Munka állandó lakhely nélkül, folyamatosan utazással, közben megismerve a világ különböző részeit – jól hangzik, ugye? Nos, az ilyen életmódot folytatók az internetnomádok. Közéjük tartozik mai szerzőnk, Rita is, aki az árnyoldalakról is beszámol.
A jelenlegi irodánk Montevideóban
„Az én határátkelésem pontosan úgy kezdődött, ahogyan valószínűleg sok egykori egyetemistának és főiskolásnak, legalábbis mióta létezik az ERASMUS program.
Ezzel a programmal ugyanis az Európai Unió országaiban a felsőoktatásban tanulók fél vagy egy évet tölthetnek el amolyan cserediákként egy külföldi egyetemen.
2011-ben mentem ki Németországba, hogy fél évet egy kinti egyetemen töltsek, és ezzel - az államvizsgát leszámítva - be is fejezzem tanulmányaimat. A félév az egyetem mellett rengeteg bulival, más kultúrákkal és különböző nyelvekkel való ismerkedéssel, és a környék felfedezésével telt. Talán életem eddigi legintenzívebb időszaka volt.
Ennek az írásnak most nem ez a fő témája, így nem is részletezem az akkoriban történteket, ha viszont friss egyetemistáknak tippet adhatok: mindenképpen pályázzanak ERASMUS ösztöndíjra!
Kalandvágyból kint maradtam
A bajorországi egyetemi félév után az ottani életminőség és kereseti lehetőségek miatt - és persze kalandvágyamból is - Németországban maradtam, bár az élet, lakás- és munkakereső kelet-európai fiatalként kezdetben nem volt azért olyan könnyű.
Szerencsére a nyelvvel alapvetően nem volt problémám, így párszáz telefon és e-mailváltás után egy hónap múlva már lakhatással és munkával is rendelkeztem. Először turizmusban, aztán kicsit később a saját területemen kezdtem dolgozni.
Nem titkolom, hogy az utazgatás, európai híres helyek bejárása szerepelt az elsődleges tervek között, hiszen korábban főként anyagi okokból szinte sosem utaztam.
Óceánpart, Punta del Este, Uruguay
Kinyílt a világ
Németország megadta a lehetőséget: egy negyven órás bejelentett munkával a szoba, élelmiszer és egyéb költségek mellett jutott pénz utazásra is. Természetesen próbáltam minél kevesebbet költeni, olcsó buszjegyeket vagy fapados járatokat választottam és utazáskor szinte mindig a CouchSurfinget, vagyis az ingyenes „kanapészörf" opciót választottam.
Mivel alapvetően a határátkeléssel nem az volt a célom, hogy pénzt gyűjtsek, és valamikor hazatérjek, így egyelőre csak annak örültem, hogy végre egy kicsit kinyílt a világ, és már nekem is vannak élményeim Rómában vagy Berlinben.
Pár hónap elteltével egy müncheni kávézóban megismertem a mostani barátomat, aki éppen arra készült, hogy önmagát szabadúszóként kipróbálja, és egy kicsit később elhagyja Németországot.
Nyugat- Európában létezik a következő kifejezés: internetnomád. Kicsit érdekesen hangzik, és előtte sohasem hallottam még. Ő akkoriban tudatosan készült arra, hogy hamarosan „modern nomádként" élje tovább az életét.
Kik is az internetnomádok?
Manapság sok ember van, aki interneten keresztül végzi a munkáját, legyen az weblapkészítés, fordítás, internetes marketing, írás minden formában vagy programozási feladatok. Egyesek szabadúszóként csinálják a felsoroltak valamelyikét, vagy akár többjüket egyszerre, és eközben útnak indulnak a világban.
Hallottam olyanokról, akik már másfél éve úton vannak, és ezalatt több mint húsz országban töltöttek már el több-kevesebb időt, miközben folyamatosan dolgoznak.
Ha nem is ennyire intenzíven, de valami hasonló volt a terve annak a srácnak, akit akkor megismertem, és aki azóta is része az életemnek. Vagyis munka állandó lakhely nélkül, folyamatosan utazással, miközben megismeri a világ különböző részeit.
Irány Dél-Amerika!
Szerencsém volt. Később kiderült, hogy nála bőven akad munka a fent felsorolt feladatokkal, még volt valamennyi félretett pénzem is, így én is be tudtam szállni az új életmóddal kapcsolatos tervezgetésbe és persze a munkába.
Gyakorlatilag tavaly július óta, tehát több mint hét hónapja ebben a rendszerben dolgozunk és utazunk egyszerre. Azóta eltöltöttünk hosszabb időt Frankfurtban, majd újra München következett, voltunk Berlinben, én utána Magyarországon is töltöttem pár hetet, majd december elején kezdetét vette az eddigi legnagyobb kaland, majd' hat hónap Dél-Amerikában, ahonnan most is írok.
Decemberben Argentínában két helyen töltöttünk el 10-10 napot, Karácsony óta pedig Uruguayban lakunk, de hamarosan indulunk tovább Brazíliába, és megyünk még Paraguayba és Chilébe is, mielőtt visszatérünk Európába.
Asado, vagyis szabad tűzön sütött hús Argentínában
Többet dolgozunk, mint egy multinál
Szép itt az idő, hiszen éppen nyár van, szabadidőmben tanulok spanyolul, mert előtte nem beszéltem, és természetesen dolgozunk. Vannak hetek, amikor több mint 60 órát a laptop előtt töltünk, hiszen van megrendelés és munka is bőven. Ez tehát jó.
Az egyetlen, amire mindig minden szálláskeresésnél ügyelni kell, hogy legyen elérhető és gyors internet. Hiszen azon keresztül történik minden. Ha áramkimaradás van és valamit sürgősen el kell küldenem, akkor irány a helyi McDonalds vagy egy internetkávézó.
Persze félreértés ne essék: órában mérve szinte biztosan többet dolgozunk, mint mondjuk egy multinál dolgoznánk Németországban, és egyértelműen kevesebbet is keresünk.
Az élet viszont teljesen más, és mindig tartogat valami újat. Ha egy hely túl drága, vagy valamiért nem az igazi, akkor tovább lehet állni, vagy télen egy kicsit melegebb éghajlatra lehet húzódni.
Montevideo egyik terén
Ami nem jó benne
Természetesen vannak árnyoldalai is a dolognak, például az állandó barátok és család hiánya vagy hogy sokszor nem éppen úgy néz ki a szállásunk, ahogyan az az interneten szerepelt. Ezen kívül valamennyi plusz pénzt és idegeket mindig fenn kell tartani az esetleges nem várt kiadásokra...
Ha most megkérdeznétek, hogy pontosan meddig fog ez így menni, nem tudnék választ adni. Nyilván családot alapítani vagy komolyabb anyagi hátteret nem lehet ilyen módon megteremteni, de egy ideig még nem gondolkodunk a hosszabb távú letelepedésben. A mostani dél-amerikai túra utánra is van terv bőven, szívesen megnéznénk többek között Oroszországot és a Karibi térséget is..."
Ha szívesen olvasnál Rita további kalandjairól és terveiről, képekkel illusztrált utazó blogját ide kattintva éred el.
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: