Egy ország, ahol az elmúlt tíz évben mindig évi 5 százalék fölött nőtt a gazdaság (igen, a világválság ellenére!), egy ország, amely földrészén sok területen a második legjobb mutatókkal rendelkezik, ahová folyamatosan térnek vissza az elmúlt évtizedek határátkelői – és egy ország, amely ennek ellenére búbánatfaktorban veri a mezőnyt. Üdvözlet Peruban, Ricsi írása és képei segítségével!

„Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb országa. Páratlanul gazdag történelmi múlttal, kulturális kincsekkel. A gasztronómiáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ugyanis kevés olyan szeglete van a világnak, amely ne adta volna bele konyhaművészetének javát a perui konyhába. Ez nem is csoda, hiszen az őslakos, a spanyol, az olasz, valamint mindenféle európai nép keveredett több millió ázsiaival és több tízezer afrikaival.

Az előzetes várakozásokhoz képest az ország nagyon is jó hely és dinamikus növekedésének hála egyre jobb lesz. De még a tízmilliós Lima is élhető város. Meglepő, vagy sem, de sok esetben magyarként is megéri dolgozni Peruban.

Miért pont Peru?

Előre szeretném leszögezni, hogy nem azzal a céllal érkeztem Peruba, hogy magam mögött hagyjam Magyarországot és végleg letelepedjek itt. „De akkor miért pont Peru és miért nem mondjuk Anglia? Hogy kerültél oda? Mit csinálsz ott?" – kérdezgetik barátaim, ismerőseim. A válasz egyszerű: dolgozom.

Mégpedig egy olyan multinál, amely bár alapvetően brit, és Budapesten létesített óriási pénzügyi központot, amelyből az egész világon fellelhető irodákat, leányvállalatokat kiszolgálja.

A kiváló magyar (igen, a magyar!), a jó angol és a közepes spanyol nyelvtudás pénzügyi-számviteli ismeretekkel vegyítve pedig tökéletes lehetőséget teremt arra, hogy a dolgozó akár hosszabb, akár rövidebb időre Dél-Amerikába repüljön (vagy akárhová a világban), hogy a helyiek segítségére legyen a mindennapi teendőkben – elsősorban olyan esetekben, amikor a cég globális rendszereit/sztenderdjeit szeretnék ráhúzni a helyi piacra.

Ez egyébként koránt sem cégem sajátossága, rengeteg hasonló központ létezik Budapesten és a lehetőségek száma egyre csak nő. Aki nagyon akarja, az használhatja ezeket a lehetőségeket későbbi letelepedésre is – Angliától a Fülöp-szigetekig.

A limai Plaza Mayor

Alapvetően ehhez a típusú munkavégzéshez papíron az angol nyelv is elegendő, de magunknak könnyítjük meg a helyzetünket, ha beszéljük a spanyolt is. Az ország megismeréséhez pedig az utóbbi elengedhetetlen. Nem tagadom, a spanyol nyelvhasználat szűkös magyarországi lehetőségei is befolyásoltak abban a döntésemben, hogy elvállaltam ezt a munkát.

Perui multinál dolgozni jó

A helyi cég presztízst csinál abból, hogy termékjuttatásokkal szó szerint elhalmozza dolgozóit. Mivel egy 25 emeletes irodaházban dolgoztam, ezért volt szerencsém látni, hogy az alkoholforgalmazó / szépségápolási szerekkel kereskedő / élelmiszeriparban forgolódó, stb. cég dolgozó dobozszámra kapják az ajándékokat, amiket alig bírnak hazacipelni – itt több tízezer forintnyi értékről van szó, évente többször.

A „csapatépítők (team building)" nyilvánvalóan öt csillag alatti hotelben nem tartatnak meg. A helyszín legalább Cuzco (Machu Picchu), de inkább külföld – mi legutóbb a két sarokkal arrébb lévő étteremben voltunk Budapesten, ugyanannál a cégnél!

A helyzet leginkább a kilencvenes évek eleji Magyarországára emlékeztet, amikor a megtelepülő multik nehezen találtak megfelelő nyelvtudással / képzettséggel / versenyszektorban szerzett tapasztalattal rendelkező munkaerőt és az egyetemről kikerülve is gyorsan lehetett jó pozíciót, jó fizetést szerezni. Jobb fizetésért így is azonnal váltanak a perui irodisták, gyakran ugyanabban az épületben maradva.

Nem rohannak

Azt meg kell jegyezni, hogy angoltudás szempontjából sokat fejlődtek, de még mindig bőven van hová – mondjon bárki bármit, ebben sokkal jobban állunk. Harmadik nyelvet Peruban pedig senki sem tud.

