Nem kapkodnak, de nem is lusták, csak a maguk tempójában élnek. A külföldieket elfogadják, de a távolságot azért nehéz áthidalni. A leírás alapján tippelhetnénk több északi országra is, mai célpontunk Dánia, ahonnan országfelelősünk, Marci küldött írást. (A fotón egy kávézói hygge látható, amiről hamarosan kiderül, mi fán terem.)

„A mai Jylland-félsziget már i.e. nagyjából 10 000 évvel is lakott volt. Dán állam, mint olyan, egészen a 10. századig nem létezett, ezelőtt vikingek fedőnév alatt egyesülve Norvégiával és Svédországgal fedezték fel — és fosztották ki — a fél világot. A történelmi visszatekintést ezzel be is fejezném, és mai publikációm tartalmát a jelen Dániája felé terelném.

Pár hónappal ezelőtt, eme csodás oldal szerkesztőjének szegeztem a kérdést, milyen poszt volna a leghasznosabb a blog számára. Ő a dán emberek témakört javasolta, gondoltam nem mondok ellent neki, viszont kiegészíteném még azzal a rengeteg külföldivel, akik egyre nagyobb létszámban érkeznek a lehetőségek országába.

A cikkben esetlegesen felmerülő összegeket dán koronában adtam meg, de utólag átszámítgattam, hogy ne kelljen lépten-nyomon a kalkulátorért kapkodni. A dán korona árfolyama a cikk születésének napján pont 38 forint volt.

Távolságtartóak és egészségesek

A dánokat rendkívül jól szituált, mosolygós, segítőkész embereknek ismerem. Kapkodásnak nyoma nincs életvitelükben, nézzük akár a munkavégzést (eltekintve a köz szolgálatában álló egyenruhásoktól és pár másik arctól), akár a többi szabadidős tevékenységet.

Ugyanakkor az is elmondható róluk, hogy viszonylag távolságtartóak a külföldiekkel szemben. Természetesen velük is végtelenül kedvesek, de azért érezhető, hogy nem úgy állnak hozzád, mint egy dánhoz. Ez a távolságtartás inkább a kisebb településeken jellemző, Koppenhágában kevésbé, ahol nagyjából minden második ember ázsiai, afrikai, és még amit el lehet képzelni.

A helyiek rendkívül sokat áldoznak az egészséges életmód oltárán. Az üzletekben mindent meg lehet találni ami öko, bio, light, ultralowfat, 0.1, barna, magos és Magyarországon nem feltétlen kedvelt. Ami az érdekessége ezeknek, hogy nem szükségszerűen drágábbak, mint azok az áruk, amiken nincs ilyen és/vagy ezekhez hasonló címke.

A kondibérlet — jógával, zumba oktatással, kidolgozott testű edzőtársakkal, tokkal-vonóval — is a megfizethető kategóriába tartozik mindenki számára (150-300 DKK=5700-11.400 HUF).

Egy átlag dán munkanapon, a helyiek reggel 8-10 óra környékén megkezdik a munkaidejüket. Az elvetemültebb sportfanatikusok ezelőtt még futnak pár km-t, leúsznak pár hosszt az uszodában, a kevésbé fanatikusok pedig beülnek egy kávéra meg szendvicsre valamelyik kávézóba.

Ha eljő a szerelő

Munkavégzésükről elmondható, hogy a kapkodásnak itt sincs sok nyoma, viszont abszolút nem lusták. Mindenki szép nyugodtan dolgozik. Így is úgyis megfizetik. Cserébe a munkának minőséginek kell lennie, a határidő pedig szent és sérthetetlen. Azt pedig már mind megtanultuk, hogy kapkodás a hiba bölcsője...

...Ez nem is lenne annyira nagy probléma, ha épp nem az én pénztárcám lenne szegényebb óránként 250-300 (10-12 ezer HUF) jó dán koronával, például ha elromlik valami a lakásban, és eljő a szerelő.

Ha bármilyen mesterembert kell hívni, akkor mindig imára kulcsolom a kezem, főleg mikor a végén nekiáll számolni. Általában kiszállási díjnak zokszó nélkül elkérnek 500-1000 DKK-t (19.000-38.000 HUF), erre rájön a pár sorral feljebb emlegetett kevéske órabér, plusz anyagköltség.

Szóval érdemes odafigyelni a háztartásban fellelhető, szakértelem nélkül nehezen szervízelhető haszontárgyainkra, mert könnyen megkurtíthatja a havi büdzsét pár ezressel (ami koronában mérve nem annyira vicces).

Fizetések

Ezek az összegek nem alacsonyak, viszont ha azt nézem, hogy egy átlagbér havi 20 000 - 40 000 koronát jelent, nem okoz olyan hatalmas problémát a megfizetése. Persze húzza mindenki a száját, de azért a csőd nem fenyeget miatta nagyjából senkit.

