Még véletlenül sem lett a Határátkelőből gasztroblog, csupán annyi történt, hogy Sámán (aki eddig két posztot írt, itt és itt olvashatjátok el őket) újabb izgalmas és sajátos megközelítésű írással jelentkezett. Ez sem rövid, de ezt is érdemes elolvasni. A poszt végén pedig egy kellemes meglepetéssel is szolgálhatunk nektek.
„Itt Londonban nem csak az angol kultúra válik napi élménnyé az idelátogatók számára. Sokszínű kulturális kavalkád ez. Erőteljesen jelen van az indiai kulturális sokszínűség, az afrikai és talán egy harmadik bugyorban a többi innen-onnan itt megtelepedett idegen. A konyha világában pl. előszeretettel barátkozom urál-altaji rokonainkkal, van török barátom, akivel a pusztai torokhang-süvítést gyakoroljuk, de vannak kollégáim Mongóliából, Üzbegisztánból, Kirgizisztánból és persze japánokkal is összefutok.
A mai angolság is büszke a sokszínűségére, nyitott az integrációs teljesítmények felé és a kirekesztést kezelni akaró unionista világképet támogatja, ahogy erről korábban már írtam. Zseniális, ahogy az erőszak ellen intézményesen fellépnek. Itt, Londonban az az élményem, hogy az angolok, a kelta britek és a volt gyarmati britek büszkék a közös keretekre.
Van ezzel ellenkező élményem is. A szigeti britek nyugodtan hordhatják a történelmi sérelmeiket, ha akarják. A skótok, a walesiek vagy az írek a közös "british" unionista világképük mellé bármikor feltehetik a történelmi sérelmeket emlegető "utálom az angolokat" lemezt. Ha kialakulna az a közhangulat, hogy az unionista világkép tulajdonképpen az angolok uralmát fenntartó propaganda, akkor minden bizonnyal szétesne a királynő Britanniája. Meglehet, hogy Skócia kiválik és azt is pletykálják, hogy a királynő halála után, Ausztrália is kiiratkozik a klubból.
Lenne-e értelme a magyar mellett unionista identitásnak is?
Nekünk, magyaroknak szembe kellene néznünk az unionista és a magyarkodó világkép konfliktusaival. A történelmi Magyarország kb. 30 népcsoport integrációja.
Magyarok, kazárok, besenyők, jászok, kunok, hunok, szászok, bajorok, osztrákok, svábok, görögök, örmények, cigányok (teknővájók, lovári és oláh cigányok, beások, magyar cigányok), románok, rácok, bunyevácok és horvátok, tótok, rutének, rogánok, ukránok, lengyelek, zsidók, vallonok és taljánok nevei tükröződnek a családneveinkben, település neveinkben.
Okunk lenne azt mondani, hogy a MAGYAR csak annyit jelent, hogy MI így együtt.
Vélhetően sosem voltunk ennyire kirekesztően kényesek arra, hogy ki magyar és ki nem az, mint manapság, hiszen számos népcsoport évszázadokon át őrizte meg közöttünk nyelvét és/vagy autonóm kulturális örökségét. Van közös cél, tett, élmény és sors elég. De megvan az egyes autonómiáknak a saját közös álma, sikere, élete és drámai fordulatai is. Még a nyelvükben magyarra váltó népcsoportok is ápolhatták évszázadokon keresztül autonóm kulturális örökségüket. A palócok vagy a kunok történelme jó példa erre. Csak az utóbbi 150 év nacionalizmusa űzi elfojtás szőnyege alá a kettős identitást. Manapság kötelező a magyarkodás. És kötelező a modernizáció több elemének megkérdőjelezése is.
Láttam egy filmet a kazahok 400 évvel ezelőtti nemzetté válásáról. "A nomád" címen keressetek rá a YouTube-on. Abban a történetben az látszik, hogy a lovas nomád törzsi együttműködési modell is soknemzetiségű integráció. Az ujguroktól kezdve több velük élő, kulturálisan rokon, de nyelvileg önálló törzs együttműködésének, országgá válásának története.
Gyökereink keresése
Meglehet, hogy mi 1000 vagy sok ezer év unionista világkép után választottunk egy kirekesztőt?
Egyszer az ujgur rokonságot kutató expedíció szervezője felkért engem, hogy segítsünk facilitátorokkal egy konferencia levezetésében, mielőtt kiutaznak ismét kutatni. Többen vállalták a csoportvezetői feladatokat, de sajnos én nem értem rá, így munka után csak a végére értem oda, hogy amolyan botcsinálta szupervizorként meghallgassam a műhelymunka élményeit egy sör mellett. Volt mit ventilálni!
Tessenek elképzelni, hogy egy 21 éves, csoportmunkában felkészült egyetemista diáklány, aki vagy 6 éve kortárs segítő csoportokban csiszolgatta facilitátori tudását, belép a csoportjába, körbenéz és rájön, hogy a csoport 70 és a halál közötti férfiakból áll.
Elindítja a nyitókört és a 4. embernél elkezd szorongani attól, hogy itt ezek a csoporttagok nemcsak hogy nem először találkoznak egymással, hanem egész tudományos karrierjüket, uszkve az elmúlt 40-50 évet azzal töltötték, hogy bebizonyítsák, hogy a másik 27 nyelvi rokonság elképzelés ingatag lábakon álló kreálmány.
A sumér gyök, a finnugor, a japánok által is vallott urál-altaji rokonság, a türk, obi-ugor, manysi hívő, manysi tagadó, a bibliai nép vagyunk-e, sőt zsidók vagyunk-e világkép tudósai "eszmecseréltek" felkészítvén az egy-két generációval fiatalabb kalandorokat. A bemutatkozásnál se nagyon tudnak úgy felszólalni, hogy ne lövöldözzenek nyílvesszőket a szélrózsa minden irányába, jelezvén, hogy kit miért fojtanának meg egy kanálka vízben akár.
Egy cigány közösségfejlesztő és agrármérnök kollégám járt Indiában. Ő mondta, hogy szerinte a Banglades déli részén élő, urdu nyelvet beszélő nép a rokonunk lehet, mert túl sok magyarul érthető szavuk van. Például ez egy 28. rokonság szál, amit nem igazán kutattunk eddig. Ez még csak nem is szerepelt abban a portfólióban, ami ezen a konferencián a nyelvrokonság szekcióban felvonult.
A kolléga felfedezései nyomán azóta az urdu nyelvet beszélőket folyamatosan "kuzin" státusban kezelem a londoni konyhákban és hatásvadász módon rákérdezek, hogy ők hogy mondják azt, hogy "egy kutya?" Ez náluk úgy van, hogy „e kuta". Mit jelent nálatok az, hogy apa? Náluk ez apát vagy nővért jelent.
Lássuk a csirkét!
Amikor felkerültem Londonba Bolneyból, egy indiaiak által lakott szálláson laktam pár hónapig, 50 fontot fizettem a kaja+szállás kombinációért. India óriási etnikai és vallási sokszínűség. Ebben a lakásban élt buddhista, hindu, muzulmán, katolikus indiai és egy olyan jóga szektahívő, aki egy ma élő bódhiszattva tanait követi.
Közösen főztek az összes vallás ételekkel kapcsolatos előírásait betartva. Nem eszünk marhát a hinduk miatt, és nem eszünk disznót sem a muzulmán miatt, a péntek legyen halnap a katolikusok böjti szokását követve, ahogy ez az angol közintézményekben is szokás.
Indiai hagyomány szerint a vegetáriánus és húsos vagy halas napok váltják egymást. A húsos napokon a vegetáriánus kap valami zöldséges feltétet a rizs körethez. Már az elején megbeszéltük, hogy én is főzök igazi magyar csirkepaprikást, bekapcsolódok az interkulturális tanulásba, nemcsak mint fogyasztó, hanem mint alkotó is.
A paprikás csirke (természetesen szent életű halal csirkéből) belefér a házszabályokba, hiszen ez nem disznó és nem is marha. Szerintem még a vegetáriánusoktól sem állhat túlságosan távol ez a választás, hiszen végül is a csirke vegetáriánus. :)
Az indiaiak és a tőlük nyugatra fekvő muszlim népek sokasága a csirkét 30-50 darabra bontja, azaz a hentesbárddal majd minden nagyobb húsrészt apró darabokra vágnak. A dél indiai konyhával én döbbenetes rokonságot véltem felfedezni ez alatt az idő alatt. Az étel felépítésének struktúrája hasonló. Zsírra rakott hagyma, rá a fűszerek, rá a hús, ez feldarabolva (amit a mi európai megjelenésünk előtt nem láttak errefelé!), mindez alaposan megfőzve, esetleg körettel, zöldségekkel vegyítve. Ezt a strukturális felépítményt követjük mi is számtalan esetben, ahogy ők is.
