Ezen a héten próbáltam igen változatos posztokat keresni a blogajánlóba, remélve, hogy mindenki talál köztük kedvére valót. Így aztán ellátogatunk Svájcba, piacra megyünk Londonban és vonatozunk Thaiföldön.
Kezdjük rögtön Svájcban, méghozzá St. Moritzban, ahová a Svájc és más blog szerzője látogatott el. (Sajnos egy régi kedvencem, az Élet St. Moritzban egy ideje már nem frissül.) Nézzük, mit tapasztalt a gazdagok játszóterén!
„St. Moritz a világ legismertebb üdülőhelyei közé tartozik, a turizmus és a téli sportok bölcsője. Mint ilyet panorámavonattal is meg lehet közelíteni. Mi is ezt az opciót választottuk.
A hagyományos SBB/Rhätische Bahn Bernina Express-ének 2 vagonja szinte a plafon közepéig felfutó panorámaablakokkal rendelkező panorámakocsi. Ezekbe kötelező a helyjegy vásárlása, amit a vonaton is meg lehet tenni, közvetlenül a kalauznál (novembertől áprilisig 10, nyáron 14 frank). (...)
Az Albula / Bernina hegyi vasútvonal a vasútépítés aranykorát idéző technikai remekmű, és mint ilyen, a 3. vasútvonalként 2008 óta az UNESCO világörökség része.
Az Albula szakasz Thusis és St. Moritz között húzódik. Thusis 697, míg St. Moritz 1774 méterrrel helyezkedik el a tengerszint felett, ami már sejteti, hogy az egykori vasútépítőknek (tervezőknek és kivitelezőknek egyaránt) nem volt könnyű dolga. Az akkori viszonyokhoz képest mesterművet hoztak létre, ami máig fogalomszámba megy. (...)
A ferde torony helyi elnevezése Schiefer Turm, a város egyik legjellemzőbb nevezetessége, ami a 12. században épült, de 1890-ben nagyrészt lerombolt St. Mauritius templom megmaradt tornya. 33 méter magas, dőlésszöge 5,5 fok, nagyobb, mint a pisai ferde toronyé (ami szintén a 12. században épült, 55 méter magas, dőlésszöge az 1990-es években szintén 5,5 fok volt, de mára már csak 3,9 fok). A torony mellett egy apró kis sírkert található. (...)
Azt is olvastam, hogy annyi bunda sehol nem jön szembe az emberrel, mint St. Moritzban és azt kell mondjam, ezt sem tudom cáfolni. Még a csizmák is valódi szőrmével voltak kívülről borítva sok ember lábán. A bundások tartozéka általában egy kistermetű, élő bundás volt, egy öleb személyében. (...)
Természetesen téli sportok is űzhetőek itt. A síelést talán említenem sem kell, van azonban egy másik sport, amit viszont igen. St. Moritz (Dorf és Bad) a St. Mortizersee (tó) partján fekszik. Ez a tó a hely magas fekvésének köszönhetően telente befagy és több neves sporteseménynek is helyszínéül szolgál.
Ennek köszönhetően érkezésünkkor egy darabig kétségbeesetten kerestem, hogy vajon hol lehet a tó, mire végül rájöttem, hogy be van fagyva (a webkamera tanúsága szerint még ma is be van fagyva).
Ez azért nem tűnt fel azonnal, mert másnap kezdődött a nagyhírű White Turf lovas verseny, aminek a teljes installációja, azaz a versenypálya, a kilátók, a versenyzők és a szponzorok sátrai szinte teljesen beborították a tó jegét. Összesen 200 tonnányi anyagról van szó! Ehhez minimum 30 cm-esnek kell lennie a jégnek. (...)
Összességében nem voltam elragadtatva St. Moritztól, a hatalmas szállodáktól, a nem túl szép épületektől, a városon áthaladó erős forgalomtól. Nekem sokkal szimpatikusabb Zermatt (Wallis kantonban, a Matterhorn lábánál), ahová autók be sem hajthatnak, tele van régi fa épületekkel és a rengeteg turista ellenére is nyugodt, békés település.”
A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el, ráadásul képeket is nézegethettek St. Moritzról!
Hiányzik a magyar piac
A gazdagok téli Paradicsoma utána váltsunk a tavaszra, mégpedig Londonban, ahol most a hétvégén pazar idő kényeztette a brit főváros lakóit. Ilyenkor sok mindent lehet csinálni, például piacra menni, mint azt a London Budapest Metro blog szerzője is tette nemrégiben.
„Én szeretem a piacot. S bár Londonban mindent, de mindent meg lehet venni, valami mégis hibádzik. Itt is van market, persze hogy van, meg is látogattam párat.
