Határátkelő

Ausztráliáról a legtöbbünknek alighanem meglehetősen romantikus elképzeléseink vannak, a napsütés, az óceán, szörf, kenguruk, és alapvetően egy kellemes, nyugodt élet. Csakhogy Ausztráliának is, mint minden országnak, több arca van, ráadásul nem csak a helytől, hanem embertől is függ, ki milyennek látja. Ez jutott eszembe, amikor belefutottam egy ott élő határátkelő és egy született ausztrál „listaváltásába”, ami szerintem kifejezetten tanulságos és elgondolkodtató, és nem csupán azoknak, akiket vonz e távoli kontinens.

Az Appalache-hegységtől a Csendes-óceánig tart Zoliék most induló utazása, és ez nem akármi, hiszen a nagyon sok mérföld mellett egészen pontosan négy időzónát is érint. Hogyan készül fel az ember egy ilyen kalandra, mit kell megtenni hozzá? Erről szól ez a poszt, amit a tervek szerint több is követ majd rendszeres beszámoló formájában.

Digitális nomádnak lenni érdekes, izgalmas és divatos dolog. Mint az általában az érdekes, izgalmas és divatos dolgokkal lenni szokott, a hátrányokról kevesebb szó esik. Ez nem igaz Tucano mai posztjára, aki tíz éve éli ezt az életet, és megtapasztalta mindkét oldalát. (A képeket is köszönöm.)

Többen írtátok már, mennyire meglepő volt hazalátogatáskor megtapasztalni azt, ami Magyarországon folyik. Az alábbi posztot Hanna küldte még a választás előtt, de úgy gondoltam, érdemesebb várni vele kicsit – sajnos aktualitását nem vesztette el.

Gyakorlatilag a modernkori határátkelés kezdete óta az egyik legneuralgikusabb kérdés, hogy a külföldön élő magyarok beleszóljanak-e és ha igen, milyen mértékig a magyarországi kérdésekbe. Mondjuk a magam részéről nem értem, miért ne mondhatnák el a véleményüket, de hát tudjuk, bőven akadnak olyanok, akiknek ez csípi a szemét. Mindenesetre a mai egyik történet erről szól, de ellátogatunk Norvégiába is, ahol egészen érdekesen ünneplik a középiskola végét az érettségizők, majd elnézünk még Angliába is a tavaszt ünnepelve.