Határátkelő

Elég nehéz ma úgy megnézni egy híradót, kinyitni egy híroldalt, hogy ne látnánk képeket a lángoló brazíliai esőerdőkről. Megoldás van, hogy lesz-e, az már egy sokkal érdekesebb kérdés.

A mindennapokban (legyen szó magánéletről és közéletről) egy ideje már elég durván elszabadultak az indulatok. Ha visszamennénk akár csak 10-15 évet az időben és megmutatnánk pár mostani megnyilvánulást az akkori énünknek, lenne csodálkozás. A helyzet nem speciálisan magyar, így van ez mondjuk Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is.

Távol álljon tőlem, hogy negatív legyek (ezen a héten már úgyis volt itt minden és mindennek az ellenkezője is…), de kétségtelen, hogy az élet sehol sem tökéletes. Portugáliában sem, még akkor sem, ha az ottani életnek rengeteg előnye van, kezdve az általában elég kellemes időjárástól a gyönyörű óceánparton át egészen a csodás tájakig és a szuper városokig. De azért akadnak hátulütők is, még ha a pozitívumok talán felülmúlják a negatívumokat. Szóval ma negatívkodunk egy kicsit, hogy legyen ilyen is. :)

(Fotó: pixabay.com/jaziaraujo) 

A címben feltett kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen természetesen országa is válogatja, hogy igennel vagy nemmel felelhetünk. István fél évszázad kanadai élet után megkísérelt választ találni rá.

Még ha határátkelő is lett valaki, több év után is teljesen másként reagálja le Magyarországot és azon belül Budapestet, mint egy kisgyerek, akinek már az a természetes, amit külföldön élve tapasztalt. Így aztán különösen érdekes, milyennek látta egy 5 és egy 10 éves, Hollandiában élő gyerek a magyar fővárost. Ábel írta meg élményeiket.

Te is hazalátogattál? Milyen tapasztalatokat szereztél? Írd meg a hataratkelo@hotmail.comcímre!

(A kép illusztráció)