A mai poszt tulajdonképpen nem is egy egyszerű szöveg az ételekről (részeként az immár jó pár hete futó gasztrosorozatnak, melyhez továbbra is várom tőletek az írásokat, fényképeket emailben), hanem egy (sok képes) vallomás Diggertől, melynek minden sorából süt az evés iránti szenvedély.

„Együnk.

Enni jó. Mindig. Mindenhol. Az étkezés az egyik központi kérdés az ember életében. Bárhová vessen az élet, ezt az egyet nem vihetjük magunkkal maradéktalanul. Valami mindig hiányozni fog, valami soha nem lesz olyan, mint otthon. Van, aki ezt személyes tragédiaként éli meg, van, aki átlép rajta és simán integrálódik új hazája ételei közé. Normális ember elfogadja azt, hogy az új életében az ételek is újak.

Magyarországon rengeteget sütöttem-főztem, itt eddig egyszer csináltam egy töltött paprikát, meg talán kétszer szalonnás paprikás tojásrántottát. Nagyon jól elvagyunk az itt kapható ételekkel, sőt a hazai ízeket is megtaláltuk.

Mikor kijöttünk, spórolni kellett, sok pénzt nem költhettünk, mert nem tudtuk, mikor találok munkát. Egy heti bevásárlás megvolt 40 fontból.

Legelsőként egy dolog tűnt fel. Az angolok nem ismerik a sót. Minden sótlan. Jóízű, fűszeres, de sótlan.

Mi úgy kezdtük, hogy a legolcsóbb készételeket, a legolcsóbb konzerveket és egyébként is mindenből a lehető legolcsóbbat vettük. A készételekről aztán később leszoktunk, de maradt néhány, amit ma is megeszek néha. Egy 50 pennys paradicsomos húsgombóc egy zacskó 50 pennys főtt rizzsel ma is kedvenc vacsoráim közé tartozik.

A skót tojásfasírt is, ami két fasírtgombóc egész tojással a közepén.

Ami pedig a dőzsölés netovábbja, az a Chunky Chicken, ami már horribilis 80 pennys árban kapható akciósan és csirkemell darabok valami egészen kiváló fehér szószban. Azért annyi minden bevásárlásnál jutott, hogy vegyünk a grillpultnál egy egész grillcsirkét vagy sült csülköt.

Aztán kezdett jobban menni a sorunk és néha már jutott vendéglőre is. A nyitóképen látható például a tradicionális angol ételpáros az Angol Reggeli és a Fish & Chips.

A vendéglők árszínvonala és a kapott étel sokszor nincs arányban egymással. A legrosszabb Fish & Chipset egy kosher vendéglőben ettük 15 fontért és az egyik legjobb az ASDA büféjében van 5 fontért.

Volt itt Golders Greenben egy Charlie's nevű olasz vendéglő. Elképesztően családias hangulatú, végtelenül udvarias kiszolgálású, jó konyhájú vendéglő közepes árakkal.

Sokat jártunk oda, de sajnos megszűnt. Kerestünk egy másik olasz vendéglőt. Egy felkapott, jó hírű helyet találtunk, és ott ettük életünk legrosszabb pizzáját. Szoktunk enni angol pubokban is, ott korrekt áron korrekt minőséget lehet kapni.

A gyorséttermek is a kedvenceink közé tartoznak, főleg a KFC. Tizenhat fontért már egy nagy papírvödör rántott csirkét kapni, ami két napra elég.

Hétvégenként megyünk heti bevásárlásra Edmontonba. Első utunk a Munchies vendéglőbe vezet. Már több mint törzsvendégek vagyunk ott, már-már családtagok. Török vendéglő török ételek nélkül. A főszakács ciprusi török. Megkülönböztetett figyelemmel szolgálnak ki.

Egyik szombaton a feleségem nem jól érezte magát és nem ette meg az összes ételt csak a felét. A főszakács kijött megkérdezte, hogy mi a baj, ha nem jó az étel, akkor hoz másikat. Következő héten első kérdés: hogy van? meggyógyult-e már?

A legdrágább étel 6 font. Lehet összeállítani is fogást különböző hozzávalókból. Ez itt dupla adag máj (erősen médium) egy adag, (2 db) bacon, egy adag gomba, egy adag krumplipüré.

Ez pedig a Penne Chicken, ami 5 font és csirkemell kockák gombával, valamint igen kiváló gombás szósszal. Olyan nagy adag, hogy alig bírom megenni, pedig kilókban mérik, amire hitelesítve vagyok.

Utána a piacon bevásárolunk gyümölcsökből, esetleg zöldségekből. Aztán irány a LIDL. Én minden munkanapra megveszem, amit munkába viszek, általában szalámit, sonkát, halat, sajtot. Tény, hogy húsmentes napra nem emlékszem rövid életem folyamán.

Megvesszük a hétre való csokoládé, keksz, jégkrém, puding, margarin adagot, a vegyiárut, a friss pékárut, a lekvárokat. Kedvencem a fekete ribizli és a narancslekvár. Előbbi tele gyümölccsel utóbbi tele narancshéjjal.

Aszalt gyümölcsökből is betermelek, meg az egyik favoritomból, a makadámdióból. A Lidl-nek kiváló és olcsó saját péksége van, ott is megvannak a kedvencek.

