A munka sokaknak kényszer, másoknak szenvedély, teljesen mindegy, hogy Magyarországról vagy éppen (mint szerzőnk, Steve esetében) Kanadáról van szó. Vajon mi kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén?
„Ami következik, nem tudományos fejtegetés. Sokaknak határozott véleményük, hogy dolgozni mindenkinek joga van, és hogy ezt az Alkotmányban el kell ismerni.
Nos, az én véleményem az, hogy munkát találni az egyén felelőssége.
Az államnak biztosítani kell, hogy a megfelelő iskolázottság mindenki számára elérhető legyen. Úgyszintén az állam felelőssége az, hogy olyan politikát folytasson, ami minimális munkanélküliséget eredményez. Nem utolsósorban állami felelősség az elbocsájtottak ideiglenes eltartása és esetleges újraképzése.
Vannak, akik szerint az államnak kötelessége mindenkit valamiféle alkalmazásba helyezni, minden dolgozni képes állampolgárnak munkát biztosítani.
A kommunista kísérlet
Már rutin ilyenkor visszaidézni azt a 40 évet, a kommunista/szocialista kísérletet, amikor Magyarországon tagadhatatlanul úgy tűnt, majdnem mindenkinek volt munkája.
Az igaz, hogy abban az időben szabad sajtó nem volt, szóval olyan cikkeket, amik az akkori munkanélküliekkel foglalkoztak volna olvasni nem lehetett, de mégis, azt nem kétlem, jóval több embernek jutott munka.
Ugyan mindannyian egyetértünk abban, hogy munka nélkül lenni nem természetes és megalázó, kevés szó esik a munka minőségéről. Nyilván az az ideális, ha az ember szereti a munkáját. Ezt nem szokás beismerni, sokan le is tagadják… nem „cool”. Pedig ez az igazság. Hasonló ez ahhoz, hogy aki túl jól tanul, néha szégyenkezik emiatt.
Mi kell ahhoz, hogy szeresd a munkád
Az alábbiakban megkíséreltem összefoglalni mindazt, ami szerintem fontos ahhoz, hogy munkádat igenis meg tudd szeretni:
1/ Érezned kell, hogy munkádra szükség van. Értelmetlennek látszó munkát hosszú távon nem fogsz jól végezni. Az ilyen munkát végzők könnyen egy cinikus-nem törődöm, vagy (ami még rosszabb) depressziós lelkiállapotba kerülhetnek. Ez fennáll még akkor is, ha a fizetésed jó, de a munka értelmetlen.
2/ Környezetedhez viszonyítva érezned kell, hogy munkádat megfelelően fizetik.
3/ Relatív biztonságban kell, hogy érezd magad, egy olyan munkát, amiben úgy érzed, hogy akármikor, ok nélkül elbocsájthatnak, nehéz szeretni.
4/ Ha érzed, hogy munkádat a vezetőség megbecsüli, és észrevételeidre hallgatnak, az nagyon motiváló. Fontos, hogy a sikeres munkát elismerés kövesse. Az elismerés alatt elsősorban nem anyagiakat értek. Az olykori kudarc büntetése ártalmas, megöli a vállalkozó szellemet.
5/ Ha munkád kivitelében lehetséges saját magadnak dönteni, (esetleg együtt társaiddal), azaz nem csak egy, szigorúan követendő mód áll rendelkezésre, az hozzájárul az elégedettséghez.
6/ Amikor érzed, hogy van lehetőség előmenetelre, ha ilyen döntések a meritokrácia alapján történnek, ha a munkahelyen nincsenek „kedvencek”, akkor egészséges légkörben dolgozol.
7/ Segít, ha a munkahely kultúrája befogadó, ha a vezetők törődnek az alkalmazottakkal, ha vannak programok, amik nem csak a munkával kapcsolatosak, ha van időnként lehetőség kikapcsolódásra.
Ha a felsoroltak jó része felismerhető ott, ahol dolgozol, akkor szerencsésnek mondhatod magad. Ilyen munkahelyen a legtöbb ember képes a legjobbját produkálni. És az egy jó érzés. Maga a vállalat is jól jár.
Az egyéniség és a munka
Listámból szembetűnik, hogy a vállalat vezetőségének igen fontos a szerepe a munkahely kultúrájának létrehozásában és annak ápolásában. Az alkalmazottaknak pedig nem csak megfelelően képzett embereknek kell lenniük, hanem azon felül olyanoknak, akik a vállalati kultúrába és az adott munka jellegébe be fognak tudni illeszkedni.
Természetesen nem minden munkahely egyforma, vannak olyanok, amik eleve monotonok és szigorúan előírtak, mint például az automobilgyártás, de itt is találhatók olyan munkaadók, ahol a dolgozókat váltják, ahol azok észrevételeikre nagyon figyelnek. Lásd a japán autógyártást.
Egy tervezőirodában dolgozónak több az alkotói szabadsága, mint egy bankalkalmazottnak, akinek szigorú protokollt kell követnie.
Fontos hogy a munkavállaló egyénisége megfeleljen a munkának. Az emberek természete különbözik egymástól. Vannak, akik a rendet szeretik, vannak, akiknek elképzelése, ötleteik merészek. Az utóbbi szenvedne egy raktáros pozícióban, az előbbi nem való a hirdetés szakmába.
Nem mindenkiből lesz jó katona vagy rendőr, ahol a parancsokat szigorúan követni kell. Vannak, akik imádnak egyedül, minimális felső beavatkozással dolgozni és vannak olyanok, akik kényelmetlenül érzik magukat, ha munkájukat időnként nem ellenőrzik.
Sok ember szereti, hogy a fizetése rendszeresen, kéthetente, biztosan a bankjába van átutalva, de akadnak olyanok is, akiknek ilyen állásuk sohasem volt, akik maguknak dolgoznak, ahol a fizetés nem ilyen rendszeres, nem annyira előre látható, és mégis ilyen munkát kedvelnek, mert (legtöbb esetben) saját maguknak dolgoznak és a saját jövőjüknek az urai.”
(Fotó: pixabay.com/Free-Photos)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek