Vajon miért található meg csupán nyomokban a klasszikus értelmiségi középréteg Magyarországon? Az okok nyilván sokrétűek, a jelenség azonban a tapasztalat szerint nem keveseket zavar azok között, akik végül a külföldi életet választják.

A kassai dóm

Sokan írtak már arról ezen a blogon is, hogy meglátásuk szerint az (eleve nem túl erős) magyar középosztályból mennyire hiányzik az értelmiségi szellem és mennyire csupán az anyagi javak érdeklik. Ilyesmiről is elmélkedett Elvira is egy tokaji-felvidéki kirándulás kapcsán.

„Magyarország száz éve próbálja újraépíteni magát és leküzdeni azt a csonkaságot, amit a mai országhatártól északabbra és keletebbre lévő polgárvárosok elvesztése idézett elő.

Csernus Imre találóan mondja egy interjúban (Magyar Hang, IV. évf. 5. szám, 19. o.): „…beszélgettem erről valakivel, aki azt mondta […], hogy Trianonnal valójában a felső részeinket vágták le. Erdélyt és a Felvidéket, azokat a részeket, ahova az értelmiség koncentrálódott. Mert ott volt a pénz.

Itt, Magyarország mai területén az urak vadásztak, aztán ott volt a nagy alföldi lapály, a mocsarak, a jobbágyok meg a zsellérek, akiknek soha nem jött össze. Trianon után pedig ebből a populációból kellett hogy kinőjön az új értelmiség, akik viszont teherként cipelték őseik gondolkodását.”

Történelmi tény, hogy többek között a határon túl maradt értelmiségi középosztályból 1920 körül rengetegen migráltak át a mai Magyarországra – ami nem kicsi menekülthullámot és társadalmi feszültséget eredményezett –; a Felvidékről nemcsak Márai családja, hanem például Hamvas Béla és családja is átköltözött.

Ezzel együtt mégis nagyon elgondolkodtató a Csernus doki által tolmácsolt felvetés (ami, ahogy az idézet is jelzi, eredetileg nem tőle származik).

Érthetővé válik az is, hogy az egykori jobbágymentalitás örököseiként miért olyan szolgalelkűek a magyar munkavállalók (még az én nemzedékemben is), ami ugyan a multikat vonzza, de a kiteljesítő élettel nem jár kéz a kézben.

És hogy a kádári gulyáskommunizmusban az 1970–80-as években „felemelkedő” új, kis-magyar középosztályból miért hiányzik sok esetben az a bizonyos értelmiségi szellem, aminek az alkotás, elmélkedés, művészetekre való fogékonyság magától értetődően része.

Alkotótevékenység és az elme pallérozása helyett a mai középosztály, már ha van ilyen Magyarországon, azon dolgozik, hogy materiális téren pontokat gyűjtsön, és kipipálja a – paraszti felmenőitől örökölt – listát, aminek fő elemei az ingatlan, a bútorok és a kocsi. Ha egy kicsit tanulmányozzuk Márai vagy Hamvas Béla életútját, mennyire más emberi mentalitást tükröznek!”

A teljes posztot is érdemes elolvasni, itt tehetitek meg.

Szigorú franciák

Valamiért Magyarországon van egy olyan félreértés, hogy Franciaország liberális hely, ahol mindenki azt csinál, amit akar: káosz az egész. Ezzel szemben bárki, aki pár napos nyaralásnál hosszabb időt töltött el az országban, tudja, hogy a franciák nagyon sok mindent hagyományokon alapuló, szigorú társadalmi szabályok szerint csinálnak – hívta fel a figyelmet az Álomidők Párizsban.

„Louis de Funès, Gérard Depardieu, Pierre Richard és Jean Reno filmjein felnőve sokan azt hiszik, hogy a franciák bohém életművészek, akik fittyet hánynak bármiféle rendre.

Ilyen művészi káoszra számítottam én is, mielőtt ide költöztünk, s ezt már a reptérről a városba vezető úton igazolva éreztem, mikor a Diadalív körül a sávok nélküli úton száguldó taxiban csakis csukott szemmel tudtam megmaradni.

Viszont nagyon hamar rádöbbentem, hogy minden látszat ellenére a franciák rengeteg írott és íratlan társadalmi szabálynak engedelmeskedve élnek. Nemcsak a híres francia gyermeknevelés (erről majd még szeretnék írni), hanem a társadalom is úgy működik, hogy van egy szigorú keret (le cadre), amelyben aztán a gyerekek (vagy a franciák) nagyon szabadon mozoghatnak.

Sztereotípiák ide vagy oda, minél tovább élek itt, annál több ilyen szabályt fedezek fel.

A legapróbb napi rutinoktól kezdve a komolyabb szokásokig mindenre kihatnak ezek a szabályok. Némelyek hasonlóak ahhoz, amelyeket mi is megszoktunk.

Például (számunkra nem meglepő módon) a franciák is köszönnek, ha belépnek valahova (liftbe, boltba). Az angolszász világban viszont inkább azt mosolyogják meg, aki egy boltba betérve üdvözli az eladót, aki a köszönést általában nem is viszonozza.

A franciák, ha egy hatvan vendégből álló bulira érkeznek, akkor (járvány előtt) hatvan embert puszilnak egyenként végig. Ez is elképzelhetetlen lenne egy amerikai vagy egy ausztrál közegben.

A franciák az utcán sétálva vagy tömegközlekedési eszközön szinte sosem esznek. Egy-egy rövidebb kirándulásra vagy parki sétára egyetlen anyuka sem cipel rágcsálnivalókkal teli hátizsákot, még a gyerekeknek sem.

A parkokban pedig, ha eljön a záróra, a parkőr síppal kergeti ki az embereket, ők pedig vita és zokszó nélkül kerekednek fel, és indulnak haza.

De ha már az evésről is szó esett, akkor fontos tudni, hogy a franciák annak is megadják a módját: az ebédet szépen komótosan fogyasztják. Az irodát is otthagyják akár egy vagy két órára egy jó meleg ételért – nem dívik a számítógép előtti szendvicsmajszolás. Az állami óvodákban és az iskolákban is öt fogást (saláta, hús, köret, desszert és sajt) tálalnak fel.

Délután fél ötkor azonban minden gyerek uzsonnázik. A szülők az óvoda vagy az iskola után már a goûter-val (kompóttal, péksüteménnyel, joghurttal, csokis keksszel) várják őket.

A nyári szünet hiába tart július második hetétől egészen augusztus végéig, a legtöbb francia ugyanakkor: augusztusban megy nyaralni.

Így július után Párizsban megáll az élet. Szinte kenyeret is alig lehet venni, mert a pékek is kilógatják az ajtajukra: nyaralunk!

(Elvileg egy-egy körzetben a pékségeknek meg kellene egyezniük, hogy legalább egyikük nyitva tartson ilyenkor, de a mi külvárosunkban tavaly nem tudtak dűlőre jutni, így hát szomszédságunkban nélkülözni kellett a nyár nagy részében a frissen sült pékárut.)

Ugyanígy februárban, az iskolai síszünet idején a párizsiak nagy többsége elindul az Alpok felé síelni. Mindenki tudja, hogy mindenki ugyanakkor fog indulni, mégis mindenki ugyanakkor indul. (...)

Minden francia tudja, hogy jobb, ha január és június idusán van félretett pénze, mert akkor kezdődnek az akciók országszerte. A soldes keretében az üzletek leárazzák a tél- vagy a nyárvégi portékáikat.

Ilyenkor érdemes berendezni a lakást, megvenni egy évvel korábban (az egy mérettel nagyobb) téli vagy nyári ruhákat a gyerekeknek és a jól előre tervező Jézuskának is ilyenkor érdemes beszerezni a karácsonyi ajándékokat.

Nem túlzás azt mondani, hogy a soldes olyan nagy esemény, hogy az emberek a dátumokat beírják a naptárjukba. (...)