A munkatempó... kényelmes, bár ha arról van szó, inkább túlóráznak, hogy a munkát be tudják fejezni határidőre. Hiába magas a fizetés és a megbecsülés, szó nélkül rúgják ki az embereket nagyobb hiba esetén – vagy ha túllépték ősz elején az éves költségkeretet. Kávéért, vízért, sütiért elég inteni a direkt erre a célra alkalmazott hölgyeknek és máris hozzák a kívánt frissítőt/rágcsálnivalót.

A magyarokat kimondottan kedvelik. Akkor lássuk magát Perut!

Robog az Inka Expressz

Peru jó hely. Nem mindig volt az, de a gazdaság bő egy évtizede masszívan növekedik és ennek máris látványos jelei mutatkoznak. Nem szeretnék átfogó gazdasági elemzést adni, de van itt néhány beszédes adat, ami sok mutatóban a földrész második helyére repítette Perut – Chile az örök első.

Tehát tizedik éve, hogy a gazdaság öt százalék felett teljesít – 2016-ig nincs jele, hogy ez megváltozna. Az infláció 3%, ahogy a munkanélküliség is. Ezek egyébként nem a kormánypropaganda számai, így nagyjából hitelesnek is tekinthetők.

A 3%-os munkanélküliségen meglepődtem, de aztán megállapítottam, hogy a peruiak vagy így, vagy úgy, de tényleg dolgoznak. Egyébként a foglalkoztatók sem spórolnak a munkaerővel –erről még mesélek.

Mivel Lima és Peru rohamosan fejlődik, így folyamatosak az építkezések mind a magán, mind az állami szektorban. Utak, hidak, húsz-harminc emeletes irodaházak, lakóparkok. Ez pedig millióknak adott munkát, így a szegénység jelentősen visszaszorult – kb 60%-ról 23%-ra.

A limai katedrális

Utóbbi sem kicsi szám, de a csökkenés nem állt meg. Sőt! Mivel van munka, van pénz, van fogyasztás is – az öt-hat emeletes plázák és bevásárlóközpontok is tele vannak vásárlókkal.

Jönnek vissza a határátkelők

A fejlődésnek van még egy jele: húsz éve a lakosság tizenöt százaléka menekült el a hiperinfláció, az utcán tomboló bűnözés, valamint az autókat, buszokat, vonatokat robbantgató Fényes Ösvény gerillái elől. Mintegy három millió ember! Nos, ők lassan elkezdenek visszaszivárogni a külföldön keresett pénzükkel a zsebükben.

„Ezt nálunk miért nem lehet? / Ők miért tudták megcsinálni a válság közepén?" Furcsa, de pont a válság miatt. A világpiacon a nyersanyagárak az egekbe szöktek. Perunak pedig rengeteg ásványkincse van. Réz, cink, ólom, arany, ezüst és most már kőolaj is.

Ezek mellett a kiváló halászmezők, a trópusi gyümölcsök, kávé, valamint az olcsó munkaerőre épülő textílipar húzza a gazdaságot. Ebből nálunk melyik tűnik megvalósíthatónak? Na ugye... A bányák és a fémfeldolgozók elég durván belerondítanak az Andok szépségébe, de hát a haladásnak ára van.

Séta Limában

Ami nekem a legmeglepőbb volt, az a tisztaság Lima tágabb értelemben vett belvárosában – ez kb. 15 km átmérőjű kör. Meglepően kevés dohányost látok – egyébként is ki vannak tiltva minden épületből. A járdák térkövezettek és 100%-ig akadálymentesek.

Ezen a körön túl egyre több szemét jelenik meg, bár nagyjából-körülbelül igyekeznek ott is egy kupacba összegyűjteni. A körön belül a látványos tisztaság oka az, hogy nem csak a városi takarítóbrigádok járják rendületlenül az utcákat, hanem a legkisebb földszinti irodával rendelkező cégnek is van takarítója, aki a járdát tisztán tartja, felsöpri a faleveleket, stb. Velük állandóan találkoztam séta közben.

Ahogy az utcát pásztázó egyenruhás biztonsági őrökkel is – szintén alapkellék egy magára valamit is adó cégnél. Legalább egy. De inkább egy az épület előtt és egy az épületben. A kereszteződésben a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban (bár gyakorlatilag csak éjszaka nincs csúcsforgalom) egy közlekedési rendőr sípol bőszen az Inka Cola által szponzorált emelvényén.

A nagyobb kereszteződésekben a sarkon egy pocakos, tányérsapkás rendőr posztol. Többnyire a sunnyogva leparkoló autósokat űzi el sípjával. Ja, a biztonsági őröknek is van sípja, az autók állandóan dudálnak, így nagy a hangzavar.

Ha éttermi zónához érünk, akkor az étterem előtt egy szépen felöltözött, reprezentatív célból ott ácsorgó hölgy megmondja, hogy van-e bent hely. Ha van, akkor valaki más ajtót nyit nekünk, és egy harmadik személy a helyünkhöz kísér minket, majd felveszi a rendelést.

A takarítás folyamatos. Szerintem az önkiszolgálás fogalma teljesen ismeretlen Peruban. A WC-k, zuhanyzók állapota kifogástalan – ez igaz a vidéki nagyvárosok városközpontjaiban lévő helyekre, szállodákra, hostelekre is.

A kártyahasználat az előzetes hírekkel ellentétben nagyon elterjedt – nem csak Limában, hanem vidéki városokban is. Ha mégsem, automatát könnyű találni. A körülmények teljesen európaiak.

A külvárosban a rendőrök is másképp néznek ki

Az természetes, hogy a nagyobb boltokban is van külön áruelcsomagoló ember a kasszánál. Bizonyos távolságon belül kutya kötelessége utánad cipelni a bevásárlás eredményét. A peruiak szeretnek minden lehetőséget kihasználni és vevők minden potyára.

Láttam olyan cipőpucolót, aki erre alapozva három különböző újsággal és cukorkával várta a kuncsaftokat, mert az irodanegyedben a sok potenciális vendég mellett erős a konkurencia is.

Társadalom

Ez bizony kőkeményen osztályokra tagolt. Emellett nekem nagyon úgy tűnik, hogy a női egyenjogúság messzemenően teljesül – sok női vezetőt láttam irodákban, illetve munkahelyen kívül sincs szó arról, hogy a latin macho utánfutója és kiegészítő kelléke lenne a nő. Sőt!

Tehát van egy pár milliós réteg (a lakosság 10-15%-a), amelyik nagyon jól keres és nagyon jól él. Jellemzően pénzügy – kereskedelem - szolgáltató szektorban dolgozókról van szó, vagy a bányamérnökökről.

Szép, rendezett, csendes kertvárosokban élnek (akár Lima közepén), vagy az újonnan épült lakóparkokban. Az 50 négyzetméter már luxusnak számít, míg a Nissan terepjáró nem. A fizetésük a magyarénál legalább másfélszer több.

Ilyen helyeken él a felső középosztály

Lakókörnyezetükben azért feltűnnek a fegyveres, golyóálló mellényes biztonsági őrök, a magas falkerítés tetején pedig elektromos kerítés csökkenti a kísértést a betörőkben.

A szakmunkások nagyjából a magyar átlag körül keresnek – bár az igazán neves szállodákban dolgozó szakácsok, pincérek, pultosok afölött. Ahogy haladunk kifelé a központból, majd elhagyjuk Limát, úgy zuhannak a fizetések is.

Többnyire a magyarországihoz hasonló, kicsit lelakottabb lakótelepeken élnek, de már nem mindenhová jut aszfaltút. Ráadásul ezek a lakótelepek nem túlzottan biztonságosak és kimondottan csúnyának tűnnek számomra. Itt él a lakosság mintegy 30-40%-a.

A maradékot két részre osztanám: amelyik városokban él, rémisztő kinézetű épületekben (őszintén: ezek putrik, bádoglemezzel befedve, félkész falakkal), vagy falvakban. Előbbiben van közvilágítás és jó minőségű ivóvíz, míg a másik kategóriában ez nem feltétlenül áll meg.

Lima peremvidéke

A férfiak általában taxiznak rozzant autójukkal, cipőt pucolnak, vándor autómosóként járják a parkolókat, vagy segédmunkásként dolgoznak építkezésen. A nők pedig kisboltokban dolgoznak eladóként, vagy bevásárló központban pénztárosként, takarítóként.

Muszáj megjegyeznem, hogy NEM találkoztam kolduló gyerekekkel, vagy gyerek ablakmosókkal, cipőpucolókkal. A peruiak szerint a gyerek helye az iskolában van, vagy a játszótéren, focipályán. Ha már gyerekek: itt az iskolai egyenruha az intézmények zömében kötelező.

A hivatalos átlagfizetések

Pincér: 140-150 ezer forint (de megfelelő helyen akár a triplája is lehet)
Eladó (az ún. bodegában, tehát kisboltban): 90-100 ezer
Ügyvéd, középvezető: 700-800 ezertől felfelé
Taxisofőr (belőlük rengeteg van): 120-130 ezer felett
Felső vezető üzleti szférában, tanácsadó cégnél, HR-terület, stb: 1 millió felett
Bolti eladó (hipermarketben): 80 ezertől 150 ezerig
Árukihordó: 150 ezer
Egyetemi végzettséggel controllinges, alsóvezető (bank/multi): 400-600 ezer

Tudni kell, hogy a peruiak ugyanúgy szeretnek a zsebekben kotorászni, mint a magyarok. Így a hivatalos adatokat a saját megfigyeléseimmel is kiegészítettem.

