Mostanában több posztban is felmerült a hazatérés-kint maradás témaköre. Ehhez kapcsolódik Bálint írása, aki azok közé tartozik, akik hazaköltöztek külföldről – az ő esetében Svájcból. Szerinte nem az a fontos, ki hol él, sokkal inkább az a kulcskérdés, ki mennyit hajlamos a sikerbe fektetni.
„Hazaköltözni vagy maradni Svájcban? Ez volt a címe annak a bejegyzésnek, amit egy Facebook-posztra kattintva olvastam. Mivel Svájcot a második otthonomnak tartom, ezért mindig kíváncsian olvasom az innen érkező híreket.
A posztból kiderült már az elején, hogy egy külföldön elő magyar férfiról van szó, aki itthon tűzoltóként dolgozott. Ekkor éreztem úgy, hogy szokásosommal ellentétben hozzá kell szólnom a témához, hiszen ez cikk rólam is szólhatna.
Vékony jég
Én is éltem Svájcban és most tűzoltóként dolgozom. Úgy gondolom, ez a téma nagyon vékony jég és nagyon kevés releváns információnk van a külföldi életről.
Hiszen minden kint elő honfitársunktól azt halljuk vissza, mikor futólag találkozunk velük, hogy milyen jól keresnek oda kint, milyen tiszta rendezett illetve milyen jó a közbiztonság. Ez javarészt igaz és kétség nem fér hozzá.
De mire alapozza ezeket a kijelentéseket 1-2 év távlatából, egy olyan ember, aki nem beszéli a svájci dialektikát, sőt, az országon belüli is önkormányzati szinten eltérőek lehetnek a használt nyelvek?
Egy középfokú nyelvvizsgával rendelkező személynek is olykor arra kell kérnie az anyanyelven beszélőket, hogy Hochdeutsch bitte! (Ez az általánosan elterjedt német.)
Arra lennék kíváncsi, hogy egy nyelvtudással nem rendelkező személy hogyan és miként informálódik a körülötte zajló eseményekről??
Az első évek
Tudniillik a svájci, akár a német, egy munkás nép, nem minden esetben az itthon megszokott 8 órás munkarendre van berendezkedve. Egy hosszú munkanap után egy átlagember bevásárol, megfőz és elteszi magát a következő napra. Szabadidejében nem sok impulzus éri akár a munkahelyén, ahol nyelvtudás nélkül foglalkoztatják.
Most biztos azt gondolod magadban, hogy ez hülyeség és nem mindenki éli így az életét. Az első pár év pedig sajnos így telik.
Kommunikációs gátak
Alapesetben azért vállal munkát valaki külföldön, hogy javítson életkörülményein. Ha vettük a bátorságot, hogy szerencsét próbáljunk, akkor nem szabad szem elől veszíteni a célt, hogy pénzt takarítsunk meg.
Ami az előző állításom támasztja alá, hogy szabadidőnkben nem elszórjuk a megkeresett pénzünket, hanem inkább megtanuljuk beosztani azt.
A kommunikációs gátakból fakadó magányunkat úgy próbáljuk meg kompenzálni, hogy FaceTime-on vagy Messengeren beszélgetünk szeretteinkkel.
Ami hosszútávon nem kielégítő, hogy teljes mértékben részesei legyünk egymás életének, ezt megpróbáljuk honorálni (támogatni a családot), ami egy szép gesztus, de egy életünk van és az idő nem megfizethető.
Ez mind részemről a jéghegy csúcsa és nem szerettem volna számszerűsíteni, milyen kiadásokkal kell számolni egy kint elő személynek.
Említhetném a társadalombiztosítást, amit munkahelytől függetlenül egyénileg kell fizetnie mindenkinek és fizeti is, de példának okáért sosem fog olyan jól keresni, hogy Svájcban menjen el fogorvoshoz, mondván, hogy az túl drága és itthon olcsóbban megcsinálják.
Készen állni a sikerre
Összegzésül, én nagyon fiatalon próbáltam szerencsét és élveztem minden percét, mai napig járok ki meglátogatni a barátaim. De úgy gondolom, hogy a mai világban egyik napról a másikra azzá válhatunk, akivé szeretnénk.
Nem kell több száz, akár ezer kilométert utaznunk azért, hogy megtanuljuk a pénzünket beosztani és mélyhűtött pizzát együnk hónapokig vacsorára, sajnos ez a valóság és rengetegen alszanak egy üres szobában egy matracon, közben Mercedesszel járnak.
Az embereknek lehetne kicsit több önbecsülése, hiszen nem kell mindenkinek élete végéig szalagmunkásnak lenni vagy egyéb készségek nélküli munkát vállalnia.
Véleményem szerint ezek az emberek nem állnak készen a sikerre, inkább kudarckerülők és alkusznak meg életükben távol az igazi otthonuktól. Ahelyett hogy célokat tűznének ki és képeznék magukat, sajátítanák el új dolgokat.
Én harmadik éve élek itthon, kezdetben jövedelmem és életszínvonalam köszönőviszonyban sem volt a korábbival. De bátran ki merem jelenteni, hogy itthon is lehet legalább olyan jól vagy még jobban élni, mint külföldön. A kérdés csupán az, hogy mennyit fektetünk saját magunkba!”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�florianópolisi strandok �: Elvira #brazil #brazília #florianopolis
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: