Valószínűleg csak az tudja, aki élt már vadidegenekkel egy fedél alatt, milyen rengeteg kompromisszumot, mennyi türelmet és kitartást igényel ez a műfaj, amelyet oly sok ezer, tízezer magyar művel például Angliában. Onnan érkezett a mai poszt is, Erzsébet írása. (A képeket is ő küldte, köszönet érte!)
Te is béreltél szobát külföldön? Vagy most is ilyen helyen laksz? Írd meg a tapasztalataid a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!
„Csak amikor Angliában él az ember jön rá, hogy nekünk otthon milyen jó sorunk van. Furcsán hangzik, tudom. Mert hogyan és hol is lakunk mi Magyarországon?
Vagy még a szüleinkkel élünk, vagy albérletben vagy a saját - vélhetően jelzáloghitellel terhelt - lakásunkban, házunkban. Csak mi és a hozzátartozóink.
Megoldások
Az anyagi lehetőségek függvényében Angliában is több megoldás adódik a lakhatásra. A szülőkkel való együttélés értelemszerűen itt nincs a fellelhető alternatívák között.
Az irreálisan magas ingatlan piaci árak miatt a saját tulajdonú ingatlan is felejtős vagy csak többéves kemény és jól kereső állással a hátad mögött lehetséges. Marad tehát az albérlet. Kezdetben a szobabérlés az általános, később egy teljes lakás vagy ház bérlése is szóba jöhet.
Sokan foglalkoznak itt házak bérbeadásával úgy, hogy az abban levő szobákat egyenként hirdetik meg - közös helyiség és internet használattal - pároknak, egyedülálló személyeknek.
Így aztán eléggé vegyes és furcsa társaságok tudnak egy tető alá keveredni és ily módon egy lakóközösséget alkotni, ami vagy működik, vagy nem. Az ilyen házakban folyó élet sokban hasonlít a társasházakból ismerthez, de ott a lakótársadat csak néha látod, itt meg napjában többször is összetalálkozol velük a konyhában vagy a folyosón a fürdőszobára, gáztűzhelyre, mosógépre várakozva.
Szobatípusok
A szobáknak három típusa van. A „single-room” egy általában hihetetlenül kicsi szoba, melynek legnagyobb részét az egyszemélyes ágy foglalja el, ehhez jön még egy szekrény, ha elég szerencsés vagy egy kis asztal is befér. Egy ilyen szoba ára az internet elérési lehetőséggel, a közös helyiségek használatával együtt 65 és a 110 font között mozog hetente Londonban.
A „double-room” egy 10-12 négyzetméteres szoba, kétszemélyes ággyal, szekrényekkel, ami pároknak ideális, 140-170 font/hét közötti bérleti díjjal.
A „king size room”, egy nagy, a double room-nál is nagyobb helyiség, ahol akár 3-4 személy - ha szűkösen – is, de eléldegélhet egy ideig. A szoba ára 170 font fölötti egy hétre.
A szobabérlés és árnyoldalai
Egy átlagos méretű angliai családi ház áll a felső emeletén található 3 szobából, fürdőszobából, benne vagy mellette egy wc-vel. A ház alsó szintjén 1 nappali, egy konyha, egy ebédlő, esetleg egy másik mellékhelyiség is megtalálható. Mivel a nappalit is kiadják 8-10-12 fős lakóközösség a minimum, amivel számolnod kell.
A konyhát értelemszerűen közösen használjátok, megosztva benne az ott található edényeket, konyhai berendezéseket, evőeszközöket, ebédlőasztalt. Mivel a vacsoraidő, reggeli, ebéd mindenkinél hasonló időintervallumban esedékes, így csúcsidők is kialakulhatnak, ami igényel némi toleranciát, humorérzéket az együttlakóktól.
Miért? Mert számolnod kell azzal, hogy pont arra a fazékra lenne szükséged, amiben a laķótársad az előző napi maradékát tartja. Vagy te csak egy kis levest akarsz összedobni, de a másik lakótársadra épp az nap jött rá a főzhetnék, ezért aztán szinte minden edényt használ, az összes gázlángon rotyog valami, persze a mosogató is megközelíthetetlen a sok csetres miatt. (csíiiiiiizzzz!... hol a kandi kamera?!..)
Vagy elkészültél az étellel, csak teríteni kellene, de a lakótársad az ebédlő asztalnál sörözget épp valakivel. (Bocsi, de ide tudnátok engedni, vacsorázni szeretnénk mi is...).
Vagy reggel, amikor álmosan letapogatózol a konyhába egy életmentő kávéért, a mosogató az előző este ott hagyott csetresek vagy az előző este elmosott, de el nem rakott edények miatt bevehetetlen várként fogad. És persze, hogy legalul találod a kávés csészét!... Így aztán kénytelen-kelletlen vagy mosogatással, vagy a tiszta edények elrendezésével kezdeni a napot.
Mire végzel, fel is ébredsz, pedig még a kávéd meg sem ittad. Vagy mosnál a mosógéppel, letornázod az emeletről a szennyes halmazt, ekkor látod meg, hogy valaki épp használja a gépet. (öhhhhmmm... Nem probléma, jó lesz később is!)
Vagy a mosógép már végzett, de aki mosott, benne hagyta a mosott ruháit. Bevallom ez a kedvencem. Ilyenkor lehet lázas oknyomozásba kezdeni, hogy kié is lehet a cucc.
Ha a rejtély megoldódik is, és végre moshatsz is, rögtön számolnod kell azzal a problémával, hogy nem lesz hova kiteregetned, mert nem lesz helyed a ruhaszárítón, hiszen a lakótársad épp csak most, előtted teregetett ki. Ha van saját ruhaszárítód, akkor persze minden rendben.
Az a szituáció is nehezen képzelhető el otthon, hogy csak a hűtőszekrénybe a saját hűtőrészedbe szeretnél betenni az ételt, de valamelyik lakótársad túlterjeszkedett a lehetőségein és a te polcodat is elfoglalta, esetleg fogyasztott is a polcodon tárolt ételekből, nyersanyagokból. Mert neki épp elfogyott vagy rákívánt. Na, ehhez kell a legtöbb humorérzék, szerintem.
A rend és fenntartása
Az ilyen típusú együttlakásnak komoly erőpróbája a rendnek fenntartása is. Általában készül takarítási rend, de mindig van, aki elfelejti tartani magát hozzá. Egy hét nem-takarítás után kinek-kinek a fantáziájára bízom, milyen lehet az a fürdő és WC, amit 6-8 ember használ napról napra.
Ilyen helyen mindig akad valaki, aki nem bírja cérnával és magára vállalja önként és dalolva a takarítást, ettől aztán már-már működőképes is a dolog, a házban élő lusták szempontjából mindenképp.
Egy idő után mindenki szállást vált, itt senki sem röghöz kötött, mint általában otthon. Jönnek-mennek az emberek. Van, aki munkahelyet vált és igyekszik annak közelében lakni az utazási költség és utazási idő csökkentése miatt. Olyan is van, hogy elege van a lakóközösségből vagy nagyobb szobát szeretne, vagy egyszerűen csak külön lakást, házat vesz ki.
Köztes megoldásként szóba jöhet még a háztulajdonossal való együttélés is. Egyetlen előnye van, nem sok emberhez kell alkalmazkodni, de ehhez az egyhez aztán nagyon... ez akkor is így van, ha bokros teendői miatt csak néhány napot tartózkodik a házban és azzal áltatod magadat, hogy ez csak néhány nap a hétből... még akkor is, ha tudod pontosan mikor fog érkezni és végre valahára távozni…
Mielőtt a tulaj megérkezik…
A szennyes tartó üres, szóval, vagyis akkor és addig moshat majd, ameddig kedve tartja, mi készen vagyunk vele, tehát semmilyen módon nem akadályozzuk ebbéli tevékenységében, mint mindig ezeken a napokon. No problem.
Minden kivasalva, mint mindig ilyenkor, hogy ne zavarjuk meg a következő napokban az ebédlőben vagy konyhában tartózkodásukat a jelenlétünkkel. No problem.
Áram, gáz feltöltve, mint mindig, mert ha a tulaj itt van, sosem lehet tudni... lehet, hogy kint szikrázó napsütés lesz, de ő vagy a barátnője a szárítóprogrammal és a leghosszabb programot kiválasztva akar majd mosni. Fűteni meg télen-nyáron muszáj. Szerintük, szóval ez a little bit problem.
Konyha rendben, csak az üres asztallapok, minden a helyén. Nem miattuk. Mi így szoktuk. Ők persze mindent széthagynak majd.
Kuka üres. És az is marad, mert az elkövetkező napokban is, mint mindig, mi, csak mi fogjuk kivinni azt. A ház előtt a szemét összesöpörve, a gaz kiszedve, mint mindig. No problem.
Holnapra megfőzve, mint mindig, hogy másnap már csak maximum tésztát kelljen főzni hozzá vagy krumplit sütni, csak hogy nyugodtan főzhessenek, mint mindig.
Ha mégsem főznénk meg jó előre, csak késő délután tudunk majd nekifogni főzni, ugyanis a tulaj reggel 10-től kb. délután 3-ig fog főzni (biztos öreg a birka).
Amúgy ha nem vettünk volna edényeket főzni se tudnánk, mert ők mindent használnak és két napon keresztül a konyhában, hűtés nélkül tartják benne a kaját. Nyáron is. Na, ez nem nekünk problem.
Konyha, ebédlő felmosva, mint mindig. Ha elmentek, akkor lesz esedékes a következő felmosás. Helyettük is. No problem
Ha elfogyna a kenyerük, tejük, vajuk, tusfürdőjük, kiszolgálják magukat a miénkből. No problem.
Papucsok elrakva, különben használják, mert nekik nem, nekünk viszont határozottan problem.
Lépcső leporszívózva, mint mindig. Fürdő, wc tiszta, mint mindig.