A helyzet az, hogy itt a legkisebb a bérek közötti különbség. Mindegy, hogy vállalati pénzügyesként, szállodai recepciósként vagy mérnökként dolgozik az ember, a fizetés körülbelül ugyan az. Természetesen a vezető pozíciókban dolgozó embereket jobban fizetik errefelé is, és vannak olyanok, akik olyan undorító fizut visznek haza, mint havi 150.000 DKK (5.700.000 HUF), és nem feltétlenül kell hozzá a királynőnek lenned.

Az üzleti életben rendkívüli fontossággal bír az ún. „small chat" azaz csevegés az adott partnerrel. Én még nem vettem részt olyan találkozón / tárgyaláson, ahol ne ezzel kezdődött volna az egész. Legtöbbször még kis büféasztal is rendelkezésre áll kávéval, teával, frissítőkkel. Való igaz! Én is jobban szeretek úgy tárgyalóasztalhoz ülni, hogy előtte tájékozódtam a másik fél lelkiállapotáról.

Csak lazán!

Amit még itt megemlítenék, az a laza, ámde ízléses hétköznapi öltözködésmód. Ha épp csak egy mindennaposnak mondható irodában eltöltött munkanapon, tárgyaláson vagy vállalati meetingen kell részt venni nem pedig az év legfontosabb eseményén, rögtön előkerülnek a farmer nadrágok, rövid ujjú ingek/pólók és hasonló hétköznapi darabok.

Először még veszi az ember a fáradtságot, hogy felölti a szmokingot, ha tárgyalásra megy — még akkor is, ha az éppúgy informális, mint a farmer+ing párosítás — de később rájön, hogy ez nem feltétlenül fontos. Persze van az a szint ahol, tartania kell magát mindenkinek a formaságokhoz, de kellemetlen lehet, ha túlöltözzük a másik felet.

A munkaidő végéhez érve, ami olyan délután 4-6 óra környékén következik be, ismét jöhetnek a különböző szabadidős tevékenységek, mint konditerem, vitorlázás, tollaslabda. Megtelnek a kávézók, éttermek.

Este 7-8 körül vacsorázik a dán család, általában mindenki együtt. Ebből kifolyólag itt nem jellemzőek a vasárnapi családi ebédek. Főleg, hogy ebédre legtöbb alkalommal szendvicset, salátát vagy valamilyen más hideg ételt esznek. Jellegzetes dán vonás az ún. „hygge" amikor csak otthon ülnek az emberek, teáznak gyertyafény mellett, beszélgetnek, könyvet olvasnak, szóval relaxálnak. Igazából a helyi kritikán aluli időjárás tekintetében nem véletlenül alakulhatott ez ki.

A frissen betelepülők és nemzetközi diákok

Az utóbbi időben hatalmas népszerűségnek örvendenek a skandináv országok, főleg Dánia, az ingyenes felsőoktatási intézmények, az üzleti lehetőségek nagy száma és a rokonszenves jóléti rendszer miatt. Azonban minden kezdet nehéz!

Ebben a részben leginkább az ide tanulni érkezőkről fogok szólni, mert ezek teszik ki a nemzetközi arcok túlnyomó részét. Azoknak, akik nem iskolába jönnek vagy nincs meg a fix állásuk, ami miatt kijönnek, vagy ne adj' isten nem beszélnek dánul, esetleg mindhárom, nem tanácsolom a kiköltözést.

Nagyon nehéz munkához jutni, és ha nem találunk munkát — ráadásul még csak diákok sem vagyunk — nagyon könnyen átcsaphat az egész munkakeresési kísérlet egy baromi drága nyaralásba, azt pedig lássuk be, hogy Dániánál sokkal előnytelenebb turista célpont nem létezik Európában (mondjuk ez is attól függ, kinek mi az elképzelése a nyaralásról).

Mi kell a munkavállaláshoz?

Egyébként, ha bárki érez magában elég elszántságot, hogy csak úgy kijöjjön munkát keresni, szüksége lesz egy ún. CPR-kártyára („sárga kártya" magyarul, TB kártya), e nélkül nem lehet legálisan munkát végezni az országban.

Ilyet csak akkor lehet kapni, ha van az embernek letelepedési és munkavállalási engedélye, amit csak akkor kap meg, ha talál bejelentett munkahelyet Dániában, amiből igazoltan legalább annyi bevétele származik hónapra lebontva, amiből (az ő elbírálásuk alapján) meg lehet élni az országban, anélkül, hogy igénybe kellene vennünk a helyi szociális juttatásokat, mint például hajléktalanszálló.

