Huszonöt év hosszú idő. Ha az ember negyedszázadon át ugyanott él, tökéletesen a környék részévé válik. Ennyi idő után nehéz új otthonba költözni is (miként Steve-ék tették), még akkor is, ha az ember azért a környéken marad.

„Huszonöt éve laktunk itt. Amióta fiaink felnőttek és kiköltöztek a ház túl nagy volt. Javítanivaló is akadt mindig, és amikor utazunk, valakit meg kellett kérni, hogy néha benézzen, megy-e a fűtés, nincs-e csőrepedés?

Úgyhogy eladtuk a házat és egy közeli öröklakásba költöztünk. A lakás modern és új, de egyharmada a házunk lakterületének. Ami fontos az az, hogy ugyanebben szomszédságban van, házunktól 500 méterre.

Ahol lakunk, „jó” negyed. Mit értek ez alatt? 120 évvel ezelőtt kezdtek itt építkezni. Kb. 40 évvel ezelőtt, főképpen a belváros közelsége miatt, kezdett divatos lenni. A lombos utcák, a jó iskolák és a főutcán található minőségi és érdekes boltok miatt sokan szeretnének itt élni.

El ne felejtsem kedvencem, a videókölcsönzőt, ami nemzetközi filmekre specializálódott és ahol a kiszolgálók, a tulaj, mind filmrajongók, és nagyszerű tanácsot is tudtak adni. Ma már nem megy neki olyan jól, a Netflix és hasonlók miatt forgalma csökkent.

Faszerkezet téglaburkolattal

Régen ez a része a városnak egyházi birtok volt. A város terjeszkedett, az egyház a földet eladta. A mi volt házunk is ekkor épült, kb. 100 éve. Azóta párszor renoválták, modernizálták, hozzá is építettek. Az itteni házak faszerkezetűek és csak egy réteg piros tégla burkolja őket.

Téglaháznak néznek ki, de lényegében faházak. Eredetileg pocsékul voltak szigetelve. Ezt legtöbbjüknél a renoválás során feljavították, de egy modern házzal ezen a téren így sem tudnak versenyezni.

Az itt lakók közül sokan lakást vagy szobát bérelnek. Rengeteg ezek között az egyetemista diák. Két egyetem is van a közelben. A bérlakások eredménye, hogy sokfajta ember él itt. A „sokfajta” alatt a jövedelem, iskolázottság, származás, és korbeli különbségeket értem, szerintem egy jó szomszédság kialakulásának előfeltétele, hogy ne legyen homogén.

A népszerűség eredményeként a házárak emelkedtek. Ez önmagában jó hír lenne a tulajoknak, de a házadó is felment, mert az a ház értékétől függ, ez meg rossz újság. Így az eredeti tulajok is lassan megváltoztak. Az eredeti háztulajdonosok tisztviselők voltak, majd sok olasz emigráns jött. Néhányan azóta is itt maradtak.

Jöttek a yuppie-k

Az új tulajdonosok sokszor diplomás fiatal házaspárok („yuppie”-k) voltak. A szó a „young urban professional”-ből származik. Ők két fizetésből és gyakran szüleik támogatásával meg tudják a magasabb árakat (azaz a magas bankkölcsön részleteket) és ingatlanadót fizetni.

A legtöbb háztulajdonos jól fizetett középkorú diplomás. Olyanok, akik nem akarnak a kertvárosok messzeségében élni, akik szeretik a város adta előnyöket: az éttermek és a szórakozóhelyek közelségét. Sokan eladják nagy kertvárosi uszodás házukat és beköltöznek.

Más városokkal ellentétben nálunk szinte minden vásárlás megoldható gyalog. Van zöldséges, hentes, borbély, nem egy kávéház, kocsma, étterem, ékszerbolt, bicikliárus, patika. Amit akarsz, egy rövid sétányira.

OK, a kertek kisebbek, mint a kertvárosokban, és sok helyen garázs sincsen, mert ezek a házak még az általános autóhasználat előtt épültek. Sokan az utcán parkolnak havi 30 dolcsiért, amit a városnak fizetnek. Ha a belvárosban dolgozol, az félóra gyalog, vagy tíz perc busszal. Külvárosokból órákig buszozhatsz.

A különc szomszéd

De vissza a volt utcánk szomszédságára. Balra tőlünk egy őslakó nyugdíjas lakott, aki szobákat adott ki. Nem diákoknak, hanem egyedülálló magányos férfiaknak. Kissé különc ember. Háza elég lerobbant, sosem volt renoválva.

A negyedünkben élő tipikus yuppie-k direkt ellentéte. Például nemigen szeret dolgokat kidobni. A háza mögött a kertjében tart használhatatlan, régi mosógépeket, elhasznált autóabroncsokat, stb. Az utcánkon lakók időnként feljelentik, mert a kertje borzasztóan néz ki. Mint egy ócskás. A város ilyenkor felszólítja és a kacatjait el kell takarítania.

A bérlői kispénzű emberek, sokuk látszólag segélyen él. Ha jó az idő, ez a szomszéd, aki már özvegy, kint ül a lakóival. Elől a tornácon. Söröznek, cigiznek, az utcaképet mustrálják. A szomszéd a kanadai vasutaknál volt mozdonyvezető. A vasúttársaságtól van jó nyugdíja, pluszként jön neki a lakbérek.

A telke dupla méretű, a fele üres, itt az ide munkába járók nappal kocsijukat parkolhatják. Mert parkolóhely kevés van, és az utcán csak két órát parkolhatsz. Ez is plusz pénz. Szerintem már milliomos, a nagy telek, a jó nyugdíj, és a többi, mindehhez nincs drága hobbija. 25 év alatt jóba lettem vele. Többször is mondtam neki viccesen, el kellene kezdenie a pénzét költeni, de csak mosolyog.

A meleg pár

Jobbra tőlünk egy meleg pár él. 40 év körüliek, férfiak. Nem akármilyenek, Új-Foundland megyéből származnak. A „nyufik”, (ahogy őket itt titulálják), mindenütt megtalálhatók. Van egy kis vidékies akcentusuk és sajátos humoruk.

Új-Fundland megye vagy félmillió lakossal csupán 1949-ben csatlakozott Kanadához, amikor egy népszavazáson a szavazók 52 százaléka a csatlakozásra voksolt. Új-Fundland voltaképpen egy nagy sziklás sziget az Atlanti-óceánban. Kevés a munkalehetőség, sokan elköltöznek onnan. Szomszédjaink mindketten tanult emberek. Az egyik nyufi közgazdász, a másik külsősként dolgozik be cégeknek.

A nyufiknak van három yorkshire terrier kutyájuk. Ezek amolyan miniatűr kutyák. Nem sétálnak velük, csak a kertjükbe engedik őket ki. Sokat utaznak. A házuk és kertjük nagyszerűen van karbantartva. Megállás nélkül renoválnak, rejtély, hogy mit, mert ennyi idő alatt szerintem már mindent renoválni illett volna.

Az egyik nyufi nagyon pletykás. Az utcán mindenkit ismer. Ha akarod tudni, ki mennyiért adta el a házát, vagy miért nem lehetett valakit már hónapok óta látni, ő az, aki tudni fogja, mi történt. „Ó Frank, ő leesett a létráról!”

Szemben lakott egy libanoni származású sebész, csinos holland feleséggel. Két gyerek, egy kutya. Nyárra a neje és a gyerekek elmennek a nyaralójukba.

Aztán itt lakik Frank is, aki lengyel származású, de talán már itt született. Nagyon vallásosak, és van vagy hat gyerek. Frank is állandóan renovál, ő az, aki a nyufi szerint, leesett a létráról.

Hi, de keresztnévvel

Ha kimentem a házunk előtti tornácra hát majdnem mindig láttam egypár utcabelit jönni-menni, némelyiket a kutyájával. Mivel nekünk is volt kutyánk, ha találkoztunk, elcsevegtünk. A kutyák nevét jobban tudtam, mint a gazdájukét, ami néha kínos volt.

Itt ugyanis ha egyszer bemutatkoztál, illő az illető keresztnevére emlékezni. Mert ezután úgy köszöntenek, hogy „Hi, Steve” (ez én lennék) és erre úgy ildomos válaszolni, hogy pl. „Hi, Frank”, tehát a keresztnevét tudod. Csak „Hi” név nélkül, kínos.

25 év alatt láttam gyerekeiket felnőni, kutyájukat, és önmagukat, megöregedni. Sőt új kutyával is megjelenni. Egypár szót váltottunk, vagy csak bólintottunk egymásra. Gondolom, gondolták én sem lettem fiatalabb.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!