Megbeszéltem velük, hogy ezt a csirkét abból a szempontból is magyarul fogom megfőzni, hogy megmutatom nekik, hogy mi hogyan bontjuk a csirkét. Mi nem törjük el a csontokat! A magyar mitikus fantázia szerint ez veszélyes. Ha nagyemlős húsát ennénk, esküszöm és is felkockáznám a húst, ahogy ők, de a csirkének mi nem esünk így neki! Nekik sem ismeretlen ez, hisz a KFC jellegű csirkéseknél is egyben vannak nagyobb húsrészek. Az angolok se törik a csontot a csirkedarabolásnál!
Ha struktúrakereső szemmel rápillantunk erre a kulturális másságra, akkor az indiai 50 darabos csirke pont arra jó, hogy egy akármekkora vendégséget meg lehessen etetni.
A magyaros csirkefeldarabolási algoritmus ehhez képest lakomát kínál. Megfogható, nagy darabokra osztott csirkefelfogásunk élményvilágában, más-más ízvilágot hoz ki a csirkéből. Ha csak rántott csirkét képzelünk magunk elé, a farhát vagy a csirke szárny sajátos íze, vagy a mell és a comb közötti íz-élményvilág mutatja, hogy mi ízben is kirajzolunk egy horizontot a csirkehalmazon belül.
Ebben az interkulturális tükörben azt tanultam meg a mi hozzáállásunkról, hogy nekünk hatásvadász beállítódásunk van. A mi megoldásunk piedesztálra emel olyan ízeket, amit az ő megközelítésük elmos.
Egyéb demokratikus csirkemegközelítések
Érdekes az angol konyha tükrében megtapasztalni azt, hogy a mi hozzáállásunk állandóan gazdagít, míg az angol ételkultúra hozzánk képest vadászik az egyszerűségre. A mi ételünk fűszeres, sokszor ételenként eltérő főzési metódust használ. Az angol head chef-ek folyton a kezünkre csapnak, hogy a levesben turmixolt zöldség van és kész, egyfajta ízt adó komponenssel. Nem kell fűszer, nem kell sűrítő anyag, se liszt, se vaj, se bors, se só. Hagyd úgy! Had élvezzék a gomba, a brokkoli, a répa természetes ízét. Ne fedd el ezeket erős effektekkel!
Abban az időben az KFC-ben dolgoztam és az is feltűnt, hogy az a csirkedarabolási technika alapvetően másképp áll a csirkekérdéshez, mint mi. A combot mi is ketté tudjuk vágni, ez nem új. De a többi részt ők demokratikusan vágják fel.
A szárny egy nagyobb darab mell részt kap, így a többi darabbal egyenértékű húsmennyiséggé válik. A mellet 3 részre vágják egy alsó és két oldalsó húsdarabra. Lényegében a szárny extra mellhús darabja és a további 3 mellrész 5 részre osztja a nálunk csirkemellként uralkodó nagydarab részt, amit mi rendszerint csak kettévágunk. A farhát nem jelenik meg önálló műsorszámként! A hátsó comb és a két side breast kap egy negyedet a farhátból.
Az indiai és az angolszász csirkedarabolási felfogás is egy demokratikusabb megközelítés a mienknél. Nincsen ekkora hierarchia a húsosabb és kevésbé gazdag részek között.
A csirke mutat-e valami fontosat a kultúránkról?
Én, mint demokráciafejlesztő mozgalmakból származó közösségfejlesztő, egy kicsit hadd ízlelgessem azt a nézőpontot, hogy "lehet, hogy a mi kultúránk nem annyira érzékeny az egyenlőségre"? Nem annyira fontos nálunk, hogy ne szakítsuk a világot egyenlőtlenül nagy és kicsi darabokra?
Mint az "angol identitás szemszögéből a magyaroknak tükröt tartó" hadd vessem fel azt a kérdést a csirke farhát népének, hogy "az angoloknál miért nincsen csirke farhát"?
Most, hogy otthon voltam szabin, több érdekes benyomás ért a szétszakadó társadalom különböző rétegeiből.