Amikor legutóbb ott voltunk, valamilyen vadhús napok lehettek, mert jávorszarvas húst, meg kenguru húst is lehetett kapni. Én vettem négy konyhakész fürjet levesnek 5 fontért. Vagy ugyanitt, vagy a hentesnél szoktuk megvenni a húsadagot pörköltnek vagy sült húsnak.

Itt van egy hétvégi bevásárlós számla két képben, hogy olvasható legyen.

Ha leveszem belőle a kenyérpirítót meg a pólókat, ami nem heti élelmiszer, akkor 51 font a vége. Ehhez még hozzájön a piacon gyümölcs 5-10 fontért, meg hús a hentestől max. 10-20 fontért.

A Munchies borravalóval 15 font, a charity csetreszei max. 5font. Mindent összevetve LIDL – Munchiez – piac – hentes - charity 100 font. Az autó csomagtartója tele.

Gyakorlatilag nincs olyan alkatrésze az állatoknak, ami jelen van a magyar konyhában és itt ne lehetne kapni. A disznókörömtől a pacalig, a báránynyelvtől az ököruszályig minden van. Ahol lakunk a sarkon, van egy éjjel-nappal nyitva tartó török bolt, valami hihetetlen árukínálattal.

Lehet kapni magyar tejfölt, Piros Aranyat, Gulyáskrémet, Boci csokit, Soproni Ászokot, Gyulai kolbászt (nem egyszerre mindent) és rengeteg lengyel füstölt árut. Zsírjára lesütött húst kolbászkarikákkal, olyan kolbászt, mint a Debreceni, füstölt, főtt, csíkokra vágott malacfület, Kabanossi kolbászt, sőt véres és májas hurkát is.

Utoljára felfedeztem, hogy árulnak sózott fehér szalonnát apróra vágott hagymába vagy snidlingbe forgatva. Még főtt tokaszalonna is van, igaz nem paprikába, hanem zöldfűszerekbe forgatva. Hordós kovászos uborka sem hiányzik. A fűszerek és különböző szószok mártások terén valami elképesztő a választék mindenhol.

Savanyúságokból is minden igény ki van elégítve. Kedvencem a szeletelt jalapeno paprika, ami csak egyszer csíp. Ha nagyon erősre vágyok, akkor Ass Blastert teszek az ételbe.

Két éve kaptam egy üveggel, de még van belőle. Sajnos, édességekből is többet kínálnak, mint aminek ellen tudnék állni.

A Tescós tiramisu nagy kedvencünk, de ha megkívánjuk, akkor veszünk kürtős kalácsot, Dobostortát, képviselő fánkot.

Kipróbáltunk több kávézót, mindenhol vannak nagyon finom kávék és más különlegességek, de a Caffe Nero Hot Chocolate Milanója mindent visz. Függőséget okoz.

Azt bizton állíthatom, hogy bármelyik magyar ételhez itt toronymagasan jobb minőségű alapanyagot lehet kapni, mint Magyarországon. Ráadásul az év minden napján elérhető áron.

Ha januárban frissen szedett zsenge kelkáposztából akarsz főzeléket csinálni, akkor minden adott hozzá. Ha februárban málnát vagy cseresznyét kívánsz, akkor megveszed.

Persze tudom, a magyar konyhát a hibáival együtt szeretjük. Na, de ha a Hortobágyi Kilenclyukú hidat nem tudjuk a hátunkra venni, akkor miért akarjuk a magyar ízeket ide hozni?

Mindenki nosztalgiával gondol a szülői házban az anyja főztjére. Érdekes módon mikor családot alapított új otthonnal, akkor az anyját mégsem akarta magával vinni. Az én anyám is jól főzött. Meghalt. Sajnos, az az idő soha nem fog visszatérni. Az első feleségem is jól főzött a második is bár teljesen máshogy.

Ezeket a változásokat el kell fogadnunk. Számtalan hozzászólásban olvasni, hogy egy adott országot bírálnak, mert nincs tejföl, nincs túró, nincs tepertő. Miért lenne? Az egy másik ország. Számtalan nemzet konyhája és azok variációja megtalálható itt.

Ki kell próbálni, át kell venni, meg kell szokni. Az élet egy kaland és egy ilyen városban, mint London gasztrokaland is. Pozitívan kell hozzáállni az ismeretlenhez. Megelőlegezni a bizalmat mindenki felé, sőt az ismeretlen ételek felé is.

Ha az a fő szempont, hogy tepertő legyen, akkor menj haza. Ha valaki bármilyen okból nem érzi jól magát választott hazájában, akkor haza kell menni és nem siránkozni, mert attól semmi sem változik.

Miért mondom ezt? Azért mert ha ilyen gondok felmerülnek ott nem ez a probléma. Ott más gondok vannak, ami ezen a szelepen keresztül fúj le. Tapasztalatom az, hogy az az ember, aki az ételekre panaszkodik, az mindenre panaszkodik. Régen rossz, ha az ételeket állítjuk bűnbaknak. Nem tehetnek semmiről.

Mi így élünk így vásárolunk így eszünk."

Ha te is megírnád gasztronómiai élményeid, mi tetszik és mi nem ott, ahol élsz, hogyan pótolod (ha szükségét érzed) a magyar ízeket, ne habozz, írja a hataratkelo@hotmail.com címre. Ha képeket is küldesz, akkor még jobb lesz a móka! 

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.