…és amikor megérkeznek
Azt feltétlenül 11 és éjfél között teszik, esetenként éjjel 1 órakor, ahogy szokták, amikor mi már alszunk vagy aludnánk. Mint két vaddisznó, hatalmas robajjal, kulcscsörgéssel bejönnek a bejárati ajtókon, kinyitják a szobájukat, aztán bepakolnak a kocsiból, hangosan dumálnak, telefonálnak, a fürdőbe rohangálnak, és aztán kb. 2 órán át főznek.
Közben nem számít, tél van-e vagy nyár, a fűtés csúcsra jár. Van, aki tud fejhallgatóval aludni, mint egy partra vetett hal a takaró tetején pihegve a meleg szobában. Én olyat nem tudok, ezért aztán hétfőn reggel mindig karikákkal a szemem alatt indulok dolgozni. Ez viszont problem. Persze megint csak az enyém...
Nem lehet tudni milyen szabadidős tevékenység vagy tevékenységek az okai, de amíg a házban tartózkodnak, állandóan a fürdőbe rohangálnak. Egy nap 10-10 zuhanyt vesznek...
Időnként, ha ilyenkor mi is használjuk a wc-t, fürdőt, nem lehet úgy kijönni onnan, hogy egy szál törölközőben ne állna valamelyikük az ajtó előtt, vagy a lépcső alján, némi türelmetlenségről árulkodó arcberendezéssel. Mondanám, hogy no problem itt is, de ettől konkrétan herótom van.
Na, az ilyen és hasonló esetekre gondolva bátorkodom feltenni a kérdést, hogy otthon nem éltél, nem élnél szívesen így, ugye?! Erre a tényre alapozva bátorkodtam „otthoni gazdagságról” beszélni a bevezetőmben.
Az élet angliai iskolája
Azok a fiatalok, akik úgy érkeznek ide, hogy előtte otthon nem volt munkájuk vagy csak minimálbéren voltak foglalkoztatva, azoknak ez akár igazi kaland is lehet.
Kiröpülve a családi fészekből, iskolapadból megvalósíthatják önmagukat. Megtanulnak egy nyelvet, belekóstolnak az önálló felnőtt életbe és megtanulnak dolgozni. Ez utóbbi talán a legfontosabb lecke, mert aki itt nem elég kemény, nem elég dolgos, az nem tudja eltartani magát, haza kell mennie.
Már csak ezért is megéri, ha a fiatalok kipróbálják magukat egy kicsit külföldön is. Ha nem dolgozol, nem jutsz semmire. Ha dolgozol, messzire juthatsz. Kell-e ettől fontosabb útravaló a nagybetűs élethez?
Nem vagyok a külföldi munkavállalás híve, de ellensége sem. Senkit, senki gyerekét nem akarnám se rábeszélni, se lebeszélni. Legális munkával a legegyszerűbb munkáért is 6.7 fontot fizetnek itt óránként. Teljes munkaidős állás esetén nettóban meg lehet itt keresni havi 800-900 fontot, a szerencsésebbek akár az 1000 fontot is.
Na, ha azt átszámoljuk forintra, máris arra a következtetésre juthatunk, hogy az az otthoni minimálbér többszöröse. Komoly bizonyosságtétel lehet ez az otthon maradó, féltő kétkedőknek, hogy valóban jó döntés volt repülőre, buszra szállni és idáig jönni és így élni.
Ez a tény még azt is feledtetni tudja, hogy egy istentelen nehéz, kemény világ ez. Olyan sírva vigadós. Ha nem beszéled a nyelvet, akkor mindenképp. Akkor marad a szakmai ranglétra alja, a mosogatós, szálloda takarítós, szórólapozós munka.
Ezek kivétel nélkül mind olyan munkák, ahol nem látsz magad körül brit munkatársat. Ilyen munkákat ők nem vállalnak el. Amíg nincs meg hozzá a kondid és a kellő rutinod meghalsz az izomláztól. Azután meg csak szimplán a fáradtságtól.
Mindig csodáltam azokat a fiatal lányokat, akik napközben kemény csatákat vívtak a porcicákkal, supervisorokkal mint szobatakarítók, aztán a munkanap végén a divatos, csinos cuccaikban, táskákkal, parfümfelhőben, tökéletes sminkkel léptek ki a hotelből, elvegyülve a londoni belvárosi forgatagban.
Külföldi munkavállalás, és ami abból otthon következhetne
Ha mi otthon ilyen munkaidő kihasználtsággal, ilyen keményen dolgoznánk nap, mint nap garantáltan felvirágozna a Kárpát-medencében kis hazánk.
Amiből egyenesen következne az is, hogy egy ilyen dolgos, öntudatos, céltudatos nép soha többet nem tartana el a vállán szakmájukhoz nem értő, túlélésre játszó, az őket felemelő nép mindennapi problémájára érzéketlen politikai réteget és annak slepjét. Szóval csak óvatosan a haza csalogató programokkal!”
Hasonló történeteket a Welcome to London oldalon olvashattok a szerzőtől.
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek