Aki amolyan igazi, klasszikus „határátkelős” posztra vágyott, az ma megkapja: Gábor két év luxembourgi tapasztalatát írta meg, árakkal, lakásbérléssel, közlekedéssel, hangulatokkal és hazautakkal. Nem is kell ennél többet mondani, jó olvasást!

(fotó: Cayambe)

„Elöljáróban annyit, hogy nem terveztem külföldre költözni, se munkát vállalni. Mint oly sokat Magyarországon, persze én is folyton jártattam a szám, milyen rossz ebben az országban, és ha tehetném, már pattannék is külföldre, mert ott aztán milyen jó. De ezek nem voltak komoly tervek, csak álmodozások, talán még annak is gyengék. Hozzáteszem, igen jó állásom volt, egyáltalán nem kerestem rosszul, tulajdonképpen megvolt mindenünk.

Szinte egyik napról a másikra a munkahelyemen bejelentették, hogy a részlegünk kiköltözik Luxembourgba, így választhattam: vagy felmondanak nekem, vagy megyek velük.

A korábbi nagyhangú vélemény-nyilvánítás valahogy egyből elcsendesedett, most hogy érintési közelségbe került a nagy álom. Egyből nem csak hívogató volt, hanem ijesztő is. Soha nem éltem külföldön, épp hogy csak beszéltem az angolt, de közel sem társalgási szinten. A franciát vagy a németet pedig egyáltalán nem. Épp ezért nem kevés félsszel vágtam neki az útnak - de nekivágtam. Úgy éreztem vétek volna kihagyni egy ilyen lehetőséget.

Az első sokk

Ennek lassan két éve. Ennyi idő távlatából már mondhatom, hogy nagyon nem bántam meg! Rendkívül furcsa volt úgy felébredni egy idegen országban, hogy nem turista vagyok, hanem itt élek, itt dolgozom.

Eleinte szinte sokkolt, mennyire más ez a világ, mint amit megszoktam. Más az emberek hozzáállása, a gesztusaik, a jövőképük, a vezetési stílusuk... de ezekről később.

Akkor, két évvel ezelőtt hirtelen felindulásomban majdnem írtam egy posztot erről a Határátkelőre, áradozva az igazi európai élet szépségeiről, hangsúlyozva hogy soha többé nem térek haza. Nos... utólag már örülök, hogy nem írtam. :)

Félreértés ne essék, tényleg fantasztikus itt lakni, dolgozni. A két év alatt tulajdonképpen negatív élmény még nem ért. A luxembourgiak rendkívül toleránsak, befogadóak. Talán abból is fakad ez, hogy az ország lakossága kb. 500 ezer fő, mely napközben a háromszorosára duzzad a külföldi munkavállalók miatt. A Wikipedia szerint a lakosság mintegy 39%-a luxembourgi, a többi külföldi. És tényleg.

Soha nem éreztem, nem éreztették velem, hogy idegen lennék. Az angollal szinte mindenhol tökéletesen el lehet boldogulni, persze időközben azért gyarapodott a nyelvtudásom is.

Ide kívánkozik két apró sztori: a helyi Auchan pénztárainál kis zászlók jelzik, hogy az adott pénztáros milyen nyelven beszél. Nem ritka, hogy négy zászlócska is kint van! A luxembourgish nyelvet, a franciát és a németet szinte mindenki beszéli (de döntő többségben inkább a franciát, a német határ közelében meg inkább a németet), és persze ahogy írtam az angolt, valamint a portugált is sokan.

A másik kedves történet: nem sokkal azután hogy kivettem az albérletem, kopogtattak az ajtón. Két 10 év körüli kislány állt ott, és elkezdtek franciául beszélni hozzám, persze egy kukkot nem értettem.

Reflexből közbevágtam hogy do you speak English, mire egyikük tökéletes kiejtéssel rávágta hogy yes of course, és elmondta, hogy mire folytatnak éppen gyűjtést. És ez itt természetes. Mármint hogy 10 évesen folyékonyan beszélnek a gyerekek két-három nyelvet is akár.

A világon itt a legmagasabb az egy főre jutó GDP. Más szóval, itt szinte minden a pénz körül forog. Luxembourg egyben adóparadicsom, ezt sokan ki is használják. A belvárosban sétálva csak kapkodja az ember a fejét, jobbra-balra ismert cégek központját lehet felfedezni, pl. Skype vagy Amazon.

Magánszemélyként, 100 ezer EUR évi bruttó fizetésig nem kötelező adóbevallást készíteni, mégis szinte mindenki beadja, mivel annyi minden leírható az adóból.

Lakásárak

Nos, az árak némely téren finoman szólva is elvadultak, méltóak Európa ékszerdobozához. Egy átlagos belvárosi 40nm-es garzon havi bérleti díja nagyságrendileg 1000 EUR, de inkább felette mint alatta.

Ezek jellemzően régi, ha nem is lelakott, de semmiképpen sem modern lakások. Ha picit szebb, frekventáltabb városrészben keresünk lakást, hamar el lehet érni a 2000 EUR-os árszintig, amiért általában 2-12 éves, lakóparki, 45-65nm-es teraszos lakást lehet bérelni.

Itt Luxembourgban a bérlő fizeti az ingatlan ügynökök jutalékát, ami jellemzően egy havi bérleti díj. Plusz kötelezően fizetendő 2-3 hónap kaució, deposit, valamint előre az első havi bérleti díj – hamar kiszámolható, hogy egy olcsóbb albérlet is rögtön minimum 4-5000 EUR-ral terheli meg a bankszámlánkat. Sokan épp ezért a környező országokban laknak, teljesen megszokott, hogy napi rendszerességgel ingáznak nem két város, hanem két ország között.

A legközelebbi német nagyváros Trier (kb. mint Pécs). Itt kb. felezni lehet a luxembourgi ingatlan költségeket: egy átlag kétszobás lakás 5-600 EUR per hó, egy családi ház jellemzően 1000-1200 EUR.

Kivételek persze itt is vannak felfelé és lefelé egyaránt. Németországban nagyon sok családi házban olajjal fűtenek, ami azt jelenti, hogy egy több ezer literes olajtartály van a pincében, ami akár két-három telet is kibír, utána viszont a bérlőnek kell feltankolni. Kiköltözéskor szintén teletankolva kell visszaadni a házat. Ezt beleszámítva a havi rezsiköltség egy ház esetén nem ritkán 400 EUR is lehet.

Ellenpélda: egyik kollégám Trier szívében, a belvárosban egy kicsi, de otthonos lakásért 460 EUR-t fizet rezsivel együtt - ez itt nagyon olcsónak számít. Ha a másik irányban nézelődünk, a belga határ utáni következő város Arlon, szintén olcsóbb, mint Luxembourg. Több kollégám is itt lakik. Francia oldalról szintén több település is van - bár nincs egy ismerősöm sem, aki onnan járna be.

Ezeken kívül, úgy általában a szolgáltatásnak itt horribilis az ára. Egy példa: Magyarországon a mosógépszerelő kiszállási díja 3750 Ft volt (kb. egy hónapja), itt Luxban ugyanez 70 EUR. Vagy pl. otthon egy férfi hajvágás 2500-5000 forint, itt 50 EUR-tól indul.

A fenti összegek magyar szemszögből nézve horribilisek, az előbbi - kifejezetten kedvező - 460 EUR lakbér több mint sok ember havi munkabére Magyarországon. De tegyük hozzá, hogy Luxembourgban a minimálbér 2015 januárjában 1922 EUR. Vagyis a korábban felhozott auchanos pénztárosnő is minimum ennyit kap, de a kukások, kertészek, ellenőrök is legalább ezt a bért vihetik haza.

Most orvosokról vagy ápolónőkről direkt nem ejtenék szót: egyrészt nem szeretném, ha vörös posztó lenne belőle, másrészt fogalmam sincs, mennyit keres itt egy egészségügyi dolgozó.

Viszont apropó, ellenőr. A két év alatt egyszer volt szerencsém hozzá. Annyiban hasonlít magyar kollégájára, hogy kék egyenruhája van, és határozott fellépésű. De itt ez teljesen mást jelent. Akivel találkoztam mosolygott, udvarias volt, beszélt angolul, és úgy általában tisztelet lengte körül. Ennyi idő után is hihetetlen, komolyan mondom.

A kenyértől a benzinig

Visszatérve az árakhoz: úgy általában meglehetősen drága itt minden, illetve majdnem minden. Egy 0.75kg-os kenyér nagyjából 2 EUR(tól indul), egy joghurt 0.90 EUR, egy kiló banán 3-4 EUR, egy üveg 1.5 literes kóla 1.55 EUR.

