oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2016. szeptember 28. 06:44,  A bőröndöm és én - Történetek Texasból 70 komment

2016. szeptember 28. 06:44 Határátkelő

A bőröndöm és én - Történetek Texasból

Vajon megelégszünk-e a klisékkel Amerika és Texas esetében, vagy szeretnénk egy kicsit mélyebbre látni, és részletesebben megismerni, milyen is az élet az USA ezen államában, pláne magyarként? Akinek elegendőek a sablonok, az ne olvasson tovább, aki viszont kíváncsi arra, miként telt Gabriella és férje első négy éve Austinban, az olvasson tovább (ő jár jobban)! Akit pedig bővebben is érdekelnek a texasi kalandok, az menjen tovább a Travelbug blogra, de csak ha itt végzett az olvasással! (A képeket köszönöm szépen!)

cim_84.jpg

„Meghökkentem, amikor megkaptam a kérdést (Milyen volt az elmúlt 4 év Texasban?) és kérést ezen bejegyzés megírására. Az első, csípőből adott válaszom az: hány napod van? Hiszen a külföldön való beilleszkedésről, új otthon megteremtéséről, új élet felépítéséről rengeteget tudnánk mesélni.

Aztán a második gondolathullám a Magyarországon begyakorolt A és B típusú panelválaszok valamelyike lenne biztosan. Hazautazásaink során ugyanis erős tapasztalatunk az, hogy ismerősök, szomszédok, volt kollégák, távolabbi barátok 9:1 arányban beérik az A sablonnal: "Minden szuper!" értsd: nem kíváncsiak a részletekre, bőven megelégszenek a saját fejükben meglévő klisékkel erről az országról.

Esetleg olyan kérdéseket tesznek fel, amiről nem tudom eldönteni: viccelnek vagy komolyan gondolják, pl. Hogy szoktatok onnan hazajönni? Autóval? Sajnos csak minden tizedik embert érdekel a valós válaszunk. Ekkor jön a B panel: Gyere el hozzánk / üljünk be valahová és beszélgessünk!

A rendkívül komplex és megszámlálhatatlan ellentmondással teli amerikai társadalomba szerintem egyáltalán nem könnyű beilleszkedni. Több, mint 3 éve rendszeresen jelentkezünk posztokkal, így sok vonatkozásban írtunk már e témáról.  Ezért most személyes történetekkel szeretném elmesélni a 4 évet és a tapasztalataink töredékét.

dsc_5927.JPG

2012 nyarán költöztünk Texas állam székhelyére, miután a férjem kapott egy cégen belüli áthelyezésre vonatkozó konkrét ajánlatot. A változtatás / elköltözés gondolata már régebben érlelődött bennünk, így az irány ekkor határozódott meg pontosan: Debrecenből Austinba költöztünk és építettünk új életet / otthont magunknak.

Nem kényszerből jöttünk, nem hitel és megélhetési gondok elől menekültünk, nem következett be sorsfordító tragédia az életünkben. Egyszerűen kihasználtunk egy jónak tűnő lehetőséget.

Mindezt fontosnak tartom leszögezni, hiszen az Államokba nem is lehet úgy megérkezni, ahogyan pl. Hollandiába: összeszedem az összes tartalékomat, felszállok egy gépre, bérelek egy lakást és majd találok valamilyen munkát.

dsc_5156_ps_vm.JPG

Jöjjenek tehát mulatságos, sokszor tanulságos, néha elszomorító történeteink!

Magyarország kontra Európa

Gonzales (kisváros Texasban) főterén egy januári vasárnap délelőtt utoljára válaszoltuk az akcentusunk alapján feltett kérdésre (Honnan jöttetek?) azt, hogy Európából. A mi fejünkben is voltak klisék: az amerikaiak többségének fogalma sincs hol van Magyarország, felesleges erőlködni a magyarázkodással.

Ez óriási tévedés: Texas (és a többi államban is hasonlóak a tapasztalataink) minden részében a kérdezők szinte kivétel nélkül nemcsak tudták hol van a mi kis országunk Európa térképén, de jártak ott, vagy barátjuk, ismerősük nyaralt / dolgozott / megfordult nálunk.

Egyik önkéntes tanárom családi fotóalbumát hozta el nekem gyönyörű budapesti képekkel; önkéntes munkatársam a könyvtárban ragyogó szemekkel mesélte, hogy több, mint hatezer fotóval tértek haza: nem győztek betelni a magyar városok történelmi és középületeivel, hangulatos utcaképeivel; egy colorado-i parkranger szemében pedig megláttuk a feltoluló emlékeket amint meghallotta, hogy honnan érkeztünk, ugyanis sokáig élt és dolgozott Kolozsváron, sok-sok finom ételt emlegetett és a pálinkát is jól ismerte. Azon a munkanapján biztosan nagy örömet szereztünk neki a találkozással.

dsc_1507.JPG

Keleti blokk

Szintén egy önkéntes tanáromhoz kapcsolódik egy másik jellemző történet. Sokoldalú személyiség: egykori tengerészgyalogos, ma az egyik egyetemi templomi közösség lelkipásztora, sok országban járt, a legklasszabb amerikai városokban élt huzamosabb ideig, kiváló humora van, sok-sok kifejezést ismer spanyolul, japánul, kínaiul, arabul, koreai és most már magyar nyelven - mivel vallja, hogy az emberek szívéhez az anyanyelvükön át is vezet út és a legtöbb tanuló, akikkel találkozik az említett nyelveken beszél (magyarul csak én).

Nagyon érdeklődő, szinte minden találkozáskor van újabb kérdése, főként azért, mert én vagyok az egyetlen és első olyan ember, akivel módja nyílt beszélgetni, s aki az egykori orosz (szovjet) befolyási övezetből való.

A magyar történelemnek ez az időszaka jobban érdekli, mint bármely korábbi: hogyan élték meg az emberek; milyen volt a katonai jelenlét; milyen volt 1956 belülről.

