Határátkelő

Érdekes utunk lesz ma, hiszen lakást vásárolunk Greenwichben, aztán újratervezünk külföldön, igaz, elsősorban női szemszögből nézve a témát, végól de nem utolsósorban megnézzük azt is, milyen egy (pontosabban két) magyar vállalkozó élete Barcelonában.

Nyugodt szívvel mondhatom, páratlanul érdekes posztot olvashattok ma. Mindig is érdekeltek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményei, így Móni (kisrumpf) posztját gyakorlatilag szájtátva olvastam végig. Az 1956 után Írországban a magyar menekülteknek nyitott tábor története remélem, nem csak engem nyűgöz majd le és késztet elgondolkodásra – és persze főhajtásra is a 60 évvel ezelőtti forradalom hősei és áldozatai előtt.

Amikor először olvastam Levente történetét, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Nem akármilyen kálvárián ment keresztül burmai (mianmari) párjával azért, hogy összeházasodhassanak, történetük jól mutatja, micsoda bonyodalmakat tud okozni a bürokráciában egy váratlan helyzet. Szóval öveket becsatolni, mert nem szokványos történet jön osztrákokkal, magyarokkal, thaiföldi magyarokkal, szerbekkel és egyiptomiakkal.

Ha neked is volt gondod a bürokráciával (még ha nem is ilyen mértékű), és szívesen elmesélnéd a történeted, ne habozz! Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Péter egészen fiatalon, egy családi örökség segítségével vágott neki a nagyvilágnak, és azóta nem aprózta el, hiszen az Egyesült Államok mellett élt és dolgozott Indonéziában és most a Közel-Keleten is. Ráadásul elég gyakran jár haza Magyarországra is, amit most már más szemmel lát. (A képeket köszönöm szépen.)

A „mennyi magyar költözött külföldre és tért haza”-vita végigkíséri a modern határátkelés történetét, és miközben pontos számot aligha tud majd bárki is mondani, a Tárki legfrissebb, kedden publikált jelentéséből elég sok érdekesség kiderül. Ezeket próbálom meg most összefoglalni a magam nem-szakember módján. Elöljáróban annyit, hogy akit mélyebben is érdekel a téma, az olvassa el Hárs Ágnes tényleg nagyszerű tanulmányát itt.