Határátkelő

Nem feltétlenül kell ahhoz határátkelőnek lenni, hogy emberi kapcsolatok lazábbá váljanak, vagy megszűnjenek, de kétségtelen, hogy a távolsággal ennek megnő az esélye. Emellett elugrunk ma Japánba, ahol érdekes változások várhatók és családot látogatunk Új-Zélandon.

A kérdés egyre érdekesebb és izgalmasabb lesz, ahogyan egyre több olyan gyerek lesz, aki magyar szülőktől, de már külföldön született és nőtt fel. Vajon lehetséges-e egyszerre magyarnak és (mondjuk) angolnak/britnek lenni, és ami legalább ilyen izgalmas: ha számunkra lehetséges is, elfogad-e minket annak a környezetünk?

Potrien Ursula, Celine Dion, az asszisztens, Hókuszpók és a többiek – mindannyian egy svájci hotel alkalmazottai, melynek hétköznapjaiba Ütvefúró segítségével tekinthetünk be ismét. Nem mellesleg az is kiderül, milyen feltolni egy kétméteres rámpán egy megpakolt, egymászás szennyeskocsit (nehéz).

Brazíliáról általában a sablonok jutnak az ember eszébe, Rio, tengerpart, (pláne most, a világbajnokság idején a) foci – pedig a dél-amerikai ország ennél sokkal több és másabb. Ezt is megmutatja öt magyar barátnő (plusz persze a szerző) beszélgetésén keresztül Tünde, aki vlogban beszélgetett a többiekkel. Arra kértem, írjon egy kis felvezetőt is elé, szóval a szöveget és a videót együtt érdemes kezelni.

Mielőtt félreértés lenne, a mai posztban nem arról lesz szó, hogy mi mennyibe kerül külföldön, hanem egy szerintem nagyon fontos, ám talán ritkábban tárgyalt kérdésről, ami ugyanakkor komoly hatással lehet a mindennapjainkra: hol hogyan viszonyulnak a pénzhez, a „piszkos anyagiakhoz”. Ez még Európán belül is érdekes kérdés lehet, pláne, ha kissé tágabbra nyitjuk a horizontot.