Határátkelő

Újabb család indul neki a világ másik végének, Új-Zélandnak, és mint ilyenkor normális, rengeteg kérdés merült fel bennük a lakáskereséstől és -berendezéstől az autóvásárláson át az iskolaválasztásig. A kérdéseket hárman válaszolják meg, az Öt bőrönd két szerzője, és az egyik ős-határátkelős, Pappito. Köszönöm Zsuzsinak, Máténak és neki is, hogy ezt így összehozták, szerintem azoknak is érdekes lesz, akik csak kíváncsiságból olvasnak bele. 

Sokszor leírtam már, hogy szerintem a határátkelés egyre inkább kétirányú folyamat, mégis sokan vannak, akik úgy érzik, mint a mai ajánló egyik szerzője, hogy számára nincs visszafelé út. Emellett szó lesz a gyakori hazalátogatások hátrányáról és az angol iskolarendszerről is.

(Fotó: pixabay.com/ThomasWolter)

Vannak posztok, melyek elé nem nagyon lehet mit írni. Ilyen Ütvefúró mai írása is. Talán csak annyit, hogy olvassátok el, utána lesz min gondolkodni.

A Tíz dolog-sorozatban megjelenő listák egyik sajátossága, hogy rendkívül szubjektívek, azaz ami az egyik embernek hatalmas pozitívum, az a másiknak olyan rémisztő dolog is lehet, ami miatt a környéket is elkerülné. Ilyen például Christine tíz pontjának elsője, a kisvárosi nyugalom, amitől van, aki a falnak megy, más számára viszont az egyik legfontosabb dolgok egyike. Jöjjön tehát egy szubjektív lista arról, miért jó a vidéki Anglia!

„Tíz ok, amiért szeretek itt élni” – miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Vagy mi idegesít benne? Írd meg te is a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Még pontosabban, a világ egyik legveszélyesebbnek tartott városában, és ez jelentős különbség. A kolumbiai Bogotáról (mint általában az egész országról) a távoli szemlélőnek elsősorban a bűnözés, drogkartellek és hasonló, kevéssé csalogató dolgok jutnak eszébe. Pedig ma már nem feltétlenül ez a helyzet, sőt – derül ki az ott élő Péter írásából. (A képeket külön köszönöm neki!)