oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2012. október 11. 06:54,  Amerika, a filmek hamis illúzióján túl 190 komment

2012. október 11. 06:54 Határátkelő

Amerika, a filmek hamis illúzióján túl

Ritkán adódik alkalom arra, hogy betekintsünk egy olyan külön világba, amilyen az amerikai egyetemeké. Ma megtehetjük, köszönhetően Dávidnak, aki párjával, Erikával töltött el egy évet egy madisoni egyetemen ösztöndíjasként. Persze az sem akármi, amit most csinál Németországban – minden más kiderül a következő írásból.

USA_Madison Dávid 121011.jpg

"Néhány hete az egyik bejegyzés hozzászólásai közt böngészve rábukkantam egy megjegyzésre, amely azt mondta: jó lenne a sok kalandos történet mellett egy olyan írást olvasni, amely arról szól, hogy valaki saját szakmájában, tervezett módon miként tudott külföldre menni és ott hogy boldogul.

A mi történetünk részben eleget tesz a feltételnek, noha bizonyos szempontból még út közben vagyunk. Fiatal mérnök pár vagyunk (mechatronikai mérnök és fizikus végzettség az egyik, vegyészmérnök a másik oldalon), mind a ketten jelenleg a doktori fokozatunk megszerzése felé haladunk, és eközben szép fokozatosan eljutottunk a „jó lenne egy fél évet külföldön tölteni" alapgondolattól odáig, hogy a hátunk mögött van már 1 év USA és jelen sorokat már Németországból írjuk.

Ebben a bejegyzésben szeretnénk az olvasókat egy kicsit elkalauzolni az USA felsőoktatásának világába, eloszlatni néhány tévhitet az országgal kapcsolatban, és talán felhívni a figyelmet néhány olyan lehetőségre, amelyek nem forognak közszájon.

Minden élmény nem férhet bele egy ilyen rövid bejegyzésbe, de további részletek garmadáját lehet megtalálni folyamatosan íródó blogunkon mind a nagy víz túloldalán való életről, mind pedig majd rövidesen a németországi letelepedés nehézségeivel kapcsolatban.

Elvesztettem a motivációm

Tanulmányaimat az ELTE fizikus szakán kezdtem, majd végzés után – illetve némi átfedéssel – a BME mechatronikai mérnök képzésének gépészeti modellezés szakirányán folytattam. Valamiért soha nem éreztem késztetést arra, hogy részt vegyek egy európai féléves csere programban, de aztán amikor megláttam a lehetőséget a BME egyik faliújságján egy 5 hónapos ösztöndíjról a University of Arizona-n, akkor nem tétováztam.

Ennek több oka volt, nem is elsősorban szakmai, hanem egyszerűen belefásultam a mindennapokba, elvesztettem a motivációm és célkitűzéseimet, nem találtam kihívásokat, továbbá mindig kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet valójában az Egyesült Államok a filmek hamis illúzióján túl.

Úgy éreztem a változás jól jöhet, így hát pályáztam, nyertem, csomagoltam és 5 hónapot töltöttem a sivatagban, ahol a sors kegyének köszönhetően fantasztikus szobatársakat kaptam, és rengeteg pozitív benyomást, értékes tapasztalatot szereztem.

Emberileg sokszor többet profitáltam ebből az időszakból, mint szakmailag, és ez az élmény ágyazott meg annak a történetnek, amelyről igazán szól ez a poszt. Vidáman, magabiztosan, célokkal tele léptem ki a ferihegyi terminál kapuján.

Lehetetlen feltételek

Hazaérkezésem után nem sokkal kerültem kapcsolatba párommal, Erikával, aki éppen vegyészmérnöki doktori tanulmányai vége felé közeledett a BME-n. Legalábbis a hivatalos irányelvek szerint. Magyarországon ugyanis a doktori képzés 3 évre biztosít havi 93000 Ft-os ösztöndíjat, utána az egyetem nem fizet már ilyen juttatásokat.

A helyzet azonban az, hogy gyakorlatilag lehetetlen 3 év alatt végezni és teljesíteni a feltételeket (5-7 év az átlag). Tudni kell, hogy a magyar doktori képzés támasztja az egyik legmagasabb követelményrendszert a világon, mely bizonyos szempontból igen értékes, más szemszögből nézve viszont akadályokkal és nem teljesen racionális korlátokkal teli.

Itt konkrétan arról van szó, hogy elő kell állni egy meghatározott számú tudományos publikációval. Az eredmények azonban nincsenek súlyozva: egy később Nobel-díjat érő eredmény publikálása ugyanúgy 1 cikk, mint egy kevésbé jelentős újságba beimádkozott írás.

Egyes doktori iskolákban ráadásul a publikációk száma a szerzők számával leosztódik, vagyis egy jelentős eredmény, melyet nemzetközi kooperáció keretén belül 10 ember jegyez, éppen 0,1 megjelent publikációt „hoz a konyhára". Azokról a nehézségekről pedig nem is beszéltünk még, hogy mennyivel könnyebb egy nagynevű amerikai egyetem alkalmazottjaként elfogadtatni valamit, mint egy magyar intézmény kutatójaként, pusztán a hely rangjából fakadóan.

A vegyészmérnöki szakon ehhez társulnak még az erőforrások okozta korlátok: egyszerűen nem állnak – vagy csak igen korlátozott mértékben – rendelkezésre bizonyos műszerek, vegyszerek, mérési lehetőségek.

Jött a lehetőség

Egy szó mint száz, Erika 3 éve közeledett lejártához, és ezáltal nem csak az anyagi források apadtak volna el, de a kilátások alapján úgy tűnt, hogy a fentebb említett technikai feltételek miatt a publikációk megszületése sincs biztosítva dacára hatalmas erőfeszítéseinek. Ekkor jött a lehetőség: a Rosztoczy Foundation ösztöndíja, mely tehetséges magyar diákokat – elsősorban doktoranduszokat – támogat abban, hogy 1 évet eltöltsenek az Egyesült Államokban.

Kiváló opció volt ez, hiszen egycsapásra megteremtette volna a technikai hátteret, a publikáció generáló „rangot", az anyagi biztonságot és az életre szóló, életformáló élményt is. Eldöntöttük: belevágunk!

Ekkorra már nem volt kérdés, hogy együtt akarunk menni, így külön-külön kellett sikeresen pályáznunk. Az ösztöndíj úgy működik, hogy mindenkinek magának kell felvennie a kapcsolatot egy általa szimpatikusnak vélt amerikai egyetemmel, majd ha az hajlandó fogadni a pályázót, akkor a fogadólevéllel lehet pályázni az alapítványnál az anyagi támogatásra.

Listát készítettünk a mind a kettőnk szakmai előmenetelének megfelelő egyetemekről, és elkezdtünk leveleket írni gondosan megtervezve, a lehető legprofibban megszerkesztve. Sikerrel jártunk már az első helyen, így 2010 októberében eldőlt: 2011 őszétől Wisconsinba költözünk, hogy kutatóasszisztensként dolgozzunk a University of Wisconsin-Madison kötelékében.

Nem mindegy, melyik állam

Hogy miért éppen itt? Ennek számos oka van, sok szempontot mérlegeltünk – és ezt javasoljuk mindenkinek, aki az USA-ba indul. Kezdésképpen az anyagi korlátokat. Az Egyesült Államokról szokás ugyanis valami egységes egészként beszélni, holott kis túlzással annyi köze van Iowának Kaliforniához, mint Észtországnak Franciaországhoz, legalábbis a megélhetés költségeit illetően (de az emberek mentalitását is említhetnénk).

Természetesen azonosak a szolgáltatások, hasonló struktúrájúak a városok, ugyanazok a bankok és éttermek köszönnek vissza, de egészen más áron érhetőek el a termékek és legfőképpen az apartmanok. Egy remek összehasonlító oldal nyújtott számunkra segítséget – na meg a tény, hogy Arizonában már éltem, így az ottani értékekhez tudtam tapasztalatokat társítani – abban, hogy összehasonlítsuk a helyeket.

San Franciscóban például éppen 9-szer annyit kóstál a lakhatás, mint Iowában, hogy csak egy példát adjunk, de mindent összevetve a megélhetés is kétszer annyiba kerül a napsütötte nyugati part metropolisaiban, mint a végül otthonunkká váló Madisonban (lásd a nyitóképet). Ez a szűrő kivett néhány nagy egyetemet a lista éléről, mert földrajzi fekvésük eredményeként gyakorlatilag minden pénzünket szállásra költöttük volna, és nem maradtak volna források arra, hogy kicsit jobban megismerjük az országot, vagy hogy egyáltalán nyugodtan vehessük meg az élelmiszereket.

Egyetemi rangsorok

A másik szempont természetesen a szakmai volt, hiszen nem világot látni indultunk elsősorban, hanem nagyon is fontos célokkal: a disszertációkhoz való minél közelebb jutás vágyával. A döntés megszületéséhez nem kellett mást tenni, mint az egyetemek kivétel nélkül kifogástalan, példaértékű honlapjait és néhány rangsort bújni pár napon át.

Fontos megjegyezni, hogy az egyetem általános rangsorolási értéke sok esetben félrevezető, hiszen lehet, hogy egy rettenetesen erős jogi kar felhúzza, és közben a vegyészet esetleg épp csak mutatóban képviselteti magát, vagy fordítva: egy adott területen nagyon erős az intézmény, de mivel szűkebb spektrumon ajánl képzéseket, így az összeredménye nem eredményez előkelő helyezést a listákon az adott kutatás világszínvonalú mivolta ellenére. Érdemes tehát utánaolvasni, mérlegelni!

A forrást tehát az alapítványtól kaptuk, így az egyetem számára mi lényegében csak ingyen munkaerő voltunk. Ez a hozzánk való viszonyulásban soha egy percig nem nyilvánult meg, hiszen a kutatásoknak célja van, így nem plusz terhet jelentettünk, hanem valóban lényeges munkát végeztünk, éppen úgy, mint a helyi doktoranduszok. Annyi hozadéka volt csak a 0$-s szerződésnek, hogy mikor óvatosan engedélyt kértünk 1 hét szünetre, amit nyaralásra használtunk fel, akkor a válasz annyi volt témavezetőmtől: természetesen, nem én fizetlek, így semmi alapom nem lenne ellenkezni!

Ki fizet?

Itt a „nem én fizetlek" gondolatnál álljunk meg egy pillanatra! Hogy is van ez? - kérdezhetik most sokan, hiszen az általános kép az USA oktatásáról az, hogy csak a kőgazdagok tudják kipengetni a csillagászati összegeket. Nos, ez az egyik legnagyobb tévedés, és a kint töltött év egy nagy tanulsága!

Az amerikai egyetemeken ugyanis két szinttű a képzés: az undergraduate szint megfelel a magyar BSc-nek. Ez valóban fizetős, és sokszor igen költséges (ha azonban valaki a saját államának állami egyetemére jelentkezik, akkor jelentős kedvezményeket kap).

