TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért! Történetedet továbbra is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre várom!

„Tizenöt éves voltam, amikor középiskolát kellett választanom. Mivel imádom a veteránautókat, mindig vonzott az autószerelés, de a helyi iskolában meglehetősen durva volt a helyzet. Semmiképpen sem szerettem volna odajárni, így fogcsikorgatva beiratkoztam szakácstanoncnak.

Fél év se kellett, hogy rájöjjek: ez rossz lépés volt. A tanulók java elég rosszindulatú volt, sokat piszkáltak a kinézetem miatt. Ekkor jött az Angliában sofőrként dolgozó édesapám a hírrel, miszerint az ottani iskolában van hely az autószerelő kurzuson, nagyon szívesen várnak egy ismerkedő interjúra.

Úgy gondoltuk, nem fog menni

Próba szerencse alapon kirepültem, egy háromórás interjú keretében letesztelték angol és matematika tudásomat. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy 9 évig tanultam angolt általános és középiskolában, de csak ekkor jöttem rá, hogy a beszéd és értés szempontjából mennyire hasznavehetetlen az ott szerzett tudás.

A tanár, akivel az elbeszélgetés zajlott, elmagyarázta nekünk, hogy az írásommal és a matematika-szintemmel semmi probléma, viszont komoly kétségei vannak afelől, hogy megérteném-e az órákon a tanárt és a többi diákot.

Úgy gondoltuk, itt a vége, ez nem fog menni, mikor a tanár elém tett egy papírt, ami az ESOL (English for Speakers of Other Languages – Angol Idegennyelvűeknek) oktatásról adott információt. Így kerültem be az ESOL-osztályba 16 évesen. Hozzáteszem, 16-19 év között az oktatás ingyenes volt, egy noteszon és egy tollon kívül mindent az iskola adott.

A tanárok nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, ugyanígy a többi külföldi tanuló. Hála tanáraim segítségének, az év végén az osztály legmagasabb elérhető szintjével (Level 2) vizsgáztam matematikából és angolból. Az angol tanárom a mai napig tartja velem a kapcsolatot, minden hónapban megkérdezi, milyen változás van,

Ezen a ponton hozzátenném, akkoriban létezett az EMA nevű program 16-19 év közötti tanulóknak, melynek keretén belül, ha minden órán részt vettél és jó volt a magaviseleted, heti 30 fontot utaltak a bankszámládra. Ez a program sajnos megszűnt, de van helyette másik, ám mivel koromnál fogva nem vagyok rá jogosult, ezért nem érdeklődtem részletesebben utána.

Vadászat egy gyakornoki állás után

Az első év végén bejelentkeztem újra az autószerelő-kurzusra, az elbeszélgetésen ugyanazzal a tanárral ültem szemben, akivel egy évvel korábban. Most mosolyogva gratulált a teljesítményemhez, és a frissen szerzett helyhez. Mivel nagyon sok időt töltöttem más angol tanulókkal, az angolom hatalmasat javult, így két év után a tanárok megmondták, nekem gyakornoki állás kell.

Sajnos a recesszió miatt ez nagyon nehéznek bizonyult, úgy tűnt, sehol sem találok helyet. Ekkor már az iskolai pénznek köszönhetően megengedhettem magamnak a jogosítvány megszerzését (angolul vizsgáztam, tolmács segítsége nélkül), majd amikor a papír megvolt, szülői segítséggel autót is sikerült venni.

Az autónak egyébként sokat köszönhetek, hiszen a szerviz, ahová tanácsokért jártam, felvett gyakorlatra az iskola mellett. Az iskolában második év végén kellett közölnöm a tanárokkal, mi lesz: folytatom az elméleti oktatást, vagy áttérek a többet adó gyakornoki útra.

Egy szerencsés pillanat

Ekkor mosolygott rám a szerencse: a műhelyben, ahol kisegítettem a szabadidőmben, az egyik szerelő felmondott, a főnök úr pedig, látva igyekezetemet, felajánlotta a gyakornoki állást. Heti 80 fontot kapok 30 óra munkáért cserébe, plusz minden szerszámhoz ingyen jutok hozzá, ha szerelnem kell valami az autómon, a főnök úr pedig mindig boldogan segít nekem.

Ha hetente egy hétre kell bejárnom iskolába, ahol elméleti oktatás folyik. Sajnos, mivel elmúltam 19 éves, ezért fizetnem kell a kurzusért, 300 fontot két évre. Végre azt csinálom, ami szeretek. Szüleimmel élek, így nem olyan rossz kint lenni, mintha egyedül lennék.

Kedvesek és segítőkészek

Az angol korombeliekről pár szó: sokan mondják, hogy nagyon buták az angol gyerekek, erre csak azt tudom mondani, olyan hely nincs, ahol nincsenek buta emberek. Még a butább fiatalok is mindig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velem, soha egy rossz szó nem ért még a kinézetem vagy a hovatartozásom miatt.

Mióta kiköltöztünk, többször is jártam otthon, mindig elszomorít, mennyi a küszködő ember. A barátaim mind reménytelen helyzetben vannak, azt mondják, nehéz munkát találni ezekben az időkben.

Mindent összevetve, nem bántam meg, hogy kijöttem, nagyon sok új barátot szereztem és semmiben sem szenvedek hiányt. Négy év ittlét után a sok angollal töltött időnek köszönhetően az angolom a gőnököm véleménye szerint elég közel van az anyanyelvi szinthez. Húsz éves vagyok, és nem érzem úgy, hogy vissza szeretnék menni Magyarországra tartósan ott élni."