eljön az a pillanat, amikor nem tud az ember még csak rá se nézni a telefonra. Különben a fejemen egy headsettel, meg a szemüveggel pont úgy néztem ki, mint egy felszerszámozott ló és néha úgy is éreztem magam. :)) 

Gondoltam a jövőre

Meg aztán nem vagyunk egyformák és nekem sosem voltak karrierista vágyaim. Egyszerűen ez nem érdekelt. Ha jól belegondolok, voltam én már minden, csak akasztott ember nem. Bár ha így folytatom, még az is lehetek. :))

Volt, aki azt kifogásolta, hogy miért nem gondoltam a jövőre, előre. Gondoltam én és készültem is, takarékoskodtam. Eladtam egy lakást, csak éppen ezt a pénzt sikkasztották el, amiből én a jövőmet tervezgettem.

A hitelkártyát se értette valaki, pedig egyszerű. Amikor bejelentve dolgoztam és jól kerestem, simán megajánlotta a bank a 400 ezres hitelkeretet, én meg úgy gondoltam, miért ne? Ott figyel a háttérben, ha esetleg szükség lesz rá.

És igen, megtanultam használni is, mert évekig használtam és évekig egy fillér kamatot se fizettem, mert arra mindig odafigyeltem, hogy időben visszatöltsem a felhasznált összeget.

A credit meg úgy gondolta, hogy jó adós vagyok, megbízható fizető, és simán emelte a hitelkeretet, anélkül, hogy kértem volna, előbb 800 ezerre, majd 1 millióra. Mai napig küldözgetik az új ajánlatokat, hogy 1,5 milliós személyi hitelt felvehetek. Küldik az SMS-t, felhív a call center, hogy miért nem veszem igénybe??  Mert vissza kell fizetni és nem veszek a nyakamba újabb adósságot, az is elég, ami van.

„Azt kell tudni, hogy mit nem, de azt nagyon”

Ha valaki most rögtön megkérdezné, akkor azt is elmondom, hogy a jó fizetéssel a munkahelyemet nem én hagytam ott, hanem csődbe ment a cég 2008-ban, amikor a válság nagyon sok céget hazavágott. Egy rövid ideig kaptam a munkanélküli ellátást, aztán jött az aktívan tartás, ez a 22800.-Ft havonta.

Az különösen vicces beírás volt, ahol fizetett bértollnoknak titulált valaki. Óóh, ha az lennék, akkor szépen otthonról, kényelmesen írogatnék és küldenék a pénzt. Bár ezzel is akadnak problémák. Garas Dezső színművésznek mondta a tanára, Nádasdy Kálmán: „Azt kell tudni, hogy mit nem, de azt nagyon”.

Budapesten születtem, itt is nőttem fel, 58 éve itt élek. Egy időben, a 70-es években a Belgrád rakparton laktunk egy olyan lakásban, ahol volt egy 2x4 méteres erkélyünk, pont szemben a Gellértheggyel.

Augusztus 20.-án az összes ismerős nálunk nyüzsgött és tőlünk nézte a tűzijátékot. Imádtam és nem tudtam betelni a kilátással soha. Budapest az én városom és nagyon szép, szeretek itt élni. A mai napig, ha ülök a 105-ös buszon és kiér az alagútból, átmegy a Lánchídon, nekem könnybe lábad a szemem, annyira szép minden, ha körbenézek. Magamban mondom is: Jó reggelt Budapest!!

Ciprus

Valaki Ciprusról írta, hogy nem az álmok netovábbja. Ciprusról azt kell tudni, hogy összesen van az egész szigetnek 1 millió lakosa és ebben benne vannak a csecsemők meg az öregek is.

Ciprus gyönyörű, álomszép, imádnivaló hely. A háború után többnyire kecskepásztorok birodalma volt, de a 60-as évektől kezdték felfedezni a turisták.  Manapság évente felkeresi kb. 4 millió turista, jobb években 6 millió is akár, amit nem tudnak kiszolgálni, ezért ott állandó a munkaerőhiány.

A nyári szezonban (áprilistól novemberig) rengeteg vendégmunkásra van szükségük, akik úgy dolgoznak többnyire, hogy a munkaadó biztosítja a szállást és az ellátást számunkra. Vagyis félre lehet tenni a teljes fizetést akár.

Pár éve volt ismerősöm, aki 6 hónapig dolgozott pincérként a nyári szezonban, félre rakta a fizuját és a jattot, aztán utána ebből a pénzből repült tovább Ausztráliába tanulni, mert mint mondta, ott ingyenes a felsőoktatás. Jó alap a kezdéshez és a tovább lépéshez.

Mikor én panaszkodtam a lányomnak, hogy itthon 32 fok van, annyit mondott: Csak?? Itt 42. Lássuk be, az se könnyű, 42 fokban dolgozni. De kárpótol a gyönyörű környezet, a színek, az áradó virágillat, a mindig változó tenger, az elképesztő naplementék, amikor csak áll az ember és úgy érzi beszorult a levegő a mellkasába, nem tudna kinyögni egy szót se, csak áll és nézi ezt a csodát.

Januárban, a londoni munkám végeztével ott voltam látogatóban nála és 20 fok volt, frankón leégtem a napon. A képek is akkor készültek.”

HÍRMONDÓ

Meddig éri még meg Angliába menni?

A Brexit mellett a font évtizedek óta nem látott mélyrepülése is érdekes helyzetet teremt a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok egy része számára. Aki ugyanis pénzt gyűjteni ment ki, annak aligha jöttek jól az elmúlt hónapok eseményei.

A Tesco már belengetett

A legnagyobb brit kiskereskedelmi lánc több Unilever-termék online árusítását is beszüntette, mondván, az jelentősen emelni akarja nagybani árait a font meredek értékvesztésére és ennek importdrágító hatására hivatkozva. Részletek itt.

Bécsben élők, figyelem!

Végezetül egy gyors figyelmeztetés az osztrák fővárosban élőknek (vagy a pénteken és szombaton oda indulóknak): komoly terrorelhárító-gyakorlat lesz a városban, ami már pénteken kezdődik és egészen szombat estig tart. Szóval nem kell megijedni, de érdemes felkészülni.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.