Múlt héten kezdődött egy minisorozat, amely a Tárki egy nagyon érdekes elemzését dolgozza fel három részben. Az első részben arról volt szó, vajon mennyien is vannak a határátkelők, ma azt vesszük górcső alá, kik is azok, akik külföldön képzelik el a boldogulásukat.
Mielőtt belevágnánk a mai témába, hadd idézzem fel az első rész pár érdekesebb megállapítását. Eszerint Magyarországon a migrációs hajlandóság az 1990-es évekhez képest már az EU-csatlakozás előtt növekedni kezdett, majd 2010 és 2012 között tovább nőtt, azóta kismértékben csökken.
A Blaskó Zsuzsa, Ligeti Anna Sára és Sík Endre jegyezte Magyar külföldön – Mennyien? Kik? Hol? című tanulmány megállapítja, hogy migráció növekedésének trendje mindenesetre Magyarországon 2006 után kezdett felgyorsulni, és azóta töretlenül emelkedik. A Tárki szerint a háztartások 2-3 százalékához tartozik olyan háztartástag, aki a felvétel idején külföldön tartózkodott. (Akit a teljes poszt érdekel, ide kattintva olvashatja el.)
Kik a határátkelők?
Ma azt próbálom meg körüljárni a tanulmány alapján, hogy mely csoportok azok, akik határátkelőként folytatják, illetve milyen a társadalmi megoszlásuk. Az első érdekes megállapítás, hogy a migránsok körében a férfiak aránya magasabb, mint a nőké.
Ennek persze az is oka lehet, hogy (miként a tanulmány megállapítja), a migráció mértéke Magyarországon csak az utóbbi években gyorsult fel, ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a férfiak vannak többségben. A szakirodalom szerint ugyanis a folyamat első szakaszában jellemzően mindig a férfiak vannak többségben, aztán ahogyan ez a folyamat kiteljesedik, az arányok is kiegyenlítődnek.
Miként az is érthető, miért van az, hogy azok között is magasabb a férfiak aránya, akik a többi családtagot (vagy ahogyan a tanulmány fogalmaz, háztartástagot) Magyarországon hagyva csak rövid távon dolgozik külföldön. Nyilván ők azok, akik pár hónapos munkákat vállalva mennek Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába, és a megkeresett pénz nagy részét hazaadják a Magyarországon maradt családnak.
A hosszabb távon külföldön maradó határátkelők és a teljes kivándorolt háztartásokat is tartalmazó csoportban már jóval mérsékeltebb a férfitöbblet.
26 és 50 között
Ami a kormegoszlást illeti, a külföldön élő magyarok körében a 26–50 éves korcsoportok aránya a legnagyobb, amiben szintén nem meglepő, ha jobban belegondolunk.
Az életkor esetében azt látjuk, hogy az 50 évesnél idősebbek aránya mindhárom migráns csoportban sokkal alacsonyabb, mint a hazai lakosság egészében. Az első két fiatal korcsoportban sokkal, a harmadik halmazban (a 36–50 évesek körében) kissé magasabb a migránsok aránya.
Talán már nem meglepő, hogy a felsőfokú végzettségűek aránya igen magas a határátkelők között, az alapfokú végzettségűeké viszonylag alacsony. A tanulmány megállapítja, hogy a legfeljebb 8 általános iskolát végzettekhez képest minden iskolázottabb csoport tagjai többszörös valószínűséggel hagyják el az országot.
Ami az életkort illeti: a legfiatalabbak, ebben az esetben a 21–30 éves korosztály egy legnagyobb eséllyel külföldre. Hozzájuk képest a harmincasok külföldön élésének valószínűsége 75%-os, a 41–50 éveseké feleakkora, míg a 15–21 éveseké csupán 17%.
Abban sincs semmi meglepő, hogy a házasok jelentősen kisebb arányban költöznek külföldre a szinglikhez képest, ezen már csak azért sem csodálkozom, mert gyerek(ek)kel bonyolultabb vállalkozás elindulni.
Az már sokkal meglepőbb, hogy az, akinek kettő vagy még több testvére van, mintegy másfélszeres valószínűséggel költözik külföldre, mint az, akinek nincsen testvére. Csak találgatni tudok (ami nem túl tudományos dolog, de nem is vagyok szociológus…), de e mögött akár az is állhat, hogy az egykék talán jobb anyagi helyzetből vághatnak neki a felnőtt életnek.
Lakástulajdonosok
Az is érdekes, hogy a határátkelők (legyenek bár hosszú vagy rövidtávra nekiindulók) nagyobb eséllyel kerülnek ki olyan háztartásokból, akik tulajdonosai a lakásnak, amelyben élnek. Más kérdés, hogy az előbbiek jellemzően tágas otthonokból, addig utóbbiak zsúfolt környezetből indulnak el.
Ami a földrajzi megoszlást illeti, a fővárosban élők közül arányaiban többen mennek külföldre, mint a megyeszékhelyekről, ugyanakkor a közép-magyarországi régióban élő háztartásokhoz képest bő kétszeres valószínűséggel vannak külföldön élő tagjai a dél-dunántúli háztartásoknak.
A Nyugat-Dunantúlon nyilván Ausztria közelsége miatt alacsonyabb az arány, hiszen onnan egyszerűbb (és olcsóbb) az időszakos munkavállalás, illetve az ingázás.
Ha meg kellene rajzolnunk a tipikus határátkelő portréját, akkor a tanulmány szerint egy iskolázott, képzett, nőtlen, 21–30 év közötti, budapesti lakost látnánk magunk előtt.
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek