Határátkelő

Meglehetősen intim, érzékeny téma a mai, talán ezért is esik kevesebb szó róla, pedig társat találni külföldön semmivel sem könnyebb (sőt…), mint Magyarországon. A tapasztalatok persze nagyon személyfüggők, így Margit írása (előző posztját itt találjátok) is inkább amolyan vitaindító.

Ebbe a bizonyos pizzériába Ütvefúró segítségével látogatunk el, aki, mint egy korábbi posztjából (amit itt pótolhat az, aki végzetes könnyelműséggel kihagyta) kiderül, másod- (vagy sokad)állásban dolgozik ott. Most öt hónap elteltével vesszük fel a történet fonalát.

A mai poszt címe lehetne akár az is, hogy housekeeping felsőfokon, és kiderül belőle, milyen hatalmas különbség lehet egy nagyüzemi, hatalmas nagyvárosi hotel és egy kisebb, családi szálloda között. A szerző ebben az esetben is Ütvefúró, aki most korábbi, két évvel ezelőtti…

Sok magyar próbál külföldön idősgondozásból megélni és boldogulni, Margit mai rövid írása ugyanakkor azt bizonyítja, mennyire észnél kell lenni, amikor az ember belevág. Különben elég csúnya dolgok történhetnek. (A posztban értelemszerűen nem szerepel cégnév, hiszen elsősorban a jelenség a fontos.)

Kidobónak lenni sehol sem hálás munka, a helyzetet ráadásul alighanem tovább bonyolítja, ha az ember ezt a nem hálás munkát külföldiként végzi – például Svájcban. Ilyenkor egy-egy ittas vendéggel akadhatnak kellemetlen pillanatok – derül ki Ütvefúró történetéből.