Magyar sütik boltja New York-ban

dsc_5629.JPG

Céltudatosan érkeztünk a világhálón levadászott címre: rétest vagy valami igazán finom sós süteményt szerettünk volna enni (ezek nem léteznek errefelé). Először csak gyönyörködtünk a szebbnél szebb és az otthon megszokottra nagyon hasonlító pultban, s persze a választás sem volt könnyű, hiszen a hazai ízek nélkülözése után úgy éreztük a fél boltot fel tudnánk falni!

Aztán egyszer csak megszólított minket magyarul az eladólány: Segíthetek? s bár rajtunk semmi feltűnő nem volt (magyar zászló, póló, felirat), jó érzés volt az, hogy ő felismert minket és az anyanyelvünkön szolgált ki. Mondanom sem kell, hogy a vásároltakon túl ajándékba kapott rétes volt a legfinomabb!

dsc_5626.JPG

Túró Rudi a hűtőben

Kintlétünk, utazásaink és blogposztjaink számos érdekes egyéniséggel hoztak össze minket. Közülük az egyik legkülönösebb ismerős egy budapesti mérnök és travelbug-olvasó. A legfontosabb titulusa azonban számunkra: az Amerikában elérhetetlen legfinomabb magyar csemege, a Túró Rudi nemhivatalos beszállítója.

Sosem felejthető meglepetés volt, amikor legelőször írt nekünk egy üzenetet, hogy mivel érdeklődéssel olvassa a bejegyzéseinket és elég gyakran utazik Austinba a munkájának köszönhetően, most itt van és hozott nekünk a túrós csemegéből, mert úgy gondolja, ezt biztosan hiányoljuk!

Soha nem találkoztunk, nem beszéltünk azelőtt; azóta viszont már többször is nagyon jót beszélgettünk és mindig, mindig kaptunk ajándék-Túró Rudikat. Köszönjük ezúton is a honvágy-gyógyító, hangulatjavító csomagokat.

Miért nem kalapban és csizmában jöttél közénk?

dsc_4548.JPG

Idén februárban meghívást és lehetőséget kaptunk arra, hogy egy Austin-közeli városka barbecue-készítő versenyén zsűrizhessünk és kóstolhassunk. Walburg lakóinak többsége német és vend ősökkel büszkélkedhet, ezért igazi unikumnak számítottunk a vendéglistán.

Ennek ellenére nem idegenként fogadtak, szívesen látták a fényképezőgépet és itt éreztük meg leginkább mennyire jó befogadottnak lenni

dsc01024.JPG

A férjem meglehetősen jól beszéli már az angol texasi változatát - amire az itteniek nagyon büszkék, mind szóhasználatban, mind kiejtésben vannak sajátosságok -  tőle már régóta nem igazán kérdezik meg, hogy honnan jött.

Walburgben egy olyan hétvégén barbecue-ztunk, amikor dolgoznia is kellett. A húsok füstölésével, sütésével hajnal óta keményen dolgozó férfiak hamar levették, hogy „bár IT-guy, vagyis az autó tetejére kitett laptopján és mobilnet segítségével, gombnyomásokkal oldotta meg a főnöke sürgős problémáját, ért a mi dolgunkhoz is”, mert egyenlő partnerként beszélgettek a technikáról, ízesítési titkokról, marhaszegyről és a sör szerepéről a folyamatban. Fel sem merült az akcentus vagy a honnan jöttél

dsc_4552.JPG

Ellenkezőleg. Azt kérdezték a vállát lapogatva: 

Ha van cowboykalapod és csizmád, miért nem ezekben jöttél ide közénk? 

dsc_4430.JPG

Magyar összetartás / széthúzás

A mindig felmerülő, mindenki által agyonbeszélt kérdésben mi Austinban a széthúzást tudjuk megerősíteni - sajnos. Viszonylag népes magyar közösség él már ebben a városban, ki-ki eltérő indíttatással, háttérrel, célkitűzésekkel, tapasztalatokkal.

Az én személyes véleményem az, hogy a ránk olyannyira jellemző tulajdonságokat nagy részük nem tudja itt sem elhagyni, pedig a lehetőség meglenne rá. Furkálódás, alapvető rosszindulat bárki felé, idegengyűlölet, el nem fogadás, kivagyiság és képmutatás rombolja az emberi viszonyokat.

Mi laza szálakkal kapcsolódunk a „nagy masszához”, mert rettenetesen unjuk már az ilyen kérdéseket: 

  • Mennyit keresel?
  • Hová mentek / hol voltatok már megint? 
  • Meddig maradtok az USA-ban?
  • Mit csinál a feleséged egész nap? (ez én lennék, jellemzően a férjem kapja ezeket a kérdéseket)
  • Hallottad, hogy X, Y...? 

Természetesen vannak magyar barátaink és kedves ismerőseink itt páran, akikre számíthatunk és viszont. Azonban szívesebben barátkozunk amerikaiakkal vagy bármely más nemzet képviselőivel, mert nem azzal foglalkoznak elsősorban, hogy kinek van nagyobb háza, drágább autója, melyik luxusutazásra fizettél be, miből volt pénzed erre vagy arra, etc. Ez végtelenül elkeserítő tapasztalat. 

Élvezzék a szabadságot!

dsc_0392.JPG

A magyar bejegyzések mellett egy ideje angolul is próbálkozunk posztokkal a szokásos felállásban: a férjem fotózik, én írok. A számunkra egyik legkedvesebb texasi látnivalóról, az Elvarázsolt Szikláról született posztunkat igyekeztem „reklámozni” egy kicsit, azaz elküldtem sokak által követett, profilba illő Facebook-személyiségeknek. többek között egy Texast évek óta szenvedélyesen járó / fényképező fotósnak is. 

Larry White elismerően nyilatkozott a képekről, közzé is tette a posztot, s azt írta nekünk, sikerült a képeken megörökíteni ennek az államnak a szépségét és a valóság mögötti lényegét is: a vadnyugat és a szabadság végtelenségének érzését. „Élvezzék ezt a szabadságot!”

dsc_0511.JPG

Öt szem kukorica

dsc_0746.JPG

Az első itt töltött Hálaadáskor meghívást kaptunk kedves idős önkéntes tanáromtól (nyugdíjas zenetanárnő) az ő rendhagyó, de egyben nagyon is hagyományos vacsorájukra.