Ez után jön viszont a graduate school, ami tulajdonképpen a magyar MSc és PhD egyben(!). A kettő ugyanis nem úgy válik el egymástól, mint itthon, hanem inkább a hallgatón múlik, hogy mikor „száll ki" belőle. A nagyságrendileg 5-6 év graduate school során mindvégig egy projekten dolgozik az alany, melyet, ha sikeresen teljesít, akkor egyből doktori fokozatot szerez a BSc után.

A masters diplomát közben megírhatja, és megkaphatja a fokozatot, de ha nem érzi ennek szükségét, akkor nem követelmény a plusz egy diplomamunka megírása a folyamat felénél. Végeredményben ugyanannyi idő alatt jut tehát el a hallgató a PhD-ig mint papíron itthon, viszont van két fontos különbség: odaát ez az időtartam nem nyúlik el plusz 3-4 évvel forrásbeli problémák miatt, ténylegesen lehet végezni ennyi idő alatt, illetve így nem 3 évet dolgozik valaki egy PhD-n, hanem tulajdonképpen 5-6-ot megszakítás nélkül.

Ráadásul a doktoranduszoknak nem kell részt vennie az oktatásban – plusz pénzért megtehetik, hogy tanársegédi szerződést kötnek –, míg itthon a sajnálatos módon apadó tanári karok és értelmetlenül duzzadó hallgatói létszámok miatt a doktoranduszok idejük egy jelentős részében kénytelenek oktatási, adminisztrációs tevékenységet folytatni a kutatásra való fókuszálás helyett, ami miatt igazán ezt a pályát választották... Ez pedig lássuk be: nem való mindenkinek!

Szakok, melyeken fizetnek

A rövid kitérő után térjünk vissza az anyagi oldalhoz: az USA-ban a graduate school-ért az esetek döntő többségében – műszaki pályáról beszélünk - nem kell fizetni, sőt! A mérnöki-kutató szakokon az egyetem rendszerint kutatóasszisztensi állásba emeli a hallgatókat, és a tandíj elengedése mellett havi fizetést is biztosít. Nem egy vagyont ugyan, de a megélhetéshez elegendőt!

Ennek oka, hogy a műszaki projektek rendszerint ipari megbízásokhoz kapcsolódnak, és cégek finanszírozzák őket. A NASA például évi több száz millió dollárt utal ki az egyetemeknek, de vannak olyan vállalatok is, melyek nem tartanak fönt saját kutatási részleget, hanem azt mintegy kihelyezik az egyetemekre projekteket adva nekik. A University of Wisconsin-Madison példának okáért a tavalyi évben 1 milliárd (!!!) dollárt költött ilyen pénzekből kutatásokra. Döbbenetes érték...

Ezen információk birtokában nem kérdés számunkra, hogy utólag már kint kezdtük volna meg a graduate képzést rendes felvételit téve (a magyar BSc viszont fényévekkel alaposabb a kinti undergraduate-nél, így attól nem csak az ára tarthat vissza valakit).

Ha azonban valaki ilyesmibe vágna, akkor jó, ha tudja: nagyjából 1 évvel előre el kell kezdeni intézni a papírokat, megírni a megkövetelt teszteket, letenni a nyelvvizsgákat, illetve a legfontosabb: kapcsolatot találni az intézményhez, a személyes kontakt a majdani témavezetővel ugyanis mindennél többet nyom a latban. A hallgatót nem a teszten elért pontjai alapján veszik fel, ott csak egy szükséges minimumot kell teljesíteni, sokkal fontosabb ennél a korábbi szakmai munkásság és eredmények.

Nem divat lógni és csalni

A „nem én fizetlek" gondolatnak van még egy vonatkozása: a hallgatók viszont fizetnek az oktatásért, és ennek megfelelően is tevékenykednek! Egy tantárgy első óráján az alábbi mondat hangzott el az előadótól: „És ne felejtsétek el, hogy nagyon sokat fizettek ezért az oktatásért, úgyhogy hozzátok ki belőle a maximumot!"

A hallgatók pedig meg is teszik: nem egyszer voltak többen is a gépteremben műszaki rajzokon dolgozva szombat este 8-kor! Az órákon gyakorlatilag soha nincs hiányzó. Ha 20 emberre van meghirdetve a kurzus, akkor néha 20 szék van az adott teremben, és soha nincs üres.

Nem divat nem bejárni az órákra, és teljesen ismeretlen a puskázás/csalás fogalma. Utóbbiért fegyelmivel elbocsátás a jutalom, amit itthon is intézményesíteni kellene... Továbbá nem divat az idősebbekről lemásolni a házi feladatokat, mert nem ezért van az ember egyetemen...

Több tantárgyból ugyanazok a jól bevált feladatok kerülnek kiadásra évek óta, mert nincs ebből probléma. Itthon ezzel szemben az általam javított mérési jegyzőkönyvek 80%-ban pont ugyanaz a hiba található meg, mert egyszer valaki feltöltött egy megoldást valahova, és azóta a döntő többség nem veszi a fáradtságot az önálló munkára. Utóbbi az USA-ban elengedhetetlen.

Magolás helyett feladatok

A bemagolós tételsorok helyett kőkemény beadandó feladatok garmadája zúdul a hallgatók nyakába. Tárgyanként akár 6-8, melyeknek darabja 20-40 órás munka - melyhez igazán meg kell érteni a tananyagot, nem csak behelyettesíteni a képletekbe -, és a végén komoly kiértékelést, dokumentációt igényel.

Ennek persze előfeltétele az is, hogy félévenként csak 2-3 tárgyat vesz fel az ember a graduate school-ban, mert többre a kutatás mellett nincs is ideje, illetve hogy a tanároknak sem kell 10, egyenként 500 fős kurzust tartania...

Ez az oka annak, hogy egy amerikai egyetemen végzett doktorandusz a saját témájához rettenetesen ért, de azon kívül viszonylag kevesen mondhatóak tájékozottnak, és ezért éreztük úgy, hogy mindenképpen egy európai típusú alapképzés az optimális egy ilyen speciális elmélyedés előtt.

Felemelő volt olyan közegben dolgozni, ahol mindenki valóban azért van ott, hogy minél előbb és minél magasabb szinten elvégezze az egyetemet és valóban tudni akart, nem csak túlélni! Meglátásom szerint – noha idehaza eretnekség ilyet leírni – ebben nagy szerepe van a tandíjnak, de erről itt most nem bonyolódnék fejtegetésekbe, az érdeklődők a blogon megtalálhatják a vonatkozó írásokat.

A minisztertől a rock'n'roll asztrofizikusig

Magunk is mindent megtettünk a sikerért, és ennek folyományaként már 2 benyújtott és még két készülő cikket „tettünk le" az asztalra, megsokszorozva egy év alatt az eddigi teljesítményünket. De az egyetem többet is ad ott ennél. Szinte minden héten lehet találni valamilyen előadást, amelyet egy adott szakkollégium, vagy tanszék hirdet meg, és amelyre meghívnak sokszor világhírű előadókat!

Nem csak tudományos témákat kell ez alatt érteni, mert hallhattuk élőben a nemzetbiztonsági minisztert beszélni a bevándorlás kérdéséről, egy izraeli katonát a fronton szerzett élményeiről, Nobel-díjas kutatót a tudomány mindennapokban betöltött szerepéről, a Shell egykori vezérigazgatóját az olajipar jövőjéről, és még hosszasan sorolhatnánk.

Egy nyitott, érdeklődő embernek olyan pluszt adnak ezek az alkalmak, amelyek megfizethetetlenek. Neil de Grasse Tyson fergeteges előadása – az év egyik csúcspontja – hatására például mi magunk indítottunk egy másik blogot a tudomány mindennapi csodáiról, és a hétről-hétre előkerülő nagyszerű felfedezésekről!

De nem csak az előadások nyitják szélesebbre a világ kapuit odaát, hanem a rengeteg különböző náció szülöttjei, akik mind az egyetemen dolgoznak: lehetőségünk volt egy iráni hallgatóval beszélni arról, hogy mi zajlik valójában egykori hazájában a hírekben sulykolt propagandán túl, vagy egy kínai leányzóval órákig csevegtünk arról, hogy milyen igazából az élet a Nagy Fal másik oldalán, de sokat megtudtunk a mindennapokról közvetlen munkatársainktól is, akik Pakisztánból, Törökországból, Chile-ből, Dél-Koreából érkeztek.

Nem számít, honnan jöttél

Amint a fentiekből erre lehet már következtetni: ezen a szinten egyáltalán nem számít, hogy ki honnan érkezett. Nem számít, hogy valaki protestáns, muszlim, fekete, sárga, fehér, szláv, német, vagy akármi. A cél, hogy a kitűzött feladatokat elvégezzük minél magasabb szinten, ezzel nem csak saját magunkat, de az egyetem hírét is építve.

Bizonyára létezik a rasszizmus, és van ennek megnyilvánulása bizonyos helyeken és körökben, de az egyetemi életben ennek írmagja sem látszik. Soha egyetlen pillanatig nem éreztük magunkat hátrányos helyzetűnek külföldiként – csak amikor a focipályán egyedül nem beszéltem spanyolul... –, sőt: rendszerint érdeklődést váltottunk ki a társakból.

Ezen a ponton ragadnám meg az alkalmat arra, hogy eloszlassak egy sztereotípiát: lehet, hogy Madison kivételes hely – az, hiszen többször volt az USA legélhetőbb városa –, illetve az egyetemi környezet révén jóval az átlag feletti emberekkel találkoztunk főleg, de az emberek tetemes hányada igenis tudja, hogy hol van Magyarország, sőt Budapestet is ismerik és igen sokan jártak is már ott, vagy tervezik.

Amikor divatosan valaki az átlag amerikai butaságát hozza fel, akkor egyrészt bizonyos, hogy a felszólaló még soha nem járt az USA-ban, másrészt valami oknál fogva nem az átlagot az átlaggal veti össze. Az általunk megismert amerikaiak érdeklődőek, kíváncsiak és roppant segítőkészek voltak.

Nagyon sok a jótékonysági akció, nagy hagyományokkal rendelkezik a közösségi összefogás és óriási piaca van a szinte ingyen kínált használt termékeknek, melyek jelentősen megkönnyítik a frissen érkezők dolgát. Persze igen, ez részben az egyetemi közegre vonatkozik, kirándulásaink alatt találkozhattunk igen egyszerű emberekkel is, de nem éreztük úgy, hogy számuk nagyobb lenne arányában, mint idehaza.

Nem azonosak a vezetőikkel

Fontos még egy dolgot leszögezni: az USA-t reflexszerűen szidalmazók nagy része roppant helytelenül azonosítja az amerikai állampolgárt a vezetés világhatalmi lépéseivel és agresszív külpolitikájával, mely olyan mértékben értelmetlen, mintha azt feltételeznénk, hogy minden magyar ember azonos Orbán Viktorral vagy Gyurcsány Ferenccel.

A híradók, filmek nem sokat adnak vissza abból, hogy milyen az amerikai értelmiség gondolkodása és szemlélete. Ezt tényleg meg kell élni. Mi úgy gondoljuk, hogy igen tanulságos lenne minden európai polgárt életében egyszer „beutalni" fél év USA-ra, csak azért, hogy láthasson egy más szemléletet (ugyanez persze fordítva is igaz).

Utazni, egyetemi programokban részt venni ugyanis azért érdemes, hogy az ember megismerjen gyökeresen más szemléleteket, életmódokat, és ötvözni tudja a látottakat a saját tapasztalataival. Sokszínűsége és egészen eltérő mivolta következtében az USA-nál jobb helyszínt erre keresve sem lehet találni!

Van, ami rosszabb, van, ami jobb

Nem állítjuk, hogy kolbászból van a kerítés, és hogy minden hibátlan lenne, de van néhány elsőre apróságnak tűnő dolog, ami hihetetlen mértékben megnöveli az ember komfortérzetét, még ha számos dolgot nagyon nehéz is megszokni.

Például praktikus és gördülékeny az ügyintézés, kiválóak a forgalom figyelő lámpák és a közlekedést gyorsabbá tevő szabályok, nagyszerűek és olcsóak a házhoz szállító online áruházak, mindenhol lehet ingyen ivóvízhez jutni csapok segítségével, és még 3000 méter magasan egy nemzeti parkban sem probléma elmenni mosdóba, mert egyrészt van, másrészt pedig még papír és kézfertőtlenítő is rendelkezésre áll.

(Ezzel szemben viszont érthetetlen európai szemmel az egészségügy működése, és minimum furcsa az alapszintű oktatás világa, miként a tömegközlekedés is problémás rendszerint, hogy csak néhány negatívumot említsünk.)

Nagyon sok helyen jártunk

Mi tagadás, jól éreztük magunkat! Fantasztikus élmény volt, és ehhez hozzájárult az is, hogy rengeteg utazásra nyílt lehetőségünk a bőséges ösztöndíjnak, no meg a tudatos vásárlásnak hála.

Utóbbi igen fontos, ugyanis egy adott városban attól függően, hogy hol vásárol az ember, akár háromszoros különbségek is lehetnek ugyanazon termékek árai közt, nem beszélve a szinte azonos termékek csupán márkajelzéstől függő értékéről.

Egy jó pillanatban vásárol repülőjeggyel 300$-okat lehet spórolni, miként kitartó internetes kereséssel is. Ha nem elég körültekintő valaki, akkor egy vagyont lehet kidobni az ablakon, viszont ha igen, akkor hihetetlen olcsón meg lehet úszni.

Kiszámoltuk, hogy odafigyelésünknek köszönhetően – és annak, hogy hajlandóak voltunk 40 percet buszozni a külvárosba minden második héten – nagyjából 2 hónap alatt spóroltuk meg munkatársainkhoz képest csak az ételen a kaliforniai utazásunkat.

Mindennek hála nagyon sok helyen jártunk (szinte az összes nagy nemzeti parkhoz volt szerencsénk), és ennek tükrében mondhatjuk: az USA az egyik legszebb ország a világon. Értetlenül állunk az előtt, hogy sokan a keleti part városait veszik célba egy nyaralás alkalmával, holott az igazi kincset a páratlan nemzeti parkok adják, az egyedülálló képződmények, a varázslatos állatvilág. Mindezekre pedig a közhiedelemmel ellentétben jobban vigyáznak, mint azt gondolnánk.

Miért nem maradtunk hát?

Mert álmunk és célunk az, hogy szakmánkban kutatómérnöki állásokat tölthessünk be, és a legmodernebb, legújabb fejlesztéseken dolgozhassunk. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a doktori fokozat. Erikát közel lendítette ehhez az utunk, én viszont a két elvégzett egyetemre fordított idő miatt még az út elején járok.

Az élmények hatására feltódultak a régi álmok és vágyak, és megszületett a döntés: megragadom az alkalmat, és teszek egy lépést az űrkutatás, repülésfejlesztés irányába. A fent leírtak miatt az USA-ban ehhez a komplett graduate school-t el kellene végezni, nem számít az MSc diplomám, ráadásul csak 1 év múlva kezdhetném meg a tanulmányokat.

Nem akartunk már erre 6 évet áldozni, így némi keresés után rábukkantam egy nagyszerű lehetőségre Darmstadtban, Németországban, ahol 3 év alatt elérhető a cél. Itt kezdek hozzá a sugárhajtóművek fejlesztésével kapcsolatos projekthez a Rolls-Royce-al és DLR-el való együttműködés keretében. A helyszín azért is ideális, mert Erika a közelben volt korábban szakmai gyakorlaton egy ismert vegyipari cégnél, és jó esélyek mutatkoznak a majdani állással kapcsolatban is.

(3 hete érkeztünk, így még a letelepedés adminisztrációs fázisában vagyunk, de a blogon érkeznek majd sorra az írások az élményekről és a biztosítással, közlekedéssel, regisztrációval kapcsolatos élményekről.)

Egyre kevésbé vagyunk stresszesek

Nem azért vágtunk bele ebbe a kalandba, mert otthon éheztünk volna, vagy mert a pénz elcsábított, esetleg mert nem kaptunk volna sokat emberileg/szakmailag az egyetemen (számomra a BME Áramlástan Tanszékén – mely meggyőződésem szerint az ország egyik legjobb, példaértékű tanszéke - eltöltött időszak igazi fordulópont volt, és mindig hálás leszek az ott dolgozó nagyszerű emberek támogatásáért és szeretetéért) a rendelkezésre álló erőforrások adta keretek közt.

Természetesen óriási képmutatás lenne azt mondani, hogy nem számítanak az anyagiak, hiszen nagyon nehéz boldogan és gondtalanul élni a biztos megélhetés nélkül, amely két PhD-vel ezekben az országokban garantáltnak mondható, de nem önmagában ez volt a motiváció.

Az USA-ba szakmai okok miatt mentünk a tanulmányainkat elősegítendő, de az idő múlásával egyre inkább azt éreztük, hogy egyre kevésbé aggódunk, egyre kevesebbszer vagyunk stresszesek, ingerültek, egyre jobban érezzük magunkat.

Minden nap úgy megyünk be az egyetemre, hogy érdekel az, amivel foglalkozni fogunk és az otthonról elérhetetlen szakmai célok hirtelen karnyújtásnyi távolságra lebegőekké váltak. Elemi erővel hatott a felismerés, és szép lassan elhatalmasodott rajtunk az érzés: együtt bárhol otthon lehetünk, de maradéktalanul elégedettek csak akkor leszünk, ha azokkal a dolgokkal foglalkozhatunk, amelyeket igazán szeretünk, és amelyek igazán felkeltik az érdeklődésünk.

Űrkutatásról és repülésfejlesztésről lévén szó, az én esetemben ez egyszerűen nem adatik meg odahaza. Sok dologról le kell mondani, van, ami hiányzik, de egész életünkbe bántuk volna, ha meg sem próbáljuk. Hogy hol folytatódik majd a történet 3 év után? Ki tudja... annyit azért mondhatunk: 1 év USA után az ember egy kis darabja biztosan visszavágyik mindig majd."

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: felsőoktatás egyetem Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr274832008

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 3 Malac építési tanácsai 2. Bárminemű ásás 2012.10.11. 13:29:22

Ne feledd Szakikám, ha ásót fogsz a kezedbe és nem rendelkezel kubikus génekkel, de legalább némi aranyásó gyakorlattal, akkor bizony estére darabos lesz a fürdőkádból a kiszállás, és másnap reggel C3PO simán lenyom ritmikus sport...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tomfree 2012.10.11. 14:48:28

Jó írás volt, gratulálok hozzá!

konfetti 2012.10.11. 14:56:38

Kiemelkedő írás, igényes, olvasmányos, remekül szerkesztett! Rengeteg hasznos információt sikerült belefogalmazni.

Számomra egy szöveg kicsit mindig bemutatja a gazdáját, ez esetben büszke lehet rá

Sanyi9 2012.10.11. 14:57:33

@Zensual: OK. Vegulis, logikus, hogy egy ilyen jatekban, ami az egyiknek hatrany, az a masiknak elony. :D

gonda_123 2012.10.11. 15:00:09

Nagyon jó volt ezt olvasni, remek poszt! Gratulálok nektek!

Még sosem jártam az USÁ-ban, de valami megmagyarázhatatlan okból rettentően vonz. A bakancslistám első tíz helyén különböző USA-beli helyek meglátogatása szerepel. :-) Most még jobban kedvet csináltatok hozzá.
Csak azt az egyet sajnálom, hogy amikor egyetemista voltam nem mentem szakmai gyakorlatokra (és világot látni) külföldre. 10 éve ez még nem volt ennyire elterjedt, mint most. :-(

padlas 2012.10.11. 15:03:05

@petfol: megeloztel, pont errol akartam irni en is. Nekem a kozgazdasagtudomanyra van ralatasom, na hat az egy vicc ami otthon megy. En gyakorlatilag azt lattam, hogy ha szakmailag elore akarok haladni, akkor kenytelen vagyok kulfoldre menni PhD-zni. Jo, mondjuk miota van a CEU, azota van esely egy-ket szinvonalasabb kutatasra, csak hat az meg annyira beszukit, mert alig van egy-ket tema amire talalsz rendes temavezetot, annyira keves a jo prof. Van egy-ket matematikus ismerosom, na oket mindig is irigyeltem, mert nem voltak rakenyszeritve, hogy elhagyjak az orszagot az intellektualis fejlodesuk erdekeben. Persze ettol meg elmehetnek kulfoldre ha akarnak, csak nagyon mas az, hogy intellektualisan ra vagy kenyszeritve erre, vagy szabadon eldontheted.

Ja es en is csatlakozom a posztot dicserok sorahoz, nagyon tetszett.

Tiheli 2012.10.11. 15:06:51

@ZF2: lehet, hogy a peer review önmagában nem garancia semmire, de azért lásusk be, egy sima hetilap szerkesztöségében nem feltétlen ülnek olyan emberek, akik meg tudják ítélni, hogy egy tudományos cikk vajon igaz lehet-e, vagy tele van idiótaságokkal.

