Határátkelő

A mai poszt több szempontból is különleges, egyrészt azért, mert Albániáról szól, ami azért nem gyakori itt, a Határátkelőn, de még inkább azért, mert voltaképpen dupla írás. Törzskommentelőnk, Dikusz tapasztalatait és fényképeit ugyanis az országban élő VPBA megjegyzései egészítik ki (ezeket dőlttel jelöltem a képaláírások kivételével), így egyszerre kapunk képet olyasvalakitől, aki életében először járt ott és egy régóta ott élő magyartól.

Sok előnye van annak, ha az ember Magyarországon élő külföldiekkel találkozik, beszélget, ilyenkor ugyanis néha egészen más szemszögből láthatja az őt körülvevő dolgokat. Legalábbis erről szól az egyik e heti ajánlott írás, majd megbirkózunk a kanadai téllel, hogy a végén kicsit elmélázzunk arról, mi mindennel tömik manapság a gyerekek fejét az iskolákban.

(Fotó: pixabay.com/Odplata)

A szégyen és a félelem furcsa dolog, sokszor olyan helyzetekben jön elő az emberből, amikor semmilyen oka nincs rá. Akadnak, akik folyamatosan attól félnek, hogy kiderül, nem elég jók abban, amit csinálnak – minden ok nélkül. Hogyan kapcsolódik mindez a határátkeléshez? Rögtön kiderül!

Nem adjuk fel Amerika átszelését, azaz folytatódik Zoliék kalandja. Jórészt még mindig Arizonában, és annyit ígérhetek, hogy egészen káprázatos helyekre látogatunk el – már megint. Az amerikaiak egyik legendás filmszínészének neve sem véletlenül merül fel a címben… (A korábbi részek az elindulásról, a Vadnyugat eléréséről és persze Arizonáról szóltak, a linkekre kattintva olvashatjátok el őket, ami erősen ajánlott…)

Ha jól emlékszem (és utána jól ellenőriztem) soha nem volt még a Határátkelőn Nigériáról szóló poszt, de hát egyszer mindennek eljön ugye az ideje. Most például annak jött el, hogy Tucano megválaszolja a címben feltett kérdést, és persze az is kiderült majd, hogy Nigéria messze több, mint a lehúzós emailek és a fegyverkereskedők hazája.