Rendhagyó azért volt, mert mivel valamennyi családtagja messze, más államokban él és nem minden évben tudnak összegyűlni az itteniek legfontosabb családi ünnepére, kedves barátnőjével (akivel a lakását is megosztja) azt a szokást vezették be, hogy ha nincsenek családtagok, akkor olyanokat hívnak meg, akik rászorulók, egyébként egyedül lennének, vagy hozzám hasonló tanítványaikat. Így is képesek megteremteni a bensőséges légkört, a maguk módján emlékeznek és ünnepelnek.

Hagyományosnak pedig azért nevezhető a vacsora, mert a két idős hölgy az összes fogást együtt készíti el, normális alapanyagokat használnak és régi családi recepteket. Az eredmény egy hangulatos este, felejthetetlen társaság, gondosan megterített asztal és nagyon finom, házi készítésű ételekből álló amerikai vacsora lett! 

dsc_0731.JPG

Öt szem kukorica volt az első fogás azért, hogy emlékezzünk az első telepesek kemény, éhezéssel teli első éveire. Aztán a szokásos ételek következtek: töltött pulyka szafttal (a húst, a tölteléket és a szaftot külön fogásként tálalták), burgonyapüré (édesburgonyából és fokhagymás változatban), párolt zöldbab, frissen sült zsemle, vörösáfonya-szósz, fűszeres-tökös és dióspite tejszínhabbal. Inni egy könnyű cidert kaptunk, majd vizet, teát vagy kávét választhattunk.

Meséltek régi nagy családi vacsorákról, imádkoztunk, vendéglátónk, Doris zongorajátékát élvezhettük, mindnyájan elmondtuk miért érzünk és adunk hálát ezen az ünnepen, végül társasjátékoztunk (Rummikub, Mexicain Train).

Az asztalt hatan ültük körül és mindkettőnk nevében mondhatom, hogy az egyik legemlékezetesebb esténk volt 2012. november 22.

dsc_0752.JPG

Biciklis Messiás

dsc_0947.JPG

Már a megmentőnkkel is sikerült találkoznunk ezen a földön. New Orleans-ban kinéztünk egy rumlepárló üzemet, ahol rövid vezetett túrán megláthattuk hogyan készül az ital, kérdezhettünk, fotózhattunk, kóstolhattunk.

Az oda vezető út azonban kalandosra sikeredett. Nem fogadtuk el a kis üzem weboldalán felkínált, a városközpontból a látogatókat szállító iránytaxit, mert tapasztalatlanul azt gondoltam, gyalog is simán elmehetünk oda és így mindig jobban meg lehet ismerni egy várost.

Ez itt is így volt, csak az út több mint egyórás gyaloglást jelentett végül, s ami még kevésbé szerencsés: New Orleans egyik gettóján keresztül. A kihalt utcákon felberregő motorok, meglibbenő függönyök, lépcsőkön lebzselő, rottweilert idomító suhancok nem voltak bizalomgerjesztőek.

Nem volt már választásunk, mennünk kellett tovább, különben lecsúszunk a lefoglalt programról. Egyszer csak szembejött, pontosabban gurult velünk a kerékpárján egy Bud Spencerre emlékeztető fekete férfi és mosolyogva, jóindulatúan figyelmeztetett, hogy nem nekünk való helyen sétálunk, gyorsan menjünk másfelé.

Kerülővel, pár utcával többet bejárva, végül jól kifulladva, de épségben megérkeztünk a lepárlóba. Biztosan a Gondviselés tartotta ekkor a fejünk fölé a védőernyőt.

dsc_0924.JPG

Taszár-Pécs-Austin tengely

A férjem több honfitársunknak segített már Austinban autót venni: az átlagnál kicsivel jobban érdeklik az autók, alkudozás, minél jobb vétel elérése. A kereskedésben sokszor hosszabban is elbeszélget az eladóval - nagyon sokat lehet tőlük tanulni, titkokat ellesni - egy ilyen diskurálás során derült ki, hogy a dealer volt Taszáron katona, sokat járt Pécsre szórakozni, volt magyar barátnője.

Ezek után a beszélgetés hangulata azonnal kedélyesebb lett, bizalmasabbbá vált az eladó (pl. kifordította a képernyőt a férjem felé), s az eredetileg közölt összegnél $3000-ral drágább autók közül válogatott a megadott feltételek alapján.

Ez azt jelenti, hogy az említett összeget ilyen-olyan kedvezményként, bónuszként juttatta volna. Végül nem vett tőle kocsit, de széles mosollyal búcsúzott és a férjem szavát adta, hogy egyszer főz neki igazi magyar gulyáslevest! 

Sziszifuszi munkahelyi beilleszkedés

dsc_2830.JPG

A férjem tapasztalata szintén az, hogy bizony hosszú időnek kellett eltelnie, mire igazi csapattagként kezelték itt az anyacégnél. Közvetlen kollégái szó nélkül, bár furcsa pillantásokkal fogadták el, hogy a kiköltözésünkkor hetekig elnézőbbek voltak a menedzserei, hiszen számtalan ügyet kellett intéznünk és ezek 90%-a lehetetlen lett volna munka után.

Hiába ismerték már Magyarországról a stílusát, munkamódszereit, teherbírását, itt mintha teljesen új ember lett volna: minden vonatkozásban újra bizonyítania kellett.

A szokások és normák elfogadása, új dolgok megtanulása, a versenyhelyzet átértelmezése, egy már meglévő hierarchiában a saját helyed megtalálása - s ráadásul mindez nem az anyanyelvet használva a kommunikáció eszközeként igen kemény, embert próbáló feladat volt. (Én nagyra becsülöm a férjemet, mert képes volt ezt beismerni és a hosszú utat végigjárni.)

A bőröndöm és én

Ez az amerikai földre lépésem története. Jó hosszú bevándorlási sorok Chicago repterén, mindenfelé elgyötört tekintetek, szomjas emberek, gyűrött ruhák, nyűgös gyerekek.