Mi nem tetszik?

A kaotikus közlekedés

A főbb utak bár rendben vannak tartva mind a városok között, mind a városokban, de még mindig sok a földút. Hiába a jelzőlámpa, körforgalom, egyirányúsított utak és a Limát észak-dél irányban átszelő gyorsforgalmi út, reggel nyolctól este kilencig nagyon lassan lehet haladni.

Az autósok agresszívek, vakmerőek, szóval ha gyalogos vagy, fuss az életedért! Nem vicc! Senki sem fog lassítani miattad.

Tömegközlekedés gyakorlatilag nincs

Tömegközlekedés csakis egyetlen buszvonalon –a gyorsforgalmi úton kialakított buszsávban és egy most átadott gyorsvillamos (Tren Electrico) vonalon létezik. A másodikat két-három év múlva adják át.

A magántársaságok buszainak árszabása és útvonala követhetetlen. Megálló bemondásra és intésre – viszont nagyon olcsó, de kizárólag a helyiek tudnak eligazodni az útvonalon.

Külön gyorssáv a buszoknak

Rendszeres vonatközlekedés szintén nincs az országban, csak turistákat szállítanak alkalmanként. Igaz, a havonta egyszer elinduló Lima - Huancayo viszonylatban közlekedő turistavonatra érdemes megvenni a kb. 27000 forintnak megfelelő vonatjegyet (oda-vissza, reggeli, ebéd, ital, kávé, programokkal), mivel ez a világ második legmagasabban futó vasútvonala.

Közbiztonság

Az egy dolog, hogy itt is van kutyaszar az utcán. Bár a közbiztonság tényleg sokat javult az utóbbi időben, azért jobb óvatosnak lenni. Itt a rablók kezében könnyen eljár a kés és a pisztoly.

A labdarúgó mérkőzéseken nem is a huligánoktól kell tartani, hanem hogy az oda-visszaúton kirabolnak a nem túl jó környéken (lásd egy blogbejegyzésemet erről itt).

Folyamatos drágulás

Limában az árak nagyon kezdenek elszaladni. Normális környéken 30-40 négyzetméterért már 200 ezer forintot is elkérnek havonta (+ rezsi). Egy ebéd 1300 forintnál kezdődik – itt is a kínai a legolcsóbb – de ha jól akarok lakni, akkor könnyen otthagyhatok 3-3500 forintot is.

A nagyobb bevásárlóközpontokban a magyarnál kb. 10-15%-al magasabbak az élelmiszer-árak, de ruhákért már 50%-al többet kérnek el. A VB-n utoljára 1982-ben járó válogatott meccseire 16 000 forint a legolcsóbb jegy. A vereségekhez pedig velünk ellentétben még mindig nem szoktak hozzá.

Az áraknál csak a választék nagyobb

Ami olcsó, az a taxi, de csak ha perui ismerős intézi. Őket érdemes a legsötétebb gyanakvással kezelni.

Borzalmas politikai kultúra

A politikai kultúra a magyarét is alulmúlja és nagy a korrupció. Hiába a masszív növekedés, a földrészen a peruiak a legbizalmatlanabbak a politikusaikkal szemben. Olyan országokat tartanak maguknál demokratikusabbnak, mint Venezuela és Bolívia – pedig hát azok sem erről híresek.

Ezen felül Peru népe még mindig igen pesszimista a jövőt illetően – szintén verik búbánat-faktorban a mezőnyt. Örülnek a fejlődésnek, de nagyon is jól tudják, hogy Dél-Amerikában nehéz fejlődni, de nagyon könnyű visszaesni.

A demokrácia-deficit érdekes módon nem abban nyilvánul meg szerintük, hogy alig van választási alternatíva. Éppen ellenkezőleg! A megszámlálhatatlanul sok, majdnem azonos nevű pártocska teszi áttekinthetetlenné a palettát, akik hangerővel és röhejes ígéretekkel akarnak egymásra licitálni.

A limai Gödör

A legendás Magyar Nő

Már az első héten is fárasztó tizedjére elmesélni a helyi férfipopulációnak, hogy milyen a Magyar Nő.

Mindent összefoglalva: gyönyörű főváros, tehetséges és barátságos emberek, remek kaják, debil, korrupt és demagóg politikusok, csapnivaló futball és minden gond ellenére rengeteg lehetőség. Biztosan sokan vitatkoznak velem, de én mindegyik pontot igaznak tartom magunkra is. Lehet ezek után nem szeretni Perut?"