Mindig lenyűgözött az agarak kecsessége, de még ha fel is merült volna egy kutya örökbefogadása, az agár biztosan nem lett volna az első választás között. Aztán érkezett Muscari posztja (a képekkel együtt - külön hálás köszönet!) és most már nem biztos, hogy ugyanígy vélekednénk… és ti?

„A múltkori kutyás poszt kapcsán jutott eszembe, hogy én is írhatnék bővebben az én kutyámról és a sorstársairól, az angol versenykutyákról.

Egy versenyagaram van, akit 3 éve fogadtam örökbe. A dolog úgy indult, hogy évek óta vágytam már egy kutyára, otthon Magyarországon szinte mindig volt kutyánk. Hosszas tanakodás után arra jutottunk, hogy örökbe fogunk egyet fogadni.

Elkezdtem a környéken menhelyeket keresni a Google térkép segítségével, így bukkantam rá a Retired Greyhound Trust egyik közeli kenneljére. Majd kiugrottam a bőrömből. Mindig is nagyon szerettem az agarakat, a csodálatos, királyi tartásukat, kecses eleganciájukat, így alig vártam, hogy láthassam őket.

Hamarosan beültem az autóba a gyerekemmel és a kennel felé vettük az irányt. Húsz agár volt a telepen, az egyik szebb, mint a másik. A tulajdonos örömmel fogadott minket és készségesen elmagyarázta, hogy a nyugdíjas kutyák mind a versenyzéstől vonultak vissza, és itt náluk várják, hogy valaki örökbe fogadja őket és elfoglalják jól megérdemelt helyüket egy család kanapéján.

Majd megkérdezte, hogy szeretnénk-e egy párat megsétáltatni. Természetesen igent mondtam, aztán ahogy az első, Tess nevezetű jószág megnyalta az arcomat, már tudtam, hogy elvesztem.

Beletelt még egy pár hónapba, mire minden a helyére került és mi is készen álltunk. Végül egy októberi napon hazavittük Tashát, aki azóta a család oszlopos tagja lett.

Ragaszkodó, gyengéd természet

A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem kell nekik sok mozgás, napi kétszer fél óra sétával beérik, ezen kívül a nap 24 órájából 26-ot alszanak (nem elírás).

Futni szeretnek ugyan, de csak rövid ideig, sprinterek, nem hosszútávfutók. Azt tudtátok, hogy a gepárd után az agár a második leggyorsabb állat a világon? Ezen kívül borzasztóan ragaszkodó, gyengéd természetük van, az agár nem egy házőrző típus, maximum halálra tud nyalni valakit.

Rendkívül laid back, már-már azt mondanám, hogy lusta jószágok. Tipikus agár dolog, hogy amikor nagyon elégedettek, akkor remeg a szájuk, a fogsoruk szokott csattogni, nagyon mókás. Imádják a hátukra fordulva szétvetni a lábukat, ezt hívjuk roach-nak, amit szintén csak akkor adnak elő, ha jól érzik magukat.

Hogy zajlik az örökbefogadás?

Miután az ember kiválasztotta a kutyát (vagy inkább fordítva), egy felelős személy eljön családlátogatásra. Kikérdeznek alaposan, hogy mennyit dolgozunk, van-e kisgyerek vagy másik háziállat, megnézik, hogy milyen a kert, főleg a kerítés.

Ha minden rendben, akkor pár napon belül el lehet hozni a szerencsés ebet, csak 100 font adományt kell kicsengetni. Oltva, féregtelenítve, chippel ellátva, frissen bolhátlanítva, ivartalanítva adják oda, sőt két hét biztosítást is kaptunk, valamint pórázt, nyakörvet és szájkosarat.

A biztosítás az állatorvosi költségek miatt gyakorlatilag elengedhetetlen. Sokan mondják, hogy Angliában nehezebb egy kutyát örökbe fogadni, mint egy gyereket, amiben annyi az igazság, hogy elég könnyen mondanak nemet.

Amit megtanulnak – és amit nem…

Némi szocializációt igényelnek ezek a kutyák, van, amit nagyon gyorsan megtanulnak, például a szobatisztaság, van, amit soha. Ez utóbbiak közé tartozik az is, hogy nem veszünk el ételt a konyhapultról vagy az asztalról.

Ez nem is csoda, életük első pár évét egy kennelbe zárva töltik, ahol minden étel, amit látnak, az az övék. Saját káromon tanultam meg, ne hagyjak semmit elől, egyszer fél kiló füstölt tőkehalat evett meg, egyszer pedig kb. 10 rántott csirkecombot, szerencsére az utóbbiban nem volt csont.

Sajnos a legtöbbet csak zárt udvaron vagy parkban lehet elengedni, mert sokuk nem tanulja meg egyáltalán a behívást. Bizonyos egyedek viszont még a macskákkal is jól kijönnek, annak ellenére, hogy a legtöbbjük minden kicsi szőrös állatban a prédát látja.

Ezek a szerencsések „cat workable” címkével ellátva keresnek gazdát. Többször előfordul náluk szeparációs szorongás, ennek kezeléséhez azonban kaphatunk segítséget.

Ezek a szerintem azonban eltörpülnek amellett, hogy mennyi szeretetet képesek adni, mennyire ragaszkodóak.

Két dolog biztosan beléjük van kódolva. Az egyik, hogy a kanapén a legjobb aludni. A másik pedig egy beépített hűtőajtónyitás-érzékelő. A ház legtávolabbi részén szundikálva is azonnal tudja, hogy mikor nyílik ki a hűtő.

Az agárversenyek

Egy kicsit írnék a versenyek hátteréről. Az angolszász országokban nagy hagyománya van az agárversenyeknek, a fogadóirodáknál komoly tétel. Jelenleg 19 versenypályán kergetik a kutyák a műnyulat Nagy-Britanniában.

Általában van egy tulajdonos és van az edző, a tulajdonosnak ez csak befektetés. Van edző, aki jól bánik a kutyákkal, de szegények így is a nap nagy részét a kennelbe zárva töltik, rendkívül ingerszegény környezetben.

Évente 25 ezer agarat regisztrálnak versenyzésre, ezek jó része Írországban születik. Aztán évente kb. 10 ezer kutya eltűnik a rendszerből. Minden harmadik kutya megsérül versenyzés közben.

Tasha valószínűleg szintén megsérült, bár erről nem találtam adatot. Az eredeti, versenyzős neve alapján visszakerestem, hogy hány versenyen vett részt, erre van egy adatbázis, ahol a világ összes versenyagara megtalálható. Összesen hat versenyen vett részt ebből kettőt megnyert, az utolsót viszont nem fejezte be, ebből gondolom, hogy megsérülhetett.

Az elmúlt években történt némi előrelépés. Minden versenyagár-tulajdonos kötelezően fizet a „nyugdíjalapba”, így többet lehet később közülük örökbe adni, ezzel foglalkozik tulajdonképpen a Retired Greyhound Trust és más hasonló non profit szervezetek. Már szigorúbban ellenőrzik a versenyeket és a kutyák felkészítését. Elméletileg.

Olyat is olvastam, hogy sok kutyát adnak el Kínába, nem kell hozzá sok fantázia, hogy kitaláljuk, vajon ott mi történik velük. Több esetben előfordul dopping is a versenyeken, nagyon sok a törés, ütközés következtében.

Amerikában több államban betiltották már a versenyeket, itt is egyre több ellenzője van. Ahogy nőnek az állatjóléti követelmények, úgy lassan, nagyon lassan változnak a tartás körülményei is.

Aki szeretne még többet megtudni, annak itt és itt van egy kis olvasnivaló.

Már tudom, hogy innentől kezdve életem végéig mindig lesz majd egy agaram. Van, aki hármat, négyet is örökbe fogad, én maradok az egynél, de ha majd Tasha nem lesz már, akkor kihozok egy másikat.

Azt mondják, hogy ha örökbe fogadsz egy kutyát, akkor azzal nem egy kutyának segítesz, hanem kettőnek. Amit örökbe fogadsz, annak a helyére ugyanis jön egy új majd, akinek már onnantól sokkal jobb élete lesz.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.