Elgondolkodtunk azon, hogy azért jóval könnyebb dolgunk van, mint volt pár évtizede ezreknek az Ellis Island-re soknapos hajóút végén megérkezve. Mi egy családdal jöttünk együtt otthonról (a családfő ugyanazon cég alkalmazottja, mint az én férjem): a várandós anyuka és a 16 hónapos kislány hősiesen bírták a megpróbáltatásokat. Nem lehetett nem mosolyogni rájuk. Ezt tette szinte valamennyi reptéri dolgozó és a bevándorlási hivatalnok is. 

dsc_0897.JPG

Nem így a mienk. Az általános derültségre felemelve a fejét megkérdezte, min nevetünk. Talán különösen rossz napja volt, talán nem voltunk épp rokonszenvesek, de a kötelező közönyös kérdésein túl feltette a férjemnek a következőt, amelynek a hangzása engem nagyon szíven ütött: Is this your wife? (Ez itt a maga felesége?) 

Úgy kérdezett és úgy nézett rám, mintha egy ócska bőrönd lennék. Aztán persze megkaptuk a pecsétet, de welcome-ot nem. S a történetet azóta is meséljük, mert az első benyomások közül ez volt a legmeghatározóbb.

Deposittal keltem, deposittal feküdtem

Anyagias adalékanyag Amerikához. Itt tudvalevő, hogy minden a pénzről szól. Ami, ha van egy jó ötleted, találsz támogatókat és / vagy van tőkéd hozzá és megvalósítod, majd el tudod adni sikerrel, dőlni fog hozzád biztosan. Mindez csak idő és sok kemény munka kérdése az amerikaiak szerint.

Pénzt persze csak pénzből lehet „csinálni”, így nem meglepő, hogy itt sok minden úgy is kezdődik: fizess, aztán van szolgáltatás (oktatás, egészségügy). A cég nagylelkűen segített nekünk lakás- és autóbérléssel 1 hónapig, ezután saját magunknak kellett mindent előteremteni.

dsc03035.JPG

Bármilyen számla megnyitásához kaucióra volt szükség, hiszen nem rendelkeztünk itteni hiteltörténettel. A lényegesebbek a következők voltak: 

  • Bankszámla: 100-100 USD (folyó- és megtakarítási számlához)
  • Áramszolgáltató: 200 USD
  • Gázszolgáltató: 75 USD
  • Biztosítás: 160-260 USD
  • Első bérelt (bútorozatlan) lakáshoz: 500 USD
  • Telefon (cégen keresztüli kedvezményes csomaghoz): 200 USD

Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy a szolgáltatók, ha egy évig rendre pontosan fizeted a számlákat, a fenti összegeket beszámítják. A lakás- és autóbiztosításhoz kaptunk segítséget a munkaadó partnercégétől egy karakán hölgy személyében, aki ismeretségi köreit kihasználva deposit nélküli biztosítást szerzett nekünk. 

Jill egyébként is angyal volt: evett már magyar paprikáscsirkét, hivatalokban, apartman-komplexumokban, autókereskedésekben is voltak kapcsolatai, amelyek által sok-sok időt és tapasztalatot nyertünk. A telefont nem vállaltuk be, másik megoldást kerestünk.

Szeretném hangsúlyozni, nem „panaszként” írtam le a fentieket, pusztán tényközlésként. Érdemes számítania ezekre annak, aki az Államokba készül szerencsét próbálni. 

A történet címét adó mondatot pedig a férjem emlegeti számos alkalommal, amikor visszagondol a kezdetekre: sokat kellett sakkoznunk, számolnunk ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló összeg fedezze a szükségleteinket.

Az eltelt 4 évre visszatekintve ezek a legemlékezetesebb sztorik, ha a beilleszkedésre gondolunk. Mindketten úgy érezzük sikerült otthont teremtenünk, nem vagyunk gyökértelenek, vannak barátaink és azt az életet éljük, amit szeretnénk.

img_20160423_231013.JPG

HÍRMONDÓ

Londonban szavaz a legtöbb határátkelő magyar

Lezárult a határidő, ameddig a magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgárok kérhették felvételüket a külképviseleti névjegyzékbe, hogy az októberi népszavazáson Magyarország 105 külképviseletének egyikén szavazhassanak. Nézd meg itt, melyik országban mennyien jelentkeztek!

„Az EU-t hagyjuk el, nem Európát”

A budapesti brit nagykövet szerint a Brexit nem jelenti azt, hogy az Egyesült Királyság egyúttal Európát is elhagyná. Iain Lindsay beszélt arról is, érdekli-e országát a svájci vagy norvég modell. Itt kiderül.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr7911748305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2016.09.28. 07:44:57

Bárhová mész Túró Rudi megtalál.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2016.09.28. 07:59:27

Újabb jó példa arra hogy a klasszikus határátkelő posztok nem vesztek ki.
Remek írás.

Golf2 2016.09.28. 08:02:08

Anyuci mihez ért,fog dolgozni?

sellőlány 2016.09.28. 08:24:35

Jó sztori, bár érezhető, posztolóéknak Texas volt az első igazi kultúrsokk az életükben. Az "Is this your wife"-ot Amerikában nem szükséges személyeskedőnek felfogni, hasonlóan a how are you-hoz. Ahogy egy rosszabb negyedbe való betévelygéstől (főleg, ha párban van az ember) sem kell ott annyira betojni. De legalább ilyenkor megtanulja az ember, hogy kár pár dolláros fuvaron spórolni az ismeretlenben. :-) Nekem az amerikaiakban az volt kellemes meglepetés, hogy akikkel beszélgetésbe keveredtünk, nem annyira származásúak, hanem inkább az érdekelte, hogy mi kik vagyunk, mi érdekel bennünket és mit szeretnénk megismerni az ő hazájukból. Ezzel ellentétben Ázsiában rendszeres kérdés a honnan jöttél. Arra, hogy from Hungary, többnyire "áááá"-k és bólogatás után kiderül, hogy lövésük sincs. Nekünk ott jól jött a from Europe verzió, ha nem akartunk (teljesen érdektelenül fogadott) ismeretterjesztő fokozatba kapcsolni minden 5. percben.

2016.09.28. 08:38:33

Remek poszt, sok sikert

Taxomükke (UK) 2016.09.28. 08:56:46

Az a 100 USD letet a bankszamlahoz... tudja valaki, hogy az megmarad, vagy elkopik havidij cimen?
Van olyan bankszamla az USA-ban, mint itt Angliaban, hogy teljes erteku, viszont ingyenes, koltsegmentes?

Taxomükke (UK) 2016.09.28. 08:57:38

Egyebkent valoban remek, "klasszikus" poszt. Koszonjuk.

Asszonypajti 2016.09.28. 09:03:41

Élvezetes írás, abszolút bakancslistás úticél! Remélhetőleg folytatása következik! Mindenféle részletek érdekelnek, időjárás, látnivalók stb. Gyorsan rá is keresek a Travelbug-on.

puhacica 2016.09.28. 09:08:45

jok a kepek, a filmekben is mindig ilyen figurak vannak, ebbol a szempontbol nem erne nagy meglepetes, ha netan arra vetne a sors. :)

SzZoole 2016.09.28. 10:16:16

Ha egyszer eljutok erre a helyre az elso dolgom az lesz,hogy bevasarolk egy (jo) par westerncsizmat,a masik meg az ,hogy az idom nagyreszet a BBQ keszitmenyek vegigevesel fogom tolteni, Amugy jó volt ez a poszt:)

svajcineger 2016.09.28. 10:40:35

@Golf2:
Mennyi a fizetes? Ezt elfelejtetted. :-)

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.09.28. 12:39:59

S már.megint lemaradt a hozzászólásomból... hm, hm, hm.

SzZoole 2016.09.28. 12:50:43

@kisrumpf: te Moni,lehet minket listaznak es figyelnek

Payrollerwitch 2016.09.28. 13:16:50

De jó volt olvasni! A hálaadás napi vacsora különösen tetszett!

sellőlány 2016.09.28. 13:26:55

@kisrumpf: Mobilról (mobil verzión) kommentelve sajnos gyakran előfordul. Ha mobilról írsz hosszabban, inkább válts "teljes" nézetbe és akkor már okés lesz. De elvileg ha, linkelve válaszolsz, a elveszett kommented átmegy e-mailben annak, akire reagálsz. (Most én is mobil verzión pötyögök, így sanszos, hogy elveszhet - de ez lesz a teszt:-) )

P.Elliot 2016.09.28. 14:29:18

@Zoole[uk]: Ne csak csizmat vegyel hanem egy jo hozzaillo farmergatyat is jo szeles borovvel es nagy csattal...A kalapot se felejtsd el, abbol van tobb formaju. Aztan temposan rakd a labadat magad ele, marmint ugy menj....A texasi nyelvjarast imadom ahogy azok beszelnek. A kajak is jok, foleg ferfikajak, sok hus...
Jelmezbalon vagy Halloweenkor oriasi egy ilyen eredeti texasi cucc, hatalmas siker ha meg ugy is tudsz beszelni mint azok...ha van a valladon lasszo is akkor nem tudod levakarni a noket magadrol....
Ja, lattam meg sarkantyus csizmat is.

SzZoole 2016.09.28. 14:32:51

@P.Elliot: farmerban,ovben nincs hiany.
Csizmabol mar az 5.-et hasznalom,de abbol sosem eleg:)))

P.Elliot 2016.09.28. 14:42:54

Nagyon jo poszt, en is a klasszikus posztokat szeretem, tobbszor at fogom olvasni az biztos.
Az a thanksgivingi is tetszik hogy az osi, csaladi eteleket szolgaljak fel, en is azt teszem mindig, hagyomanyszereto vagyok.
Voltam itt fiatalabb csaladok ilyen unnepein ahol az ennivalok kozott lasagna, indiai etel, az a piros szaftos valami nem jut eszembe a neve kepeztek a fobb eteleket, volt valami kis darab pulyka is de a tobbi etel is nemzetkozi volt, egyaltalan nem ereztem magamat thanksgivingi vacsoran, igaz hogy mormoltak valami aldasfelet de nem ereztek fontosnak, annyira kar hogy ilyen szep hagyomanyt leegyszerusitenek. Meg jo hogy nem mindenki, illetve kevesen de van mar ebben valtozas.
A hanyomany tisztelet pedig itt igencsak fontos de az idosebbek tartjak jobban, illetve a regi modon.
Nagyon kedves emlekem a regi idokbol, itt voltunk mar vagy 4-5 eve amikor a szomszedom egy idos holgy megjelent nalunk agusztus 20-an egy maga sutotte kenyerkevel a kezeben hogy nekunk keszitette mert emlekezett hogy van ilyen unnepunk ma egyszer emlitettem....Annyira meg voltam hatva hogy alig tudtam megkoszonni, csak szipogtam hogy milyen kedves....

2016.09.28. 15:01:46

Hosszu, olvasmanyos poszt egy erdekes helyrol, sok keppel illusztralva, pont olyan, mint amelyek miatt en elkezdtem olvasni ezt a blogot. :)

Viszont ha Texas, akkor jonnie kell a @blackhairlady-nek is a kommentelok koze.

kardio1 2016.09.28. 16:39:58

Ezekbôl a régi vàgàsù posztokbol kéne több, nem a statisztikàkbol, meg a brexitrôl szolokbol.
Egyébként a franciàk nagyon nincsenek képben a Lajtàn tùli vilàgot illetôen. Az nekik egy nagy massza, amit Pays de l'Estnek hivnak (keleti orszàgok).

FutureFry 2016.09.28. 16:56:06

Car Dealership és alkudozás: Az egyik legrosszabb módszer a vásárlásra (de a legtöbb államban csak ez a lehetőség van, sajnos):
"Adam Ruins Everything - The Real Reason Car Dealerships Are the Worst":
youtu.be/uMWmYJOa-BM

Pl. ezért tudja a Tesla jelenleg csak "fű alatt" árulni az autóit Texasban (is). Talán a Michigan elleni pár napja indított perük tud változtatni ezen.

kisrumpf · www.kisrumpf.blogspot.com 2016.09.28. 17:20:06

@sellőlány: köszi, akkor ezek szerint tablet is necces. Arról írok. De sebaj, az email megjön.

vbn 2016.09.28. 17:21:33

Köszi, nagyon érdekes írás volt! :-)

Az 5 szem kukorica nagyon megható!

