Határátkelő

A minap egy posztban már volt szó a külföldi szülési élményekről, Zsófi mai írása erre reakcióként született. Ő Ausztriában adott életet gyermekeinek, és élményei döntően pozitívak voltak.

A te gyermeked is külföldön született? Milyen élmény volt? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Vajon milyennek látjuk Magyarországot és azon belül is Budapestet, és a szülővárosunkat több évnyi távollét után? Mennyit változott előnyére és hátrányára az ország? Ezeket a kérdéseket válaszolja meg a mai poszt, Susan írása, amihez képeket is küldött.

Te milyennek látod külföldről Magyarországot? Hogyan változott mindaz, amit az országról gondolsz? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Meglehetősen egzotikus utakra indulunk ma, mert egyrészt eljutunk Ghánába (na igen, engem is meglepett a dolog), aztán Indonéziába elefántokat nézni, végül egy kis #metoo-elmélkedéssel zárjuk. Remélhetőleg lesz miről beszélgetni.

A határátkelés egyik legnehezebb része az, hogy az ember lemarad sok fontos eseményről: születésről, családi ünnepekről, vagy éppen a legszomorúbb pillanatokról. Sokan írták már azt, hogy ezt a legnehezebb feldolgozni – ma is egy ilyen történet következik.

Ma egy (nagyon) régi ismerős tér vissza, hiszen Fanni szinte napra pontosan 5 évvel ezelőtt írt először ide, a blogra. Akkor még Hollandiából egyetemistaként jelentkezett (az írásokat itt, itt és itt találjátok), azóta elég sok minden történt vele. Az útja Ausztriáig vezetett, ahol egyesületet is alapított. A mai (Krisztával közösen írt) posztja nem az elmúlt évek összegzése, hanem egy nagyon izgalmas, a magyar sajtóban talán nem túlságosan ismert jelenségről szól, arról, milyen sok magyar nő jár Ausztriába szülni. A személyes tapasztalatokon alapuló posztot elolvasva elég egyértelmű lesz, miért. (A képeket köszönöm nekik.)

Te is külföldön szültél? Milyen tapasztalataid vannak? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!