Határátkelő

Nehéz (egyre nehezebb) elképzelni azokat az időket, amikor még levelezve tartotta a kapcsolatot az ember a külföldön élő családtagokkal, barátokkal, vagy hetente egyszer (jó esetben) telefonon beszélt velük, de nem túl hosszan, mert sokba került. Ma már rengeteg ingyenes applikáció segíti a kapcsolattartást, ám e posztban nem csak ezekről lesz szó, hanem olyanokról is, melyek másban lehetnek a segítségünkre. Én összeszedtem párat, aztán majd ti (remélem) jól megírjátok, mit felejtettem ki, illetve ti miket használtok – és azt is, milyen gyakran.

Nagy szomorúságomra utolsó részéhez ért Hari Seldon Lotaringiáról szóló sorozata (aki kihagyta volna, az az első két részt itt és itt olvashatja el, no és nézegetheti meg a képeket). A mai rész is kifejezetten érdekes lesz, kiderül például kik szereltek először pedált a kétkerekűre és megnézhettek egy liftező kádat is.

A „biciklitartó angyal” – korábban kis falikút volt ez, csak később alakították ki ezt a szobor kompozíciót 

Minden idők egyik legátfogóbb, frissen megjelent felmérésének eredményei azt mutatják, hogy ma világszerte kevesebben vállalnának külföldön munkát, mint négy éve, a legutóbbi hasonló kutatás idején. Magyarországon is csökkent a határátkelést fontolgatók száma – vajon mi lehet a jelenség oka?

A magyar iskola olyan, amilyen (némelyik jobb, némelyik gyengébb), ám az biztos, hogy olyan problémával, mint amit a mai poszt két szerzője, Kriszti és Fanni (akik legutóbb az ausztriai szülésről írtak posztot) körbejár, nem nagyon kell szembesülniük. Következzenek tehát egy soknyelvű bécsi iskola mindennapjai, illetve a kérdés: ki hogyan őrzi meg az anyanyelvét.

„Amennyire nem akartam ezt az egészet, hogy 1000 km-re a családtól, a házunktól, a megszokott környezetünktől éljek, annál jobban megszerettem” - fogalmaz Anikó, aki egy hete írta meg több, mint három éves németországi történetük elejét. Most következzen az akkor beígért folytatás, lássuk, mi történt velük azóta és hol tartanak most!

A kép illusztráció