Aki a nyitóképet látva esetleg arra gondol, hogy éppen banánt árulnak a nyolcvanas évek Magyarországán, az elég nagyot téved. A fotó ugyanis Svájcban készült, és a reményteli emberek bérbeadó lakást szeretnének megnézni. Erről szól a mai blogajánló első írása, aztán megpróbálunk eljutni Európa utolsó diktatúrájába, végül megnézzük, miért is jó egy esős vasárnap.

Elindult a Határátkelő Instagram-oldala is, már ott is több százan vagyunk, gyere, kövess minket te is! Megéri, mert sok érdekes, exkluzív képet találhatsz!

(Fotó: Keystone/Martin Ruetschi)

Kezdjük Svájcban, ahol talán sok minden egyszerűbb, mint Magyarországon, de a lakásbérlés biztosan nem tartozik közéjük – derül ki Svájci S(CH)apka posztjából. A miértekre is pillanatokon belül fény derül.

„A lakásszövetkezetek, de gyakran a magánkézben álló lakások / házak tulajdonosai is általában egy időpontot adnak meg arra, hogy az érdeklődők megnézhessék az ingatlant.

Sok esetben egy kedvezőnek tűnő hirdetéssel kapcsolatban akár több ezer megkeresés, érdeklődés is érkezik. Akit érdekel, elmegy, megnézi, és ha megfelel, akkor elkéri a jelentkezési lapot és indulhat a várakozás.

Egy-egy jó és olcsó lakáshirdetés megjelenését követően nem ritka, hogy 30 ezren (!) érdeklődnek és kérnek időpontot a megtekintésre Zürichben. - nyilatkozta egy szakértő.

Mivel sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen eséllyel indulnak, ezért a 20.min.ch internetes portál összeszedett néhány fontos dolgot, ami megkönnyítheti a lakáshoz jutást.

1./ Mint a szépségkirálynő választáson, itt is fontos az első benyomás, fontos, hogy határozottak legyünk.

2./ Jó, ha már az elején készen van a jelentkezési dosszié. A gyorsaság aranyat ér.

3./ Fontos, hogy a jelentkezési lap pontosan, egyértelműen legyen kitöltve.

4./ Az újságíró kérdésére, miszerint érdemes-e egy apró ajándékkal, csokival „megvesztegetni” a döntéshozót, a szakember egy határozott NEM-el válaszolt.

5./ A beadást követően egy héten belül nem érdemes érdeklődni. Utána meg lehet próbálni, de ésszerű időintervallumon keresztül, nem túl jó, ha erőszakosnak tűnünk.

Ez a rendszer egyébként nagyon nem jó. Neked mint bérlőnek még a DNS mintádat is csatolni kell, ugyanakkor a tulajdonosok legnagyobb része magasról letojja a fejedet. 90 % nem jelez vissza, hogy nem nyertél a pályázaton és csak vársz és vársz, mert nem akarsz erőszakos lenni és nem mered felhívni.”

A teljes posztot itt találjátok és természetesen érdemes elolvasni.

Irány Európa utolsó diktatúrája!

Fehéroroszország (vagy akinek úgy jobban tetszik: Belarusz) szigorúan véve Európa utolsó diktatúrája. Nos, ide akart ellátogatni régi szerzőnk, NomádMatyi (blogját itt találjátok) – hogy meddig jutott, az rögtön kiderül.

„Az egész minszki látogatás ötlete onnan jött, hogy már régebben meg akartam nézni Európa utolsó diktatúráját, és a hazafelé irányuló repjegy-keresésemben felbukkant egy minszki átszállásos lehetőség is, még hozzá a legolcsóbb opcióként.

Akkor támadt a gondolat, hogy pár napra meg lehetne állni Minszkben. Előzőleg megnéztem, hogy egy minszki utazási irodától meghívólevelet kell venni, ami még 6 éve, amikor Moszkvában tanultam, elijesztett a minszki látogatástól.

Semmi gond, most már kevésbé vagyok ijedős, megvettem a repjegyeket, kapcsolatba léptem az utazási irodával, akik készségesen segítettek, és angolul kommunikáltak, annak ellenére, hogy én oroszul kezdtem.

A gondok innen indultak. Az utazási iroda ugyanis azt mondta, hogy elküldték a meghívó levelemet az Almaty-ban található fehérorosz konzulátusra, ahova én szépen besétáltam az utána lévő napokon, de kiderült, hogy ez nem konzulátus, csak valami kereskedelmi kirendeltség. Fehérorosz konzulátus legközelebb Biskekben (Kirgizisztán) vagy Asztanában (kazah főváros) van.

Tehát június 28-án egynapos asztanai kirándulásra mentem. A reggel 6 körül induló repülővel már 8-ra Asztanában voltam, amelynek a repteréről szerencsés módon a busz közvetlenül a fehérorosz konzulátushoz vitt.

Leadtam a papírokat 10-kor, a konzulátus nyitásakor (nem voltak kígyózó sorok :D), aztán átbuszoztam a magyar nagykövetségre, merthogy előzőleg bejelentkeztem telefonon bemutatkozásra, amely számomra szokatlan módon számos más nagykövetséggel egy hiper-szuper irodaházban van („felhőkarcolóban”).

Délután 1 előtt hívott a fehérorosz hölgy, hogy készen van a vízum, és 2-re mehetek érte. Mentem is. (...)

Este 8-ra pontosan leszállt a gép Almaty-ban, ahol nagy meglepetésemre még járt a reptér busz (ugye elvileg este 10-ig járnak a buszok a városban, de ezt nem lehet készpénznek venni, főleg a reptérbuszt nem), így a leszállás után pontosan 1 órával már otthon voltam.”

A történet persze messze nem teljes, lesz is remélhetőleg folytatás, addig is, olvassátok el az eredeti bejegyzést itt, melyben szokás szerint jó sok képet is találtok.

Londoni eső nyugalmat ér

Ha az angolokról van szó, sok minden az eszünkbe juthat (a Brexitet most hagyjuk), legyen az a tea, a (szerintem majdnem ehetetlen) pudding – vagy éppen az eső. Nos, utóbbiról írt legutóbbi posztjában a London Budapest Metró blog szerzője, érdekes megállapításokat téve.

„Az ,,Anglia-eső" szópár már magától fölugrik a Google-keresőben is, mint a ,,mákos - guba"  vagy a ,,Thailand - cheap sex". A minap olvastam egy mókás cikket a The Times oldalán, miszerint az angolok mit sem szeretnek jobban szabadnapjukon, mint mikor reggel meghallják az ablakot verdeső eső hangját.

Igen, igen, igen! Akkor megnyugszanak, lelassul a pulzusuk, beáll az egyenletes légzés és tudják, ma úgy istenesen lazíthatnak egyet. Miért? Mert ilyenkor nem érzik a nyűgös kötelezettséget, hogy látványosan jól érezzék maguk, mások előtt!, csak azért, ,,mert ma süt végre a Nap".

Rakni az elvárásokra, köpni az ,,elvesztegetett lehetőségekre”, azok mind szemétládák. Nem kell idétlen rövidnadrágba és szikkadt szandálba bújni, elvinni a gyerekeket a szabadba, ahol azok néhány óra alatt leamortizálják a szülők agyát. Nincs tömegnyomor vidámparkban, strandon, a piknikkosaras zöld pázsiton, ahol ötezredmagukkal kell, hogy hálás pofát vágjanak a ragyogó időért.

Magam még nem angolosodtam el annyira, hogy izgalmi állapotba hozzon a tejes tea és a Coronation Street, de ebben az eső dologban egyetértek. Amúgy sem voltam soha egy ,,hú, Szilárd szép hétvégét jósol, húzzunk le a Balcsira és zabáljunk túlárazott import hekket bikiniben!” típus.

Ezért telt el oly’ kényelmeskén a múlt vasárnap, mikor is - nem kívánván a szalonnás rántottát – inkább sétáltam egy jót a Hyde Parkban, ernyőm alól kémlelve a gumicsizmás londoniakat.

Ki kocogott, ki a kutyát mozgatta, ki csak a fejét hűtötte, és én évek óta először kurjantottam volna el magam, hogy ,,testvéreim-barátaim, keblemre!” Tényleg kevés jobb dolog van, mint egy esős séta, amit aztán otthon forró rumoskakaóval lazítóedzünk le!”

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki!

HÍRMONDÓ

Még egy elnökválasztás Ausztriában

Meg kell ismételni az elnökválasztás második fordulóját Ausztriában az alkotmánybíróság döntése szerint. Május 22-én ugyanis Alexander Van der Bellen, a Zöldek által támogatott független államfőjelölt 31 ezer szavazat különbséggel nyert az Osztrák Szabadságpárt jelöltjével, Norbert Hoferrel szemben. A döntés indoklása szerint az alkotmánybíróság által megállapított szabálytalanságok befolyásolhatták a választás végeredményét. A teljes történetet itt olvashatjátok el.

Üdv a pokolban!

Már csak alig több mint egy hónap van hátra a riói olimpia kezdetéig, és a közbiztonsági helyzet ahelyett, hogy javulna, szinte folyamatosan romlik. Amikor a helyi rendfenntartók figyelmeztetnek arra, hogy nem biztonságos odautazni, az azért jelenthet valamit. Márpedig nemrégiben a rendőrök olyan transzparenssel tüntettek, melyen ez állt: „Üdvözlet a pokolban. A rendőrök és a tűzoltók nem kapnak fizetést, senki sem lesz biztonságban, aki Rio de Janeiróba érkezik”. Volt még más felirat is, arról és a feszültségekről ide kattintva olvashatsz bővebben.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!