A két legközelebbi a Borough Market és a Blackheath-i Farmers' Market. Aki a Vásárcsarnokot turistásnak tartja, az a Borough-tól Temzének rohan. A választék mennyei, a német kézműves sajttortától a baklavás gyönyörtálon át a friss halig és termelői sajtig van MINDEN.
Reggel 9-kor már mozdulni nem lehet a fényképezőgépektől, az áruk fenségesek és egy kisebb ország GDP-jét otthagyjuk a szombati bevásárlásra. Kérem itt az ambiance-t is meg kell fizetni, nos, ha valaki hangulatosnak találja a vasúti felüljáró alá bezsuppasztott, mocskos kis standvárost, legyen az akár fiatalos és ötletes, akkor ki ne hagyja. Klassz, de nekem ez nem Piac, inkább életérzés-közért módos gasztromajmoknak.
Aztán ha csakazértis ragaszkodunk az ízes, ehető nyersanyaghoz, elevickélhetünk valamelyik őstermelő piacra, kedves eladók közé (nem, itt nem ugatnak ránk, hogy „Majd én szedem a gombát!”). Mindegyiken van süteményes, virágos, kenyeres, zöldség, aminek lennie kell.
Még az árak sem vágnak földhöz, igen, húzós, de ha órabérrel számolgatunk, a Lehelen sem olcsóbb a nagybaniról összetarhált földes áru, pedig mi agrárország lennénk, vagy mi.
A bibi? Ha csak nincs mázlink és a sarkon lakunk, bumlizhatunk a nagyvárosban egy órát meg vissza, a hét egyetlen egy napján vannak nyitva néhány óra erejéig, a választék pedig a menüminimumot kielégítő, igaz, legalább szezonális és nem a Tescót tömjük vele.
Harmadik alternatíva a Portobello Road-os, lewishami, stb piacok, ezek az utca porába kitett asztalok arc árusokkal, ahol potom pénzért tömhetjük meg a banyatankot egy tál/egy font almával, répával. Chile, Kamerun meg Laosz a származási hely, dobtam a kukába az almát, olyan rossz volt, de mondom, ez is van.”
Természetesen ebben az esetben is erősen ajánlom a teljes posztot elolvasásra, akit érdekel, ide kattintva teheti meg.
Vonatozni Thaiföldön
Végezetül egy teljesen más földrész és más téma, méghozzá Thaiföld és egy kis vonatozás a Végtelen… talán blognak hála. Kiderül, hogy a vasúti közlekedés nagyon olcsó (ez mondjuk annyira nem lep meg), ellenben nem rosszabb a minősége, mint a magyar vonatoké (erről pedig egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy dicséretnek számít-e…). A viccet félretéve, lássuk, milyen is vonatra pattanni Thaiföldön!
„Vicces, hogy mennyien megdöbbennek a thai ismerőseim közül, hogy vonatozunk. Szégyenkeznek a vonatjaik állapotán. Én meg nem értem, mi a baj. (...) Még a késések sem voltak számottevőek! A hosszú utakon nem is késtünk.
Az éjszakai járatok meg kifejezetten kényelmesek, a kalauzok kedvesen felébresztenek, mielőtt le kell szállnod. Egyébként csinos kis egyenruhában vannak, ezek szerint amolyan megbecsült munka lehet itt a vonaton dolgozni. És van folyamatos takarítás is, szóval kosz sincs. (...)
Néhány helyen légkondi is van, de ventillátor mindig. Van első, második és harmadosztály is és mintha az állójegyeket is kiosztanák… de ez nem biztos, csak meglepődve tapasztaltuk, hogy annyira sokan állnak a vonaton.
És a nénikék folyton jönnek, árulnak enni, innivalót, kávét. Van egyébként a vasúttársaságnak is nagyon olcsó melegétel szervize, egy menüről tudsz rendelni, mikor felszállsz a vonatra, aztán hozzák is melegen, frissen. (...)
Hua Lampong, a bangkoki pályaudvar pedig kifejezetten szórakoztató hely! Itt, mint valami gőzösök füstölnek a vonatok. A nagy téren összegyűlnek az emberek és a földre telepednek, itt várják a vonatukat. (...)
Nagyon szép helyeken mennek a vonatok és néha igazán furcsa helyzetek között is. Van például sok olyan rész, ahol annyira körbevették a kis bódék a vonatsíneket, hogy a sín maga az utca, így köré épülnek a piacok. Szóval érdemes nézelődni!”
Tegyétek ti is ezt az eredeti posztban (itt érhetitek el), mert nem csak jóval bővebb leírást találtok, de képeket is nézegethettek!
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek