Határátkelő

Nem kedvelem különösebben a „nagy és okos” mondásokat, ugyanakkor a minap belefutottam egy olyan oldalba, ahol mégis találtam pár érdekeset a határátkeléssel kapcsolatban. Arra gondoltam, hátha titeket is érdekel és egyik-másik elindít valamit bennetek.

A búcsú mindig nehéz, még akkor is, ha csak egy nyaralás végét jelenti. Mint Stevenék esetében, akik két hetet töltöttek Japánban. Az utolsó nap történetét olvashatjátok, ami már csak azért is érdekes, mert egy utazás utolsó napja valahogyan mindig más hangulatban telik, mint az előzők.

Kevés jobb dolog van annál, amikor az ember megtalálja az életében azt, amit keres – legyen az egy hely, ember, környezet. DaniIndonéz megtalálta, ezért a boldogság. A szomorúságot más okozza.

Mint minden nagy ország, így Spanyolország esetében is nehéz egységes szokásrendszerről beszélni, hiszen másképp élnek az emberek mondjuk Baszkföldön és másként az ország déli csücskében (a baszkoktól ezúton is elnézést a „lespanyolozásért”). Ezzel együtt is vannak olyan szokások, melyeket nem árt tudni, ha az ember ott él vagy csak oda utazik. Sojourner az előbbi csoportba tartozik, ő szedett össze hat, számára érdekes szokást.

A hollandoknak (mint minden nemzetnek, persze) megvannak a maguk furcsa szokásai. Mást ne mondjunk, például díjazzák a WC-ket. A legszebbnek járó trófea a „Gouden Kraan”. Ez azonban még nem minden, derül ki Vera írásából.