De a végén (a Somló Tamásos utolsó képtől) azért felvidultam! :-)

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2016.09.28. 17:40:08

@vbn: WTF? Hol látod te ott Somló Tamást?!

Ja, jó kis posz volt, köszönjük.
Az a gempahegy elég volna úgy hó végéig... :D

gabors 2016.09.28. 17:55:59

@Taxomükke (UK): 'Az a 100 USD letet a bankszamlahoz... tudja valaki, hogy az megmarad, vagy elkopik havidij cimen?
Van olyan bankszamla az USA-ban, mint itt Angliaban, hogy teljes erteku, viszont ingyenes, koltsegmentes? "

Van teljesen ingyenes szamla szinte minden banknal de vannak feltetelek, mint peldaul minum osszeg $100 nem us tunik olyan magasnak. Nyilvan nem lehet $0 dollaros szamlat nyitni !!! de ez az a $100 az nem dij hanem beteszik a szamladra.

De ahove a fizetesed utalod (itt most nem illegalis feketene dolgozokrol van szo) es szinte minden komoly ceg mar csak igy fizet ahol en dolgozom kb 1996 kornyeken szuntette meg az allando dolgozoknak a csekkel valo fizetest. Az elso fizetes lehet kerni csekken utana csak bank atutalas van ami termeszetesen ingyenes.

Most kezd elterjedeni hogy aki papiron is akarja a havi elszamolasat levelben annak 2-5 dollarba faj (mondjuk a 47 cent csak a belyeg !!!) De ez meg nem altalanos.

Olyan van hogy ha kombinalt osszeg X$ ala megy akkor dijat szamitanak fel .... ez a minimum jelentosen valtozhat bankonkent. De ha nincs allando jovedelmed meg penzed sincs akkor minek bankszamla ???

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.28. 18:39:43

@Taxomükke (UK): Van ilyen számla az USA-ban: ha bizonyos feltételeknek megfelelsz ( pl. a béredet erre utalják; legyen folyó- és megtakarítási számlád is; min. 2 közüzemi számla innen egyenlítődjék ki, etc.) akkor ingyenes.

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.28. 18:39:43

@vbn: Igazad van, valóban emlékeztet Somlóra :) Ő egyébként Dale Watson, igen népszerű Texasban és nálunk is.

Dikusz 2016.09.28. 21:39:26

@Árva Gabriella: nagyon tetszett az írásod, jó volt olvasni, és a képek is profik

jojó78. 2016.09.28. 22:56:36

@Árva Gabriella: Jó a poszt. Igaz én olvasom mindig a blogot is. Miklós képei is tetszenek. ( A Texasi bbq szósz és fűszer finom. Köszönöm még 1x)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.29. 02:44:24

@**mimi**: @Dikusz: @jojó78.: Koszonom mindkettonk neveben az elismero szavakat :) Igen, a kepek fontosak es sok munka van bennuk.

Sütemény1975 2016.09.29. 09:19:30

"mert mivel valamennyi családtagja messze, más államokban él és nem minden évben tudnak összegyűlni az itteniek legfontosabb családi ünnepére"

Na ez az ami nekem elkepzelhetetlen lenne. Szomoru, hogy mennyire lazan kezelik a csalad fogalmat.

takarék-láng 2016.09.29. 10:29:51

@Zoole[uk]: a legjobb western csizmak spanyolorszagban keszulnek. Onnan importaljak texasva is.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2016.09.29. 13:42:38

Szuper jo poszt, koszi! Eppen most toltunk egy hetet Del-Karolinaban, az Atlanti-Oceannal, es nagyon elvezzuk a kaliforniaitol sokban eltero kulturat, es mindent, amit az amerikaiak a Southern hospitality alatt ertenek :)
Kozhely, de igaz, hogy olyan, mintha egy masik orszagba erkeztunk volna. Talan erik egy uj poszt errol a kirandulasunkrol:)

P.Elliot 2016.09.29. 14:32:13

@Sütemény1975: Mi ebben az elkepzelhetetlen hogy minden rokon nem tud mindig hazamenni a rokonsagahoz mert mas, a hazastars oldalarol is menni kell erre az unnepre idonkent meg mas oldalagi rokonokhoz mert elvarjak. Minden evben nem lehetsz mindig ugyanott, arrol nem is beszelve hogy te is tartasz ilyen unnepet magad, mindig nem mehetsz mashova. Aztan akkor meg nem is bezeltunk arrol hogy vannak esetek amikor nem tudsz elutazni, betegseg, masra kell a penz nem repulore, nincs idod visszaerni, mas fontos dolgok is kozbejohetnek. Vajon te hogy oldanad meg ezeket, erre lennek kivancsi.
Baratnom lanya olyan ferfihez ment hozza hogy nagyjabol 100 ember a nagyon kozeli rokonsag, ha a gyerekek felnonek akkor ez meg fog duplazodni a tovabb "fejlesztessel".
Hogy fogod ezt beosztani amikor a rokonok repulo jarasra vannak a legtobbje, szetszorva az orszagban es mindenki akar maga is rendezni.
Igen, lesz olyan ev, nem is egy amikor ha valahova nem hivtak meg, illetve nincs kedved elmenni vagy idod, netan penzed, / van haz ahova 20-30 ember is hivatalos, csak nehany fekvohely van, a tobbinek hotelben kell lakni addig a 2-3 napig/, ajandekot is illik vinni, van akinek ez nem fer bele mindig az anyagi helyzetebe.
Ez az emlitett csalad igenis nagyon kedves volt hogy aterezte hogy van itt olyan frissen jovo akinek elmeny lehet egy ilyen kozos vacsora, meg peldamutato, meghivtak oket.
Egyebkent lehet hogy akkor is meghivtak volna ha nem egyedul vannak ebben az evben.
A szomszedsagban volt egy oregasszony, gyereke nem volt, ferje meghalt, rokonai a vilag vegen valahol, na annak sem volt kedve a vilagvegere menni ezert, ahhoz hogy o rendezzen ahhoz mar nem volt eleg eros, meghivtak a szomszedai mindig amig csak itt lakott. Most is van egy oregasszonyunk de azt a fia mindig elviszi az unnepekre magaval...
Erdekelne hogy te hogy oldanad meg ezt a meghivast ugy hogy mindenki ott legyen ahova vagyik illetve elmenjen ahova meghivtak mivel mint irod, mert mint irod ezek lazan kezelik a csaladi unnepeket. Te hogy kezeled?