A lányaimmal öt éve bejárunk a közeli régiségkereskedőhöz nézelődni. A tulaj kezdettől kevesebb, mint fél áron szokta odaadni a lányaimnak a zsebpénzük kontójára kiválasztott kincseket.
Itt Angliában is szerettem a régiségboltokban lófrálni (a brightoni a kedvencem, a kezdeti időkben az egyszerű charity shopokban is imádtam mászkálni), fürödni az érinthető múlt kincsestárában. Amikor Pesten bemegyek a lányokkal ide, a tulajdonossal meghallgatjuk egymást minden alkalommal, bejárjuk a "honnan hová" horizontját. Az ő lánya is élt Londonban.
A mostani beszélgetésünk éles pengeváltásba csapott át. A bácsi erősen elkötelezett FIDESZ-hívő én meg hoztam fel sorra a saját és saját magam által látott esetpéldákat. Asszem értékel engem és a családomat, szívesen lát. Én is tisztelem Őt és nem szeretném megsérteni!
Ő felvázolt egy olyan Magyarország képet, hogy itt egyre jobban élnek az emberek! Már a külföldieknek is megéri ide költözni. Az ő háza a nagykörúton tele lett külföldiekkel! Nekem szegezte, hogy miért nem megyek haza, ha már az „ország egyre jobban teljesít"!
A lányaim belenőttek abba a korba, hogy értékelni tudják a felnőttek beszédét. Ők is ledöbbentek, hogy a szokásos vagy talán a szokásosnál elmélyültebb „hogy vagy?"-rituálé miként zajlott a mostani látogatáskor.
Én felemlegettem, hogy ha haza mennék, akkor kb. 80-120 ezer Ft-os bérrel várna a szociális munkás tudáspiac. Amikor kijöttem 5 éve, akkor ennyi volt az albérletem. Feltettem neki azt a kérdést, hogy akkor megváltozott-e az a helyzet, hogy „jogom van-e gyereket vállalni, álmodni, reménykedni, élni"?
Látjuk-e hogy mi történik a bérünkkel?
Szerintem a helyzet sokat romlott! Az exnejem talált egy 5 évvel ezelőtti TESCO számlát és megvette, amit anno. Ebben az élelmiszerfogyasztói kosárban megduplázódtak az árak! Fele annyiból élünk, ha ugyanannyit ad a piac munkabérként! Ez engem nem reménnyel tölt el, hanem elriaszt! A hivatalos KSH infláció is 49%-ot ad ki 5 év alatt. A KSH propaganda persze minden évben leközli, a reálbér szinten maradását...
... itt most két választásunk van. Vagy elhisszük, vagy nem. A rokonaim és a barátaim, az ő barátaik a "megfeleződött életszínvonal" képét mutatják. A kisvállalkozókat is derékba törte ez a cunami. Az apósom az orfűi strandon egy hétvégén megint megpróbált szendvicset, sört és gyümölcsöt árulni. Pont ugyanakkora lett a napi árbevétele, mint 30 évvel ezelőtt.
Nem kell nekiesni a KSH statisztikáknak, hogy kiszámoljuk az időtávolság inflációját. Ami anno 3,60-ért kelt el, az most 360-ba került. Eszerint ez a napi árbevétel 1%-a az akkorinak, még ha nominálisan pontosan akkora is!
Egy gondolatkísérlet erejéig azonban azt javaslom, hogy helyezkedjünk bele abba a nézőpontba, hogy mi van, ha a KSH igazat mond!
Hogy néz ki az a Magyarország, ahol folyamatosan fennáll az a statisztikai igazság, hogy a bértömeg reálértéke majd mindig szinten marad. Amennyi az infláció, annyi a nettó bérnövekmény! Ezt hellyel közel minden évben megerősíti a KSH.
Ez a Magyarország úgy néz ki, hogy amit a vesztesek elvesztettek, az valahol máshol megjelenik nyereségként! A játékelmélet ezt hívja zéróösszegű játszmának.
A vesztes-vesztes viszonyok felszámolása, a kontroll afölött, hogy ne ragadozó természetű újraelosztás uralja el az emberi viszonyokat, vagy uram bocsá' a nyertes-nyertes viszonyok kiépítése, egyértelműen annak a függvénye, hogy milyen a kommunikáció, az alku, a megértés, a megegyezésre való törekvés a felek között.
A játékelmélet matematikai modell, de inkább a csoportdinamikáról ír le pontosan dolgokat. Benne van a Bhagavad Gítában, de a modern tudomány újra felfedezte ezt a kérdést. John Nash és Harsányi János megosztott Nobel-díjat kaptak ilyen irányú kutatásaikért 1994-ben.
Az amerikai – ausztrál - magyar Harsányi a nem kooperatív játszmák egyensúlyelemzésével foglalkozott. Az elmélet alapjait a magyar-amerikai Neumann János, az élő számítógép fektette le 1928-ban. (A blogomban van egy rész kifejezetten a játékelmélet és a kultúránk kapcsolatáról.)
Sok van a rovásán
A "sok van a rovásán" az eredeti jelentéstől elszakadva azt is jelenti a nyelvünkben, hogy valaki túlfeszíti a húrt. Tükörfordításban ez csupán annyit jelent, hogy sok állatot tart a közös csordában. Átvitt értelemben azonban ezt felrójuk neki. Túl sok rossz fát tett a tűzre!
Ebben a cikkben exponálni akarom azt, hogy a predátor rendszerünk már annyira hatékonyan segíti a gazdagok gazdagodását, hogy ez már az ő vagyonukat is jelentős mértékben csökkenti! Meglehet, hogy már messze a vesztes-vesztes világ sivatagában táborozunk!
A közéletben keretalkotó felelősséggel részt vevő polgártársaink közül van egy kör, akik nem mondhatják, hogy kirekesztettek a döntés-előkészítési és döntéshozatali folyamatokból, mert minimum a szavazásnál találkoznak az ötletelő műhelyek törvénymódosító javaslataival.
Meg szokták szavazni!
Mi egyszerű emberek a döntés után találkozunk csak a javaslattal. Az érintettek társadalmi önszerveződése a mi kultúránkban szinte soha sincs meghívva a kerekasztalokhoz!
Néha megpróbáljuk kívülről korrigálni az őrültségeket, de összességében maximum értékelés céllal mondhatunk véleményt a rólunk szóló meghatározó kérdésekben. Ez az ideológus érdekcsoport az egekig fokozta a kirekesztést a döntés-előkészítési és értékelési folyamatokban!
Amikor országos társadalmi vitát szerveztem a "Fiatalok első lakáshoz jutásáról", akkor megdöbbentett, hogy nem tudnak a döntéshozók leülni velünk azért, hogy átadjuk a lakossági fórumok tapasztalatait. Amikor kb. 10 évvel később a "Munkahelyteremtés" témában szerveztem ugyanakkora kampányt, akkor nemcsak a döntéshozók nem vették át a véleményeket, hanem a sajtó is totálisan blokkolta a kampányt. Az előző fórumsorozatnak több mint 100 sajtója van, az utóbbinak 1.
Amióta kint vagyok Angliában, több mint 1000 nol.hu cikkhez kommenteltem, hogy szégyelljék el magukat a politikusaink a Halász-Zuschlag paktum miatt. Azt gondoltam, hogy felkeres majd pár újságíró, mert érdeklik a részletek. Eddig 0 újságírót érdekelt ez a téma. 1999 óta nem használta magyar újságíró ezt a kifejezést.
Nem tudtam leülni kormányzati emberekkel a munkahelyteremtés.hu Programmal kapcsolatban sem. Amióta angol vagyok, ma már én nem látnám értelmét annak, hogy ezekkel leüljek beszélgetni!
Általában könyvelem a blogomban, hogy a társadalmi tervezési folyamatok hogyan erodálódnak egyre fokozódó mértékben.
Tehetetlenül nézzük az elosztási viszonyok olyan átalakulását, amely szegénysorba taszít széles tömegeket. Sem a döntés-előkészítési folyamatoknak, sem az értékeléseknek nem vagyunk a részesei!
„Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48, 000,000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon)
Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között. Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelőzzük, írja ezt egy nemzetközi jelentés." (John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.)
Vérünkben van a rablás, a kalandozhatnék?
A rántott csirke feldarabolási módszerünknél feltett kérdés megvizsgálandó a társadalmi berendezkedés értékelésénél.
Vakok akarunk-e lenni az egyenlőtlenségekre? Ezek fokozódására? Nekünk az tetszik, hogy mélyszegénységben élőket korlátlanul alázhatja meg a tulajdonosi réteg, vagy akár maga az állami foglalkoztató szerv?
