Határátkelő

Egészen különleges kezdeményezésbe fogott pár magyar az ír fővárosban, ahol megpróbáltak túllépni a munka-otthon-pub háromszögön és valami igazán érdekeset és értékeset létrehozni. Alighanem sikerült is nekik, mint az Gergely beszámolójából és képeiből kiderül.

Immár sokéves hagyomány, hogy karácsonykor arra kérlek titeket, küldjetek képet arról, miként telik a karácsonyotok a világ minden táján - a fotón lehet a karácsonyfa, a terített asztal, ti is, amit jónak gondoltok. Már jó sok kép érkezett, de a holnapi összeállításba fér még! A cím a szokásos: hataratkelo@hotmail.com.

Az első külföldön töltött karácsony minden határátkelő életében emlékezetes élmény. A mai posztban ketten mesélnek erről, méghozzá nem csupán írásban, de hangban is – azaz az idei karácsony az elmúlt hetekben indult Los Angeles – London - Budapest tengely podcast-sorozat különkiadásának jegyében kezdődik nekünk. Kiderül egyebek mellett az is, hogy miért megtévesztő a mince pie, giccsesek-e a feldíszített pálmafák, én pedig elárulom, kerül-e különleges, csak karácsonykor készített (noha eredetileg nem karácsonyi) étel az asztalra. Kezdjük!

Immár sokéves hagyomány, hogy karácsonykor arra kérlek titeket, küldjetek képet arról, miként telik a karácsonyotok a világ minden táján - a fotón lehet a karácsonyfa, a terített asztal, ti is, amit jónak gondoltok. A cím a szokásos: hataratkelo@hotmail.com. Mutassuk meg, hogyan karácsonyozunk mi, magyarok a világ körül!

Los Angeles - ne pálmafa, de szerintetek giccses?

Alighanem sokan vagyunk úgy néha (vagy gyakrabban), hogy a legszívesebben tényleg kiszállnánk kicsit a világból, ami persze aztán nem (vagy csak nagyon keveseknek) adatik meg. Vagy ahogyan az egyik posztban fogalmaztak: vajon hol és kik nyomták meg a világban az idiotizmus ketrecének kieresztőgombját? Ha már itt tartunk, érdekes felvetés, hogy talán éppen amiatt könnyű külföldön lenni, ami miatt nehéz otthon maradni. Végül karácsony előtt bemutatunk egy alternatívát azoknak, akik kezdenek besokallni a karácsonyi daloktól.

Talán soha nem volt még ilyen kicsi a világ, mint most (hála az internetnek) és talán még soha nem találkozott egy gyerek a vélemények olyan széles skálájával (az elfogadástól a gyűlöletig), mint most. Ráadásul az Európai Unió polgáraként minden korábbinál markánsabban találkozhatunk a más kultúrákkal, nem is beszélve arról, hogy esetleg mi magunk is határátkelőkké válhatunk.

Sok ember életében jön el egy olyan pillanat, amikor úgy érzi, nem lehet tovább halogatni egy sorsfordító döntést, legyen az munkahelyváltás vagy külföldre költözés. Emese életében öt évvel ezelőtt jött el ez a pillanat, akkor vágott bele a határátkelésbe. Nagyon kemény időszakokon ment át, de mostanra sikerült megvetnie a lábát. (A képeket köszönöm neki!)