Ha nincs ilyen állás, akkor csak egy fél évig érvényes ideiglenes CPR-kártyát lehet kapni, de ha ez idő alatt nem járunk szerencsével munkafronton, akkor ezt bevonják és ezzel együtt mindent, ami azt jelenti, hogy újra turista státuszba kerülünk vissza. Mostanában sokat hallani arról, hogy EU-s állampolgároknak nem adnak ki ilyen ideiglenes kártyát, e nélkül is engedélyezett a munkavadászat, és ha levadásztuk álmaink állását, akkor lehet menni állandó CPR számért.

Tudni kell a nyelvet

A helyiek mindennapjait leíró résznél emlegetett rendkívül kényelmes élet alapvető építőköve egy az adott ország árszínvonalával összeegyeztetett havi fizetés. Már egy kicsit is „magasabban kvalifikált" munka (például bolti eladó vagy bártender) is biztosít ilyen mennyiségű személyes bevételt, azonban egy frissen ideérkezett munkanélküli (legyen az akár diák) számára hatalmas hátrány, hogy dánul kell tudni ezekhez a melókhoz. Ez a tudás a legtöbb ideérkezőnek nincs a birtokában, szóval egy darabig kevesebbel kell beérnie. A dán nyelvről részletesebben majd egy picit később szólok.

Ha nem beszél az ember dánul és nincs valami hatalmas tehetség birtokában, amire itt nagy szükség van, akkor ne számítson sokkal épületesebb munkákra, mint takarító, konyhai segéd, újságkihordó stb. vagy, ahogy Fecó mondaná, „halrakodó logisztikai manager".

Ebből a munkából is el lehet éldegélni, de kevésbé vígan, mint az előbb említettekből. Általában ilyen munkakörökben az ideérkező nemzetközi diákok szoktak dolgozni, részmunkaidőben. Nagyjából 10-15 óra munkával meg lehet keresni annyit, hogy finanszírozni tudjuk életünket.

Egy diákmunkát vállaló átlagosan 100-150 DKK órabérrel számoljon és azzal, hogy ezekért a munkákért ádáz küzdelem folyik a diákok körében. Nem lehetetlen a munkaszerzés, de beletelik pár hónapba. Nagy előnye ezeknek a kisebb szakértelmet igénylő munkáknak, hogy akár több munkahelyet is bevállalhatunk egyszerre, mert 3-5 óránál egyik sem tart tovább.

A diákok legtöbbje egy év alatt eljut arra a szintre, hogy havi 5000-10 000 Korona között vigyen haza, ami nem rossz. Arra figyelni kell, hogy ha diákként érkezik ide az ember, akkor csak részmunkaidős állást vállalhat. Azonban biztató, hogy nagy eséllyel lehet feljebb lépni a vállalati ranglétrán, ha van egy kis sütnivalója és/vagy szorgalma az embernek. Például pont Aalborgban ahol élek, van egy szálloda, melynek a jelenlegi menedzsere annak idején londinerként kezdett a vállalatnál.

A gyakorlatias iskola

Az iskolai életben is rengeteg lehetőség adódik a szakmai előmenetelre. Az iskolák nem fukarkodnak a tanulmányi kirándulásokkal, neves vendégelőadók „szerződtetésével". Hatalmas hangsúly van a gyakorlatiasságon is. Itt nem az az ész, aki a könyvet fel tudja mondani, hanem az, aki ezeket alkalmazni is tudja, amikor szükség van rá.

A későbbi munkavállalások alkalmával sem a megszerzett papírokon van a legnagyobb fókusz. Egy jól megírt motivációs levéllel és pár referenciával sokkal tovább lehet jutni, mintha talicskával hordanánk oda az iskolai végzettségeinket meg ultrabrutál C2 nyelvvizsgáinkat igazoló papírok hadát. Persze ha valaki agysebésznek akar állni, jó, ha van iskolai végzettsége.

Még annyit hozzátennék, hogy a tananyag is rendkívül átgondolt és friss. Minden évben egyeztet az oktatási minisztérium a releváns hivatalokkal, vállalatokkal és figyelembe veszi a munkaerő piaci igényeket is az aktuális tanterv kialakításánál.

Rendkívül szimpatikus vonása a rendszernek, hogy arra nevelik a tanulókat a kezdetektől, hogy gondolkodjanak. Azzal, hogy bemagoltatnak egy könyvet, megtanítanak pár szép költeményt és megmondják a gyereknek, hogy mit csináljon, lehet, hogy jól csinálja majd és kitűnő lesz, de soha nem lesz képes önállóan cselekedni az igazán fontos dolgokban, vagy csak nagy nehézségek árán.

Építsünk kapcsolatokat!

