A napokban vált elérhetővé az interneten a Menjek/Maradjak londoni epizódja, ennek kapcsán született az alábbi írás. Szerzője Molnár-Logemann Zsófia klinikai- és egészségpszichológus, stressz tanácsadó, a hollandia Amersfoortban található magyar lelki egészségközpont alapítója. Aki még nem látta volna, annak javaslom, ha tudja, nézze meg a filmet (a posztban megtaláljátok).

„A Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat stábja hat Londonban élő magyar fiatal életének pillanatképeiből, gondolataiból, érzéseiből építkezve alkotta meg a sok szempontból rendkívül érdekes és hiteles londoni epizódot.

A film teljes egészét átszövi, több szálon, különböző rétegekben a külföldi lét gazdasági, társadalmi aspektusa, valamint ami számomra szakemberként is különösen érdekes: a külföldön való lét és beilleszkedés pszichologiája.

Munkám során egyre többen teszik fel nekem azt a kérdést, hogy milyen tulajdonságok, képességek tesznek valakit sikeressé a külföldi élete során? Miért van az, hogy van, akinek pár hónap alatt sikerül elindulni álmai megvalósítása felé, van, aki meg évek alatt sem találja meg a számításait külföldön?

Már pszichológiai gyakorlatom alatt (egyetemistákkal foglalkoztam Utrechtben) is nagyon érdekelt, miért van az, hogy a külföldi egyetemi hallgatók között akkora a szórás a tekintetben, hogy vannak, akik évekig csúcsteljesítményt nyújtanak külföldi tanulmányaik során és „cum laude”-val szerzik meg a diplomájukat, és vannak, akik végigszenvedve néhány hetet, hónapot, pánikkal küszködve ülnek a hazafelé tartó repülőn.

Megszerveztem egy „support-group”-ot (segítő-beszélgetős csoport), ahol európai, dél-amerikai és kínai diákok is részt vettek a találkozásokon. A csoportnak nagy sikere volt, mert igény volt rá, hogy a kultúrsokk átélői útmutatást, támaszt, lelki segítséget, megértést kapjanak, illetve betekintést abba, hogy milyen folyamatok, tudatos változások szükségesek a sikeres beilleszkedéshez.

Akár 5 év is lehet a beilleszkedés

Nem csoda hogy a beilleszkedés szakirodalma egyre bővül, mert igény van arra, hogy akiket érint a téma támpontokat és hasznos útmutatást kapjanak. Fontos az elméleti háttér, hasznos megnevezni azokat a konkrét tulajdonságokat, viselkedésjegyeket, amelyek a sikeres beilleszkedés alappillérei.

„Ahhoz, hogy otthon érezd magad es beilleszkedj egy új kultúrába, sokszor akár 2-5 évnek is el kell telnie. A sikeres beilleszkedés legnagyobb részben a személyiségtől, karaktertől függ” - írja Karen van der Zee, a Groningeni Rijksuniversiteit tanára, szervezetpszichológus (a Kulturális Diverzió és Integráció tanszéken).

Mit is jelent ez a gyakorlatban és jó hír-e ez annak, aki külföldön van vagy külföldre készül? Igen, mindenképpen jó hír, mert ez azt jelenti, a külső lehetőségeken és feltételeken túlmutatva a személy a maga sikerének kovácsa!

Első olvasatra azt gondolnánk, a személyiségünket, karakterünket nehezen tudjuk megváltoztatni, ha egyáltalán lehetséges ez. Itt azonban arról van szó, hogy vannak, akár felnőttkorban is, megtanulható / újratanulható képességek, viselkedési minták, amelyek döntő szerepet játszanak a sikeres beilleszkedésben, abban, hogy valaki külföldön is megtalálja a számításait.

Felerősödő személyiségjegyek

Ami itt lényeges, hogy sokszor különböző tulajdonságok, személyiségjegyek és készségek fontossága felerősödik azáltal, hogy olyan, akár kiélezett helyzetbe is kerül valaki, ami a külföldi, idegen környezettel kapcsolatos.

A teljesség igénye nélkül említenék meg néhányat:

- Az első aspektus az a képesség, amit kulturális empátiának hív a szakirodalom; mennyire tudja a személy átérezni, beleélni magát a másik kultúra szokásaiba, mennyire tudja ezeket elfogadni, anélkül, hogy rögtön egy negatív kategóriába sorolja.

- Nyitottnak lenni az új helyzetekre, kapcsolatokat kialakítani és ebben aktívan részt venni, kezdeményezni – ez a következő szempont, amely meghatározó.