Amikor mentem anyámat meglátogatni, a Nyíregyháza - Nyírszőlő buszon a mellettem ülő bácsi panaszkodott, hogy drága a jegy. Asszem 380 Ft volt a kültéri és 350 a városhatár tábláig. Nekem nem tűnik drágának. 1 Font. 10 percnyi bérem. Angolként, azt sem tartom az ördögtől valónak, hogy azok fizessenek a buszhasználatért, akik momentán használják.
Elmondta az úr, hogy őt most behívták egy rövidebb műszakra. Gondolom közmunkás lehetett, mert azt mondta, hogy 1000 Ft a mai bére. Ebből 600 Ft-ot már elköltött buszjegyre. 400 Ft lett pénteken. Ha beosztja a hétvégére mire elég napi 133 Ft? Az én 10 percnyi bérem közel esik az ő mai keresetéhez!
Angliában én is szegény embernek számítok. Nekem is pofátlanul játszik a munkáltatóm az óráimmal, de a minimálbér intézménye megvéd! A keret akar emberbarát lenni! Ekkora a kontraszt! Az általam emlegetett Globe és Hofstede kultúra-összehasonlító vizsgálat humánorientációt is mér. Mi a 3. legrosszabb helyen vagyunk a 61 országból.
Az Éhségmenetet szervező szakszervezet, ennél extrémebb példákat is említett, ahol a havi munkabérként kiutalt összeg 1000 Ft.
A társadalmi kontrollok felszámolására azért van szüksége a rendszerváltás utáni politikusoknak, hogy ne kezdjünk el kérdezni ezzel a témával kapcsolatban? Ezért áll a politikai horizont java része az Orbán – Bajnai – Gyurcsány - Mesterházy fantasztikus 4-esből?
Ezért nem kell a magyaroknak szabad sajtó, nem kellenek nekünk emberi jogok, nem kellenek helyi vagy országos kerekasztalok, nem kellenek intézményesült független állampolgári önszerveződések, ahol beszélhetnénk a keretekről? Ezért halálos ellensége a politikus és az egyszerű magyar ember az ügymozgalmaknak?
Ha ezt kulturálisan elfogadjuk, sőt támogatandó helyes iránynak tartjuk, akkor ez a kultúra beteg!
Fel is vetettem az 1000 Ft-os napi bért és az 1000 Ft-os havi bért a régiségbolt kereskedő bácsinak. Azzal érvelt, hogy ezeket az embereket is gazdaggá tette szeretett vezérünk, hisz a korábbi huszonezer forintos segély helyett most 46.000 Ft jut nekik is.
Én azt mondtam erre, hogy ez itt az emberek megalázásának eszkalálódása. A mögöttem álló polgártársunk jelentkezett, hogy ő is hozzászólna. Elmondta, hogy neki 2200 Ft a napi keresete. Bizonyára ő is közmunkás lehetett. Azt nem mondta, hogy ez amellett érv, hogy ím, végre jövedelemhez jutott, vagy amellett, hogy ő is megalázónak éli ezt meg.
Nem hiszem, hogy a csirke felszeletelése ügyben paradigmaváltásra lenne szüksége a magyar kultúrának, de társadalmivita-kérdésben határozottan állítom, ez a "nem beszélünk" metódus, amit a civilgyilkos zsákmányszerző pártcsürhe erőltet, nem alkalmas jóléti társadalom keretek kialakítására.
A jóléti társadalom modell sok-sok alku, rálátás, közös erőfeszítés eredménye! A tömeges siránkozás helyett tervezni és lépni, építkezni kellene!
Polányi, Neumann, Harsányi emigráns magyarok emlékére kérem: Ne hagyjátok, hogy a pártok a szőnyeg alá seperjék ezeket a kérdéseket!"
Idáig tartott Sámán írása. Miután a múltkor sokan írtatok, hogy szeretnétek vele felvenni a kapcsolatot és sok kérdés is érkezett, ezért megkérdeztem, lenne-e kedve egy Fogadóhoz a blog Facebook oldalán. Igent mondott, így aztán MA ESTE MAGYAR IDŐ SZERINT 2100-TŐL Ő LESZ A FOGADÓ A HATÁRON VENDÉGE!! Várunk Titeket!
Az utolsó 100 komment: