Határátkelő

Általában azt gondolná az ember, hogy tanárként elég nehéz elhelyezkedni külföldön, hiszen gyerekeket oktatni azért elég speciális munka. És tényleg az, ám ezzel együtt nem lehetetlen. Ezt mai szerzőnk, Dávid példája is mutatja, aki már több kontinensen is tanított, úgyhogy első kézből tud hasznos információkkal szolgálni az esetleg külföldre vágyó tanároknak.

Gyakorlatilag egy hónap eltelt a magyar parlamenti választás óta, zajlik a történtek feldolgozása mind a pártok, mind a szavazók között. A történtekre reflektál az egyik mai ajánlott írás, hogy aztán minden halogatás nélkül ellátogassunk Dániába, végül együtt örüljünk az angliai carbooty-szezon kezdetének.

(Fotó: instagram.com/eletemmorzsai_blog)

Két hete jelent meg Pedro posztja a spanyol (egészen pontosan Malaga és környéke, szóval inkább andalúz) gasztronómia gyomorkorgató érdekességeiről, és akkor a végén említette a malagai Atarazanas piacot, de bővebben nem tért ki rá. Nos, mivel többen is kértétek, most kitért, ráadásul nem kevés fotóval kergetve a teljes kétségbeesésbe engem, meg gondolom majd azokat is, akik szeretik a tengeri herkentyűket és az egyéb finomságokat. Át is adom a szót neki.

A mai poszt címe lehetne akár az is, hogy housekeeping felsőfokon, és kiderül belőle, milyen hatalmas különbség lehet egy nagyüzemi, hatalmas nagyvárosi hotel és egy kisebb, családi szálloda között. A szerző ebben az esetben is Ütvefúró, aki most korábbi, két évvel ezelőtti tapasztalatait foglalta össze.

Senki nem mondta, hogy külföldre költözni és ott új életet megalapozni könnyű. Mégis vannak olyan részei, amelyekről talán kevesebb szó esik (persze a Határátkelőn már elég sok mindenről esett szó…), vagy amelyeket érdemes azért sokadszor is felidézni, hiszen mindig akadnak, akiknek ez fontos és új információ lehet. A mai posztban ezt a két típust próbáltam ötvözni, aztán mindenki saját tapasztalata, ízlése szerint egészítheti ki a nehézségek listáját.