Mostanában Törökország nem az a hely, ahová az ember olyan nagyon vágyna, a terrortámadások, aztán nem is olyan régen a puccskísérlet, majd az azt követő leszámolások – elég ijesztő hírek Európa nyugati feléből nézve. De hogyan látja mindezt valaki, aki ott él? Erről is szó lesz a mai blogajánlóban, aztán megnézzük, hogyan is él Kínában egy magyar gyakornok, majd olasz strandokra látogatunk.

Szívesen megosztanád nyaralásod történetét? Csináltál egy csomó jó képet, van egy-két jó sztorid, vagy egyszerűen csak jól érezted magad? Oszd meg velünk, küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

(Fotó: Maurits90) 

Kezdjük hát Törökországgal, azon belül is Isztambullal, ám a Tede in Turkey blog posztjának végén egészen messzire jutunk onnan. (A szöveg Elif Shafak írónő írásának visszaadása, de a választás is sokatmondó, és persze jól jellemzi a helyzetet.)

„Az Isztambulhoz fűződő viszonyom szélsőséges. Mélységesen szeretem ezt a várost, mindig hevesen dobogó szívvel térek vissza hozzá. Eggyé válunk, de nem telik bele sok idő, és fojtogatni kezd. A lehető leggyorsabban menekülök el az öleléséből.

Az ország remekül inspirálja a művészeket és írókat a vég nélküli konfliktusaival, ugyanakkor állandó csalódottsággal végződő kihívást jelent a politika képviselőinek és a nemzetközi szakembereknek.

Mert hogy is lehetne elemezni egy országot, amelyet egyik kategóriába sem lehet besorolni; amely se nem nyugati demokrácia, se nem közel-keleti diktatúra; egy ország, amely állandóan a két szék közt a pad alá esik, előre- majd visszatáncol, és amely a végén nem érkezik meg sem ide, sem oda.

Mielőtt Isztambulba utaztam, a gyerekeimet a nagymamánál hagytam Fethiyében, a kivándorolt britek egyik kedvelt kisvárosában a török riviérán. Fethiye csendes idén, a tengerpartok félig üresek.

„Az emberek félnek.”- mondta egy helyi taxisofőr. „Sok energiát fordítottam arra, hogy megtanuljak angolul, most pedig tessék, még csak gyakorolni sem tudok. Mert hol vannak a turisták?”

A következő nap Isztambulba készültem. Interjúk sora várt rám – rádió, TV, újságok. A kiadóm egy sms-t küldött nekem: „Kész csoda, hogy a körülmények ellenére az emberek még hajlandók olvasni.”

Teljesen értettem, hogy mit ért körülmények alatt. A folyamatos politikai feszültség, a szélsőséges polarizációs folyamat, a kollektív depresszió és a terrorveszély mindig ott van a levegőben. (...)

A török társadalom kollektív amnéziában szenved. Mindent porba írnak, kivéve az építészmérnökök munkáit, amelyeket kőbe vésnek, vagy a verseket, amelyek a szívünkbe íródnak. (...)

A hét végén hazarepültünk a Dalaman-Gatwick útvonalon. Körbenéztem az utastársaim között, britek, ciprióták, törökök. A British Airways fedélzetén hirtelen felindultan kiáltott fel a mögöttem ülő szőke fiatalember: „Istenem, füst!”

A légiutas-kísérő megnyugtatta, hogy az csak gőz, és a légkondicionáló berendezésből jön. A fiatalember a feje búbjáig elvörösödött, és rettenetes zavarba jött, a barátai pedig rögtön cikizni kezdték. Ám mindannyian tudtuk, hogy ilyen világot élünk most – ahol szorongani kell a túlélésért, és minden pillanatban azt várjuk, hogy valami történjen.

A gatwicki repülőtéren három sor van, egy a brit állampolgároknak, egy az EU-s országok állampolgárainak, és egy a rajtuk kívül esőknek. A gyerekek már elaludtak, mire a taxi felvett minket. „Hány napot töltöttek távol?”- kérdezi a sofőr erős pakisztáni akcentussal.

„Nyolcat”- válaszoltam, bár sokkal hosszabbnak tűnt. „Nos – és mosolyogva nézett rám a tükörben -, üdv idehaza. Amíg odavoltak, kiléptünk az EU-ból.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Gyakorlat kínai módra

Törökország után következzen Kína, hiszen a Balázs in the World blog szerzője már hetek óta ott marketing gyakornok. Lássuk a tapasztalatait!

„A cég ahol dolgozom, nevezetesen Hutong School, egy ügynökség, akik diákoknak segítenek szakmai gyakorlatot találni,s emellett nyelviskolaként is működik. Én eddig “International Sales and Marketing Management”-et tanultam, ebből kifolyólag pedig marketing gyakornoki a beosztásom.

Közvetlenül a marketing menedzserrel dolgozom együtt, de a beosztott nem fedné a valóságot, hiszen szerencsére, nem az ő unalmas feladatait kapom meg (teljes mértékben) hanem van saját külön kis munkaköröm, projectól függően.

Az első hét azzal telt, hogy ismerkedtem a feladatokkal. A legfőbb feladatkör, az a közösségi oldalak különböző platformjainak a kezelése (Facebook, Instagram, LinkedIn, Twittet, Google+,WeChat) és tartalomfrissítés. Tartalmat egy Hootsuite nevű weblapon, többnyire előre be kell késziteni, tehát a “postok” akár 3-4 héttel előre is megvannak.