A munkaidő végeztével a kispénzűeknek is van lehetősége kikapcsolódásra. A konditermek — mint említettem — számukra is megfizethető árúak, de ha még erre sem futja, mert van az úgy, akkor igénybe lehet venni ingyenesen a hatalmas parkokat, számtalan foci-, röpi-, vagy kézipályát, vagy egyszerűen csak kiülni vagy beülni „hygge"-zni valahova.

A szórakozóhelyek nagy része ingyenesen látogatható, és gyakori a diák-kedvezmény. A már említett iskolai bárok/klub helységek szintén rengeteg lehetőséget biztosítanak azok számára, akik olcsón szeretnének legurítani egy sört (vagy többet, vagy mást).

A legfontosabb, hogy bármit is csinálunk, építsünk kapcsolatokat! Próbáljunk meg szert tenni minél több nemzetközi kapcsolatra. A helyiekkel való ismerkedés és kultúrájuk adoptálása is fontos, de az idegen hely jobban összekovácsolja a külföldieket.

Az itt megismert emberek — főleg ha az egyetemeken futunk össze velük — még nagy emberek lehetnek később, ahogy mi magunk is és ilyen esetekben, amikor üzleti ügyekben kell leülni velük tárgyalni 6-7-8 év múlva, rendkívüli fontossággal bírhat az a pár évvel ezelőtt közösen elfogyasztott sör például az intézmény bárjában (igen, a legtöbb felsőoktatási intézményben van). Ezt nem nevezném érdekből kötődő kapcsolatoknak, mert az antipatikus emberekkel nem kell törődni, de miért is ne kötnénk össze a kellemeset a hasznossal?!

Ne részegítsen meg a fizetés!

Még egy okosságra felhívnám a figyelmet, amit ezen a blogon olvastam hónapokkal ezelőtt, ha jól emlékszem egy ausztrál cikk kapcsán, hogy ne részegítsen meg minket az első 10.000 koronás fizetés és hagyjunk ott csapot-papot, iskolát mindent, mondván, hogy a WC-pucolás is viszonylag jól jövedelmez, akkor meg minek a sokkal több felelősséggel járó főszobalányi állásért kapálózni.

A 10.000 DKK havonta tényleg nagyszerű kereset egy egyetemistának. De ahogy öregszenek az emberek, általában nagyobb kiadásokkal is kell számolniuk, főleg ha családot is szeretne, akkor viszont a 10.000-ből nem lesz olyan vicces megélni. Mindenképpen áldozni kell az előmenetel oltárán, még ha szívás is. Ráadásul itt erre megvan minden lehetőségünk is, csak nyitott szemmel kell járni és gondolkodni kell kicsit!

Egy hétköznapi diák nyilván eleinte nem a kávézóban fogják kezdeni a napot, egy étteremben folytatni és a családi asztal mellett malacpecsenyét csócsálva befejezni, mert az finoman szólva sem lenne túl olcsó. A költséghatékonyabb üzletekben visszatérő jelenségek a nemzetközi hallgatók, ahol a hazainál nem sokkal drágábban meg lehet oldani a szükséges bevásárlást.

A legnagyobb probléma, hogy botrányos az élelmiszerválaszték és minőség, gondolok itt pl. gyümölcsökre, felvágottra, kenyérre, de még a húsok sem olyanok, mint otthon a sarki hentesnél. Egy korábbi cikkemben már bővebben kifejtettem az árakat, ezért ettől most megkímélnék mindenkit.

Egyszóval ez az életmód nem a legkecsegtetőbbek közül való, viszont rövid időn belül hatalmas minőségi változás mehet végbe, ha az ember nem tétlenkedik.

A dán nyelv

Egy pár szót a dánról: nem nevezném a világ legördöngösebb nyelvének, viszont a helyes kiejtés elsajátítása megadja a dolog esszenciáját. Hihetetlen hangokat képesek kipréselni magukból, amiket csak nagyon hosszas gyakorlás után lehet pontosan elsajátítani.

Jó hír, hogy minden idetelepülőnek biztosít az állam ingyenes dán nyelvtanfolyamot, akár esti, akár nappali rendszerben, három éven keresztül. Nyelvtudás nélkül sem vagyunk teljesen elveszve, ugyanis gyakorlatilag nincs ember, aki ne beszélne angolul, hála az angol nyelvű TV-programoknak és a két nyelv hasonlóságának, azonban mint már tudjuk, ez nem minden...

Bízom benne, hogy nem rettentettem el senkit ettől a nagyszerű országtól, és fogok még itt találkozni magyarokkal vagy így, vagy úgy. A helyet elsősorban azoknak ajánlom, akik képesek kitartóan végezni feladatukat, mert ezeknek az embereknek még rengeteget tartogathat Dánia."