Határátkelő

Kidobónak lenni sehol sem hálás munka, a helyzetet ráadásul alighanem tovább bonyolítja, ha az ember ezt a nem hálás munkát külföldiként végzi – például Svájcban. Ilyenkor egy-egy ittas vendéggel akadhatnak kellemetlen pillanatok – derül ki Ütvefúró történetéből.

A francia (és félig spanyol) Adrien egy nemzetközi program keretében dolgozott Magyarországon, azon belül is Budapesten. Kíváncsi voltam rá, nem csak arra, hogyan élte meg a magyarországi időszakot, hanem arra is, milyen egy vegyes kultúrájú családban felnőni, arról nem beszélve, hogy jamaicai felesége révén a kép még érdekesebb lett. Az alábbiakban tehát a vele készült beszélgetést olvashatjátok.

Ha azt mondom, hogy tavaly 33 millió ember élt súlyos anyagi nélkülözésben az Európai Unióban, akkor az elég durván hangzik. És az is. Pedig ez már egy sokkal jobb szám, mint a korábbi években. Mi a helyzet a magyarokkal? A kérdés már csak azért is érdekes, mert nyilván a magyarok anyagi helyzetének nem kis hatása van a határátkelésre.

Nyilván a témából könyvet lehetne írni, tehát nem állítom, hogy Péter posztjában minden a lehető legnagyobb részletességgel benne lesz. (Korábban arról írt, milyen az élet egy angliai buszgarázsban.) Viszont arra tökéletes, hogy felvillantson egy pár témakört, kérdést, méghozzá olyasvalakitől, aki Londonban él, így azt is látja, amit egyébként a leírások és az álláshirdetések nem mutatnak meg. (A képeket is köszönöm neki!)

Az emberek általában szeretik kicsit fényezni a valóságot, többnek láttatni akár magukat, akár a környezetüket, mint ami valójában. Különösen sokszor kapnak ilyen megjegyzést a külföldön élő magyarok – és lássuk be, néha nem teljesen alaptalanul. Az alábbi rövid, de annál érdekesebb véleményt Tibor küldte a Facebookon, méghozzá Luca nagy port kavart Facebook-bejegyzését követően, melyen a 22 éves lány arról írt, nem lát reményt Magyarországon, ahol végzett óvónőként még egy kávéfőzőt sem tud venni magának.