P.Elliot 2016.09.29. 14:38:12

@Zsuzsi65: Minden allam olyan mintha masik orszagba mentel volna, pont ez a csodas Amerikaban....mindig mast latni. Semmit sem szeretek jobban mint ezeket az autoval megtett, minden hatarkonel megallt/ ha kedvem van/ szemlelodeseket.
Jo nyaralast kivanok es igen, posztot is...

Dikusz 2016.09.29. 16:34:09

@P.Elliot: ugyan nem tőlem kérdezted, de engedd meg kérlek, hogy válaszoljak rá.

Szerintem a hazai körülményekre gondolt, itthon az a szokás (ezt nyilván te is tudod), hogy a karácsonyi ünnepekre gyűlik össze a család, ha tetszik, ha nem. Mindenáron erőltetni a családi összejövetelt meg nincs értelme szerintem, nem sok köszönet van benne. Azt én is szeretném tudni, hogy ő miként oldja meg.

Azért itthon is van olyan, hogy szomszédok meghívják egymást. Olyan is, hogy a "nagy" távolság miatt nem tudnak találkozni.

Itthon élek, szoktam olvasni a blogot, ez most egy remek poszt. Mindig egyfajta "utazásként" élem meg. Sokszor gondoltam már, hogy volna mit hozzászólnom, csak kicsit úgy érzem kívülálló vagyok. Nem is tudom mennyi kommentelő van, aki itthon él, úgy gondolom nem sok:)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.29. 16:59:31

@Zsuzsi65: Koszonjuk az elismerest. Igazad van: jelentos elteresek vannak az allamok kozott es ezt erdemes felfedezni. Texasba is latogassatok el, sok-sok erdekes hely es latnivalo van, nem is beszelve a finom etelekrol! Austin maga meger egy miset! A texasiak extra baratsagosak, udvariasak, nyitottak es nagyon kivancsiak a mas kulturabol erkezokre. Nekunk sok pozitiv tapasztalatunk van :)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.29. 17:20:52

@Sütemény1975: Koszonom, hogy megosztottad a velemenyedet. Igazabol szerintem mindannyian masok vagyunk es ez igy jo: neked elkepzelhetetlen a tagabb csalad nelkul toltott unnep, nekem nem. Van elonye es persze hatranya is annak, ahogyan fogalmaztal: itt lazan kezelik a csalad fogalmat. Az idos tanarom legalabb 12 helyen elt, mivel a ferje katona volt. Raadasul o masodik feleseg volt, tobb, az elso hazassagbol szarmazo majdnem felnott gyereket "kapott" a ferjetol. A gyerekek kozul szinten volt aki katona lett, az elet elegge szetszorta oket. Egyebkent elozo evben 76 eves letere egyedul utazott az egyik gyerekhez Floridaba. Szoval igy is lehet. :)

blackhairlady 2016.09.29. 17:43:09

@Árva Gabriella: Nagyon tetszett a posztod, tenyleg szuperul irsz. A kepek meg ha lehet meg annal is jobbak. Majd egyszer en is elmegyek Austinba, nincs is olyan messze :)
A blogodat beallitottam kovetesre :)

blackhairlady 2016.09.29. 17:44:44

@Golf2: Nem hiszem, hogy fog dolgozni, mivel a ferje munkaja reven jottek ki, neki nincs munkavallasai engedelye.

blackhairlady 2016.09.29. 17:47:58

@puhacica: Erdekes, hogy en is vartam, varom az ilyen figurakkal valo talalkozast, de itt ahol en elek, Greater Houston, nincsenek, vagy nagyon el vannak bujva :) Bar a multkor bementunk egy BBQ-smoke house etterem felebe, na ott mar azert kicsit mas volt a stilus:))

blackhairlady 2016.09.29. 17:53:18

@mojyo: hat latod, pont tegnap nem tudtam irni ide :) De ami kesik az nem mulik ...:))))

blackhairlady 2016.09.29. 17:55:56

@FutureFry: pedig az osszes alkudozik, nekem szemelyes elmenyeim vannak kb 10 kulonbozo helyrol a kozlemultban, komoly ezreseket lehet alkudni, illetve ok engednek ha pl.megpendited, hogy egy masik marka a befuto.

blackhairlady 2016.09.29. 17:59:40

@Sütemény1975: Az amerikai unnepek cska egy naposak, a Karacsony, Husvet is, igy nincs mindig lehetoseg tobb helyre is menni mint otthon,pl. Szenteste, elso, masodik napja.
Ha mindig csak anyahoz megyunk, az anyos konnyen megsertodik:)))

blackhairlady 2016.09.29. 18:00:20

@Zsuzsi65: Mar akartam is pedzegetni, hogy jo lenen egy poszt is am arrol a szuper turarol :)

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.29. 18:59:38

@blackhairlady: Koszi a kedves szavakat! A nagyszeru kepekert a ferjemet illeti dicseret. Nekem behatobb ismereteim nincsenek Houstonrol vagy Dallasrol (amik nagyobb varosok Austinnal), sokszor meg is kapom, hogy "Austin nem Texas! Dallas v. Houston sokkal inkabb." Azonban szerintem ATX mindenkepp meger egy kirandulast :)

FutureFry 2016.09.29. 19:15:50

@Árva Gabriella: “ Egyebkent elozo evben 76 eves letere egyedul utazott az egyik gyerekhez Floridaba. Szoval igy is lehet. :)”

Tapasztalatom szerint errefelé az idősebbek (is) sokáig maradnak “mobilisak”. John McCain (arizonai szenátor, 2008-as republikánus elnökjelölt) mamájának a története jut eszembe: ~94 évesen Franciaországba látogatott ahol a korára hivatkozva nem akartak neki kocsit kölcsönözni. Úgyhogy vett egyet. Később visszafuvaroztatta Amerikába, és átvezetett vele a keleti partról a nyugatira. Egyszer pedig (szintén 90 év feletti korában) egy hasonló útján meg lekapcsolták (Arizonában) mert 112mph-val ment.