- Az érzelmi stabilitás ebben az esetben különösen sokrétegű, jelenti azt is például, hogy tudatos döntés eredménye a költözés, magabiztosság és elszántság áll mögötte. „Aki érzelmileg stabil, az a stresszes élethelyzeteket is hatékonyan kezeli, ami a beilleszkedés elengedhetetlen feltétele. A változás ilyenkor ugyanis folyamatos, ami kihívást jelent”- írja Karen van der Zee. Ha tisztán kirajzolódnak a célok, az növeli az egyensúly érzését, a stabilitást.

- A rugalmasság az élet szinte minden területén fontos szerepet játszik, akár a mindennapi problémamegoldásban, akár abban, hogy valaki megtalálja az új lehetőségeket és továbblépjen, ha valami nem működik.

- A pozitív hozzáállásnak is kiemelkedő szerepe van, ki hogyan éli meg a kihívást; mi a kihívás: fejlődési lehetőség vagy egy probléma? Egy ismert hasonlattal élve: a pohár félig tele van, vagy félig üres? Észreveszed-e a jó dolgokat az életedben, tudatában vagy-e a képességeidnek, tudsz-e örülni annak, amit már elértél.

- Olyasmivel foglalkozni, ami valakit érdekel és szeret, ez nemcsak külföldön fontos, de szerepe az emigráció során még inkább felerősödik.

- Az, hogy mennyire bízik valaki önmagában és mennyire hagyja befolyásolni magát például mások, a szűkebb-tágabb környezete által, fontos tényezők. Azok, akik elfogadják önmagukat, lehetőséget és időt adnak maguknak, hogy a saját tempójuk szerint alkalmazkodjanak, alakítsák ki új életüket, fontos lépéseket tesznek meg a sikeres beilleszkedés felé.

Tudatában lenni az erőforrásainknak, képességeinknek és nyitottnak lenni a fejlődésre is kulcsfontosságú. Azok, akik időnként tudatosan megállnak, értékelnek, számot vetnek, jobban kezükben tartják az irányítást az életük felett.

Ha te minden tőled telhetőt megtettél, akkor pozitív a kicsengés. Kipróbáltad magad, fejlődtél. Akár új kapcsolatok kialakításáról van szó, akár problémával kerülsz szembe, vedd ki a részed abból, hogy teszel a változásért. Ahány ember, annyi személyes életút, élethelyzet, sors, társadalmi es anyagi háttér, motiváció, döntések sora.

Lehet-e, érdemes-e párhuzamot vonni a Menjek/Maradjak: London szereplői által elmondottak alapján, vannak-e törvényszerűségek, támpontok, és ha igen, mik lehetnek ezek, és lehet-e ezeknek további általánosan fontos üzenete?

Kiknek és mit üzen a dokumentumfilm?

Véleményem szerint a dokumentumfilmnek több nagyon is releváns, különböző csoportot, társadalmi réteget célzó üzenete van. Van, ami inkább általános üzenet, és van, ami kifejezetten egy szűkebb réteget szólít meg.

A dokumentumfilm mindenekelőtt párbeszédre ösztönöz. Megközelítése szerint a különböző csoportokat, akár a mobilitásban résztvevőket, akár a helyben maradókat egyenrangú félként tekinti.

Azáltal, hogy a migrációt vagy részleges migrációt (nem végleges) folyamatot univerzális, természetes folyamatként kezeli, a médiában többször hangoztatott negatív sztereotípiát oszlatja el Magyarországgal kapcsolatban.

Egy ilyen negatív sztereotípia például, hogy aki Magyarországról külföldön vállal munkát vagy tanulni megy, annak egy oka lehet: elmenekül és ez az ország tragédiája. A filmben bemutatásra kerülnek más okok is, ami miatt valaki külföldön próbál szerencsét. Luca például „nem amiatt mentem el, mert rossz volt” és pozitív érzésekkel gondol Magyarországra.

Az univerzális folyamatra példa, hogy a holland lakosság több mint egyharmada foglalkozik a migráció gondolatával, az országban több szervezet és migrációval foglalkozó pszichológus segíti az elköltözők és családjuk minél zökkenőmentesebb beilleszkedését. Valamint a visszatérésüket, mert az emigrálók fele visszatér.

Menni vagy maradni?

Egy másik társadalmi kérdés, amit a film szintén bravúrosan, előítélet nélkül bemutat: a „menni vagy maradni” kérdése. Otthon sokat tapasztalt hozzáállás, hogy aki elég erős / eltökélt / van esze, minél előbb elhagyja az országot, aki meg nem mer elmenni, az magának köszönheti és viselje a következményeket.

Ezzel szemben a filmben a menés és maradás egyformán legális alternatívaként merülnek fel, mert a legfontosabb kérdés az, ki, melyik úton találja meg a az egyéni sikert, boldogságot, mitől, hol érzi magát biztonságban.

A film vége főcímébe foglalt visszatekintésben láthatjuk, vannak életpályák, amik aztán újra Magyarországon folytatódnak. Így a menni/maradni mellett a visszatérni is egy elfogadott lehetőségként merül fel, amit nem szükséges, hogy a sikertelenség érzése kövessen. Márk pozitívan éli meg a visszaköltözést, hiszen nemcsak a hivatásában lehet sikeres, de a tágabb családja közelében élhet.

A londoni epizód, azáltal, hogy egyedi módon, a szereplők hétköznapjaiba, kapcsolataiba, barátságaiba, munkahelyi vagy tanulmányi világába kalauzol el minket, közel hiteles képet ad a Londonban élő hat szereplő mindennapjairól és a fent említett pszichológiai folyamatokról. Nem marad meg a valóság felszínén, hanem mély érzelmi és kognitív vonalvezetést ad a szereplők bemutatásának.

Az interjúkban gondolatok, érzések, álmok, elvárások és további sok érdekes aspektus hangzik el. A következőkben kiemelek néhány konkrétumot, melyik szereplő hogyan is birkózik meg a kihívásokkal.

Márk

Márk életének pillanatképei, beszámolója által értesülünk arról, mennyire tudatosan éli életét és a menni-maradni kérdése számára nem egy végleges döntés. Fontos volt számára, hogy teljesen legálisan praktizáljon, szakmailag elfogadják ezért döntött az elköltözés mellett.

Számára magyarként Londonban élni azt is jelenti, hogy a megjelenő egyetemi tankönyvével tesz a hazájáért, amellett hogy beilleszkedett az angol kultúrába és tetteivel bizonyítja, hogy aktívan tesz a boldogulásáért.

Csaba

Csaba talpraesettsége, motiváltsága, elkötelezettsége és hite amellett, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét, példaértékű lehet. Bár nehéz összeegyeztetnie fő- és mellékállását, a családjára is időt és energiát fordít.

Ahogy említette, olyan társra lelt, aki lelkileg-érzelmileg támogatja, motiválja, átsegíti a nehéz időszakokon. Hosszútávra tervez, megtalálta azt a munkát, amiben örömét leli, és amiben úgy érzi, kiteljesedhet, ez viszi őt előre.

A beszélgetés Csabával rámutat arra, hogy mi az a sikeres problémamegoldó stratégia, hozzáállás amivel egyről a kettőre lehet jutni, még a legnehezebb helyzetekben is a pozitívumra lehet helyezni a hangsúlyt.

Tobi

Tobi tudatossága átszövi az életét, figyelembe veszi a lehetőségeit és kitart a célja mellett, azt tanulja, ami érdekli, amitől úgy érzi, a jövőben kiteljesedhet. Az anyagi kihívásokkal szemben aktívan keresi a megoldást, ezeket pedig nem könyveli el rögtön negatívumként (a biciklizés mint alternatív közlekedési mód számára hobbi is).

Luca

Luca karaktere több szempontból is igazolja a sikeres beilleszkedést, gondolok itt például arra, hogyan használta a 1,5 éves au-paires időszakát arra, hogy mintegy inkubációs időként kikristályosodjon benne, mit is szeretne, hogyan képzeli el az életét.

Ezt az időszakot ugródeszkaként élte meg, erőt gyűjtve ahhoz, hogy külföldön is merje folytatni azt, ami igazán érdekli, és amiben megtalálja önmagát, a zenélést.

Mer lépni, állásokat megpályázni, nem szorong előre a kihívások miatt, konstruktívan megoldja azokat, amikor éppen aktuálisak lesznek. Az hajtja, élteti, hogy a jövő mennyi újat és pozitívumot tartogat számára. Ezt látja és éli meg, tudatosan meg-megállva, számot vetve. „Nem mindegy, hogy miért maradsz és miért mész...”, „Van beleszólási jogod az életedbe”, vallja.

Niki

Niki életében fontos szerepet játszik, hogy megfeleljen, leginkább a családja szemében. Igazán nem szereti Londont, ezért is kacsingat már az utazás felé, az életének több területét a változás szövi át, keresi önmagát, a boldogsághoz vezető utat.

Attila

Attila ideális munkaként éli meg azt, hogy a két kedvenc városa között ingázik, tudatosan választotta ezt az elfoglaltságot és a kihívások ellenére a jó dolgokra figyel, az emberekre, akikkel jó néhány órát együtt utazik. Élvezi a változatosságot a vezetés monotóniája ellenére. Aktívan tett azért, hogy jobban fizető munkája legyen.

Egy zárszó: a nyugalom

Amit talán ez a mondat fejez ki legjobban a filmből: „Otthonról megyek haza”. Megtalálni a békét, nyugalmat, önmagunkat valahol. Két országban? Én úgy érzem, ezt magunkban kell megtalálnunk, és vinni magunkkal bárhova is megyünk.”

A moderálási alapelveket itt találod.