Határátkelő

Hollandiáról az a kép él az emberekben (jó, sok minden más mellett), hogy „a vizek országa”, ám ez az utóbbi években már egyáltalán nem biztos, hogy igaz, sőt, sok esetben inkább az ellenkezője az – derül ki az ott élő Vera írásából.

Régóta hangoztatott érv a határátkeléssel kapcsolatos vitákban, hogy „persze, persze, Nyugat-Európában többet lehet keresni, de drágább is minden, különösen a lakhatás”. A megállapítás sok szempontból még mindig igaz, ám Budapest rohamléptekkel zárkózik fel, olyannyira, hogy Bécs már alig-alig drágább, mint a magyar főváros és más nyugat-európai fővárosokban is vannak olyan piaci szegmensek, ahol a magyar főváros nem marad le.

Mostanában több posztban is felmerült a hazatérés-kint maradás témaköre. Ehhez kapcsolódik Bálint írása, aki azok közé tartozik, akik hazaköltöztek külföldről – az ő esetében Svájcból. Szerinte nem az a fontos, ki hol él, sokkal inkább az a kulcskérdés, ki mennyit hajlamos a sikerbe fektetni.

Nemrégiben Steve egyik posztjában feszegette a kiejtés-akcentus kérdéskörét, megjegyezve, hogy 52 év kanadai élet után már angolul gondolkodik és álmodik, mégis maradt egy kis akcentusa. A poszt kapcsán rengeteg érdekes vélemény érkezett, ezekből válogattam egy csokorra valót.

„Hollandia nem Amszterdam, mint ahogyan Amszterdam nem Hollandia” – tartja a mondás a városról, amelyben mostanában minden olyan furcsa, ami persze nem véletlen.