FutureFry 2016.09.29. 19:19:17

@blackhairlady: Mégtöbbet lehetne megtakarítani ha alkudozás helyett pl. online is lehetne új autót vásárolni (nem pedig dealership-franchise rendszerben).

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.29. 19:25:55

@FutureFry: Tetszett a tortenet, koszi :) Persze, teljesen egyetertek es en ezt latom, tapasztalom nap mint nap Austinban vagy barmerre jarva az allamban. Texasban, ha egy idosebb ember (esetleg a szinten matuzsalem-koru autojaban) az autopalyan a legbelso savban megy 50 merfolddel, akkor nem kitapossak, levillogjak, okolrazva leugatjak, hanem savot valtva elmennek mellette.

FutureFry 2016.09.29. 19:43:40

@Árva Gabriella: Igen, a ”People's Republic of Austin" nem “igazi” Texas, politikailag egy “sziget”. De akkor miért Kim Jong-un egyik nukleáris ballisztikus rakéta-célpontja? :) #whyaustin

P.Elliot 2016.09.29. 21:07:00

@FutureFry: Micsoda karakan oreglany lehetett. Ez igen!
Hany evet elt?

blackhairlady 2016.09.29. 23:08:09

@Árva Gabriella: Akkor gratulalok a ferjednek a nagyszeru kepekert es udvozlom innen Houston kertvarosabol :)
Te tudod, hogy miben kulonbozik a ket varos egymastol? San Antonio nekem teljesen ugyanazt a hatast kelti mint Houston, meg a belvarosi magas hazak epieszete is ugyanaz. Austin annyival masabb lenne epiteszetileg?

blackhairlady 2016.09.29. 23:09:36

@FutureFry: Ezt hogy erted? Hogyan lehetne ugy tobbet megtakaritani?

SzZoole 2016.09.30. 00:08:19

@takarék-láng: a sendra termékeire gondolsz?
Kosz,azon már túl vagyok

SzZoole 2016.09.30. 00:11:19

@blackhairlady: isten mentse meg szegény nejemet attól,hogy én egy ilyen shop-ba beszabaduljak:)))
Az összes kilgyobol és gyikbol készült cuccot felvasarolnam:)))

Árva Gabriella · http://travelbug.blog.hu/ 2016.09.30. 00:12:42

@blackhairlady: Bar Austin rohamleptekben novekszik, azt gondolom Houston minden ertelemben nagyobb: onmagaban is, Greater Houston-kent is, a business district, az autopalyak, a kozlekedes, a repter, etc. Nem tudom megmondani pontosan miben kulonboznek, en inkabb feelingre, hangulatra gondoltam, nem az epiteszetre :) Houston szamomra oriasi kikoto (legi, vizi) oriasi forgalommal (Austinban nincs 14+ savos autopalya), sok klassz muzeummal, sokkal jobb orvosi ellatassal (innen sokan atjarnak tudomasom szerint). Austin weird: az elo zene fovarosa, fesztivalvaros, rengeteg egyetemistaval, sok es sokfele etteremmel, barral, food court-tal, kis kezmuves sorfozdevel, befogado szellemiseggel, öko-gondolkodassal. Ezek jutnak elsore eszembe.

FutureFry 2016.09.30. 00:29:02

@P.Elliot: Még él. A wikipedia szerint 104 éves.

FutureFry 2016.09.30. 00:33:30

@blackhairlady: Az amerikai autó-dealership az egyik legkevésbé hatékony “middleman” rendszer, és emiatt rakódik mindenféle extra az áraikra. De mivel törvény biztosította monopóliumuk van, megtehetik. Ha lenne konkurencia, az az árban is megmutatkozna (a fent linkelt videó szerint átlag $1800-ral lenne kevesebb egy új autó ára, igaz nincs forráshivatkozás).
Miért árulhat az Apple a saját bolthálózatán keresztül (is), de a Tesla nem teheti meg ugyan ezt a legtöbb államban? Texasban (is) megpróbalták, van is “show room”-juk, de nem mondhatnak árat, nem lehet próbavezetni, stb. Pedig pont az (amerikai értelemben vett) konzervatív texasi politikusok hangsúlyozzák mindig, hogy mennyire “business friendly” állam, és, hogy mennyire állami beavatokzás/beleszólás ellen vannak…

blackhairlady 2016.09.30. 13:29:23

@Zoole[uk]: :)))))))))) Csak tudj valasztani :) En telejsen kiakadtama mikor eloszor beszabadultam ide. Bar enm a stilusom, de meg en is tudtam volna venni minimum 5 parat magamnak :)

blackhairlady 2016.09.30. 13:30:39

@Árva Gabriella: Oh, ertem, szoval a hangulat! Erre nem is gonodltam :) Remelem egyszer eljutok oda es akkor majd megirom, hogy szerintem mi a kulonbseg .

blackhairlady 2016.09.30. 13:37:37

@FutureFry: En is jartam egy ilyen showroomban a Mallban es ultem Teslaban :) Mondjuk nem dobott fel annnyira, hogy az arat is megkerdezzem :D
Akkor a sok kedvezmeny ami a gyarto altal javasolt arbol lejon, csak hamis, illuziot kelto arengedmeny? Es akkor meg abbol is lehet alkudni altalaban.

FutureFry 2016.09.30. 18:17:39

@blackhairlady: Nem feltétlenül hamis, de - ha lenne - a konkurenciánál (alkudozás nélkül is) valószínű eleve az alacsonyabb áron lehetne ugyan azt megvásárolni.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása