„Az első bejelentkezésemkor szerettem volna már kész tények elé állítani eme sorok olvasóit. Erre körülbelül a múlt hét végéig kellett várnom, amikor is munkát kaptam egy közeli étteremben.

Azt, hogy ezt elérjem, előbb kellett egy bejelentett lakcím, osztrák telefonszám, saját laptop, bécsi térkép, és egy magyar helyesírás ellenőrzővel ellátott program, amivel a jelen sorokat kijavítom. Lakásra majd egy hétig kellett vadászni.

(Ez persze az otthoni körülmények között nem tűnik olyan nehéznek, de itt csonka nyelvtudással, letárgyalni a lakhatás meg a kaució feltételeit nem volt egyszerű. Szerencse a sógorom és persze a nővérem segítségemre volt mindenben.)

Harmadrészt furcsán jött volna ki számomra, ha nagy búcsúparti után, mondjuk egy hónap múlva vissza kell térnem sikertelenül.

A nyelvről pár gondolat

Amikor tanultam a nyelvet és vizsgáztam belőle (pont akkor volt, amikor a kórusba jöttem) mindig azt hallgattam a német tanáromtól, hogy a Hochdeutsch az, amit mindenki beszél, mert az a legszebb. Na, ez az a tézis, ami látványosan megdőlt itt kint.

Itt ugyanis olyan, mintha mindenki egyszerre motyogna és hadarna valamilyen dialektusban. Nem is beszélve arról, hogy ha az ember kollégái pakisztániak, indiaiak, koszovóiak, ill. filippínók, végképp elfelejtheti azt, hogy szép német beszédet hall.

Gondoltam, az első időkben leakasztok magamnak egy-két állandó beszélgető partnert. Így felkerestem Jehova Tanúit meg mormonokat is. Mindkét esetben felemás sikerrel jártam: a Jehovások rendkívül segítőkészek voltak és felajánlottak magyar testvéreket, hogy megtérítsenek. A mormonoknál viszont Amerikából, illetve. Ausztráliából idejött misszionáriusok vannak, akiknél ótvarúbbul már csak a kínaiak beszélnek németül.

Nekem az a tapasztalatom, hogy ha az ember már többet tud az általános szófordulatoknál, de kevesebbet, hogy egy normál témában kifejezze magát, akkor áll egy nagyon nagy lépcső előtt a nyelvtanulásban.

Kutyák és gyerekek

Bécs egy abszolút jól élhető város. Rengeteg zöld felülettel parkkal, játszótérrel. Az itteni ellenzék például úgy talált támadási felületet a jelenlegi városvezetésen, hogy szóvá tette, hogy a kutyáknak 900 ezer m2 kutyafuttató míg a gyermekeknek csak 800 ezer m2 játszótér jut. Igaz, hogy darabszámot tekintve játszótér jóval több van, de ez egy másik történet.

A közlekedés jó, 5 metróvonallal bárhová el lehet jutni és a gyorsvasút pedig a metró végállomásokat köti össze. Tervben van a hatodik metró vonal építése és a kettes metró meghosszabbítása is. Persze ezenkívül rengeteg villamos és busz vonal is rendelkezésre áll, de például trolibusz nincsen.

A metrón mindig lehet találni ingyenes újságokat ezek több célt szolgálnak: egyrészt felszínes híreikkel és az ehhez használható egyszerű szókészlettel folyamatosan le tudják kötni a nyelvtanulókat. (Itt jöttem rá mennyire irigylem az egyik kórustársamat, akinél mindig színvonalas német újságokat láttam.)

Másrészt aktív város propaganda is megtalálható bennük. (Pl. Günther a gázművekből, akinek köszönhetjük a gőzölgő fazekat és a meleg lakást. Folyamatos reklámja van a tömegközlekedésnek, a fitnesszelésnek, és a biomozgalomnak..Ez utóbbit visszavetette a gyilkos uborkáról szóló hírek. Amióta kipattant az ügy még a Pick szalámin is rajta van a matrica: „aus Österreich")

Ezenkívül persze még sok érdekes hír tartja izgalomban az osztrák közvéleményt. Pl. az itteni magyarokat rendszeresen megmosolyogtató „Paraszt keresi a feleségét" című osztrák jelleggel ellátott reality egykori főszereplője megölte feleségét, majd öngyilkos lett. (Nem mintha reklámozni szeretném, csak mondom, hogy ilyen típusú műsor már Magyarországon is van, remélhetőleg nem lesz ilyen tragikus a végkifejlet - Határátkelő)

Vagy a fagyiárus, aki lelőtte, feldarabolta és bebetonozta fagyizójának pincéjében férjét és szeretőjét. Úgy látszik, nem mindenki tolerálja ha elfelejtik a névnapját.

Ugyanabból mást

A nővérem is itt él, egy lakótömbben, melynek érdekessége, hogy ugyanazzal a házgyári technológiával készült a nyolcvanas évek elején, amiről én azt hittem, hogy csak a vasfüggöny túlsó felén jellemző. Érdekes, hogy ugyanabból a technológiából mit hoztak itt ki. Van emeleti terasz, mosókonyha és 80, ill. 110 m2-es lakások, aminek a kifűtése távfűtéssel 50€/hó úgy, hogy a folyosón is meleg van.

Általánosságban nem tudom megerősíteni azokat a híreket, ami több műsorban is megy otthon az olcsó Ausztriáról. A kaja és főleg a napi élelmiszer drágább, mint otthon. Igaz itt is kaphatóak a saját márkás termékek, de a minőségnek itt is ára van. Tehát egy vacsorára el lehet költeni 1, de 12 eurót is.

Hát most egy szuszra (ill. egy hónap alatt) ennyit tudtam elmondani. Amint van egy újabb élményadag jelentkezem.

PS1: Lángos csak ehetetlen kapható. Cipőtalpnak vagy szöget beverni jó, de másra nem.

PS2: A cigarettacsikkekkel körbeszórt kuka és a szétköpködött szotyihéj nem hungarikumok. Itt is megtalálható, csak hamarabb összeszedik."