Egyébként pont két napja botlottam bele egy cikkbe a web of knowledge-en, amit ránézésre a google forítóval fordítottak le angolra. Na, az absztrakt felénél feladtam :D

padlas 2012.10.11. 15:07:03

@petfol: "a magyar phd kepzes magas szinvonala a muszaki, matematikai es termeszettudomanyi teruletekre igaz. Vagyis pont azokra, ahol kene a penz a kutatasokra. "

Na ez viszont nem teljesen igaz, pont a matematikahoz nem kell akkora penz, amennyire en tudom. Legalabbis mikor en az adatbazisok megszerzesenek nehezsegein nyavalygok, akkor a matekos sracok ezzel szoktak viccelodni, hogy bezzeg nekik csak tollra es papirra van szukseguk.

xylon 2012.10.11. 15:08:35

@petfol: szerintem ez se igaz, csak ezeken a helyeken nem lehet puszira phdt osztani. 95%os a lemorzsolodas a phd hallgatok kozott a BMEn, es ez a szint mar nem a hallgatoi anyagot minositi. Tapasztalatom szerint csak a legnagyobb koponyak tudjak befejezni, a tobbieknek menet kozben elveszik a kedvet (kirugatni magadat nem lehet, inkabb csak "kikopsz").

Altalanossagban veve a te kutatasod, vagyis a tezised az utolso a fontossagi sorrendben.
-A prof nem er ra meg 500 embert kell tanitanija egy szakon
-Nincs friss tanar, ezert a doktoranduszokat hasznaljak mindenre (laborfelugyelet,hazikonzultacio,vizsgajavitas).
-ertelmetlen kovetelmenyrendszer (kotelezo vizsgak fix targyakbol (KARI!!! szinten, el tudod kepzelni hogy pl a villanykaron hany fele doktoranduszi tema van es mi ertelme az osszesnek ugyanazt a harom tantargyat tanitani?)
-masodik nyelvvizsga. Na igen majd pont a fentiek mellett meg 3 ev alatt lezuzol egy masodik nyelvet kozepfokon.
-egyeb melo, mivel az osztondijbol ehenhalni lehet meloznod kell valami tanszeki projektben (rendes melo kizarva mert az egyenes ut a "kikopashoz") aminek altalaban semmi koze nincs a temadhoz, sot ugy altalaban a tudomanyhoz se (valami alja mernoki melo nem tul nagy hatekonysaggal).

Verem a fejem a falba hogy elpazaroltam ra 3 evet az eletembol, miutan leptem az UKba a kollegaim phdk voltak az Imperial/Oxbridge vonalon es meseltek hogy milyen "egyertelmu" volt hogy megkapjak (nem azt mondom hogy konnyu mert dolgozni es tudni kell de legalabb ha ez megvan akkor determinisztikus a kiemenetel).

Ja a fenti problemak az egyetemi vezetes szintjen is megvannak, es persze lofasz se tortenik (10 eves tapasztalat, de az errol szolo jelentes mar akkor is 5 eves volt).

Konkluzio ha valaki phd akar lenni akkor lepni kell kulfoldre.

2012.10.11. 15:12:10

@Haloperidol: "Szoval a jelenlegi magyar bolcseszkepzes szinvonala a beka segge alatt van a nemzetkozi mezonyhoz kepest."

Bocs, de ez igy pont akkora netto baromsag, mintha azt irtad volna, hogy a magyar bolcseszkepzes a legjobb a vilagon. Sok teruleten vannak vilagszinten elismert kutatok, es pl. a tortenettudomany/regeszet/egyiptologia/judaisztika/asszirologia teruletein (meg sorolhatnam, de en elsosorban ezeknek a jelenlegi allapotat ismerem) vannak/voltak igencsak nemzetkozi szinten is jegyzett magyar tudosok. Szerintem ne altalanositsunk ilyen konnyen, hogy a "magyar bolcseszkepzes". A magyar egyetemekrol is kikerulnek nagyon komoly szakemberek es koklerek is, ugyanugy, ahogy a vilag minden egyetemerol.

2012.10.11. 15:16:45

@Haloperidol: Ja, es probalj meg regeszeti/okortorteneti temabol osszehozni egy rendesebb dolgozatot, meg fogsz lepodni, hogy mennyi idegennyelvu, nem egyszer kulfoldon publikalt magyar anyaggal fogsz talalkozni...

Link Elek 2012.10.11. 15:20:54

jo poszt

kivancsi lennek a posztolo velemenyere, hogy az amerikai oktatasra jellemzo korai specializaciot mennyire tartja hasznosnak.

bpetya75 2012.10.11. 15:36:58

@Link Elek:

Na ez a téma engem is érdekel.

Kolibrigi 2012.10.11. 15:44:56

Nagyon tetszett a cikk! Én is voltam egy évet az USAban, azóta még többször nyaralni is, és tudom, miről beszél a cikk írója! Egyszerűen jól érzed magad ott, pedig nem tesznek veled semmi mást, csak normálisan viselkednek és emberszámba vesznek! :)

Gerry. 2012.10.11. 15:46:33

Tenyleg remek es informaiv iras. De, azert par pontatlansag, feligazsag benne marad.

Kezdve a "a magyar doktori képzés támasztja az egyik legmagasabb követelményrendszert a világon"-al, ami az impakt faktorokba es publikaciok szamaba belebolondult reszrol igaz, azonban pl. a magyar doktori kepzesek a hallgatok (es oktatok) minosegeben vagy eppen a disszertaciok minosegeben sehol sincs a vilag elvonalatol. De kozepvonalatol se nagyon... A magyar PhD-k sok esetben bennragadtak a regi kandidatusi es a kisdoktori kozott. Nem mindenki, es nem mindenhol, teszem hozza, de a tulnyomo tobbseg igen. A minosegi kovetelmenyek nemhogy kemenyek, hanem a legtobb magyar egyetemen konkretan nevetsegessek. (Hozza kell tenni ujfent, hogy ezt tanszeke is valogatja, realiaknal pedig altalanossagban jobb a helyzet mint pl. human teruleteken.)

"Ez után jön viszont a graduate school, ami tulajdonképpen a magyar MSc és PhD egyben(!). A kettő ugyanis nem úgy válik el egymástól, mint itthon, hanem inkább a hallgatón múlik, hogy mikor „száll ki" belőle. A nagyságrendileg 5-6 év graduate school során mindvégig egy projekten dolgozik az alany, melyet, ha sikeresen teljesít, akkor egyből doktori fokozatot szerez a BSc után"

Ez sem igaz. Nagyon sok a "terminal Masters" tehat valaki nem azert kezd MA kepzesbe, hogy PhD-je legyen, hanem hogy ket, ritkabban egy ev alatt legyen egy mesterdiplomaja. Az lesopro tobbseg ezt csinalja, sokkal-sokkal tobb embernek van MA-ja mint PhD-je, nyilvan. Amire a posztiro utal az az, hogy valakit felvesznek PhD-re, ami alatt, ket ev utan, a kurzusok es vizsgak vegeztevel megkap(hatja) az MA-t, avagy nehany egyetem (Columbia, Yale) az MPhil-t. Ez mesterdiploma, de alapvetoen a PhD-s vizsgak veget jelzo, amitol a diak ABD, tehat csak a disszertaciojaval foglalkozik.

Nem mellesleg a law, med avagy business school is grad. school )meglehet professional) es iszonyatos vagyonokat fizetnek erte...

"Ráadásul a doktoranduszoknak nem kell részt vennie az oktatásban – plusz pénzért megtehetik, hogy tanársegédi szerződést kötnek"

Ez viszont a valosagtol nagyon elrugaszkodott kijelentes. Az amerikai PhD-sek elsopro tobbsege Teaching Assistant-kent oktat, vizsgat javit, es altalanossagban rabszolga. A "plussz penz" altalaban a doktori osztondij nagy reszet jelenti, ami nelkul sznte lehetetlen meglenni. Az egesz oktatasi rendszer, legalabbis allami egyetemeken nagymertekben tamszkodik a TA-k olcso rabszolgamunkajara, mig maganegyetemeken, LAC-okban sokszor a pozitivumok koze irjak le, prospektusban, hogy a diakokat a professzorok, es nem a TA-k tanitjak! Sokszor jobban meghajtjak oket mint a magyar egyetemeken...es nem a plussz penzert, hangsulyozom, nagyon is az alap penzert...

"a magyar BSc viszont fényévekkel alaposabb a kinti undergraduate-nél"

Melyik egyetemen, ugye... A posztiro irt arrol, hogya z USA-t nem szabad egyseges masszakent, kezelni, erre egy kalap ala veszi az osszes egyetemet. Holott az elit(ebb) helyeken, csakugy mint a PhD-k eseteben, a diakok minosege es az oktatott tananyag mennyisege vegtelenul lazan mossa le barmelyik magyar egyetemet. De van az USA-ban parezer felsooktatasi intezmeny, nagyon sok valoban nagysagrendekkel gyengebb mint a magyar egyetemek, ez teny. De nagyon sok esetben a BA meg sokkal magasabb szinten kovetel meg...

"A hallgatót nem a teszten elért pontjai alapján veszik fel, ott csak egy szükséges minimumot kell teljesíteni"

Jah, GRE es tarsai eseteben a szukseges maximumot kell teljesiteni a jobb egyetemek eseteben. Minimumot...nagyon gyenge egyetemekre kell, maximum. Marpedig az UW-Madison az egyik legerosebb state flagship, es erosen ketlem, hogy nem magas GRE pontokat kernek. Egy Stanford vagy Harvard meg erosen 2100 korul ker. A 2100-bol.

"egy amerikai egyetemen végzett doktorandusz a saját témájához rettenetesen ért, de azon kívül viszonylag kevesen mondhatóak tájékozottnak"

Dehat a Libera Arts modell pontosan az, hogy BA szinten muszaly nem szaktargyi orakat, sot, minort felvenni. Lehet persze valaki double major, de necces. Az amerikai BA pontosan, hogy kevesbe mely, inkabb szetterjedo tudast ad. Es ez sokszor meglaszik a PhD-n is, leven az elso ket evben sok targy (realiaknal ez kevesbe jellemzo, teszem hozza) eseteben mast is kell tanulni, mint amibol a disszertaciojat irja az ember. No meg persze nyelveket. Osszessegeben az amerikai rendszer sokkal kevesbe szakbarbarokat kepez, de meglehet, hogy a posztiro megi ezekkel futott ossze, ez nem kizarhato :)

Ezektol eltekintve nagyon korrekt poszt volt, Madison valoban az egyik legkulabb college varos az Allamokban, megha remesen hideg is tud lenni :)

Gerry. 2012.10.11. 15:55:52

@csortu: Mo.-on szerzett PhD-vel jo eselyel eletre elvagod magad. Az egyetemeknek van egy rossz szokasuk, miszerint a legjobb munkaerot akarjak, a legjobb helyekrol. Namost realiakrol es vegyeszkedesrol szolva, adott publikaciok, stb mellett kit fognak felvenni: az MIT-s, CalTech-es, Princeton-os, Cornell-es, Harvardos vagy eppen Stanfordos vagy UC Berkeley-es emerket, vagy a BME--rol vagy ELTE-rol kikerult joembert? Ne legyenek illuzioid. Nem az utobbi kettot, hacsak nem egetrengetoen, fantasztikusan es orbitalisan zsenialisak.

Amit irsz az, eltekintve a fent emlitett uberzseniktol, akkor mukodik, ha mar kiprobalt professzor vagy, 40-50 eves, es akkor, ha van ra hajlandosagot, megvan a szakmai hattered, van eselyed elkerulni nyugati egyetemre. De friss PhD-vel, magyar egyetemrol, iszonyatosan nehez, szamos tudomanyagban meg konkretan lehetetlen. Persze, jelentkezhetsz kutatni, osztondinra egy evre, fel evre, netan ket evre, dehogy kapjal tenure track allast, annak az eselye konvergal a nulklahoz. Ujfent, korszakos zsenik elonyben. De a maradek 99%-ot ez nemigen vigasztalja.

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2012.10.11. 15:57:33

@bpetya75: @Link Elek: Erre talán részben válasz a fentebbi kommentem: @_Maverick: (remélem így linkeli, de ha nem, akkor felgördítve megtaláljátok a hosszút). Van róla pár írás a blogon is.

Röviden: a két rendszer ötvözetét tartom jónak. Szerintem szükséges egy olyan biztos alap, amit egy jó itthoni BSc (még inkább egy korábbi 5 éves képzés első 2 éve) ad matematikából, fizikából, stb.

Az graduate szinten viszont szerintem jó az amerikai képzés, mert ha valaki PhD-re pályázik, avagy kutató, fejlesztőmérnök akar lenni, akkor a mai bonyolultsági szint mellett egyszerűen nincs ideje arra, hogy még másik 8 témában alapos ismeretekre tegyen szert és közben világszinvonalú kutatást folytasson egy adott területen. Viszont arra sincs ideje, hogy alap matematikai problémákat menet közben sajátítson el. Pontosabban van, csak túl sok energia megy el vele fölöslegesen és esetleg korlátokat emelhet a saját területét illetően is. Nem véletlen, hogy a miénkhez hasonló alapképzésből érkező külföldiek hemzsegnek a graduate rendszerben.

Összefoglalva: ha valaki olyan beállítottságú mint mi, akkor egy ötvözött rendszer feltétlen hasznos, de a jelenlegi tisztán amerikai forma első 1-2-3 évét én kicsit túl szabadnak érzem, és hiányoznak belőle olyan dolgok, amelyek nélkülözését én utólag nehezen tudom elképzelni. Viszont erről nincs közvetlen élményem, így ez csak egy benyomás.

Globetrotter2014 2012.10.11. 16:04:40

Egy kis kötelező olvasmány :)

www.phdcomics.com/comics.php

Ha valaki még nem ismerné :)

padlas 2012.10.11. 16:04:44

@ZF2: na de hat pont erre van az impact factor. Ha csak a szerzok anyukai olvassak egy ujsag cikkeit, akkor az impact factor alacsony lesz.

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2012.10.11. 16:11:16

@Gerry.: Ezek egy részét feljebb tisztáztuk, pl. a PhD-t és Masterst. :)

Azt többször hangsúlyoztam, hogy a fizetés terén a műszaki jellegű helyekről tudok nyilatkozni, nem ismerem a jogi, orvosi, stb. rendszert.

A TA például ismételten csak a műszaki részre igaz. Itt az emberek általában research assistant-ok, és ebből kapják a pénzt. A csoportban többen nem tanítottak, aki igen, az is csak vizsgát javított, jó ha nettó 5-10 napot foglalkoztak ezzel egy félév során. Itt megint lehet nagy eltérés a helyek közt, és mivel humán szakokon nincs nagyon research pénz, így ott biztosan hangsúlyosabb a TA szerep. A realisztikusabb filmek is ezt sugallják.

A GRE-t úgy értem, hogy egy elvárt minimum kell. DE nem úgy van mint nálunk, hogy a 94 pontos az első helyen felvett, a 92 pontos a másodikon, hanem elképzelhető, hogy valakit felvesznek 1800 ponttal, de egy másik pályázót 2050-el nem, mert előbbinek van 5 díja, 8 cikke, stb. Erre az ismerősök közt volt konkrét példa az 1 év során, illetve témavezetőm is elmagyarázta egyszer érdeklődésemre. Miként az is lehet, hogy felvesznek a Stanford-ra, de a Princeton-ra nem, pedig elvileg kevesebb pont kellene a GRE-n. Valóban szerencsésebb a "minimum" kifejezést "elvárt minimumra" módosítani. Simán lehet, hogy maximum GRE-vel nem kerülsz be oda, ahova szerettél volna. Ami fontos: a GRE messze nem minden.

A szakosodás terén teljesen mást láttam. A mi részlegünkön nem jártak nyelvórákra. Általában mindenki 2-3 tárgyat vett fel, mely közvetlenül kapcsolódott a kutatásához.

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2012.10.11. 16:18:52

@Gerry.:

"Kezdve a "a magyar doktori képzés támasztja az egyik legmagasabb követelményrendszert a világon"-al, ami az impakt faktorokba es publikaciok szamaba belebolondult reszrol igaz, azonban pl. a magyar doktori kepzesek a hallgatok (es oktatok) minosegeben vagy eppen a disszertaciok minosegeben sehol sincs a vilag elvonalatol. De kozepvonalatol se nagyon... A magyar PhD-k sok esetben bennragadtak a regi kandidatusi es a kisdoktori kozott. Nem mindenki, es nem mindenhol, teszem hozza, de a tulnyomo tobbseg igen. A minosegi kovetelmenyek nemhogy kemenyek, hanem a legtobb magyar egyetemen konkretan nevetsegessek."

Ez Real téren nagyon-nagyon nem igaz. Magyarországon (ELTE, BME) rengeteg hihetetlen tudású professzor dolgozik olyan általános ismeretanyaggal, ami sok híres amerikai professzort is elhomályosít. Viszont mivel nekik sokszor nincs 500 publikációjuk - mert korábban nem volt ennyire fontos, vagy nem volt rá módja, vagy nincsenek meg a technikai feltételek, nyelvtudás, bármi -, nem járnak konferenciákra annyit, nem világhírűek. Én nem egy itthoni tanáromat jobb kvalitású kutatónak ismertem meg, mint pár hihetetlen eredménnyel rendelkező kinti professzort. Most ez lehet nehezen érthetőre sikerült, de szerintem ki lehet hámozni belőle a lényeget. Úgy mondanám: sokszor volt olyan gondolatom, hogy te jó ég, ebben az országban mire vitte volna XY tanárom...

A követelményekre sok dolgot lehet mondani, de a nevetségest nem. Mikor elmeséltem kinti témavezetőmnek, hogy mik a feltételek, és hogy ehhez kéne közelebb jutnom, a válasza ez volt:

"Szerencse, hogy ebben az országban szereztem meg a PhD-t, mert nálatok soha nem lett volna meg!"

xylon 2012.10.11. 16:20:11

@_Maverick: @Gerry.: Mennyit kell tanulni a GRE-re?

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2012.10.11. 16:21:45

@_Maverick: a reál szót annyiszor sikerül Real Madrid összefüggésben leírnom, hogy most is így gépeltem bele...:D

Még egy különbség a kinti és itthoni professzorok közt: egy kinti professzor főállású kutató, egy itthoni főállású tanár sokszor. Össze sem lehet hasonlítani a kutatásra fordított nettó idejüket. Kint az egyik előadó panaszkodott, hogy el van maradva a feladatok javításával, mert ebben a sűrű félévben 3 kurzust is tart (20-20 emberrel)! Itthon van, akinek 14 van, nem egy 300 fővel...

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2012.10.11. 16:24:01

@xylon: Erre nem tudok válaszolni. Mivel 1 évre voltam kutatói állásban, soha nem írtam, nem voltam hivatalos diák. Állítólag nem anyanyelvűként az elsődleges akadály a nyelvi része és a feladatok megértése. De ezt is csak egy félmondat erejéig hallottam. Összességében elnézve sok beiratkozott külföldit, kollégát, egyáltalán nem tűnik leküzdhetetlen akadálynak.

Gerry. 2012.10.11. 16:45:50

@_Maverick: Ez igy mar erthetobb, es pontosan ezert is kellett volna kiemelni jobban, hogy a tapasztalataid egy nagy allami egyetemrol (azok kozul is az egyik legerosebbrol) es kizarolag realiakrol szarmaznak. Atjott ez valamenyire, de a posztban vegig altalanos kiejelenteseket teszel, mintha mindene, mindenhol igaz lenne.

A grad scholra latom mar kiteltek, mea culpa, megneztem par hsz-t, de valoban nem mindent, ezert irtam le en is, feltalalvan a spanyol viaszt :)

GRE eseteben igazad van, ez inkabb intezetfuggo, mennyire fektetnek ra nagy hangsulyt (szemely szerint baromsagnak tartom), ileltve mit mennyire szamitanak be.

PhD eseteben, azt elismerem, hogy vannak valoban viulagszinvonalu profok Mo.-on, de azert azt se felejtsd el, hogy az altalam emlitett MIT, CalTech, Cornell, Stanford, Harvard, stb (a lista hosszu) diakszinvonala sokkal magsabb PhD eseteben is, mint amagyar egyetemeke. Lehet, hogy egy BME-s PhD-ra a legjobb magyar diakokkal kell versenyezni, de az emliett egyetemekre meg a vilag legjobb diakjaival. Ujfent, vannak zsenik mindenhol, es nyilvan amagyar PhD kepzesekben levok kozott is vannak, akik abszolut vilagcsucs egyetemekre is bejutnanak, de aranyaiban nincsenek sokan. DIsszertaciok eseteben is vannak, amik mindenhol megallnak a helyuket, de finoman szolva is nagy mennyisegben vannak (realiakban is), amiket sehogy se lehetne megvedeni adott helyeken.

Anna-2 2012.10.11. 16:45:53

Elmeny volt olvasni! Gratulalok nektek!!!! Tovabbi sok sikert!

mommmmo 2012.10.11. 17:08:32

Sziasztok, persze a 150-ik gratulaciot folosleges leirni.
Az jo vitatema lehetne a poszt kapcsan, hogy az ingyenesseg hogyan cseszi szet a felsooktatasi rendszert.. en mondjuk nem vitatkozom ezzel, csak egyetertek persze.
Ja, es hat a ti szakmatokban mar tenyleg nem lehet alkalmazni azt az angol mondast, hogy "it is not rocket science" ha valamit nem ertetek, legalabb.

mommmmo 2012.10.11. 17:15:32

Amugy az, hogy az ilyen emberek elmennek, az nem az orszag hibaja, az ilyen kalibereknek egy kis provincialis hely mint Magyarorszag keves, akkor is az lenne, ha remekul mennenek a dolgaink. Sajovelezden sem lehet az emberbol penzugyi kontroller, hat ez ugyanez, csak nagyobban. Az ilyen embereknek oda kell mennie, ahol a szakteruletukon a legnagyobb fejlesztesek mennek, es ebbol ugyis csak egy par van a vilagon.

csortu 2012.10.11. 17:38:34

@Gerry.: Mo.-on szerzett PhD-vel jo eselyel eletre elvagod magad.

Nem tudok neked átfogó statisztikákat citálni, csak a saját és a volt évfolyamtársaim példája alapján látom pont fordítva a dolgot. Kilenc éve PhD-ztam az ELTE-n, egy héttel utána már külföldi egyetemen voltam(pedig előtte nem volt külföldi tapasztalatom). Most professzor vagyok, pedig még soká leszek 40 éves. Nejem is otthon PhD-zott (ő SOTE), ő is kapott kutatói állást.
Az ismerősök között aki doktori után ki akart menni nyugatra, az kapott is pozit (4-5 emberről beszélek legalább). Tapasztalataim szerint, ahol valaha megfordult magyar kutató, ott kapva kapnak a magyar PhD-k után.
És azt ne mondd, hogy mindannyian űberzsenik vagyunk, mert azt úgysem hiszem el, különösen nem magamról.
Abban természetesen igazad van, hogy egy MIT vagy Oxford PhD jobban mutat a CV-ben, de amit állítasz, hogy a magyar PhD általánosságban handicap (hogy kapcsolódjak a másik szálhoz is :-)), az szimplán nem áll meg. (Szigorúan a szubjektív tapasztalataim szerint.)

Tiheli 2012.10.11. 17:39:33

@mommmmo: az ingyenesség még nem lenne olyan nagy gáz. Szerintem sokkal nagyobb probléma a fejkvótán alapuló finanszírozás.

Gerry. 2012.10.11. 17:49:34

@csortu: Pedig lehet uberzsenik vagytok :) Amiket leirtal azzal nincs is problema, en is ismerek hozzad hasonlo eletpalyakat. Amit irtam az a nagyobb atlagra vonatkozik, es ott is fokent arra, ha valaki az Allamokban aakr elhelyezkedni. Europaban konyebb, ti. Kulonosebb statisztikakat en se tudok felmutatni, de amit lattam, kb. 200 eletpalya, az erosen efele visz. De mint tudjuk, kivetelek mindenhol akadnak, meg human teruleteken is, ahol viszont peldaul hatvanyozottan ervenyes amit mondtam. Sot, ott szinte csak az ervenyes amit mondtam. Realiaknal mas a helyzet, de barmelyik tudomanyagat is nezzuk, a PhD helye azt jelzi sokszor, mennyire jo az adott illeto, hova vettek fel. (Megha mint tudjuk, mulik ez pl. azon is, hol van jobb temavezeto, stb.)

Amerikai egyetemeken belul is, azt, hogy kit vesznek fel adott allasra, nagymertekben befolyasolja (palyakezdoknel hatvanyozottan), hol vegzett. Eleg vegignezni par tucat egyetem intezetein, hol vegeztek az emberkek. Nem tul sok egyetem neve merul fel. Kivetelek persze vannak, matekbol pl. csomo izraeli es orosz egyetem neve fog szembetunni, esatobbi, de ujfent, kivetelek es a szabaly. Agyelszivasra a legjobbak kellenek, az USA eseteben fokent.

01234567 2012.10.11. 19:23:47

@Gondolkodni Próbáló Birca: Esetleg Csehszlovákia? :)
A poszthoz meg annyit: " Hiperűrsebesség!"

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.11. 22:35:05

@venator: Feltétlenül. De nem is baj ha ebből csurran-cseppen a bloggernek is. Tényleg a blog azzal indult, hogy a blogger meg akar otthonról pattanni. Azóta a határ melyik oldalán van vajon?

venator 2012.10.11. 22:53:51

@flash.gordon: "De nem is baj ha ebből csurran-cseppen a bloggernek is"

Nekem kicsit visszatetsző, hogy mások írják a blogját, de a reklám azért kint van, hátha csurran-cseppen. Pikáns.... (A tipikus szót már elkoptatták a kommentelők.)

"Tényleg a blog azzal indult, hogy a blogger meg akar otthonról pattanni."

Nem követem az elejétől, ráadásul a szerencsétlen jelmondata miatt nem is nyerte el a szimpátiámat, így bevallom őszintén fogalmam sincs.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.11. 22:58:12

@venator: Utóbbi kérdés tkp mindenkinek szólt de legfőképp a bloggernek. :) Véletlen lett csak neked címezve.

Igaz, hogy mások írják a sztorikat de ő találta ki az egész projektet hadd keressen hát. Nekünk attól nem lesz kevesebb pénzünk. :)

venator 2012.10.11. 23:04:19

@flash.gordon: Félreértettél. Nem irigy vagyok, csak furcsállom. :)

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.11. 23:06:30

@venator: De ez nem olyan magyarosch? Valaki belefeccöli az idejét valamibe ebből profitál, de a másiknak ez a furcsa.

venator 2012.10.11. 23:10:58

@flash.gordon: Én nem így látom. A munka érdemi részét mások végzik. Ha a "tipikus magyaros" irányba vinnéd el, nem én vagyok az embered....

2012.10.11. 23:19:49

@venator: Te nem irigy vagy, hanem rosszindulatú. Idézek, ha már a fáradságot se veszed ahhoz, hogy visszakeresd a legelső, még másik oldalon jelen levő bejegyzést. De azért feltétlen mondd meg a frankót, mint eddig mindig.

"Nekik, nekünk kíván szólni ez a blog, furcsa keverékeként a személyesnek és a közösséginek. Személyes azért lesz, mert végig szeretném követni az utat, ahogyan elmegyek innen – sikerekkel, kudarcokkal, megpályázott (és visszautasított) álláshirdetésekkel, és ha minden jól megy, akkor a költözködés minden örömteli nyűgével.

Mindemellett várom a történeteket azoktól, akik most mennének és azoktól is, akik már kint vannak. Sokan vagytok, és minden történet hordoz tanulságokat, minden történet segít. Szeretném, ha minél többen megírnátok a saját történeteteket, hogy miért mentetek el (vagy miért jöttetek vissza), milyen sikerek, kudarcok értek titeket új életetekben, és azt is, ami hiányzik Magyarországból. (Írni kommentben is lehet, de aki úgy érzi, története megér egy önálló posztot, az írjon a hataratkeloKUKAChotmail.com címre és kiposztolom.)

Ha mindemellett (akár egészen praktikus) tanácsokat is tudunk adni egymásnak, az külön öröm."

venator 2012.10.11. 23:24:42

@Philosoraptor: Engem nem zavar ha radikálisan fogalmazol és nem frankót mondom, hanem a véleményemet. Gyűjts még pár kommentet a 27 mellé, aztán gyere vissza és taníts még mester. Köszönöm!

Sanyi9 2012.10.12. 00:39:34

@venator: szerintem viszont az egesz munkat o vegzi. Kitalalta ezeket a szemelyeket (konzekvensen nem keverheti ossze oket, peldaul petya nem lehet ma Magyarorszagon, holnap Kinaban, vagy Lobelt Ledford forditva, ilyesmi), az osszes cikket o irta es a hozzaszolasokat is o irja. Csak te meg en vagyunk valos szemelyek. Ezentul ahanyszor kinyitod a blogot, gondolj ra, hogy ez a harmunk szemelyes ugye es a penzenek a fele a te klikkjeidbol szarmazik. Az en nevemet nem hasznalhatja, de akarmivel probalna meggyozni mas usernevvel, ne hidd el! Jo ejszakat!

2012.10.12. 02:13:02

Jó a sztori, de az is ugyanolyan hülyeség, hogy egyetemi közegből állapítsa meg az ember, mennyire okos, hülye, nyílt stb. az átlag amerikai. Ez egy elég szűk szelete a népességnek ott is, mint mindenhol...

Lobelt Ledfold Reloaded 2012.10.12. 03:44:22

@bpetya75: Értem igen. Hét amennyiben az állami szféra “arcáról”, azaza az ügyintáző illetve ügyfélszolgálatos személyzetről van szó akkor valóban hagy némi kívánnivalót maga után a rendszer hatékonysága és ügyfélbarátisága :-) Viszont faramuci módon én itt azt vélelmezem, hogy sok esetben (nem mindig, sokszor valóban az általad emlegetett alkalmatlan vezetők miatt) ezen elemek azért ülnek ott, mert szociális érzékenység is van. Egy 40-50 év közötti szikkadt vénkisasszony (jó, lehet neki gyereke meg családja, de attól még sztereotípia szerint viselkedik és az iménti megfogalmazás vulgárisabb verziójával szokták őket illteni) valszeg nem azért ül az ablak másik oldalán, mert magas helyen vannak ismerősei. Azért, mert önmagát leszámítva nagyjából mindenki sejti, hogy ha kirúgják, akkor neki vége, 20-30 év “közszolgálat” után abban a korban nem fog munkát kapni a versenyszférában, és ha kapna sem élné túl az második hónapot. Ez elég durva meg sommás vélemény, pedig éppen arra akarok utalni, hogy szerintem nem veszett még ki minden szociális érzékenység…

hothead 2012.10.12. 06:03:55

@Lobelt Ledfold Reloaded: "önmagát leszámítva nagyjából mindenki sejti, hogy ha kirúgják, akkor neki vége, 20-30 év “közszolgálat” után abban a korban nem fog munkát kapni a versenyszférában," ez mondjuk szep dolog, de meg szebb lenne, ha a fent vazolt tipus naprakesz informaciokkal rendelkezne, legalabb a munkakoret illetoen.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2012.10.12. 06:23:46

Remek poszt, gratulálok, és sok sikert kivánok nektek Németországban. Milyen élmény lett volna a NASA-nál tanulni-dolgozni :) Az USA-beli tapasztalataitokat csak megerősiteni tudom, a nyugati part a maga természeti csodáival valóban gyönyörű. Aki nem feltétlenül a nagyvárosok kozmopolita forgatagát keresi, itt megtalál mindent a sivatagtól a hófödte hegyeken át az óceánig. Egy élet nem elég rá, hogy mindent felfedezzen az ember.

bpetya75 2012.10.12. 08:23:38

@Lobelt Ledfold Reloaded:

Ebben van igazságod. Persze itt is sok múlik a főnök jóindulatán. Szerencsére nálunk meg van ez a fajta szociális érzékenység.

A minap el is gondolkodtam, hogy hogy is mehet ez az USA-ban. NCIS-t néztem (a háromból az egyik sorozat, amit nagyjából követek), ahol az hangzott el, hogy a 18 éves kora óta a cégnél dolgozó jóembert két héttel(!?) a nyugdíjazása előtt ki "kellett" rúgni. Mi van? Ez tényleg így megy? Mert ha igen, az naggyon durva. Szerintem.