A ruházkodás, öltözködés kifejezetten drága. A gépjármű biztosítás igen durva, egy fullos Casco akár 2000 EUR is lehet egy évre - egy négy éves Golfra. Van persze ellenpélda is: az üzemanyagárak jóval alacsonyabbak, mint a környező országokban, a minap 1.20 EUR-ért tankoltam 95-ös benzint.

Az alkohol olcsóbb, mint otthon - itt jobban megéri Tokajit venni. Mert van, méghozzá a helyi Auchanban is akár. Ha már magyar termék: negyed kilós Pick téliszalámi itt 5.99 EUR, ez nem tudom, mennyibe kerül otthon, de itteni viszonylatban nem számít drágának.

Érezni a francia hatást, rendkívül nagy a borkínálat, és nagyon komolyan is veszik: tavaly az ING Marathon (kb. mint otthon a Spar Maraton) előestéjén sátorban a pasta partyn francia borok közül lehetett válogatni, s ugyanúgy kóstoltatták mintha egy elegáns étteremben ültünk volna.

Az időjárás, na az picit más mint otthon. Jóval nyugatabbra és északabbra vagyunk, közel az Ardennekhez. Ez két dologban nyilvánul meg leginkább: jóval többet esik, és valamivel hűvösebb van, mint Magyarországon.

Illetve eleinte picit szokatlan volt, hogy kb. egy teljes óra az időeltolódás Budapesthez képest, mégis ugyanabban az időzónában vagyunk. Nyáron este 10-kor világosban lehet elmenni futni, és még 11-kor is kéklik az ég alja.

Néhány sablonos mondat: az emberek mosolyognak, az élet kiszámíthatóbb, a munkabérből meg lehet élni és félre lehet tenni, stb. Erről nem szeretnék többet írni, tényleg így van, nincs mit rajta ragozni.

A közlekedés

Ami viszont érdekes, hogy itt jellemzően annyira nyugodtak az emberek, hogy az már-már frusztrálja némelyik honfitársamat. Sokan mondják a közlekedésre, hogy tötymörögnek, nem mennek, lassúak.

Szerintem egyszerűen csak nyugodtak, és tulajdonképpen tényleg, hova kéne rohanniuk? 16:30-kor leteszi a jóember a tollat az irodában, beül a BMW-jébe, beteszi D-be a váltót, majd fél óra múlva a garázsában kiszáll belőle. Ennyi. Nincs agymenés, tolakodás, anyázás.

Ha gyalogosként csak megközelítem a zebrát, megáll a 3 sávos út forgalma előttem, s versenyeznek egymással - hogy ki tud udvariasabb lenni. Mikor legutóbb Magyarországon jártam, egy zebra előtt reflexből lefékeztem, mert láttam, hogy áll egy gyalogos a járdán, és majdnem belém jöttek vagy hárman. Szerencsére megúsztam dudakoncerttel.

Ha már szóba került a BMW. Szerintem Bajorország kellős közepén sincs annyi belőlük, mint itt. Népautó, de tényleg. A reggeli csúcsban – nem vicc, kipróbáltam - nem lehet úgy nézni a forgalmat, hogy 10 másodperc alatt legalább egyszer ne látnál BMW-t. Vagy Audit, vagy VW-t vagy Mercedest.

Itt ezeket veszik az emberek, többnyire nem státusz-szimbólumként. A BMW nagyon szép, nagyon jó autó, megbízható technika, és ha telik rá, miért venne mást a jóember?

Egyszer egy szombati napon egy helyi szalonban jártam, gondoltam szombat lévén nem lesznek sokan. Tévedtem, tele volt - családokkal. Hétvégi családi program, felkerekedni és kiválasztani a következő autót, és elvinni egy tesztvezetésre. Tök durva, komolyan.

Amúgy jellemzően nem egyösszegben vásárolják az autót a népek, bár megtehetnék. De miért az ő pénze álljon benne, mikor a banké is állhat? A gépjármű-finanszírozás itt 1-3% THM között van, így vagy megveszik hitelre a kocsit 20-30% beugróval, vagy lízingelik 0% indulóval, 2-400 EUR havi törlesztővel. Aztán 3 év múlva jöhet a következő.

A távolságok

Amíg Magyarországon éltem, picit más fogalmaim voltak a távolságokról. Én Pécsett nőttem fel, anno mikor az első lakásom vettem, azért nem költöztem ki az egyik szomszédos településre, mert 9 km-re volt a városhatártól, és hát annyit ingázni... Mikor felköltöztem Budapestre, hamar megszokottá vált a 17 km oda és ugyanennyi vissza a lakás és a munkahely között. Aztán lett ez később 25 is.

Luxembourgban nagyon sokan napi 40-50 km-t ingáznak, a helyi közlekedési vállalatok szépen berendezkedtek az utazóközönség szállítására. A reggeli és délutáni dugók itt mindennaposak, hiszen rengeteg ember ingázik.

A busszávokat nagyon komolyan veszik, nem jellemző a „fontos ember fekete BMW-ben” kategória. Ahogy a gyalogosokkal, az autósok egymással is igen előzékenyek, a zippzár elv tökéletesen működik, segítőkész és udvarias szinte mindenki.

Bonyolult hazaút

A távolságokról még egy-két apró érdekesség: Luxembourgból repülőgéppel leginkább átszállással és igen drágán lehet hazajutni Magyarországra, egy oda-vissza út 2-300 EUR-tól indul. Átszállás esetén pedig akár 11 órás is lehet a menetidő.

Emiatt érdemes inkább Frankfurt-Hahnból vagy a Brüsszel melletti Charleroi repteréről hazamenni. Az egyik belga busztársaság mindkét helyre indít buszjáratot, 5-23 EUR közötti áron. Egy jól ismert fapados légitársaságnál pedig már 10 EUR-tól foglalhatóak jegyek, bár az utóbbi időben határozottan drágultak.

Mi rászoktunk, hogy kocsival járunk Charleroiba, és szétosztjuk a benzin- és a parkolás költéségét (53 EUR egy hétvégére fedett parkolóban) négy vagy öt felé, így még olcsóbb az utazás.

A vicces az, hogy Charleroi 190 km-re van Luxembourgtól, de ezt lazán bevállaljuk két-három hetente. Otthon a Győr-Pér repülőtér csak 120 km-re van Budapest szívétől, de korábban soha nem gondoltam volna, hogy utazni akarnék onnan, mert hát messze van. De hát minden relatív, ma már máshogy gondolom – szívesen üdvözölnék egy Saarbrücken-Győr vagy Hahn-Győr járatot, gondolom, még olcsóbb lenne.

Hétvégi programok

A másik érdekesség: jön a hétvége, mit csináljunk? Hát ugorjunk el pl. Párizsba. Oké, négy órás autóút, miért ne. Vagy két és fél, TGV-vel. De ugyanilyen - szinte érintési - közelségben van Amszterdam, Brüsszel, a Saar-vidék, vagy épp fapados géppel London.

Amikor volt az ominózus holland-magyar focimeccs a nyolc-eggyel, magától értetődő volt, hogy kiugrunk kocsival megnézni, és ha már ott vagyunk, eltöltünk egy napot Amszterdamban. Itt minden közel van, ténylegesen Európa szívében élünk.

Verdikt: nem kérdés hogy nagyon jó itt élni. Eleinte, az első hetekben-hónapokban rendszeresen hasonlítgattam össze a dolgokat az otthoniakkal, hogy itt ez is jobb, az is jobb, a fű is zöldebb, szóval a szokásos „kiszabadult a paraszt Nyugat-Európába” érzésem volt. Ez idővel elmúlt, ma már nem hasonlítgatok. Egyszerűen jó itt, pont.

Egyébként rengeteg magyar él itt kint, szombatonként nehéz elmenni úgy vásárolni egy nagyobb áruházba, hogy ne hallanánk magyar szót. Ugyanez érvényes Trierre is. A „luxembourgi magyarok” yahoo listán pedig csak úgy pörög az élet.

Itthonról haza

Nagyon sokat járok haza Magyarországra, és az elszólás nem freudi: igen, haza. Egyelőre még úgy érzem, ott vagyok otthon. Itt pedig itthon, tudom, furcsa lehet ez a kettősség sokak számára, de az ember ott van otthon, ahol a legjobban érzi magát.

Nekem Luxembourgba kellett költöznöm ahhoz, hogy jól érezzem magam Magyarországon (is). Luxembourgban élni valóban olyan, mintha egy burokban lennénk Európán belül.

Olyan. mint egy kis ékszerdoboz, Európa ékszerdoboza.”

A moderálási alapelveket itt találod.