Őszintén szólva azért örülök azoknak a posztoknak, amelyek mélyebben belemennek egy-egy részkérdésbe, mert olyan dolgokat tudok meg belőlük, amikről egyébként soha eszembe nem jutna olvasni. Ilyen volt múltkor Digger londoni házakról szóló írása (úgy vettem észre, ti is szerettétek), most pedig szintén tőle jöjjön egy újabb hasonló poszt, ám ezúttal megfordítjuk a folyamatot és nem építünk, hanem bontunk. Azt ígérhetem, hogy jó sok kép és videó lesz, és szerintem legalább olyan érdekes a poszt, mint a múltkori. (Digger blogját itt érhetitek el.)
„Ez az írás egy sokadik építőipari poszt. Amiért mégis érdekes lehet az az, hogy most az építést megelőző tennivalóról lesz szó. A köztudatban az van, hogy Londonban csak beépített területre adnak építési engedélyt. Vagyis lakóépületeket, gyárakat, üzemeket és minden egyéb elavult romos épületet le kell bontani.
A köztudattal ellentétben, van zöldmezős beruházás, én is dolgoztam olyan nagy lakóparkon, ami tiszta, épületektől mentes területre épült, de az ilyen valóban ritka. Legtöbbször bontani kell. Ezeket általában erre szakosodott cégek végzik.
A bontás több szempontból is érdekes. Az építőipar talán legveszélyesebb tevékenysége. Egyrészt a leomló falak, másrészt a vasszerkezetek lángvágós darabolása sok balesetet okoztak már.
A bontás minden végtermékét különválogatva kell kezelni és újrahasznosítani. A „hazalopott rézkábelről, hátsó kertben leégetett műanyagburkolat” című történetet Londonban nem támogatják.
Hogyan folyik egy bontás?
Volt szerencsém egy bontáson dolgozni Southwark-ban négy napot és érdekes dolgokat láttam.
Mi a feladat?
Egy magas házakkal körbeépített városrész közepén lévő régi gyárépület bontása úgy, hogy az épület utcára néző falai megmaradjanak, sérülés és dőlésveszély kizárásával. Az utcafronti rész ilyen csodálatosan szép.
Belül viszont egy lepukkant gyárépület.
Milyen követelményeket támasztottak?
Pormentes, a lehető legkisebb zajjal járó bontás, és minden újrahasznosítható anyag elkülönítése, elszállítása valamint a bontás előtt a külső falakat tartó, rájuk merőleges belső beton támfalak megépítése.
Külön kellett válogatni a gipszkarton törmeléket, a kábeleket, a fát, az alumíniumot, a vasat, a beton- és a téglatörmeléket. Téglatörmelék alatt a teljes bontott tégla mennyiség értendő, mert itt nem építenek be sehova bontott téglát. Bezúzzák és útalap lesz belőle. Nagyjából így történik a különválogatás.
A bontás végrehajtására hoztak három nehézbombázót. A legnagyobb az egy 66 tonnás Liebherr gép volt, aminek a szereléke egy fogó-vágó-daraboló olló volt.
Brutális szerkezet, bár van, amivel még neki is meg kell küzdeni. Az összes fémszerkezet darabolását elvégzi.
Ezen a képen látszik, milyen erők ébrednek mikor dolgozik az olló.
Itt látható munka közben:
Valamint itt:
Mellette dolgozik egy 36 tonnás Caterpillar úgynevezett csipegető kanállal. Az ő feladata is a fémszerkezetek különválogatása.
A harmadik gép szintén egy Caterpillar, ami 23 tonnás és mélyásó kanállal van szerelve, amivel a törmeléket tudja mozgatni.
Itt már komoly porterhelés is keletkezik, ezért bevetik a párafúvó gépet, ami megköti a port.
A kupacokba gyűjtött különböző anyagokat cserélhető platós teherautók viszik el.
Megjön, lerakja az üres platóját, felvesz egy telit, majd elmegy. Nem tévesztendő össze a konténeres autóval.
Mi volt az én feladatom ezen a bontáson?
Én egy kis 1,5 tonnás pöcsköszörűvel dolgoztam, amivel ki kellett ásnom a támasztó falak alapjait.
Így néz ki egy félig kész támasztó fal.
Volt kilenc négyzetméter helyem, amiből fel kellett törni és kiásni két méter mélyen 6 négyzetmétert és egy falon ütött nyíláson keresztül dömperre rakodni. Igazi sebészi feladat, ahogy a képeken is látszik.
Néhány érdekesség még erről a bontási területről.
Itt láttam először londoni ház tetőhéjazatát belülről. Rögtön látszik rajta, hogy miért nem látunk sehol megroggyant tetőt. Igazi mestermunka.
Nagyon érdekes, hogy az angoloknak más fogalmaik vannak a környezetszennyezésről, mint nekünk. A visszaforgatás vagy újrahasznosítás és a környezetvédelem nem ugyanaz a fogalom nekik.
Ennek a gyárnak a bontásánál nagy hangsúlyt fektettek az újrahasznosításra ugyanakkor elhagyott targoncaakkumulátorok hevertek szanaszét, sőt a töltőhelyiségben még rajta volt a töltőn az utolsó akkumulátor adag.
Végül pedig egy kép arról, hogy a munkaterületet körbefogó nagy házak közül egy kis nyíláson gyönyörű rálátás volt a Shard-ra.
A moderálási alapelveket itt találod.
Utolsó kommentek