A mai poszt szerzője, Gabi három éve tért vissza Angliába, ahol korábban au pairként dolgozott. Ma, tulajdonképpen számára is teljesen meglepő módon, egy kis vállalkozás tulajdonosa, melyben saját készítésű süteményt árul.

„Mikor 2009 karácsonyán hazaköltöztem Angliából 1 év au pairkedés után, úgy voltam vele, hogy már beszélek annyira angolul, hogy majd találok valami jó munkát otthon. De sajnos ez nem így alakult.

Sikerült elhelyezkednem angol nyelvű recepciósként egy nagyvállalatnál, de nem voltam boldog. Mindig arra gondoltam, hogy mennyivel jobb lenne kint, mennyivel másabb az élet.

A körülöttem levő emberek azt hittek, hogy megbolondultam, miért panaszkodok, ha van egy jól fizető állásom. Ők azt sajnos nem értették meg, hogy én éltem egy másik országban, szóval össze tudom hasonlítani a dolgokat. Ők csak azt látták, hogy én mindig elégedetlen vagyok és hetente többször megkaptam, hogy „szálljál már le a magas lóról, már nem Angliában vagy!”

Azért sikerült 1,5 évet eltöltenem otthon, de az alatt az idő alatt rájöttem, hogy nekem nem otthon kell élnem, hanem külföldön. Úgy voltam vele, hogy először kijövök Angliába és utána megyek tovább Amerikába. Mivel ott is éltem és dolgoztam 4 hónapot, az az ország is nagyon vonzott. De az élet máshogy alakult. Jobban, mint képzeltem volna.

Miért éppen Basingstoke?

2009-ben már laktam ebben a városban, mikor au pairkedtem. Rengeteg barátot szereztem az itt eltöltött 6 hónap alatt. Így mikor 2011-ben (22 évesen) arra az elhatározásra jutottam, hogy visszajövök akkor megpróbáltam itt munkát keresni.

Hála az internetnek, le tudtam szűkíteni, hogy hol is szeretnék dolgozni. Egy kicsi hotelben kaptam munkát, mint takarító Basingstoke-tól 15 percre.

Így mikor kijöttem, szerencsére nem egy ismeretlen helyre jöttem, hanem egy olyan város mellé, amit már jól ismertem, és a 2009-ben megismert barátok még mindig itt voltak szerencsére.

Kint voltam mar 7 hónapja, amikor a hotelben a főnök mondta, hogy van felvétel, nem ismerek-e valakit, aki kijönne szívesen dolgozni. Mivel a húgom végzett a sulival, így szóltam neki. Ő sajnos nem beszélt semennyire angolul mikor kijött, de az itt eltöltött 2,5 év alatt megtanult. Nagyon jó döntés volt, hogy neki szóltam. Nagyon jó, hogy ő itt van nekem, mivel haza látogatóba évente kb. kétszer megyünk.

2012 márciusában munkát váltottam, mivel be akartam költözni a városba (Basingstoke-ba). Sikerült is munkát találnom egy iroda éttermében.

Akkor még nem tudtam, de ez a költözés teljesen megváltoztatott mindent. Az egyik régi ismerősömmel összefutottam és ő mondta, hogy menjünk el a hétvégén bulizni és ő hozza a pasi haverjait.

Szóval a hétvégén kimentünk bulizni és akkor megismertem Luke-ot. Azt kell mondanom szerelem volt első látásra. Megismerkedésünk után 1,5 évvel volt az esküvőnk, ami hihetetlen volt. Én egyáltalán nem számítottam arra, hogy én kijövök Angliába és 2 évvel később már házas leszek.

Sütés?

Az egész Luke-nak köszönhető! Otthon mi anya lányai voltunk, így ő főzött, sütött mindig. Így én, mikor kijöttem Angliába fogalmam sem volt a sütés-főzés rejtelmeiről. Mikor megismertem Luke-ot, úgy voltam vele, hogy ha meg akarom tartani, akkor meg kell tanulnom főzni és sütni.

Tőle kaptam a névnapomra a szilikon formát, amivel az Óriás Cupcake-t csinálom. Már előtte is sütöttünk normál cupcake-t hétvégenként, de mondta nekem, hogy ez valami hihetetlenül óriási, próbáljam ki. Decemberben csináltam életem első óriás cupcake-jét, karácsonyra, az itteni családomnak.

Mar akkor mondták nekem, hogy csináljam ezt üzletszerűen, de én nem bíztam magamban és a képességeimben.

A következő pár hónap tervezéssel telt. Utána kellett járnom, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy én ezeket a süteményeket áruljam. Mint kiderült itt semmilyen képzettség nem kell hozzá, csak fel kellett hívnom a helyi önkormányzatot és ők elküldték postán a nyomtatványt. Én azt kitöltve visszaküldtem, és 1 hónappal később már árulhattam a süteményeket. Azóta megcsináltam egy Food safety kurzust és kötöttem felelősségbiztosítást is.

Idén áprilisban ünnepelte a Gabi’s Cupcake factory az első születésnapját. Hihetetlen volt. Nekem, aki életében nem sütött egy adag pogácsát sem otthon, itt sikeres cégem van. Decemberre van az első esküvői megrendelésem, ami nagy boldogsággal tölt el.

Nem olyan régen elkezdtünk 3D-s kézzel formázott es normál emeletes tortákat is árulni. Amire én nem is számítottam, de mivel igény van rá, így szükség volt erre a bővítésre.

Azt kell mondjam, vannak visszatérő vásárlóim és olyan vásárlók is, akiknek valamelyik ismerősük ajánlott engem. 3 évvel ezelőtt mikor kijöttem, nem tudtam mit fog hozni a jövő. Mindenre gondoltam, de erre egyáltalán nem. Házas vagyok, van egy saját lakásunk és nekem pedig egy saját vállalkozásom. Ha valaki nekem ezt mondja, mikor kijöttem, tuti az arcába nevettem volna.

Legeslegjobb döntésem volt az, hogy kijöttem

Itt, ha keményen dolgozik az ember, akkor meg lehet valósítani az álmainkat. Mennyivel jobb érzés az, amikor a hobbid a munkád és örömmel csinálja az ember?

Manapság, sajnos főleg otthon, örül az ember, ha munkája van, meg álmodni sem nagyon mernek az emberek, hogy a hobbijuk legyen a munkájuk és abból éljenek meg. Ezért szerencsésnek mondhatom magam és köszönöm a családomnak és a barátaimnak, hogy mindvégig támogattak és bíztattak.

Mindenkinek azt ajánlom, hogy legyen bátorsága az álmait követni. Mivel kemény munkával el lehet érni mindent!”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.