Határátkelő

Ma folytatjuk Nóri történetét, aki idénymunkára ment Ausztria túlsó végébe egy hotelbe dolgozni. Kiderül, hogy a kezdeti hetek főleg lelkileg nehezek, különösen, ha egyedül van az ember és nagy kérdés, hogy a magyar mértékkel kifejezetten jónak számító fizetés sem mindig…

Magyarországról nagyon sokan ingáznak Ausztriába idénymunkára, azaz kint töltenek pár hónapot, végigdolgozva az időszakot, majd pár hétre hazatérnek. Majd kezdik újra az egészet. Nem egyszerű élet ez, sok buktatóval, nehézséggel jár, miként azt a mai poszt szerzője, Nóri is…

Sok szó esett már és esik is itt, a blogon arról, mennyire kell vigyázni arra, milyen külföldi munkát vállal el az ember, és kiben bízik meg. Sajnos sok az átverés és nagyon észnél kell lenni, különben könnyen úgy járhat az ember, mint a mai poszt (vagy inkább segélykiáltás)…

Egyre több a magyar kisdiák Ausztriában, olyannyira, hogy egyes osztályokban (és nem csak a határmenti településeken, vagy éppen Bécsben, hanem Salzburgban vagy Grazban is) már a gyerekek egyharmada magyar. A következmények beláthatatlanok. Egy igencsak érdekes cikket találtam…

A mai poszt egy egészen különleges részét mutatja be az ember életének, méghozzá a gyerekszülést. Nóra abban a (mi szempontunkból kétségkívül szerencsés) helyzetben van, hogy egyik gyermeke Hollandiában, a másik Ausztriában született, így aztán a most következő írás…