Hozzáteszem, hogy @hothead:-nek is igaza van abban, hogy a megfelelő felkészültség alap kéne legyen. Persze ilyen jogszabályfosási gyakorlat mellett, amit ezek itthon meghonosítottak, nehéz naprakésznek lenni, de sokan meg sem próbálják. Az meg azért elég zavaró tud lenni, ha nekem kell magyarázni a jogszabályt annak, akinek alkalmaznia kéne.

2012.10.12. 09:20:08

@venator: Talán nem rohadok egész nap a gép előtt, és nem lesem, hogy mihez tudok hozzászólni. (?) Amúgy elolvastam eddig az összes írást a hozzászólásokkal együtt, még a régi oldaltól indulva. Nekem fel sem tűnt a reklám helye eddig, de ha zavar, létezik ad-block kiegészítő és az tiltja az összes reklámot. Azt nem értem még mindig, hogy neked ez miért fáj, de majd megmondod a véleményedet, én meg elkezdem gyűjteni a hozzászólásokat, hogy egyenrangúak legyünk. ;)

padlas 2012.10.12. 10:15:09

@Philosoraptor: nekem ez ilyen "dögöljön meg a szomszéd tehene" mentalitásnak tűnik. Ha ő nem keres vele, milyen alapon keres vele más? Há' nehogymá'! Vannak ilyen emberek, jobban érzik magukat ha a másiknak kevesebb van, függetlenül attól hogy az ő jövedelmüket ez nem befolyásolja.

2012.10.12. 11:19:09

@padlas: Nem tudom mi a célja vele, de amit eddig írt, elég megkeseredett embernek tűnik. A dánokat csak ekézte eddig, én pozitív hozzáállású és/vagy konstruktív hozzászólást tőle még nem olvastam. Ez mindent elmond. :)

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 12:43:26

@padlas: Nemhogy vannak ilyen emberek, hanem a magyarok 80%-a ilyen. Ha ő nem keres akkor addig nyüzsög, amíg a másik pénze is annyi lesz mint az övé némi lekerekítés után.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 12:47:17

@venator: Rendben a munka érdemi része valóban azé a kb. 200 emberé, akinek az írása itt megjelent. De mégis mi a megoldás szerinted?

a) Csak és kizárólag ingyen és bérmentve csinálja, mind a posztok lektorálását, a publikálást, és persze a kommentek moderálását is.

b) A bejövő összeget el kell osztani közte és a poszt írók között így mindenki kap 1225 forintot és két krajcárt.

Szóval melyik legyen?

2012.10.12. 12:54:02

@flash.gordon: HÁ ebből lett milliomos? Akkor én is nekikezdek egy ilyen blognak! :D

bpetya75 2012.10.12. 12:54:40

@flash.gordon:

Jááááájjjjj!!! 80%? Mi öten vagyunk a családban, akkor max egyikünk lehet nem ilyen. De vajon ki?

A faluban sem lehet ezek szerint több nóóórmánis ember cirka 250-nél. Ezek szerint majd a felét ismerem. A maradék 1000-ből meg alig 15-20-at. Ezt a mákot!

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 13:03:23

@Philosoraptor: Feltétlenül. A neten még van elég hely. De pénzt eszedbe ne jusson érte kérni kis anyagias ;)

Norv 2012.10.12. 13:09:13

Gratula a cikkírónak - de ezt már jó sokan írták :)

Én is tanultam egy fél évet egy amerikai egyetemen (meg dolgoztam is jó pár hónapot), és egyet tudok érteni a megállapításaid nagy részével. Egészségügyi rendszerük után visszasírtam a magyar kórházakat (pedig korrekt cégnél dolgoztam, jó biztosítással!), a BKV pedig isteni! Lehet szidni hogy koszos büdös drága, de gyors, mindenhova elvisz, éjjel is, gyakran jár. Amit korábbi kommenterek is elmondtak arról hogy buták vagy nem az amerikaiak: természetesen nem lehet egy ekkora országra általánosítani, nekem volt pozitív tapasztalatom is (főleg az egyetemen persze) meg negatív is (nagyon olcsó helyen béreltem szállást mikor dolgoztam, feketén dolgozgató amerikai fiatalokkal laktam együtt akiknek nem tellett továbbtanulásra). Az előző helyen ismerték Magyarországot (sőt volt aki megkérdezte melyik városból jöttem, kérdeztem mit ismer, sorolt vagy 15 várost pedig sosem járt itt, egészen érthetően mondta még Győrt is; a nicaraguai munkatársam kedvenc könyve Passuthtól az Esőisten siratja Mexikót volt), a másik közösségben inkább az volt a téma hogy a 18 éves terhes lány szerint ha füvezik okosabb lesz a gyereke...

Sokat gondolkodtam a kinti félév után, hogy melyik jobb: a magyar egyetemi rendszer vagy az amerikai. Az eredmény: mindkettőnek vitathatatlan előnyei vannak, ki kéne dolgozni egy tökéleteset!

A BME-nek rengeteget köszönhetek, bizonyos tekintetben kimagasló az oktatás. Az amerikai állásomat is annak köszönhettem, hogy sokkal többet tudtam mint az amerikai diákok - de azt is el kell mondanom hogy elég speciális ismereteket követelt meg a cég, a szakmában a cégek nagy részét valóban nem érdekelték azok az ismeretek amire a BME-n olyan nagy hangsúlyt fektettek (lefordítom: építész karon itthon nagyon fontos a szabadkézi rajz. Amerikában alig talált olyan építészt a cég aki még jól tud kézzel rajzolni, mert náluk ez volt a választott stílus. Azonban a cégek nagy része -kb. 90%-a- egyáltalán nem igényli).

Amiben nagyon elmaradottnak érzem az itthoni egyetemi oktatást (ne általánosítsunk, a BME Építészkart) az a mai technológiákkal, trendekkel lépés tartása. A cikkel teljesen egyetértek abban, hogy a fizetős egyetemen mindenki tanulni AKAR, nem blicceli el a melót mint itthon, emiatt az oktatás is sokkal jobban épít a diák akaratára, nem figyeli szigorúan minden lépését.

Az egyetemi félév után nagyon jól fizető munkahelyen, szakmámban dolgoztam két nyáron át, most mégis itthon vagyok és nem is mennék vissza Amerikába. Imádtam ott lenni, hiányoznak azok akiket ott hagytam, tervezek kimenni külföldre de oda semmiképpen. Nehéz megfogalmazni, de a mentalitásuk egyszerűen nem nekem való.

2012.10.12. 13:18:25

@flash.gordon: Úgy gondoltam, hogy pénzt fogok kérni a hozzászólásokért. :D

Csak arra próbáltam reflektálni, hogy erősen túlzás ez a reklám majré.

venator 2012.10.12. 13:25:41

@Philosoraptor:
Nos, én sem rohadok egész nap a gép előtt. Összefoglalom neked a tegnapi diskurzust, hátha segít. Illúzióim ugyan nincsenek a szövegértésed tekintetében, de jó fej vagyok. ;)

Tegnap egy olvtárs megjegyezte, hogy a 400+ komment java része szemét. Erre én - és mások is - azt mondtuk, hogy minden komment kell, ugyanis egy blog népszerűségét és olvasottságát a kattintásszám adja, ami természetesen fontos szempont a hirdetőknek, akik ugye egységnyi pénzért minél több embert akarnak elérni. Eddig tiszta? Menjünk tovább....

Ezután én megjegyeztem, hogy furcsának találom, hogy van reklám egy olyan blogon ami mások ti. egy nagyobb közösség ír. (Ezt tegnap te is megerősítetted, amikor HÁ közösségként hivatkozott a blogra.)

A hangsúly a furcsán van, példának okáért a zsiráfot is furcsának tartom, mert abnormálisan hosszú a nyaka és olyan kis mókás puklik vannak a fején.
Te azt mondtad, hogy rosszindulatú vagyok. Szerintem ennek alapján kizárólag egy - a te megértési képességeiddel rendelkező - zsiráf tartana rosszindulatúnak.
A furcsa nem szinonimája az irigynek, a rosszindulatúnak és így tovább.

Nagyjából ennyi, ha van még kérdésed, boldogan válaszolok. Amúgy mázlid van, mert a fiam 2 és fél éves és mostanában van nála a dackorszak, így van türelmem. ;)

venator 2012.10.12. 13:28:22

@padlas: Már magát a kérdést sem érted, de a válaszokat fogalmazod. Aranyos....

Amúgy: "több nap, mint kolbász", "aki kicsit nem becsüli."

venator 2012.10.12. 13:33:14

@Philosoraptor: Ez így ebben a formában nettó baromság.

A te hozzászólásaidban gyakran szerepel Magyarország és a magyar társadalom kapcsán a "mocsár" és a "posvány" kifejezés.

Ehhez képest én vagyok a megkeseredett. Vicces kis hüllő vagy te hallod! :)

venator 2012.10.12. 13:38:38

@flash.gordon:

"Rendben a munka érdemi része valóban azé a kb. 200 emberé, akinek az írása itt megjelent. De mégis mi a megoldás szerinted?"

Köszönöm! Én is így látom. (Akartam válaszolni a kérdésedre.)

"Nemhogy vannak ilyen emberek, hanem a magyarok 80%-a ilyen. Ha ő nem keres akkor addig nyüzsög, amíg a másik pénze is annyi lesz mint az övé némi lekerekítés után. "

De emiatt nem fogok, ne haragudj. De ezzel együtt gratulálok, hogy a szerencsés húsz százalékhoz tartozol.

venator 2012.10.12. 13:44:26

@Sanyi9: Számomra kissé túl radikális a véleményed, de természetesen tiszteletben tartom ha így látod.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 13:45:59

@venator: A gratulációt köszönöm. De a kérdésemre sajnos érdemi választ nem adtál így nem tudom mi a helyes megoldás a te szemedben.

Sanyi9 2012.10.12. 13:50:16

@venator: Ja, mondjuk lehet, hogy vicceltem... :D

venator 2012.10.12. 13:57:27

@Sanyi9: Értettem ám, csak a vicc örvén megpróbáltál szatirikusan élcelődni rajtam, erre nem voltam vevő. :)

@flash.gordon: Mint fent írtam, azért nem válaszolok: 1, "mert a magyarok 80%-a" általánosítással éltél, ami szerintem nem állja meg a helyét. 2, többször is gúnyolódtál a rovásomra, ami nálam kizárja a további diskurzust.

padlas 2012.10.12. 13:58:19

@venator: valoban nem ertem a kerdest, nem is tudom tulajdonkeppen, hogy volt-e kerdes. Szerintem az tortent, hogy te az altalad megszokott modon kifejezted nemtetszesed valamivel szemben (homalyos utalasokat teszel arra, hogy valami nem oke, de nem ervelsz igazan, igy leginkabb csak a rosszindulat jon at), a te viselkedeseddel kapcsolatban meg en fejeztem ki nemtetszesemet.

Tobbszor kifejtetted egyebkent, hogy szerinted ez a blog gaz, a motto gaz, akik ide irnak gazok. Majd homalyos utalasokat teszel arra, hogy valami nem stimmel azzal, hogy a bloggazda penzt kap a hirdetesekbol. Szerintem mindezek utan nem kene csodalkoznod, ha valaki rosszindulatunak tart.

venator 2012.10.12. 14:02:06

@padlas: Kicsit feljebb már kifejtettem, talán olvasd el. Hm?

"Tobbszor kifejtetted egyebkent, hogy szerinted ez a blog gaz, a motto gaz, akik ide irnak gazok."

Azért ez barokkos túlzás, gondolom érzed?!

padlas 2012.10.12. 14:02:42

@flash.gordon: ja, hat ez nagyon sok online platformmal igy van, a Craigslistre is masok teszik fel a tartalmat, a Facebook-ra sem a Zuckerberg profilja miatt megyek fel, stb. Na es akkor mi van, most osszuk szet a Facebook nyereseget a felhasznalok kozott? Ne viccelodjunk mar...
Egy jo otlet penzt er, ez annyira trivialis, hogy nem is ertem mit kell ezen magyarazni.

Sanyi9 2012.10.12. 14:02:57

@venator: Nem, nem probaltam meg egyaltalan szatirikusan rajtad viccelodni. De minden esetre elnezest kerek! :D

padlas 2012.10.12. 14:03:55

@venator: igen, most lattam, azota tenyleg kifejtetted jobban.

venator 2012.10.12. 14:04:12

@Sanyi9: Ó dehogynem. Fátylat rá. :D

bpetya75 2012.10.12. 14:07:20

@Sanyi9:

Szerintem jó poén volt, de ugye nem rajtam viccelődtél. Egyébként ha nem szatírikusan, akkor hogyan? Irónikusan? ;-)

@venator:

Látom jól megy a szájkarate :-D

venator 2012.10.12. 14:10:36

@bpetya75: "Panem et circenses" ;))

bpetya75 2012.10.12. 14:12:04

@padlas:

Szerintem azért nagyobb bűnt nem követett el a kolléga, mint hogy kicsit sarkosan adott hangot a kritikai észrevételeinek. A mottót valóban ekézte (többekkel egyetértésben), meg HÁ-t és a blogot is kritizálta, de az egészet messze nem "gáz"-olta le. Nem lenne itt, ha úgy gondolná, hogy gáz az egész.

bpetya75 2012.10.12. 14:13:55

@venator:

Latin szállóigékkel fárasztasz? Nemár!! :-D

2012.10.12. 14:14:07

@venator: Inkább rád hagyom, szájkaratéban jobb vagy nálam, ez már fentebb is kiderült. :)

venator 2012.10.12. 14:14:46

@bpetya75: Köszönöm, de erre igazán semmi szükség. :))

bpetya75 2012.10.12. 14:16:55

@venator:

Jóvanna! Akkor Hajrá Fradi! :-D

venator 2012.10.12. 14:20:49

@bpetya75: Én kérek elnézést. Van olyan jó, mint a "szomszéd tehene", nem? :)

@Philosoraptor: Szó sincs róla, helytálltál derekasan. :)

Amúgy én inkább elvekről beszéltem, nem a pénzről. Én öt éve írom a saját blogomat és volt egy olyan év, amikor futott google hirdetés rajta.
Összesen valami nyolcszáz koronát kerestem vele, tehát egyáltalán nem komoly összeg. Le is vettem a hirdetéseket, sőt le is zártam a blogot.

Ezért nem is tudom értelmezni az irigységről szóló vádakat.

venator 2012.10.12. 14:21:49

@bpetya75: Utálom a focit, de ne gyűlölj kérlek. :)

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 14:32:21

@venator: Hát sajnos nekem viszont ez a tapasztalatom, hogy a magyarok 80%-a bizony ilyen így nem tudok mást írni.

A válasz nem adási szándékot tudomásul vettem, így ennek hiányában továbbra sem látok más utat; mint, hogy valaki dolgozik valamivel és ebből uram bocsá' profitál.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 14:33:03

@padlas: És engem kell erről meggyőzni szerinted? :)

venator 2012.10.12. 14:42:29

@flash.gordon: Kár, hogy ilyen rosszak a tapasztalataid. Ahhoz képest, hogy én vagyok "megkeseredett" ember, nekem sokkal jobbak.

Még itt a blogon is volt olyan olvtárs, aki önzetlenül és ismeretlenül segített nekem egy ügyben. De például nemrég bíztam meg egy munkával otthon valakit, gyakorlatilag ismeretlenül és kiváló munkát végzett.

2012.10.12. 14:44:52

@venator: Akkor itt többen is félreértettük azt, amit te olyan finoman sugalltál. Márpedig, hogy HÁ micsoda egy mocsok, hogy reklám (!) van a blogján. Nem hiszem, hogy ebből él, vagy esetleg a bevételből vásárolna magának villát budán. De ha esetleg így is lenne, engem ez sem zavarna. Az origo "a pofámba ugrik minden olvasott cikk előtt" reklámok sokkal idegesítőbbek szvsz. Vagyis voltak. Hehe.

flash.gordon · http://kulhonban.blogspot.co.at 2012.10.12. 14:50:59

@venator: Hát a "megkeseredett" jelzőt nem én írtam de ettől függetlenül örülök, hogy neked viszont jók a tapasztalataid és így az enyémet (szerencsére) nem tudod megerősíteni.

venator 2012.10.12. 15:01:12

@Philosoraptor:

Mocsokról azért nincsen szó, de például ha az én blogom lenne ilyen khm! közösségi, akkor elgondolkodnék, hogy ezt a fajta népszerűséget úgy használjam, hogy az a közösség javát szolgálja. Non-profit szervezetek, alapítványok reklámja például.

Ráadásul nincs szó komoly összegről, tehát annál inkább beleférne.

padlas 2012.10.12. 15:03:56

@bpetya75: persze, ezzel egyetertek, nyilvan en sem gondolom hogy hude nagy bunt kovetett el, csak neha nem tetszik a hozzaallasa. Gondolom mar feltunt, az ilyesmit neha szova teszem, egyebkent is szeretek vitazni, nem vagyok egy konfliktuskerulo ember :)
De ettol meg nem gondolom, hogy a masik kritikan aluli lenne - epp ellenkezoleg, ha azt gondolnam, hogy kritikan aluli, akkor nem kritizalnam, hanem szurnem (sulyosabb esetben elotte meg jelentenem is, volt mar erre is pelda).

venator 2012.10.12. 16:29:13

@padlas: "csak neha nem tetszik a hozzaallasa"

Ez például szerintem rém udvariatlan, mármint úgy beszélni valakiről, mintha ott sem lenne.

Amúgy erre a "nem tetszik", dologra azt mondta egy régi tévés tanárom, hogy "nem szerethet mindenki egyformán". ;)

bpetya75 2012.10.12. 16:43:19

@venator:

Nem vagyok egy gyűlölködő típus. Életem eddigi 37 éve alatt 1 embert gyűlöltem, de már az is elmúlt. Most már inkább hálás vagyok neki. A gonoszsága kellett ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket.

bpetya75 2012.10.12. 16:50:07

Gyerekek! Mi van itten?! Csak nem kitört a világbéke??? :-D

Mi lesz itt, ha még Raptor és venator kollégák is békét kötnek? ;-)

bpetya75 2012.10.12. 16:58:28

@venator:

Értettem ám. Csak gyorsan kihasználtam az alkalmat, hogy fényezzem magam, mint a megbocsátás példaképe ;-)

venator 2012.10.12. 17:06:45

@bpetya75: Ne csináld ezt, itt nem divat a szövegértés, már így is valami rohadéknak vagyok elkönyvelve. :D

2012.10.12. 18:44:12

@venator: Én kicsit félreismertelek, elnézésedet kérem.

venator 2012.10.12. 19:23:48

@Philosoraptor: Azért az még nem biztos, de köszi.

karburator (törölt) 2012.10.12. 19:47:41

Gratulálok a posztolónak, ez már teljesítmény! Megérdemelted!

hetkracht 2012.10.14. 00:27:42

Nagyon jó poszt, infógazdag írás. Néhány megjegyzést fűznék hozzá. MO-n orvosbiológiai területen röhejesek a PhD fokozat megszerzésének követelményei. Jó intézetben, jó témával és tudatos munkával az emberek jelentős része viszont világszinten is versenyképes PhD-t, cikkeket tud írni, amikkel a követelményeket többszörösen teljesítik. Jó cikkekkel, PhD-val könnyű külföldön elhelyezkedni, tapasztalatom szerint egyébként könnyebb USA-ban jó helyre bekerülni, mint Európában. USA-ban dolgoztam 5 évet (San Francisco, Boston), Kanadában dolgoztam 2 évet (Montreal), úgy, hogy válogattam a jobbnál jobb lehetőségek közül. Családi okokból akartunk visszatérni Európába, és nagyon nehéz volt állást találni, sokkal kevesebb a lehetőség. Svédországban vagyunk egy éve. Itt tervezünk maradni.

kék madár 2012.10.14. 05:09:27

en egy kevesbe hizelgo oldalrol tudnek hozzaszolni, es biztos igazsagtalanul altalanositok... en 15 ev alatt kulfoldon nem talalkoztam csak zsugori PhD hallgatoval. Biztos valami veletlen. De ahany sorre en meghivtam oket es amennyire ok engem, meg mindig recseg a bar a nullaval valo osztastol. Valoszinuleg egy sikeresseg egyik feltetele, hogy a masik penzet koltsuk ne a magunket.

Frau Holle 2012.10.14. 08:38:59

@hetkracht: "MO-n orvosbiológiai területen röhejesek a PhD fokozat megszerzésének követelményei."

Jajjj... Ott pont nem.

2012.10.17. 20:54:18

Köszönöm ezt a jól összeszedett írást! Különösen tetszett, hogy kicsit próbáltál az amerikaiakról alkotott sztereotípiák között rendet tenni. Nem mindenhol "buták", csak lehet, hogy az ember nem a megfelelő államban és/vagy városban van...
Sok sikert Németországban!

Tblog 2013.02.18. 08:55:25

"Fontos még egy dolgot leszögezni: az USA-t reflexszerűen szidalmazók nagy része roppant helytelenül azonosítja az amerikai állampolgárt a vezetés világhatalmi lépéseivel és agresszív külpolitikájával, mely olyan mértékben értelmetlen, mintha azt feltételeznénk, hogy minden magyar ember azonos Orbán Viktorral vagy Gyurcsány Ferenccel."

Ez nagy igazság. Ez engem is idegesít, mikor elmondják hogy Amerika ilyen, meg az amerikaiak olyanok, meg vérszomjasak, meg háborúpártiak. Nem mindenki, sokszor pedig pont ellenkezőleg, de mindig az van amit a politikusok akarnak, nem tartanak róla népszavazást, hogy melyik országot támadják meg, vagy abbahagyjanak-e egy háborút.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása