Határátkelő

A mai poszt részben annak a sorozatnak a része, melyben azt feszegettük / feszegettétek, vajon mekkora az az összeg (egyáltalán: van-e), amennyiért hazaköltöznétek külföldről, illetve megfordítva, amennyiért már nem érné meg elmenni. Tamás Norvégiából egyrészt megválaszolta a kérdést, másrészt ennél kicsit tovább is ment.

Mekkora az az összeg, fizetés, amiért visszaköltöznél Magyarországra? És megfordítva: mi az a fizetés, amit ha megkapnál, eszedbe sem jutna elmenni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

Egészen sajátos hangulatú posztot kínálok ma nektek és nem csak azért, mert a helyszín (Egyiptom) kifejezetten ritkaságszámba megy a Határátkelőn, hanem szerzője, Emese stílusa miatt is. Nem beszélve a képekről, melyeket mindenképpen érdemes végignézni.

Folytatódnak Gábor balti-tengeri kalandjai, ezúttal hajóroncsokkal és nem szokványos világítótornyok árnyékában, miközben eljutunk a láthatatlan katonák szigetére is. (Aki az első két részt nem olvasta volna, az itt és itt megteheti.)

Rendhagyó poszt lesz a mai, nem is nagyon emlékszem a blog történetében ilyenre, de amikor Romsics Balázs (akinek fotóit már sokszor láthattátok itt) felhívta a figyelmem Kakas István halálára, úgy éreztem, muszáj egy posztban elmesélni a történetét. (A posztban látható képeket is Balázs küldte, ahol nincs külön megjelölve a forrás, azok az ő fotói.)

Ismersz külföldön élő hétköznapi magyar hőst, aki sokat tesz a közösségért? Írj róla a hataratkelo@hotmail.com címre, mutasd be vagy ajánld a figyelmünkbe!

Kakas István 2014-ben (Fotó: Artur Lesniak/Reach plc)

A határátkeléssel járó változás sokak számára felkavaró élmény, amit nem mindig egyszerű kezelni. Próbáltunk összeszedni öt tanácsot, amivel kezelhető ez a helyzet. Aztán jogosítványt szerzünk Dániában, végül ellátogatunk Key Westre, igaz, csak egy napra, de így sok élménnyel gazdagodva.