Ha a fiatalok elmennek, akkor előbb vagy utóbb nem marad majd, aki dolgozzon és előre vigye az országot – körülbelül így tudnám összefoglalni Ádám írásának számomra egyik legfontosabb gondolatát. A poszt a Magyarország 2.0 pályázatra érkezett. (Az eddig megjelent írásokat itt olvashatod el.)

Szavazni ma is itt, a blogon és a Facebookon lehet, tegyétek azt!

„Nemrég jelent meg egy könyvajánló cikk az egyik magyar hírportálon Alec Ross könyvéről, aki Barack Obama tech-ügyekre szakosodott kampánytanácsadója volt a 2008-as választások idején.

Ha valaki azt állítja, hogy meg tudja mondani, pontosan milyen lesz a világunk 20-30 év múlva, az alighanem nem mond igazat. Ha viszont csak annyit állít, hogy...

Ross azt foglalja össze a könyvében, hogy milyen monumentális változások várhatók a következő 20-30 évben a világ gazdaságában, és hogy erre mennyire nincsenek felkészülve az emberek.

Emellett azt is kiemeli, hogy csak a nyitott gazdaságok (ahol a legnagyobb szabadsága van a tőkének és a munkaerőnek) képesek lesznek a 21. században sikeresek maradni.

Írásom két témát próbál röviden összefoglalni:

1. Miként lehet a most tizenéves generáció életét megkönnyíteni abban, hogy tudjanak alkalmazkodni a 21. század munkaerőpiacához.

2. Mit tehet egy átlagember azért, hogy Magyarország jobb, progresszívebb ország legyen.

Tudásra van szükség

Sokan szokták mondani, hogy Magyarországon a politika a legnagyobb felelős abban, hogy évtizedek óta a rengeteg EU-s pénz ellenére csak vegetál a gazdaság. Holott ennél sokkal súlyosabb és kézenfekvőbb bajról van szó: nincs elég okos ember, akik okos megoldásokon tudnának dolgozni és nincs az a tőke, aki ezeket az embereket támogassa.

Bármely ország, amely az elmúlt időszakban tőkeszegény volt, csak a tudástőkéjét tudta felhasználni arra, hogy felemelkedjen. Legyen példa akár Finnországról, Észtországról vagy Írországról, mindegyik ország a maga nemében egy egyedi gazdasági modellt alkotott. Magyarországnak csak akkor van esélye, ha egy hasonló rendszerben fog gondolkodni.

Legyünk tudástermék

Magyarország a nyelvi elszigeteltségéből adódóan sajátos helyzetben van, mégis ennek ellenére nincs rosszabb helyzetben, mint bármely környező, posztszocialista gazdaság.

Márpedig ezek a környező országok igenis próbálnak a maguk módján rátérni a fejlődés útjára; Csehország és Szlovákia az autóiparban próbál egyre több helyi fejlesztést végrehajtani (ahelyett, hogy csak exportőrként dolgoznának), Románia az IT fejlesztésben kezd egyre erősebb lenni, míg Észtország az e-állampolgár programjával csábít egyre több befektetőt az országba.

Jogos, hogy egyes megoldások ezek közül (pl. Észtország esetében) teljesen a kormányzat pozitív hozzáállásának köszönhetők, így a korábban felhozott „a magyar politika rossz” érv helytálló.

Azonban a versenyszférának így is tudnia kell adni embereket a sikeres működéshez, hiszen jó munkaerő nélkül a magas hozzáadott-értéket generáló állások nem fognak létrejönni.

Az oktatás szerepe

Magyarországon egyre rosszabb a közoktatás helyzete, míg az egyetemisták esetében is nagy általánosságban egyre erősebb tagozódás figyelhető meg; a gazdagabb szülők gyerekei az egyetemet már külföldön végzik, a kevésbé gazdag szülők gyerekei maradnak a magyar elitegyetemeken, míg a szegényebb diákoknak maradnak a vidéki főiskolák.

A probléma ott van, hogy még a hazai elitegyetemeken is a képzés minősége az alulfinanszírozás miatt egyre rosszabb, főleg, hogy az oktatók is egyre motiválatlanabbak (hiszen 2006 óta nem volt érdemi béremelés a szektorban).

Márpedig használható tudás nélkül hiába kap valaki papírt arról, hogy ő jó közgazdász, ha ezt a tudást nem tudja a munkaerőpiacon kamatoztatni, akkor nem lesz esélye termelni a magyar piacon (se külföldön).

A legfontosabb tehát, hogy mind a köz-, mind a felsőoktatás a munkaerőpiacra nevelje a diákokat. Olyan órákra van szükség, ahol valós problémákat és valós jövőbeni kérdéseket kell megoldaniuk.

Saját példám talán ide jól illeszkedik: a szakszövegírás egy olyan terület, amelyről nem is hallott az emberek 95%-a, pedig egy jól fizető, és a gazdaság számára hasznos szakmáról van szó. A legtöbb ember tényleg úgy kerül ki 22-23 évesen az egyetemről, hogy fogalma sincs, hogyan működik a gazdaság vagy a munkaerőpiac. És ezen változtatni kell.

Egyszerűbb megoldás a külföldre költözés

Mivel sok fiatal a karrierje elején csalódásokkal és nehézségekkel találkozik, ezért hamar azt a döntést hozzák (ahogy én is tettem): nézzük meg, hogy külföldön könnyebben meg tudok-e élni.

A válasz hamar az lesz, hogy igen, főleg akkor, ha olyan országba mennek, ahol jelenleg dinamikus és bővülő a munkaerőpiac (pl. akár Angliában vagy Németországban).

A probléma az, hogy ha ezek a fiatalok külföldön maradnak és a képességeikhez képest alacsonyabb státuszban kezdenek dolgozni (pl. hotelben recepción), akkor fennáll annak a veszélye, hogy:

1. Nem teljesednek ki és elvesztegetik a lehetséges potenciáljukat.

2. Az új országba végleg beilleszkednek, ezzel annak az esélye is elvész, hogy Magyarországot felvirágoztassák.

A könnyebb út választása abból a szempontból abszolút érthető, hogy a hirtelen jött bizonytalanság, ami egy 20-as évei közepén lévő embert ér, nagyon meg tudják viselni az egyént.

Ezért is gondolom azt, hogy bármilyen támogatást és ösztönzőt talál ki az állam, egy önkormányzat, vagy a cégek, ezeket a fiatalokat kell megcélozni (legyen szó albérlet-támogatásról, ideiglenes bérkiegészítésről, hiteltámogatásról, stb.).

Ha egy fiatal Magyarországon tölti élete első pár évét, sokkal kisebb az esély arra, hogy külföldön találja meg a számításait a jövőben (hiszen a későbbi kivándorlásra kisebb az esély).

Akcióterv

Összefoglalva ezt a néhány gondolatot, egy átlag állampolgár a következőt teheti azért, hogy jobb országgá váljunk:

1. Ha van gyereke, oktassa alternatív módszerekkel!

Nagyon fontos, hogy egy most felnövő fiatal már a modern, dinamikus munkaerőpiacot tekintse sztenderdnek. A 21. század komoly versenye folyamatos adaptációt fog igényelni minden munkavállalótól és azt, hogy tanuljon meg tanulni minél fiatalabb korban.

2. Ha valaki a civilszférában dolgozik, építsen kapcsolatokat más civil szervezetekkel!

A társadalmi összefogás minél erősebb az alsóbb intézményes szinteken, annál nagyobb az esély arra, hogy nyomásgyakorló eszközként működhet a rossz politikai döntésekkel szemben.

3. Ha valaki a versenyszférában van, próbáljon meg minél erősebb kapcsolatot kiépíteni nemzetközi szinten is!

Több kelet-európai cég együttes összefogása akár hatékonyabb céges megoldásokat eredményezhet, ezzel növelve az egész régió versenyképességét.

Én nagyon remélem, hogy hamarosan hazatérve Magyarországra jómagam is segíthetek a fent leírt célok elérésben.”

HÍRMONDÓ

Özönlenek a magyarok Ausztriába

Az osztrák statisztikai hivatal adatai szerint jócskán megugrott a külföldiek száma az egy évvel korábbihoz képest Ausztriában. Az élen a szírek, a második helyen az afgánok, a harmadikon pedig az irakiak állnak. Az EU-n belülről Romániából érkeztek a legtöbben, rögtön utána viszont mi, magyarok jövünk. Hogy szám szerint ez mennyi embert jelent (nem keveset…), azt ide kattintva tudhatod meg.

Érdemes még nekivágni Angliának?

A múlt héten felállt az új brit kormány, amiben nem meglepő módon létrehoztak egy miniszteri posztot az ország uniós kilépésének levezénylésére. A tárcát vezető David Davis azt mondta, nagyvonalú megállapodást szeretnének, de meg akarják akadályozni, hogy az utolsó pillanatban bevándorlók özöne érje el az Egyesült Királyságot. Hogy mit is jelent a nagyvonalúság és a szigor, azt itt olvashatod el.

A Brexit nyertesei és vesztesei

A britek uniós kilépésének az üzleti életben is vannak és lesznek nyertesei és vesztesei is. Előbbiek közé tartoznak például a gyengébb font miatt a luxuscikkeket forgalmazó áruházak (mert vonzzák a külföldieket), utóbbiak közé pedig a londoni éttermek. Az okokról részletesebben ide kattintva olvashatsz. 

(Fotó: pixabay.com/josealbafotos)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!