Így hát, ha valaki élvezni szeretné ezt a francia hagyományt, és egy shopping-túrát óhajtana Párizsba tervezni, akkor annak nem árt a leárazások időpontjára odafigyelni, és francia szokás szerint a naptárjába bevésni. Csak azt kell észben tartani, hogy télen január második szerdájától, nyáron pedig június utolsó szerdájától számolva egy hónapon belülre kell időzíteni a párizsi kiruccanást.”

Az eredeti írást ide kattintva olvashatjátok el.

A lerobbant légkondi és kazán esete

A Juharszirup szerzői két éve vették meg kanadai otthonukat, amire a hitel mellé a bank „ingyenes” Home Service Plan-t adott, mely $50 dollár önrész mellett fedezi a kazán, légkondi, vízmelegítő és vízvezeték rendszer hibáit. Nos, most szükség lett rá…

„Egy 14 éves házat vettünk meg, amiben pont 14 éves volt mind a kazán, mind a központi légkondi, és ezeknek az eszközöknek az élettartama bárhol lehet 10-20 év között, de annak nagyon kicsi esélye van, hogy 14-15 év után nem jön valami hiba.

Ezért amikor egy év után lejárt az ingyenes időszak és elkezdték vonni a 22 dolláros havidíjat a Home Service Plan kapcsán, akkor nem mondtam le, mert úgy éreztem, hogy ez nekünk fogja megérni.

És nem is kalkuláltam rosszul, mert a beköltözésünk után kb. 1,5 évvel és kb. 120 dollár biztosítási díj kifizetését követően fura hangokat kezdtem hallani a kazánból. Induláskor valami felkerepelt egy kicsit, ami ventillátor hibára utalt.

Nosza, 50 dolláros önrésszel kihívtam a biztosítóval szerződésben álló cég szerelőit, akik elmondták, hogy kb. szerintük 1000 dollár körül van a szerelés, de ez egy olyan Carrier kazán, amiben a fő hőcserélőt évekkel ezelőtt visszahívták gyártási hiba miatt, úgyhogy azt is beleteszik a cserébe és a biztosító azt is biztosan megtéríti majd.

Másnap hívtak is, hogy a biztosító $3000-os szerelési összeget fogadott el, de ők inkább azt javasolják, hogy használjam fel az összeget egy új kazán vásárlására, természetesen tőlük.

Ez jól hangzott és a felajánlott kazánok közül nem az alaptípust választottuk, ami kb. $800 dollár ráfizetéssel járt volna, hanem egy takarékosabb kétlépcsőset, amire $1800 dollárt kellett ráfizetni. Illetve többet, de a gyártó egy visszatérítési kampány keretében küldött egy feltöltött hitelkártyát azt hiszem 600 dollárral, ezért ez lejött a végső egyenlegből. (...)

Azután jött a nyári szezon (még mindig 2021-ben vagyunk) és én nagyon nézegettem a szintén 14 éves Carrier légkondit, hogy nem akarsz-e véletlenül elromlani, mert örülnék egy cserének.

De a légkondi bírta, egészen július végéig, amikor is nyaralásból hazaérve nem akart többet elindulni. A termosztát még bekapcsolta a központi légtechnika ventillátorát, de a légkondi döglött volt és csak meleg levegő jött a befújó nyílásokon. (...)

Pár nap várakozás után meg is jött a jelzés, hogy $4100 dollárt adnak, itt vannak a különböző lehetőségek az új klímára, melyekre a fejlettségtől függően 500-1200-1600 dollárt kell ráfizetni.

Kicsit tanulmányoztam az egyes típusokat, a fogyasztásukat és arra jutottam, hogy mivel a légkondiszezon nálunk legjobb esetben is max 3 hónap, ezért jobban járunk, ha az alapmodellt választjuk, amit is jövő kedden fognak beszerelni.

Nem vagyunk mindenben ilyen “szerencsések”, de ebben az ügyben igencsak megérte a biztosítás, mert kb. 250 dollár költséggel kaptunk/kapunk összesen $7100 dollár támogatást, amire mi ráfizettünk $2300-at és kicseréltük a két legdrágább berendezést, amivel biztosan rendben leszünk 10 évig, mert addig tart a garancia (anyag + munka).”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!