Határátkelő

Az Egyesült Államok a legnagyobb hatalom a bevándorlási piacon. De így is egyre nehezebb bejutni az országba. Például még a befektetőknek is várniuk kell, akár hat évbe is beletelhet, mire egy kínai befektetheti sok-sok pénzét az EB-5 programon keresztül. De akkor hogy juthat be az Amerikai Egyesült Államokba egy magyar, aki persze szegény, de legalább okos? Erről kérdezte Tucano Jennifer G. Parsert, aki nemcsak profi bevándorlási szakember, de különösen ért a magasan képzett migránsokhoz. Tucano (akinek oldalát itt találjátok, érdemes kattintani) vele a LinkedInen találkozott és azon ritka szakemberek közé tartozik, akik nemcsak hajlandók információt adni, de ráadásul még érthetően is.

Nem egyszer volt már szó az ügyintézés és a bürokrácia okozta nehézségekről, a sokszor feleslegesnek tűnő csuklóztatásokról, ami különösen akkor felháborító, amikor egészen kis gyerekek is a szenvedő alanyai. A mai poszt (ami tulajdonképpen egy nyílt levél Orbán Viktor kormányfőhöz) is ilyen, ráadásul Dé történetét olvasva bennem jó párszor felmerült a kérdés: biztos, hogy nem lehetne egyszerűbben?

Ha neked is van, volt hasonló tapasztalatod, írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

A család, az emberi kapcsolatok az a vezérmotívum, ami a mai blogajánló írásait összeköti egymással, holott járunk majd Franciaországban, Hollandiában és Ausztráliában is. Szó lesz arról, milyen is az, amikor a gyerek valamelyik ági nagyszülei mindenképpen messze élnek, hiszen ez a vegyespáros házasságok egyik jellemzője, aztán elmerengünk arról, hogy földrajzi hely, vagy az emberi kapcsolatok jelentik az otthont, végül egy igazi sikersztorit is bemutatunk a világ túlsó feléről.

Igazi hétvégi szórakozást kínálok ma nektek, pontosabban nem is én, hanem Ákos, aki londoni kalandjai után most teljesen más utakon indult el, amikor visszalátogatott Krétára. Hogy miért vissza, az hamarosan kiderül, amit még ígérhetek, az egy csomó érdekes videó, szóval teát, kávét bekészíteni, és irány a napfény kilenc felvonásban!

Óceánjáró hajón dolgozni szerintem egyike a legnehezebb munkáknak, legalábbis abból a szempontból, hogy mind fizikailag, mind lelkileg nagyon komoly igénybevételt jelent. A magam részéről nem nagyon vállalnám (talán egyszeri kalandnak érdekes lehet), de mindig érdeklődve olvasom a hajós munkákkal kapcsolatos írásokat. Az alábbiakban kivételesen nem egy magyar történet következik, ám mivel sokan dolgoznak honfitársaink közül is hajón, szerintem nem minden tanulság nélkül való.