Természetesen naprakész eseményekről is kell tartalmat szolgáltatni, úgyhogy a helyi és nemzetközi hírekkel sem árt tisztában lenni. Emellett több céggel is partnerek vagyunk, úgyhogy az ő termékeikről is kell blogot írni, promotálni, hasonlók.

Emellett most elkezdtem egy picit nagyobb projektet. Az új diákoknak írt a cég egy e-bookot, aminek a kreatív részét rám bízták. Könyvborító, tartalomjegyzék, és a tördelés is rám hárul, de kifejezetten élvezem. (...)

Alapvetően a 8:45-kor indulunk itthonról, Sorayával együtt, de neki innen 10 percre van az irodája, úgyhogy ott elbúcsúzunk és én felszállok a metróra. Négy megálló, és egy kis séta, s máris bent vagyok a városközpontban, az irodában. 9:15-től általában 12:30-ig munka, majd céggel közösen valamelyik közeli étterembe megyünk együtt ebédelni, általában 6-7 fős csoportokban.

Kínában normális, hogy 1-1,5 órás ebédszünetet tartanak, egy kis szunyókálással egybekötve. Ez nem számít munkának, úgyhogy ezután 13:3-tól nagyjából 18:15-ig munka, majd általában én a Sorayaval találkozom a városban és megyünk vacsizni együtt, majd haza."

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

Olaszország legdrágább strandjai

Javában tombol a nyár, mi több, a főszezon, és ilyenkor elég sokan indulnak el a tengerpartokra. Márpedig Olaszország az egyik legnépszerűbb célpont. A pénz persze nagyon nem mindegy, most azt nézzük meg az Olaszmamma blog segítségével, hogy melyek a legdrágább ottani strandok.

„A jó hír az, hogy a méregdrága strandokon az árhoz passzoló szolgáltatásokat kapunk. XXI. század van, kérem szépen, nem elégedhetünk meg két csoffadt napággyal és egy napernyővel, ezeken a helyeken már alapvető kellék a wifi, a telefon töltésére alkalmas dugalj az ernyőnknél, ahová csini pincérek hozzák helybe a frissítőinket.

A napernyőket és nyugágyakat pedig sátrak, baldachinos ágyak, személyre szabott fürdőlepedők váltják fel, ékszereinket széfben tárolhatjuk a csobbanás idejére.

Velence – 1 napágy, 2 nyugágy, kisasztal, 4 szék, 3 fürdőlepedő akár 355 euró egy napra. Bolondnak is megéri, hát még nekem.

Forte dei Marmi – ezen a neves toszkán üdülőhelyen egy négyszemélyes sátorért, széffel, asztallal, négy székkel, paddal, 2-2- nyug-és napággyal, 4 fürdőlepedővel 290 euróra rúghat egy nap strandolás.

Marina di Pietrasanta – ugyancsak Toszkánában járunk, ahol sátor, két ágy, két nyugágy, egy szék, egy asztal napi 250 eurónkba fájhat.

Porto Cervo – Szardínia menő strandján 1 napernyő, két ágy, medence-és tusolóhasználat, öltözők, parkoló: 250 euró egy napra.

Lerici – ez itt kérem Ligúria, egy köpésre a Cinque Terrétől, nem csoda, hogy aranyáron mérik a napfürdőzést, 1 napernyő, 1 napágy, 1 fürdőlepedő négy személyre 230 euró.

Nyugalom, azért Olaszországban sem nyúl mindenki ilyen mélyre a zsebébe, és a tenger attól még ugyanolyan kék, a homok pedig ugyanolyan forró, ha a fentiek töredékét is fizetjük az aktuális strandon, és milyen hangulatos is az, amikor jön az elmaradhatatlan mozgóárus, aki teli torokból üvölti, hogy ” Cocco bello, fresco!“."

Ebben az esetben is érdemes elolvasni a teljes bejegyzést, itt találhatjátok meg.

HÍRMONDÓ

A szakácsok már utolérték Nyugat-Európát

Ugyan munkaerőhiány van a vendéglátásban, de legalább a szakácsok már keresnek annyit, mint Európa nyugati felén – mondta a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke. Aki ambiciózus, az Magyarországon is meg tud élni a vendéglátásban – tette hozzá Kovács László. A teljes cikket itt találjátok.

A brit kormányfő és az idegengyűlölet

A jelenlegi brit kormányfő is felelős a Brexit-népszavazás után elharapózott idegenellenes incidensekért – állítja három brit civil szervezet. Még 2012-ben belügyminiszterként jelentette ki, hogy ellenséges környezetet kell teremteni az illegális migrációnak, honfitársai azonban nem sok különbséget tettek az illegális és legális migránsok között. Miközben már a lengyel kormány is foglalkozik az üggyel, a magyar csendben van. További részleteket itt olvashatsz.

Zseniális születésnapi ajándék

A norvég kormány egy hegycsúcsot ajándékozna a szomszédos Finnország függetlenségének 100. évfordulójára – közölte a norvég miniszterelnök szóvivője. A szóban forgó Halti hegy nagyobb része ugyan a határ finn oldalán fekszik, de a 1331 méter magas csúcsa már Norvégiához tartozik. A javaslat úgy rajzolná újra a határt, hogy a csúcs is a finnekhez kerüljön. Ha érdekel a sztori részletesebben is, akkor ide kattints!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!